Művelődés

Tizenhat évvel ezelőtt – mint köszöntőjében Széman Péter, a Báthory István Alapítvány (BIA) elnöke írja – a Napok időpontjául a város szülötte, az erdélyi fejedelem és lengyel király Báthory István születésnapját (1533. szept. 27.) tekintették irányadónak, s ez ebben az évben pontosan a háromnapos rendezvény középső napjára esett. Mindez nem lehet véletlen, mint ahogyan az sem, hogy a tizenhat év alatt az Alapítvány végig tevékenyen működött, vagy hogy az idei rendezvényen több kerek évfordulót is ünnepelhettünk, melyek között első, hogy a nagy előd, a névadó fejedelem 475 ével ezelőtt született.

Az ez évi Báthory Napok péntek délután három órakor az egynaposra bővült orvos továbbképzővel kezdődött, melyre tizenötödik alkalommal került sor a Napok keretén belül. Ezzel párhuzamosan, 17 órakor Zilahon dokumentációs kiállítás nyílt A szilágysomlyói vár és Báthory István – 475 év Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király születésétől címmel, a Szilágy Megyei Ioniøa Scipione Bãdescu Könyvtárban.

Délután fél hétkor a Városi Kultúrotthonban kezdődött a hatodik néptánctalálkozó, melyre ezúttal is több környékbeli településről érkeztek csoportok: Berekenye (Szilágycseh, vezető Szőke Anna), Bokréta (Kraszna, vezető Lelik Berta), Somkerék (Szilágyperecsen, vezető Vígh Szabó Levente), Vadrózsák ifjúsági tánccsoport (Szilágysomlyó, vezető Bara Jusztina, Nagy Irma és Szodorai Melinda). A találkozót az Alapítvány Szederinda citeraegyüttese nyitotta meg (vezető Széman Rózsa, szakmai felkészítő Gáspár Attila). Az est során közreműködött a bagosi Mákvirágok hagyományőrző énekegyüttes (vezető Birtalan József). A néptánctalálkozó és a kiállítás az Európai Unió interkulturális párbeszéd programjának része volt.

A tudományos konferencia szombat délelőtt folytatódott ezúttal közös, orvos- és pedagógus-továbbképzővel, mellyel párhuzamosan került sor a Báthory Kupa nemzetközi ifjúsági sakkversenyre a Báthory István magyar tannyelvű iskolában. Ugyancsak itt nyitották meg délben a város első dokumentációs és információs központját.

A délutáni program fél négykor kezdődött az EMKE Magyar Házban, ahol Hajdu Attila képzőművészeti tárlatának megnyitójára került sor. A művészt Bálint Michel méltatta, kiemelve: munkássága sokat változott a kezdeti időszakhoz képest. Ezeken a képeken a líraiságé, a színeké a főszerep, az alkotó „nem a gondolatait szövi tovább az alkotás folyamatában, hanem a Képpel kommunikál, és a plasztikus felület igényeinek megfelelően alakítja költészetét”.

Az öt órakor kezdődő programmal ismét jubilált a közönség: tízedszer adták át a szervezők a Szilágysági Magyarok díszokleveleket szilágysági vagy onnan elszármazott személyeknek. Az idei díjazottak: B. Simon György költő és publicista (post mortem), valamint Birtalan József karnagy, zeneszerző, Csillag István atomfizikus, Kása Zoltán matematikus, Nagy-Tóth Ferenc biológus, Szoboszlai Attila kémiatanár, Kémer község polgármestere. Ugyancsak ekkor került sor Az Év Leghűségesebb Olvasója-díjak átadására, melyet ez évben Balla Renáta (ifjúsági kategória) és Antal István (sajnos már post mortem) kaptak. A Hepehupa című szilágysági irodalmi-kulturális folyóiratot Fejér László főszerkesztő mutatta be, és kiemelte, hogy míg eleinte zömében idősebb szerzők közöltek, örvendetes, hogy mára már egyre több a fiatal tollforgató.

Az est fénypontja a Sebő-együttes műsora volt: a programfüzetben közölt ismertetőben ez áll: „az együttes repertoárján régi stílusú kelet-európai parasztzene (magyar és szomszéd népek zenéjéből) és énekelt versek szerepelnek (József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit stb.)”, melyek megszólaltatására a legkülönfélébb népi hangszereket hívják segítségül, mint például a tekerőlant, koboz, ütőgardon, töröksíp, háromlábú brácsa, doromb, duda, citera. Szilágysomlyói műsorukon főként megzenésített versekkel léptek fel, Horatiustól Varró Dánielig szinte minden kor képviseltette magát. Sajnálatos, hogy az előadásra nagyon kevés gyermek, fiatal jött el, hiszen a népi, irodalmi kultúrát nekik kell továbbéltetniük, emellett pedig a versek közé beékelt Lázár Ervin-mese igazi csemege lett volna számukra is. Az együttes vezetője és zeneszerzője Sebő Ferenc, akit a műsor végén a sámsoni, Életfa-díjas Szilágyi Feri bácsi szép Ferenc-napi köszöntővel üdvözölt.

