Művelődés

Történelme során több téren és területen is bátran vállalta az úttörés felelősségét és kockázatát az újdonságokra, a korszerűségre mindenkor fölötte fogékony Temesvár. A romániai nyomtatott sajtó bölcsőhelyeként tartják számon a Béga-parti várost az elfogult, de a szemellenzőt kivételes alkalmakkor mellőző, szélesebb látókörű lokálpatrióták. A Bánság központjában látott nyomdafestéket ugyanis a Románia jelenlegi területén kiadott első sajtótermék, a német nyelvű Temeswarer Nachrichten, amelyet Mathias Heimer indított útjára 1771-ben. Közel egy évszázadon át kizárólag csak német nyelven szerkesztett lapok, időszaki kiadványok jelentek meg egymás örökébe lépve Temes vármegye székvárosában.

Kultúrhistóriai jelentőséget és horderőt kapott épp ezért 1858. július 6-a, amikor a tájegység, Dél-Magyarország első magyar nyelvű hetilapja, a Delejtű beköszöntő száma elhagyta Hazay Márk és fia Vilmos temesvári nyomdáját. A keddenként megjelenő 8-10 – néha 12 – oldalas lap alcímében „a tudomány, anyagi érdek és szépirodalom közlönyeként” határozta meg magát. Kiadója és szerkesztője Pesty Frigyes (1823–1889), a későbbi tekintélyes és megbecsült történetíró volt. Nehéz politikai és társadalmi feltételek között, az 1848–49-es szabadságharc leverését követő vészkorszakban, az osztrák abszolutizmus bakacsinos sötét periódusában vállalkozott a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara titkára, a Temesvárott született és nevelkedett Pesty Frigyes, hogy magyar nyelvű lapot alapítson és indítson útjára a Magyarország testéből megtorlásként erőszakkal kiszakított új koronatartomány, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és közigazgatási központjában. A magyarokat egyáltalán nem szívlelő, merev és szigorú főtiszt, gróf Johann B. Coronini von Cronberg táborszernagy, a tartomány katonai kormányzója adott engedélyt egy politikamentes magyar nyelvű lap megindítására, amikor az osztrák önkény valamelyest lazulni kezdett. A gyárvárosi szíjgyártómester, Pesty Ferenc fia, aki középfokú tanulmányait szülővárosában és Szegeden végezte, ifjúkora óta egyik legfőbb exponense és élharcosa volt a temesvári és a bánsági magyarságnak. A temesvári hadparancsnokságnál hivatalnokként szolgált, s a hazafias eszméket propagáló cikkeket közölt a német nyelvű lapok hasábjain. 1846-ban a Béga-parti városban nősült meg. Nézetei miatt Temesvár 1848. október 10-i ostromállapotba helyezését követően a hadi tanács Pesty Frigyest, mint nem kívánatos, veszélyes elemet a várból kiutasította s a külvárosok egyikébe internálta. Amikor 1849. április 25-én a Bem József vezette magyar honvédek a császárhű Temesvárt ostromzár alá vették, Pesty Frigyes Debrecenbe sietett, ahol felajánlotta szolgálatait a Temesvárott született Klapka Györgynek, aki a hadügyminisztérium igazságügyi osztályára osztotta be. Követte a kormányt Budára, Szegedre, Aradra és Lugosra. A végzetes temesvári csata után, 1849. augusztus 23-án török földre menekült. Száműzöttként Viddinben megbetegedett, testi és lelki bajok gyötörték. Hauslab tábornokkal 1849. október 21-én visszatért Temesvárra, ahol a katonai hatóságok engedélyével családja ápolta és gondozta. Midőn igazolására sor került, osztozni kívánt bajtársai sorsában, s Pestre kísértette magát, ahol a hírhedt Újépületbe zárták. Megrendült egészségi állapota miatt 1850 februárjában elengedték fogságából, hazabocsátották. Mehádián azzal gyanúsították meg, hogy tudomása volt a magyar korona hollétéről, ismét elfogták s Orsovára vitték, ahol kínvallatásnak vetették alá. A félreértés kiderülvén szabadon engedték, s visszatérhetett Temesvárra, ahol 1850 őszén a frissen megalakult Kereskedelmi s Iparkamara titkárává választották. Hivatalában 1864. augusztus közepéig működött, s komoly érdemet szerzett az intézmény fölvirágoztatásában. Élénk és erős hazafias szellemet honosított meg a Kereskedelmi s Iparkamara kebelében. A kamara többek között feliratot intézett a bécsi minisztériumhoz, amelyben országgyűlés összehívását és megtartását sürgette, míg jelentéseit a bécsiek többszörös meghagyása dacára csak a magyar helytartótanácshoz intézte. 1857-ben főleg Pesty Frigyes erőfeszítései eredményeként alakult meg a Temesi Gazdasági Egylet, mely azonban nemsokára meg is szűnt. Pesty Frigyes 1857-ben a temesvári Kereskedelmi és Iparkamarát képviselte a bécsi statisztikai kongresszuson, 1858-ben pedig helytartótanácsi rendelettel a Krassó vármegyei és határőrvidéki bányavárosokat utazta be s a bányaipar helyzetét tanulmányozta.

