Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csomafáy Ferenc: A rockopera látványvilága


 

A Kolozsvári Magyar Opera vezetősége tekintettel arra, hogy a 2008-as év Reneszánsz évnek számít, rendkívül örömmel fogadta azt az ajánlatot, hogy az évad végén bemutassák: Venczel Péter Mátyás a vérpadon című rockoperáját. A szövegkönyvet Csép Sándor és Moravetz Levente írta. Szereplők: Fülöp Márton, Kele Brigitta. Szilágyi János, Szeibert István, Ádám János, Székely Zsejke, Sándor Árpád, Veress Orsolya, Sziklavári Szilárd, Pataki Enikő, Pataki Adorján, Veress László, Sipos László, Maneszes Márton, Molnár János, Bardon Antal, Mányoki László, Rigmányi István, Sebesi Karen Attila, Madarász Lóránt, Varga Attila, Veress Alexandrina, Mányoki Mária, Dániel Zsolt, Kulcsár Szabolcs. Díszlet- és jelmeztervező: Venczel Attila, a tervező munkatársa: Vancea Elena Veronica. Koreográfus: Jakab Melinda, a koreográfus munkatársa: Rusu P. Gabriela.

Több mint százszereplős darab rendezője Vadas László, aki kérdésünkre elmondta: színház közeli rendezést szeretett volna megvalósítani ebből a rockoperából, ami szerinte sikerült. A figurák közötti kapcsolatrendszerek tisztázása, a játékmód a dramaturgiai hiányosságok elfedése, megoldása. A cél az volt, hogy a látványvilág egyformán érvényesüljön a játékkal. Ne csak a zene domináljon. Ehhez kell egypár év tapasztalat is.

– Először ennek a darabnak az általam elképzelt megrendezése tizenkét évvel azelőtt fogalmazódott meg, amikor láttam az első színpadra állítását. Azóta eltelt egypár év és, a sors úgy hozta, hogy ez a vágy megvalósulhatott. Ezelőtt tizenkét évvel biztos nem tudtam volna olyan könnyedén venni ezeket az akadályokat. Az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy a legjobb munkatársakkal próbáljon az ember dolgozni. Itt gondolok a zeneszerző kedves barátomon kívül, Venczel Attilára, Jakab Melindára és merem mondani,  az előadás producerére, Sebesi Karen Attilára.

– A bemutató alkalmával az derült ki, hogy ez a rockopera Kolozsvár közönségét kortól függetlenül érdekli. A színpadról kapott jelzéseket maradéktalan lelkesedéssel fogadta, bizonyítván ezzel azt, hogy érzi, tudja és értékeli mindazt, ami a színpadról lejön hozzá. Ami az jelenti, hogy Vadas László a darab színre állításakor, megérezte: Kolozsvár operába járó közönsége tulajdonképem mit is igényel. Minek köszönhető ez az egymást felerősítő interferenciahatás?

– A közönség megérezte a darab a városnak, Kolozsvárnak és lakóinak szól. De lehet azt mondani a körülöttünk levő világnak is. Mert érdemtelenül keveset foglalkoznak ezzel a történelmi személyiséggel, ki gyakorlatilag talán az egyik legnagyobb királya volt a Kárpát-medencének. Szándékunk volt, nemcsak megünnepelni, hanem tovább vinni ennek a mesésen gazdag személyiségnek az életét, illetve életének egy szeletét, saját vívódásait. Mivel elég kevés király mondhatja el magáról: soha nem felejtette el, honnan származik. Ezt most nem a szülővárosára értem, mert azt sem felejtette el, kedvezményeket adományozott a városnak. Adómentességgel tüntette ki szülőházának tulajdonosait. Azt a hatalmas szellemi, politikai gazdagságot, amit át tudott adni a környező országoknak és saját személyének. Ezt mai ésszel nem is tudjuk kellőképpen felmérni.

– Szerintem az hangzott el, hogy figyeljünk történelmi múltunkra, mert történelmi múltunk annyira gazdag, olyan személyiségeket sorakoztat fel, amelyek messzemenő módon megérdemelnék a nagyobb rájuk figyelést, irodalmi és zenei művekben is. Lásd bővebben a Mátyás a vérpadon rockoperában is. Szerinted még kik volnának ilyen személyiségek?

– Szerintem Bethlen Gábor is közéjük tartozna. Bocskai Istvánt sem felejteném ki. Számomra a legérdekesebb erdélyi történelmi figura az Fráter György lenne, akinek gyakorlatilag a transzszilvanizmus gondolata, a független Erdély, a gazdasági függetlenség megerősödése, a kultúra szerepének megnövekedése köszönhető. Gyakorlatilag ő indította el az erdélyi fejedelemséget. ő tartja János Zsigmondot a keresztvíz alá. Izabella királynőt hazahozta Erdélybe. Majd elvette tőle a koronát. Kiváló formátumú ember volt, aki igazán megérdemelne egy rockoperát. Felhívnám ezekre Csép Sándor figyelmét, mert megírta Mátyás az igazságost, melyből lett a Mátyás a vérpadon rockopera. Gazdagok vagyunk mi történelmi személyiségek szempontjából a Kárpát-medence különösen. Hunyadi János is megérdemelne egy misét.

