Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Neményi József Nándor: Az áttörés esélyei 2005 kora tavaszán


Hatvan év múltán mégis jönnek az amerikaiak

 

Hatvan év egy fiatal nép életében is jelentős periódus, de tizenöt év is hihetetlenül sok, ha arra gondolunk, hogy az 1989-es fordulat után a naiv vágyálmaink nem teljesültek be. És mégis az államelnök márciusi amerikai útja után nyugodtan állíthatjuk, hogy megfordult a szél (lásd a Művelődés 2004/1), mert jön az amerikai gazdasági, katonai és politikai támogatás ide Romániába. Bush elnök ígéretei, új beszédstílusa, ennek visszhangja mind arra utalnak, hogy végre nőtt az ország és az új kormány iránti bizalom, s elindul az új modernizációs folyamat, ami az áttörés esélyeit biztosíthatja. A változásokhoz szükséges politikai akarat az új energikus államelnök részéről biztosított, és az 1990-ben beindult reform, amely 1997-ben pozitív széljárást hozott, 2005-ben újra esélyt nyújt a szociál-liberális kormánynak a demokratikus kormányprogram megvalósításához. A stabilizációs kormányprogramot egyértelműen heterodox jelzővel illetjük azért, mert három különböző doktrínára épül, nem neoliberális, nem néppárti, de szociáldemokrata sem, hanem ennek egyféle keveréke, és át van itatva az államtalanítás filozófiájával. Sajnos nincs részletekben kidolgozva az államháztartási reform, és így az adópolitika, a tanügy finanszírozása és az egészségügy sorskérdései alig vannak megoldva. Várható, hogy a rengeteg megoldatlan finanszírozási kérdés csak a költségvetés kiigazítása után kerül napirendre, az áremelések után és így a nyugdíjasok krónikus hátrányait sem tudják rendezni. Mivel a kormány pénzügyi helyzete rossz, talán válságosnak is nevezhető, nem tudják megkötni a szerződést a Nemzetközi Valutaalappal, és a folyómérleghiány nehezen lesz orvosolható. Röviden és magyarul arról van szó, hogy nincs középtávú pénzügyi stratégia, s kormány fölött ott lebeg az előzetes választások réme az ősz derekán. Az idő előtti választások veszélyeztetik a törvényhozást, a politikai stabilizációt, az üzleti környezetet és általában a nehezen fellendülő exportot, ami az utóbbi három hónapban óriási ütéseket kapott a lej 20 százalékos megerősödése miatt. Várjuk a beruházókat, az új szerkezetváltási programot s a nagyprivatizáció befejezését. E nélkül az EU-integrációs felzárkózás elképzelhetetlen, mert az alig működő piacgazdaság, gyenge versenyképesség és alacsony gazdasági fejlettség nem ad biztonságot az életszínvonal emeléséhez. 2007-re az átlagbér el kellene érje a havi 320 eurót, ami nagyjából 13 millió lejt jelentene, ehhez viszont nem elég csupán a politikai kritériumok részleges teljesítése, a sajtószabadság, ill. a civil szféra elmozdulása a kapitalizmus támogatása ürügyén.Sándor Levente: Sztravinszkij – Tavaszi áldozat

A kérdések kérdése 2005 kora tavaszán, amikor hatvanéves lenne az ún. Groza-kormány, amely az orosz érdekszférába taszított (angol–amerikai segítséggel) az, hogy a négyes fogat, új koalíció (Nemzeti Liberális Párt, Demokrata Párt, Román Humanista Párt, Romániai Magyar Demokrata Szövetség) meg tudja erősíteni és tartani törékeny hatalmát, és esélyt nyújtani ahhoz az áttöréshez, amin túl van már Cseh-, Magyar- és Lengyelország, Szlovákia és a balti, volt orosz föderatív köztársaságok.