Hivatali, gazdaságszervezői feladatai példás ellátása mellett nagyon termékeny és sokrétű közírói tevékenységet bontakozatott ki. Publicisztikai írásait a Temeswarer Zeitung, a Pesti Napló, a Kolozsvári Közlöny, a Hetilap, a Koszorú s más lapok rendszeresen közölték. Jelentős publicisztikai gyakorlatra támaszkodva s a kolozsvári lapok példáját, lapszerkesztési elveit követve indította meg több hónapos előkészítés után Delejtű című lapját, amely „amely a művelt közönség igényeinek akart megfelelni”, 1858 nyarán. A közölt cikkek témáját és megírásának a módját, a lap arcélét és rovatainak beosztását a megcélzott olvasóközönség elvárásaihoz, műveltségi színvonalához igazította a lap kiadója és szerkesztője. „Minden mívelt embertől lehet kívánni, hogy a történetben, a természettudományok főbb ágaiban járatos legyen, éspedig annyival inkább, mennyivel több vonatkozás van saját hazájára – szögezte le beköszöntő írásában Pesty Frigyes. – Kívánni lehet azt is, hogy hazájának anyagi állapotjainak megismerésére a kulcsot bírja, hogy azt tudja, mennyit bír az ország előállítani, hogy megértse, mi oka az egyes hátramaradásának vagy haladásnak. Ez az oka, hogy a Delejtű a nemzetgazdászatot, a történetet, a természettudományt tűzte homlokára. – Ha ezen komolyabb feladványokon túlestünk, illőbb lessen a szépirodalom jobb termékeiben is gyönyörködnünk; végre miután az egyletek és társulatok nagy rugói a közjólétnek, ezek működéséről hív hírmondói leszünk a közönségnek. És erre nálunk a tárca szentelve van.” Nyomatékosan hangsúlyozta programadó vezércikkében színvonalas, vegyes tartalmú lap szerkesztője a kiadványnak Temesközhöz való erős és szerves kötődését: „azon leszünk, hogy hazánk déli részeinek óhajai, kívánalmai, szükségei a Delejtűben tárgyaltassanak, hogy az itteni föld termékei, az itteni lakosok iparszorgalma, nyilvános élete, múltjának emlékei, szokásai megismertessenek. Akár az országot, mint a természet objektumát, akár a nemzet itt lakó részét tekintjük, majdnem kimeríthetetlen forrása nyílik itt a közleményeknek. Azon vidék, mely bennünket közelebb illet és érdekel, területileg meghaladja Belgium királyságát; hajdan, és már a népvándorlások előtt a népek országútja vala, most pedig, az újkor leghatalmasabb közlekedési eszközeinek segedelmével a teremtő iparnak kifolyást nyújt, és kelet felé, melynek itt azelőtt százezer mell védőleg ellenszegült, most az ipar hódító seregét vezeti. Tehát itt kell keresnünk a mívelődés kifelé nyíló kapuját. Hegyeink kincsei majdnem páratlanok a magyar korona alatt, kövér rónaságunk híre elterjedt Európa-szerte. A természet és lelki világ nagy tarkasága mutatkozik itt és Klió mindig nagy lapot volt kéntelen nyitni, hogy az idő nyomait följegyezgesse.” A rangos lap első száma 1858. július 6-án hagyta el Hazay Vilmos temesvári nyomdáját. Bizonyos idő után minden lapszám fejlécén az alcím alatt ott szerepelt a magvas, komoly üzenetet közlő jelige: „Csak az a nemzet pusztul el, mely önmagát elhagyja”.

