Művelődés

A folklorisztika több mint egy évszázadon keresztül a generációról generációra terjedő, esztétikai igényt kielégítő történetként vizsgálta a népballadát. E hatalmas munka összefoglaló szintézisét, a magyar népballada eredetét, történetét, típusait és azok térben és időben való elterjedtségét Vargyas Lajos foglalta össze A magyar népballada és Európa című művében (Zeneműkiadó, Budapest, 1977). A lokális balladák összegyűjtése ezt követően indult (Albert Ernő, Ráduly János, Bura László, Pozsony Ferenc, Faragó József, Vasas Samu, Keszeg Vilmos). Ma már nyilvánvaló, hogy a klasszikus népballadák mellett a lokális balladák egy település, egy régió életében játszanak szerepet. Meglévő dallam és szövegformulák segítségével megörökítenek egy eseményt, s ebben a formában hosszú időn át tárolják a közösségi emlékezetben. Ezt a sajátos kulturális viselkedést  szemléltetik a BBTE néprajz szakos hallgatóinak kutatási beszámolói. (KV)

Gáspár Károly balladája

Hallod, pajtás, itt Zágonban mi történt?

Gáspár Károlyt a cigányok megölték,

Vérét vették, mint a fogolymadárnak,

A zágoni Gáspár József fiának.

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?

Hol fog az én piros vérem kifolyni?

A zágoni patakba a hídon,

Megüzentem az anyámnak, ne sírjon.

Búzaszemet szedeget a vadgalamb,

Jaj de szépen szól a zágoni harang.

Mind azt veri mind a két oldalára,

Nagy Zágonban Károlyunknak nincs párja.

Lejegyezte Csoma Imola-Blanka, 2006

Énekelte Székelyné Vajna Mária, sz. 1915.

Bálint Mari balladája

Hallottátok-e, Varságon mi történt,

Oroszhegyi Bálint Marit megölték,

Vérét vették mint egy fogolymadárnak,

Bálint János legkisebbik lányának.

Estefelé elmentünk mi eprészni,

Nem gondoltuk életünket veszteni,

Az orgyilkos rögtön meg is ragadva,

Mindkettőnknek a szívünket átszúrta.

Az orgyilkos behúzott a bokorba,

Be is takart zöld fenyőfa ágakkal,

Azt gondolta, hogy ott leszünk maradva,

Az Úristen kivilágosította.

Jertek ide, drága, kedves szüleim,

Jertek ide, drága jó testvéreim,

Itt találtok a bokorba meghalva,

Gyenge szívünk háromszor át van szúrva.

A szencsedi Ambrus Mihályt elfogták,

Udvarhelyi nagyfogházba bezárták,

Arra kérem én a milicistákat,

Kínozzák el az orgyilkost halálra.

Fájdalmas volt Bálint Mari halála,

Mert vele volt a hét gyermekes anya,

Ötvenkét év boldog évét szakítá,

Az orgyilkos családját árván hagyá.

Bálint Mari tizennégy éves korában,

Az orgyilkos életét kioltotta,

Életének a legszebbik korában,

Az orgyilkosnak lett véráldozatja.

Ne sírjatok, gyászos szívű szüleim,

Mert minekünk itten kellett maradni,

Nem gondoltunk mi erre a halálra,

Hogy a gyilkos a vérünket kioltja.

Ifjúság, most arra kérlek titeket,

Holttestünket vigyétek Oroszhegyre,

És azután a gyászos temetőbe,

Már ezután a Jóisten veletek.

Lánybarátim, arra kérlek titeket,

Öltözzetek talpig tiszta fehérbe,

Lánybarátim, arra kérlek titeket,

A síromig zeneszóval vigyetek.

Köszönjük, hogy kihoztatok bennünket,

A Jóisten fizesse meg tinektek.

Arra kérem én is már a Jóistent,

Utoljára bocsásson meg tinektek.

Lejegyezte Vass Tünde, Oroszhegy, 2007

Énekelte Vass Irma 75 éves, Tifán Véri 89 éves,

Vass Áron 79 éves

A dánasi pusztának az aljában

A dánasi pusztának az aljában

Áll egy csárda, egyedül van magában.

Szarvas István volt annak a gazdája,

Oldalán van felesége és lánya.

Péntek este kilencre járt az óra,

Alvóra tért az asszony és Teruska.

Szarvas uram egyedül van magában,

Várja, tán még jön vendég a csárdába.

Nem is soká kellett neki várnia,

Sietve jött egy cigány ármádia.

Italt kértek a cigányok szaporán,

Pedig véren volt szomjas a karaván.

Szarvas uram borér ment a pincébe,

Nagy sikoltás jött eközben fülébe,

Sietve tért vissza ő a lakásra,

Feleségét akkor már halva látta.

A leány is szinte ki volt végezve,

S Tagányi kocsis hevert már a sötétben.

Szarvas uram mikor ezeket látta,

Bemenekült a hátulsó szobába.

A vad banda gyorsan rohant utána,

Nem használt az, hogy az ajtót bezárta.

Mer baltával azt is ugyan kivágták,

S Szarvas uram életét elontották.

Mikor a nép életével végeztek,

Minden értékes holmit összeszedtek,

Mint aki jól végezte a munkáját,

Ráadásul fölgyújtották a csárdát.

Tűz láttára összegyűltek a népek,

Akkor látták a borzasztó esetet.

Jéggé fagyott az embernek a vére,

Sűrű könny jött mindenkinek szemébe.

Minden ember rögtön csak azt sejtette,

Ezt csakis a kóbor cigány tehette.

Az országnak minden kóbor cigányát

Összeszedte egyhamar a zsandárság.

Tömlöcben ül már rég az a gaz banda,

Igazságos büntetését megkapta.

Nem fognak ők soha többet gyilkolni,

Akasztófán fognak mind elszáradni.

A négy áldozatot egymás mellé temették,

A végsei temetőbe letették.

Égbe szállott szegényeknek a lelkek,

Imádkozzék minden ember érettek.

Lejegyezte Marián Csilla, Dános, 2005.

Énekelte Rüszné Bálint Amália