A felkészülés tekintetében hihetetlenül gyengén állunk, és mi csak bizonyos gazdasági és társadalmi sorskérdésekkel foglalkozunk, mert e nélkül nem lehet kivitelezni az intézményreformot. Băsescu elnök politikai paradigmaváltása óriási fegyvertény. Egyértelműen elkötelezte magát az Egyesült Államok mellett, a terrorizmus ellen, illetve abszolút NATO-párti lett. Így várjuk az amerikai katonákat, támaszpontokat, befektetőket, katonai segélyt s az előnyös hiteleket – hatvan év után. És mégis a gazdasági haladás tekintetében kétféle nagy korrekciót kell kivitelezni, ahhoz, hogy a gazdasági átmenet 2005 végére befejeződjön.

Egyrészt a fejletlen és hektikusan működő piaci tökéletlenségek javítása, hiszen megszűnt a központi tervkényszer, diktatúra és koordináció, de a piac szörnyeket szült, és az energiaárak nehezen kezelhetők. Ebből következik a magas infláció, a nagy szegénység s a privatizációtól való félelem és hibás szociálpolitika.

Másrészt a hibás, káros kormányintézkedések korrekciója, hiszen itt Romániában akár szocdem, akár liberális vagy konzervatív ideológia volt domináns, a hibák sorozata összegeződött (15 évig). A 2004-es életszínvonal még nem érte el az 1989-es nívót, az elégedetlenség és szegénység rossz tanácsadó milliók esetében.

A gazdasági reform mindhárom nagy komponensével súlyos gondok merülnek fel, a liberalizáció (1), a privatizáció és szerkezetváltás (2), a stabilizáció és fenntartható gazdasági növekedés (3) ingadozik. Minden arra utal, hogy a befejezetlen reform kivitelezése előtt tisztázni kellene: a kormány össze tudja-e hangolni az ígéreteket (2004. november–december), a reményeinket (2005. március) azokkal a lehetőségekkel, amelyek a 2005 áprilisi áremelések után esedékesek. A romániai kapitalizmus és polgárosodás lassú, de biztos lökésterápiát kapott Washingtonból, a hazai civil szféra és sajtó is fellélegezhet.

A kérdésünk az, hogy az igen csak beharangozott paradigmaváltás után mikorra várható a valós és optimális rendszerváltozás? E kérdésre közgazdászként egyetlen válaszunk lehet, amikor az új és haladó gazdasági-politikai berendezkedés eredményesebb lesz, nagyobb jólétre vezet, mint az eddigi 15 éves volt, és a fent említett előnyök kvantifikálhatók. Ugyanakkor biztosítható a stabilizálás célja és eredménye, az a jó nemzeti valuta, amely mindenkinek juttatja azt a valamikori minimum 320 eurót minden hónapban. Ehhez viszont biztosítani kellene az új intézmények kiépítését, működtetését, a szociális ellátás javítását, az erős állam mellett, amely teljesíti a lakosság várakozásait (kulturális, tanügyi és egészségügyi téren is).

A demokrácia egyik feltétele az egzisztenciális függetlenség, e nélkül elképzelhetetlen a szabadság, amely hihetetlenül instabil, ha nő a szegénység. Az új, magát jobboldalinak valló kormány által meghirdetett felzárkózási program képes kell hogy legyen a preferenciákból: a műszaki fejlődésből és új vagyonelosztásból egy új felépítmény kovácsolására, amely meg tudja oldani az információ és távközlés, biotechnológia és egészségipar, az új munkahelyteremtés, valamint a környezeti fejlődés összehangolását az üzleti szférával. Meg kell hogy szűnjön a bizonytalanság és tanácstalanság azok esetében, akik jelenleg csupán 80 eurót keresnek havonta, és igazán remélik, hogy 2004 decemberében megfordult a szél. A széljárásnak viszont stabilizálódnia kellene jó irányban, mert a volt uralkodó osztály tudatos és elkötelezett hívei nemcsak gazdasági, politikai, hanem társadalmi bázissal is rendelkeznek, és bár próbálják megtörni őket, ez még évekig eltarthat.