Pesty Frigyesnek a 19. század közepének legkiválóbb magyarországi publicistáit, szakírói sikerült a Delejtű munkatársaiul megnyernie. Cikkeket, tanulmányokat és eszmefuttatásokat publikált a lap hasábjain Boleszny Antal, Berencz Imre, Dunyov István, Öttevényi Nagy Ferenc, Kazinczy Gábor, Csaplár Benedek, Knauz József, Lugossy József, Márky József, Mészáros Károly, Ormós Zsigmond, Ötvös Ágoston, Pados János, Rosty Zsigmond, Sárváry Béla, Szabó Károly, Szalay László, Szilágyi Sándor, Remellay Gusztáv, Suhajda Sándor és mások.

Történelmi vagy közgazdasági, iparfejlesztési értekezések, tanulmányok álltak a lapszámok élén. Gyakran közölt a lap a magyar irodalom klasszikusainak levelezéséből illetve a 16. és 17. században kiállított oklevelekből. Eredeti valamint fordított elbeszélések, regények és útleírások láttak nyomdafestéket a Tárca rovatban, a Heti Szemle az országos jelentőségű híreket fogta csokorba. A helyi hírek a Temesvári Újdonságok fejléc alatt jelentek meg. A magyar könyvújdonságokról és színházi előadásokról Irodalom és Művészet című rovatában számolt be Pesty Frigyes szerkesztette lap, a Levelezés rovatban leginkább pesti tudósításokat, sajtóközléseket vett át és publikált a hetilap. „Ha a növekvő részvét alapján – írta a lap 1859/52. számában Pesty Frigyes – sikerülne a Delejtű életét meghosszabbítani, vidékünk, közelebbi megyéink állapotát továbbra is vennők figyelembe. Megismertetnők nevezetesebb családainkat, azok érdemeit a múltba és jelenben; leírnánk mindent, amit a tartományban akár a természet, akár az ipar, akár a társasági élet nevezeteset nyújt.”

A Delejtű szerkesztőjét, Pesty Frigyest történetírói munkássága elismeréseként 1859-ben levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek 1861. június 10-i ülésén tartotta meg székfoglalóját A templáriusok Magyarországon című értekezésével. Lapja, 1860/2. számában felhívásban szólította fel a Délvidék lakóit a MTA székháza felépítésének támogatására. Temesvár és környékének lakossága – nemzetiségi különbség nélkül – három hónap leforgása alatt 11 352 forintot, 9 aranyat és két tallért adományozott a nemes célra. Országos viszonylatban az összes lapok közül a Delejtű gyűjtötte össze a legnagyobb összeget a MTA palotájára. A lap leplezetlen örömmel számolt be arról, hogy Temesvárott terjedni kezdett a magyar ruha viselete, hogy a leányiskolában elkezdték tanítani a magyar nyelvet, hogy 1960. április 21-én nagyszabású rekviemet tartottak a püspöki székesegyházban Döblingben elhunyt gróf Széchenyi Istvánért. A gyászjelentést több ezer példányban nyomtatta ki a Delejtű. A gyászmise napján 9 órakor a Béga-parti város minden templomában megkondultak a harangok, míg a boltok minden felszólítás nélkül bezártak. A székesegyházban be nem férő hívők a Dóm téren imádkoztak. Hazafias tüntetésre használta fel Temesvár lakossága 1860. augusztus 20-át, Szent István ünnepét is. Németh József György káptalani jegyző tartott a római katolikus székesegyházban az ünnepi misét követően hazafias szellemű prédikációt, amelyben a Szózat verssorait is beleszőtte. Az összegyűltek átvonultak a szerb görögkeleti székesegyházba, majd az egyesült protestáns egyház templomában, ahol Milenkovics esperes szerb, Dömötör Károly református lelkész pedig magyar nyelvű beszédet mondott. A Delejtű hosszú és eléggé szókimondó cikkben számolt be az ünnepnap eseményeiről. A lap 1860. szeptember 11-i számában  a szerkesztő Pesty Frigyes azt is le merte írni, hogy „sokan vannak Temesváron, akik bugyogós nadrágjokat a szabóhoz küldték, hogy szűk magyar nadrágot készítsen belőle. Megfordítva ez nehezen járna. Ebből is kitetszik, hogy németből válhatik magyar, de megfordítva soha”.