– Ennek a rockoperának sikerült elérnie, hogy ne legyen korosztály kirekesztő. Mind a fiatal, mind az idősebb generáció, a tapasztaltak alapján, szívesen hallgatja, nézi, élvezi, elfogadja. Ami tizenkét évvel azelőtt benned megfogalmazódott, lényegében egy olyan programnak is lehet az alapja, amelyet talán úgy lehetne írásba rögzíteni, hogy az Erdélyben élő és nemzeti kisebbségben élő művészembernek mire kellene felfigyelnie?

– Ne maradjon csak önmagában, mert úgymond kisebbségben lenni hatalmas előny. Mert a kisebbségben élő művész magába szívhatja a környezetében levő nemzetiségek mindazon értékeit, melyeket azok történelmük folyamán megfogalmaztak. Itt talán idézhetném Szent Istvánt is, „az egynemzetiségű ország esendő és gyenge”. Aki csak a saját nemzetiségében gondolkodik, és nem érzi meg a környező hangulatokat, impulzusokat, az eleve zsákutcára van ítélve. Például: miért erős nálunk az erdélyi magyar színjátszás?  Mert ösztönző hatással van rá a román színjátszás, meg a német is. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen kivételes helyzetben vannak. Érdekes módon nem egy öröm a kisebbségi lét, ha politikai szempontból fogjuk fel. De ha más irányból közelítjük meg, akkor ez előnyt jelent.       

– Ez számomra úgy fogalmazódik meg, hogy nem szabad leragadni a művészetben a kisebbségi lét tudatnál, hanem kitekintve a körülöttünk levő világ művészeti irányzataira, azoknak a hatását felhasználva elmondani azokat a problémákat, amik az itt élő embereket foglalkoztatják, és mások számára is tudatgazdagító lehet.

– Pontosan, mert ha nem figyelünk a minket érő impulzusokra, nem tudjuk azokat tovább adni. Nem tudjuk a versenyt felvenni senkivel. Minél jobban figyelünk a körülöttünk levő világra, és nem hagyunk semmit elmenni magunk mellett, annál jobban tudunk előre haladni és nem kirekesztős módon.

– Számodra mi lehet a jövő útja?

– Az erdélyi magyar, legyen az művészember, vagy bármilyen szakember, bárhol a világon, el tudja mondani érdekesebb formában a maga mondanivalóját. Az a kulturális gazdagság, ami itt felhalmozódott, ha figyelünk rá, bármikor segíteni fog. Gondoljunk arra, már indulásból, ha valaki itt érvényesülni akar, akkor legalább két nyelven kell megszólaljon. Kell ismerje az ország nyelvét, de ildomos ismernie az anyanyelvét is. Ahogy halad a világ egy, két, esetleg három világnyelvvel is gazdagodnia kell. Már indulásból ennyi nyelvvel számolhatunk. Ez egy többségi emberre nem érvényes. Ami bizonyos szellemi vakságot eredményez. Számunkra a pozitív megközelítés az előnyös. Azt kell, nézünk, miből lehet fejlődni, többet nyújtani. Ezt a gondolatsort próbálja közölni a rockopera is. A konfliktus helyzeteket soha nem az etnikumok között összecsapások váltják ki. Mindig más probléma van a háttérben. A rockoperában saját nemzete lázadozik Mátyás ellen. Elvi kérdések miatt, mert nem értik meg, mit akar ez az ember. Nem tudnak perspektívában gondolkodni. A szűklátókörűség mindig konfliktust generál. Talán itt kellene, javítsunk mindannyian, akik itt élünk a Kárpát-medence ezen zugában. Nem egyik napról a másikra, hanem nagyobb perspektívában kellene gondolkozzunk.

A felvételeket a Kolozsvári Állami Magyar Opera honlapjáról– A színházzal az eljövendőkben mit szeretnél megvalósítani?

– Szeretnék olyan színházhoz kerülni, ahol az anyagi feltétel ne legyen gond. Tudjam úgy létrehozni azt az előadást, ahogy én elképzelem. Ez jó pár éve létező vágy, és még nem adtam fel a reményt, hogy előbb-utóbb csak akadok egy ilyen helyre.

– Az előadás befejező tablója ritka megfogalmazást tartalmaz. A díszlet elemeit felhasználva Mátyást eltávolítod a történelmi környezetéből, és piedesztálra emelve adod át a mának. Hogyan és miért fogalmazódott meg benned ez a mozgatási sor?

– Amit én szerettem volna közölni ezzel az előadással, azt a szellemiséget, azt a szellemi és emberi nagyságot, ami a nagy királyt jellemezte. Azt a tág perspektívát, amit ő próbált a maga idejében megvalósítani. Gyakorlatilag minden jóslata a magyar történelemmel kapcsolatban politikai és gazdasági vonatkozásban is bekövetkezett. Számunkra itt Kolozsváron nincs más követendő példa csak ő. Alája, illetve mögé sorakozni mindenkinek. Tehát eltávolítani a történelmi múltból, és a jelenbe hozni. Velünk legyen. A történelmet általában mindig a győztesek írják, de a szellemiség mindig megmarad. Testileg elhunyt Mátyás király, de szelleme a mai napig is értéket hordoz számunkra.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008