Mi optimisták lettünk és próbálunk maradni is 2005-ben, mert 2005 kora tavaszán az említett prioritások egy új nemzetstratégiával társulnak, és a várható következmények az amerikai támogatással jónak értékelhetők, mert az áttörés a 2005. március 9-én Washingtonban megtörtént. A politikai szféra elmozdulása így több mint biztosra vehető a román parlamentben is. Várjuk az új többséget, s a jobbközép néppártként meghatározható Fideszhez hasonlítható román polgári pártok térhódítását a washingtoni fordulat után – hatvan év késéssel.

Ha már a kormány győztes nem lehet hosszú távon – állítjuk mi 2005 márciusában –, a kérdések kérdése az marad, ki bukik nagyobbat az év végére, a volt kormánykoalíció, amely osztódik, vagy az új polgári áttörést deklaráló négyes fogat, amely a megváltótól (Traian Băsescu elnöktől) várja a folytonos thymus-infúziót, ami csecsemőmirigy-hormonkivonatot jelent, és a régi magyar nyelvben kedesz-mirigy, növekedéshez szükséges biokatalizátort választ ki. (Thymus: görög eredetű elnevezés az orvostudományban, csecsemőmirigynek nevezik, kiválasztja a növekedési hormont, s a csecsemő egy év alatt hihetetlen gyorsasággal gyarapszik súlyban, hosszúságban, erőben és intelligenciában. A szegycsont mögött helyezkedik el, és normális viszonyok között a gyerekkor végén visszafejlődik.)

 

Băsescu elnök 2005-ös szigorlatai

2005. április 25-én aláírni az EU-val az integrációs előszerződést, és ennek alapján 2007. január 1-től Románia felzárkózik, az EU rendes tagja lesz.

2005 április végéig rendezni kell viszonyát a három nagy titkosszolgálattal, és ki kell nevezze ezek új főnökeit, nehogy úgy járjon, mint Constantinescu elnök (megbénították tevékenységét a volt ügynökök és szekértolóik). Remélhetőleg addig megjelenik az írott és elektronikus sajtóban az ügynöklista, aminek mutációja a volt szocialista államokban már óriási port kavart előbb a volt Kelet-Németországban, majd Magyarországon, Szlovákiában, sőt Lengyelországban is, és Băsescu érdeke ennek nyilvánosságra hozatala.

2005 májusában a parlamentnek el kell fogadnia, és az elnöknek ki kell bocsátania a tulajdonjogi törvénycsomagot. Ennek alapján az év végéig egyértelműen megoldja a kormány a tulajdon kérdését.

2005 júniusáig rendezik a privatizáció kulcskérdéseit, felgyorsítva a magánosítást, és tisztázzák a folyó pereket az állammal szemben. Rendezésre vár még egy új központi intézmény létrehozása (háromból), ami kivitelezi az állami vagyonügynökség és végrehajtás szerepkörét, valamint a poszt-privatizációs ellenőrzést.

2005 júliusában alá kell írnia a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank képviselőjével az új hitelszerződést, ami márciusban három hónap halasztást szenvedett.

A makrostabilizáció keretében biztosítani az évi maximum 8 százalékos inflációt és betartani a választási ígéretek kemény magvát, ami a korrupció leküzdésére, a jogszolgáltatás demokratizálására (függetlenítés a politikai szférától) és a fizetésemelésekre vonatkozik, beleértve a nyugdíjak újraszámítását (is), illetve a szegénység leküzdését (munkahelyteremtés!).

Ha mindez nem sikerül, akkor szeptember-októberben időszerűek lehetnek az előre hozott választások.

A fenti rövid listából, ami nem lehet teljes, egyértelműen következik, hogy a gazdasági, politikai, törvénykezési, szociális és intézményi szférában is rengeteg a tennivaló, és könnyen a be nem tartott ígéretek országa maradhatunk továbbra is. Nincs miért irigyelni Băsescu elnököt, de ő állta a sarat a pátriárkával szemben is, a nagy nemzeti katedrális kérdésében. És ő nyert két év után. Ezért is bízunk az áttörés sikerében 2005 márciusában!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008