A lap szelleme, a közölt cikkek hangvétele miatt sok megintés érte Pesty Frigyest a katonai hatóságok részéről, több házkutatást kellett elszenvednie, iratait kosárszámra vitték el, a Delejtű számait a terjesztés előtt gyakorta lefoglalták. A bécsi rendőrség ismételten megtagadta Pesty Frigyes kérvényeit, amelyekben a Delejtű politikai lappá változtatásának engedélyeztetéséért folyamodott. A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság új katonai kormányzója, gróf Bigot de Saint-Quentin, aki jól tudta, hogy Pesty Frigyes áll az élén minden magyar mozgalomnak és törekvésnek, a Delejű szerkesztőjét és a nyomdatulajdonost, Hazay Vilmost a lap néhány munkatársával – Kirch Pál mérnökkel, Murányi Ignác földbirtokossal, Stokinger Mór és Thúry József ügyvédekkel – együtt 1860. szeptember 20-án elfogatta s a josephstadti várbörtönbe elzáratta. I. Ferenc József 1860 októberében kibocsátott diplomáját követően bocsáttattak szabadon kihallgatás és kárpótlás nélkül az elfogottak. A szerkesztő, a nyomdász és a munkatársak fogsága idején a Delejtű megjelenése szünetelt. 1860 novemberében indult újra a lap, amely hasábjain egyre merészebb politikai vonatkozású cikkeket közölt. I. Ferenc József 1860. december 27-én kelt leiratával megszüntette a Szerb Vajdaságot és Temesi Bánságot, félig-meddig helyreállt az alkotmányos élet. Korábbiakhoz viszonyítva a Delejtű is szabadabban mozgott. Közölte a visszaállított Temes vármegye gyűlésein elhangzott szabadelvű beszédeket, a visszacsatolás örömére tartott ünnepélyek lefolyásának leírásait. Mi a teendőnk címen programot adott a magyar nemzet legsürgősebb feladatairól. Pesty Frigyes a temesvári polgármesteri állás egyik jelöltje volt. Visszalépett a jelöltségtől, mert 1861 márciusában Újaradon országgyűlési képviselővé választották. Régi dédelgetett óhaja és vágya teljesült, Pestre költözhetett, 1864 augusztusában az akkor megalakult Első Magyar Iparbank vezértitkárává választották, amely beosztásban több éven át nagy sikerrel működött. Tevékenysége homlokterébe azonban a történettudomány került. Megkülönböztetett figyelmet és gondot fordított Dél-Magyarország történetének megírására.

A Delejtű szerkesztését Pesty Frigyes távozását követően Öttevényi Nagy Ferenc ügyvéd vette át, aki Deák Ferenc politikáját élesen bírálva, hangsúlyozottan ellenzéki szellemben szerkesztette a lapot. Vehemenciája miatt rövid idő múltán kénytelen volt megválni a szerkesztői asztaltól. Távozása után a felelős kiadó, Hazay Vilmos nyomdász szerkesztette a lapot, amelynek megjelentetését 1861. július 23-án végérvényesen be is szüntette.

Pár évnek kellett eltelnie, amíg a Csanád egyházmegyei római katolikus püspökség elindította Csanád című hitbuzgalmi lapját, hogy aztán 1872-ben Ormós Zsigmond kezdeményezésére és szorgalmazására nyomdafestéket lásson a tájegység rangos magyar nyelvű napilapja, a Temesi Lapok, amely aztán 1920-ig Délmagyarországi Közlöny címen jelent meg. Tulajdonképpen 1872-től – a csúcsra emelkedések és a hullámvölgyek, a válságosabb korszakok dacára – napjainkig folyamatos és töretlen a magyar nyelvű nyomtatott sajtó históriája a Temesközben.

A bánsági magyar nyelvű lapcsinálás és közírás fundamentumát Pesty Frigyes és a Delejtű rakta le, alapozta meg másfél évszázaddal ezelőtt. Történelmet írtak és teremtettek.