Vasárnap reggel a testvérvárosok küldöttei és a meghívott vendégek hivatalos fogadáson vettek részt a szilágysomlyói Polgármesteri Hivatalban, majd tíz órakor a római katolikus plébániatemplomban tartott ökumenikus istentisztelet szentelte meg a rendezvénysorozat utolsó napját. Ezt követően került sor Báthory István mellszobrának megkoszorúzására, ezzel róva le kegyeletünket a neves előd előtt.

A Báthory Napok programsorozatát a Nyírbátori Ifjúsági Koncert Fúvószenekar műsora zárta (karnagy Fazakas Mihály), akikkel szintén kerek évfordulót ünnepeltünk, tizenötödik alkalommal voltak Szilágysomlyón. A koncert közben fellépett a szilágysomlyói Báthory István általános iskola Sárkányfog táncegyüttese, Brahms Magyar táncok zeneművére megalkotott koreográfiát adtak elő (felkészítők Márton Gabriella, Pap Ildikó).

A XVI. Báthory Napok a jubileumok jegyében telt, szép példáját adva ezzel, hogy erős akarattal és lelkesedéssel egy erdélyi kisvárosban is lehet jelentőset alkotni, néptánctalálkozót, tudományos konferenciát szervezni, olyan kulturális programot összeállítani, melyre nem csupán a környező településekről, az országból érkeznek vendégek, de Magyarországról, Szlovákiából, Svédországból, sőt az Egyesült Államokból is. A Báthory István Alapítványnak sikerült hagyományt teremtenie, ha nem is az Edward Shils-i háromgenerációs elmélet szerint, de az erdélyi magyarság viszonylatai tekintetében mindenképpen.

XV. Orvostovábbképző

„Csak a lelkileg egészséges lehet

fizikailag is egészséges.”

Ezúttal új helyszínen, a szilágysomlyói Kastélyszálló konferenciatermében várták a szervezők a vendégeket, már pénteken délután a jubiláló XV. orvostovábbképzőre, melyet tizenöt éve a BIA a Magyar Egészségügyi Társasággal (MET) közösen szervez. A Himnusz eléneklése, valamint Babits Mihály Jónás imája című versének meghallgatása után Széman Péter a BIA elnöke, a MET alelnöke, mint házigazda köszöntötte a hallgatóságot, majd Süveges Ildikó professzorasszony, a MET elnöke szólt a részvevőkhöz. Elmondotta: nagy öröm számára, hogy a 15 éves MET-tel együtt immár a XV. továbbképző jubileumát is együtt ünnepelhetjük, méghozzá olyan témával, mely különösen kedves neki, hiszen szemészorvos. Egyúttal tolmácsolta a Társaság örökös tiszteletbeli elnökének, Andrásofszky Barnának üdvözletét, aki, bár nagyon szeretett volna, meggyengült egészségi állapota miatt mégsem tudott itt lenni.

Az üdvözlések után kezdődtek az előadások, melyeken a hallgatóság megismerkedhetett a szemészeti szakág újításaival, technológiájának fejlődésével. Első előadó Nagy Zoltán Zsolt egyetemi docens volt Budapestről, aki Refraktív sebészet – szaruhártya szobrászat címmel tartott előadást. A vitreoretinalis sebészetről Czumbel Norbert budapesti főorvos beszélt; az időskor sárgafolt elfajulásról (a macula lutgea degeneratiójáról), és gyógyítási lehetőségeiről pedig Papp András egyetemi adjunktus (Budapest) értekezetst. Módis László, a debreceni egyetem docense a szaruhártya-átültetések lehetőségeit mutatta be. A kávészünet előtt Széman Péter átadott néhány elismerő oklevelet, mellyel orvoskollegáinak és a háttérben dolgozó társainak köszönte meg, hogy tizenöt éven át segítették és segítik a továbbképző megszervezésében. Az oklevélben részesült: Bíró Pacsa Ildikó, Bíró Pacsa Géza, Gáspár György, Major Mária Enikő, Seress Klára, Sabãu Éva Tünde, Inocan Adriana, Blaga Pupu, Széman Rózsa. Szünet után Süveges Ildikó, az MTA doktora (Budapest) tartotta meg előadását Az autóimmun betegségekhez csatlakozó uveitisek és terápiájuk címmel; őt követte Bereczki Árpád főorvos Győrből, aki a szürke hályog modern sebészetéről beszélt. Ezután két nem szorosan szakmai előadás következett, Pásztohai Sándor kereskedelmi igazgató és Fábián Attila a Meditcom (Budapest) részéről az interregionális kapcsolatokról és technológiai hátterükről beszéltek, majd Bulyovszky István, a berettyóújfalui Területi Kórház igazgató főorvosa mutatott be egy rövid értekezést Kórház a schengeni határ kapujában címmel.

