magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Farkas Beáta: Az eseménytől a narratív reprezentációig


 

Lokális balladaelemzésem arra keres választ, hogyan reprezentálja a ballada azt a közösséget, azt a közösségi identitást, amely létrehozta. A helyi ballada, mint a múlttudat kialakításának egyik jelentős eszköze, elősegíti a közösségi emlékezet kialakulását. Ugyanakkor egyfajta szelekciós eszköz is, mivel a közösség életében, történelmében fontos eseményeket emeli ki, örökíti meg.  A kutatás arra is megpróbál választ találni, hogy egy közösség miképpen használja a helyi balladákat.

Kutatásaimat egy felcsíki faluban végeztem, Csíkszenttamáson. Itt akadtam rá a Feneketlen-tó és a Csonka-torony történetének verses formájára. Ezt követően adatközlőket kerestem fel, megkerestem a falu katolikus lelkipásztorát, Tamás Mártont, majd a szenttamási születésű tanárnőt, Márton Piroskát. Kutatásom alapembere Kurkó Pista volt. Tőle hallottam a Feneketlen-tó történetének verses formájáról. 78 éves, Csíkszentdomokoson született és házasság által lett csíkszenttamási lakos. A falubeliek iránta való tisztelete abból adódik, hogy 2005-ben Csonka… címmel könyvet írt falujáról. Mikor rákérdeztem, mi ösztönözte erre, azt válaszolta, „nem volt más, aki megírja”. 

Csíkszenttamás a Felcsíki-medence nyugati peremén, az Északi-Hargita aljában található, a Felcsíkra jellemző füzértelepülések egyike. 2400 főt számláló, többutcás, tömör település. (Sándor Szilárd: Csíkszenttamás. A csonkatorony hagyatéka. F&F International Kft. Kiadó és Nyomda, Gyergyószentmiklós, 2005) A falu lakossága teljes egészében magyar nemzetiségű, felekezetét tekintve római katolikus. A lakosság mezőgazdasággal, növénytermesztéssel és állattartással foglakozik.

A helyi, lokális balladát a téma választja el a klasszikus balladától. Vargyas Lajos a  következőképpen határozta meg: helyi eseményekhez, általában szerencsétlenségekhez kapcsolódnak, általában nem kerek történetek, s szerepüket a lokális közösség életében játsszák el (Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa. I. Budapest, Zeneműkiadó. 1976: 167).

Az általam vizsgált ballada a helyi közösség múltjához kapcsolódik, egy tragikus eseményt mesél el. A történet a falu határában lévő Csonka-toronyhoz és a közelében lévő Feneketlen-tóhoz, a  Feneketlen-tó keletkezéséhez kacsolódik. A falutól körülbelül 500 méter távolságra, észak-nyugat irányba, a Garados dombvonulat végén, egy kis dombon találhatóak a csíkszenttamási egyház gótikus templomtornyának romjai. A 25 méter magas, terméskőből épített torony környékét a falubeliek Csonkatoronyként emlegetik. A templom várfallal volt körülvéve, ennek beltere temetőül szolgált és szolgál napjainkban is. Kurkó Pista elbeszélése alapján ez a templom valamikor tíz falu temploma volt, még abban az időben, amikor Szent István király elrendelte, hogy minden tíz falu építtessen templomot. Később már csak Szenttamás és Domokos használta közösen. A templomrom ebben az időben került kapcsolatba a Feneketlen-tóval. Mivel a domokosiaknak is részük volt a templomépítésben és minden falunak nem volt papja, ezért a domokosiak Szenttamásra jártak misére. Egy idő után már nem kellett más faluba menniük, de a templomból igényelték a részüket. Lejöttek a domokosiak, hogy vigyék el a harang ütőjét, hogy a szenttamásiak ne tudjanak harangozni, de a szenttamási harangozó eldugta a harangütőket. Mikor a két falu elöljárói megkérdezték, hová dugta el az ütőket, a harangozó azt mondta, hogy „itt süllyedjek el, ha nálam vannak”. Abban a pillanatban megremegett a föld, és a jelenlévők alighogy kimenekültek, a ház elsüllyedt, s a helyén feneketlen tó keletkezett, a templom pedig romba dőlt.

Így hangzik a történet. A ballada azonban semmit nem említ a domokosiakról, sem arról, hogy hogyan tűnt el a harang. Egyszerűen azt mondja, hogy: „Nagy baj történt Szenttamáson: (…) Hogy a falakra rárohant, / Megzörrent ott minden ablak, / Kíváncsian tapogatta: / Hol van a templom harangja? / Torka szakadt, úgy kiáltja, / Zeng a torony minden zugja, / Szörnyű, hogy száll fel az égre: / „Elveszett a harang nyelve!” A másik lényeges különbség, hogy történet nem fordít akkora figyelmet a harang nyelvének keresésére. A balladában harangozó neve Kónya Ferke, e név azonban ismeretlen a helybéliek számára. Nem tudni, a név halt ki az emlékezetből vagy pedig a ballada szerzőjének találmánya.