Az orvostovábbképző jubileumi tudományos előadássorozatának két, egy szakmaibb és egy általánosabb része volt, ez utóbbi pedagógus-továbbképzővel egybekötötten, Egészséges életmód: népegészségügy – iskola-egészségügy, egészségügyi szervezés címmel. Ezzel kezdődött a nap szombaton reggel kilenc órakor a Ioan Ossian Iskolacsoport dísztermében. Az Akkor szép a kerek erdő, mikor zöld kezdetű szilágysági népdal után, melyet Széman Csilla adott elő, Széman Péter köszöntötte a részvevőket, majd beszédet mondott Fekete Szabó András szenátor, aki az orvos-pedagógus munkája közötti kapcsolatot, de a két megnevezés etimológiai hasonlatosságát is vizsgálta, és örömmel nyugtázta, hogy amit a kezdetekkor szinte remélni sem mert, ennyire kinőtte magát a Napok rendezvénysorozata, s benne a továbbképző. A Nyugat irodalmi folyóirat 100. évfordulójára való tekintettel ismét egy nyugatos költő, Karinthy Frigyes A rózsaszín terror című versét hallgathatták meg az egybegyűltek, s elmélkedhettek a százéves, ám ma is időszerű gondolatokon. Ezt követte Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség alelnökének köszöntője, aki örvendetesnek tartotta, hogy orvosok és pedagógusok együtt „rághatják a tudomány gyökereit”, főként, hogy itt Erdélyben, Romániában az iskolai egészségügyi nevelés még ugyancsak gyerekcipőben jár.

Első előadó Kiss László volt Csilizradványról (Szlovákia), aki Szilágysági emberek szemét is gyógyíthatta címmel Kanka Károlyról (1817–1908), az utolsó országos szemorvosról beszélt, ízes palóc tájszólásban. Előadásával megteremtette a kapcsolatot a továbbképző két napjának témái között, hiszen immár hagyományossá váló orvostörténeti értekezését egy szemészről tartotta. Külön érdekessége volt az előadásnak, hogy megismertette a (szakmailag) vegyes közönséget a 19. század országos szemorvos intézményével – eleinte ugyanis egyáltalán nem voltak a szembetegségeknek specialistái, s a mai értelemben vett szemészt előzte meg az úgynevezett országos szemorvos, aki az országot járva gyógyította a szembetegeket. őt követte Kellermayer Miklós egyetemi tanár (Pécs), aki előadását Andrásofszky Barnának ajánlotta, A tehetség-kiművelés törvényi rendje (Tisztelgés Klebersberg Kunó előtt) címmel, mellyel az észhez és lélekhez egyaránt szólt. Kiemelte, hogy három szó van, mellyen meghatározható az ember feladata a Földön: tudni, hinni, tenni. Az ember nem csak egyedi, hanem valóban egyedüli példány, mint ahogyan Kosztolányi mondja a Halotti beszédben, a tökéletességre kell törekednie, s ehhez a magasztos energiára, a szeretetre van szükségünk.

A művészeti nevelés jelentősége az egyén és közösség egészségében címmel Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, akadémikus (Hosszúhetény) tartott ugyancsak meggondolkodtató előadást. A kultúra, mint mondta, alapvető emberi szükséglet, és ahhoz, hogy megmaradjunk, szükségleteinket ki kell elégítenünk. Ez építette ki bennünk a közösségigényt, amelynek (mármint a közösségnek) hiánya, az elmagányosodás önzést, ez szorongást, az pedig végül fizikai betegséget okoz. Ha nincsen közösség, a tömegek ítélőképesség nélkülivé, döntésképtelenné s ezáltal könynyen manipulálhatóakká válnak, ez azonban művészeti neveléssel, művészi tornával elkerülhető.

Kávészünet után Mikola István (Budapest) beszélt a Térségi népegészségügyi trendekre alapozott egészségstratégiáról. Előadását József Attila Csöndes estéli zsoltárát idézve kezdte: az én a te nélkül nem definiálható, a társadalomban az emberek egymásért egyen-egyenként, és magasabb, társadalmi szinten is felelősek. A kiüresedett kollektív tudattalant csak az teheti újból élővé, amit Mikola István négy fogalomban foglalt össze: identitás, szolidaritás, család, hit – tudom, ki vagyok, szolidáris vagyok a másikkal, legfőbb támaszom pedig a családom és a hitem. Végül előadását egy mindenki által megfontolandó kijelentéssel zárta: ha jön az Úr, nem azt kérdi, mit, mennyit tettél, hanem, hogy elindultál-e az úton.

Utolsó előadóként Somhegyi Annamária budapesti főorvos A teljes körű iskolai egészségfejlesztés, mint a sikeres oktatás kulcsa címmel az egészségtan oktatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Különösen fontos ez hazánkban, hiszen, amint az az előadásból (és a délelőtt folyamán a többi előadásból is) kiderült, a gyermek akkor tud hatékonyan tanulni és fejlődni, ha egészséges – fizikailag, szellemileg egyaránt, s nálunk az egészségügyi oktatás csak nemrégiben indult el.

Az egynaposra bővült továbbképző után valóban tovább képezve, szellemileg és lelkileg egyaránt feltöltődve indult ki-ki haza, vagy részt venni a további programokon. A BIA és a szintén 15 éves MET méltón ünnepelte meg a kettős jubileumot, mely mindannyiunk javára vált – az előadásokon túl azért is, mivel a szünetekben jutott idő és lehetőség az oly fontos és kedves személyes kapcsolatok ápolására is.