A Feneketlen-tó 12-15 méter átmérőjű, a hőmérséklete télen-nyáron 16 C fok. A néphit szerint, ha a Domokoson a föld alá rejtőző búvópatakba beledobnak egy récét, az a Feneketlen-tóban jön ki. Ugyancsak Kurkó Pista mesélte el, hogy egy éjszaka kiment a tóhoz, és amikor már minden elcsendesedett a környéken, hallani lehetett a nyöszörgő hangot a tó mélyéről. Szerinte a harangozó nem találja lelki nyugalmát,  és az ő jajveszékelése hallatszik a mélyből. Orbán Balázs így ír a tóról: „Ezen 70 lépés kerületű víztükör egyike legdúsabb és legszebb forrásainknak, közepén buja tenyészet vízi növényekkel és apró égerfákkal benőtt úszó szigetecske van, mely a szél fuvalmára most ide, most oda úszkál, forog és lengedez csudás bokrétaként gazdag színezetű virágcsokraival. A tónak már széle is két-három öl mély, de mondják, hogy közepén 50 öles kötéllel sem érték el a fenekét. E szép tavacskából a Hővíznek nevezett patak folyik ki (bár belé csak kis vízér szalad) s ezen patak oly vízdús, hogy az innen negyed órára lévő faluban már malmot hajt, s oly hévmérsékletű, hogy télen sem fagy be soha.” 

A lokális ballada egy közösség életében különböző funkciókat tölt be. Elsősorban az emlékezést segíti elő, mivel kihelyezett emlékezetként működik, szerepet játszik a múlttudat kialakításában. S habár a történet valószerűtlen eseményt mond el, mégis behelyezhető a történelembe. A szenttamásiak Szent István királyhoz kötik a templom építését. A történet a egyúttal egy morális értékrendet hirdet. Az őszinteség olyan érték, ami egy falusi társadalomban az idő múlásával nem veszít tekintélyéből. Egy idős asszony értelmezése szerint a harangozó azért sülylyedt el házastól, mert bűnös volt, hazudott, lusta volt, és ezért Isten megbüntette.

S bár a balladát a faluban nem éneklik, mindenkinek tudomása van róla. Az iskolában a tanárok beszélnek róla. 2005-ben a faluünnep alkalmával a falu ötödik osztályos tanulói előadták a történet színpadi változatát.

 

Szenttamáson, faluszélen,

Csonkatorony áll szerényen,

ősidőkben templom vala,

Egyszer eljött az alkonya.

Tatárhadak dúlnak itten,

Kétszer rontottak rá rendben,

De harangja épen maradt,

Úgy adták a Hunyadiak.

 

Nagy baj történt Szenttamáson:

Mint a birka egy rakáson,

Kiabálva, szitkozódva,

Ezer átkot összehordva,

Kavargott a falu népe,

Kirontott a faluvégre.

A templomra rátámadott,

Falat ott épen nem hagyott.

 

Hogy a falakra rárohant,

Megzörrent ott minden ablak,

Kíváncsian tapogatta:

Hol van a templom harangja?

Torka szakadt úgy kiáltja,

Zeng a torony minden zugja,

Szörnyű, hogy száll fel az égre:

„Elveszett a harang nyelve!”

 

Falu bölcse, öreg bíró,

Jó író meg jó olvasó,

Esküdt hajdú és zsellérek

Keresésre útra kelnek.

Betekintnek minden házba,

Nem találnak a tolvajra.

Császár házát nem kutatják,

Harangozót békén hagyják.

 

Ám a bíró úgy ötölte:

A lopást el ő követte.

Nyomban be is kopog hozzá,

Ferkét elé így szólítá:

„Add elé a harangnyelvet,

Tudjuk, hogy nálad nyert helyet!”

„Süllyedjek, hogyha láttam,

Soha ilyet nem csináltam!”

 

Harangozó, hogy kimondja

Inogni kezd a padlója,

Megnyílik az ágya alja:

„Itt vagyok” – a nyelv ezt mondja.

Jedtét veszi falu népe,

Vágtatva megy ki a rétre.

Megrémülnek visszanéznek,

Nagy csodát történni vélnek.

 

Kónya Ferke és a háza

Elsüllyedtek föld gyomrába.

Háza helyén víz buggyan fel,

Tó lett abból, feneketlen.

Piszkos habját égre hányja,

Messze látszik ködfoszlánya.

Könyvekbe is beleírták:

Feneketlen tónak hívják.

 

Így van ez ma Tamásfalván:

 Óra üt a templomtornyán,

Éjféltájban kinn a tóban,

Köd, hogyha van eloszlóban,

Susog a nád meg a káka,

Nincs a halnak se nyugalma,

Messze hallszik erre-arra

Harangozó jajgatása.

 

Lejegyzete: Farkas Beáta, Csíkszenttamás, 2008

Adatközlő: Kurkó István, sz. 1930



vissza a kiadáshoz
minden cikke
VADRÓZSA rovat összes cikke

© Művelődés 2008