Művelődés

2008. július 21-én a székelyudvarhelyi városi könyvtárban került sor Beley Vild Emőke keramikus és Timár Károly grafikus közös tárlatának a megnyitójára. A tárlatot Szabó Károly, a könyvtár igazgatója nyitotta meg, majd rövid művészeti műsor tette ünnepélyesebbé az alkalmat, melynek keretében Hadnagy Kamilla és Deák Szidónia zenetanárok barokk duója, valamint Vild Olga előadóművész szavalata szórakoztatta a szép számban megjelent közönséget. Ezt követően megtekinthettük a tárlat gazdag és rendkívül színes anyagát: kisplasztikákat, kerámiákat és festményeket. Sikerült néhány sor erejéig az alkotókkal is elbeszélgetni, életről, pályáról.

– Hogyan is jött össze ez a kiállítás – szegeztem a kérdést Beley Vild Emőkének.

– Három éve veszek részt a gyimesfelsőloki képzőművészeti táborban, ott beszéltük meg a tábor szervezőjével, Timár Károllyal, hogy jó volna nyélbe ütni egy közös tárlatot.

– S talán nem véletlen, hogy erre pont Székelyudvarhelyen került sor.

– Így igaz, hiszen itt nőttem fel, 1974-ben születtem Maroshévizen, de már 1977-ben szüleim ide költöztek.

– Az első közeledés a képzőművészet felé.

– Már az általános iskolában, zenét tanultam, de mindig a rajz vonzott, nővérem, képzőművészetet tanult, én 1995-től kezdtem rajzot tanulni.

– És Magyarországra kerültél.

– Igen, Budapesten elvégeztem egy lakberendezési iskolát, és 2002-től kezdtem el komolyabban foglalkozni a kerámiával.

– Egy kivételes alkalomban is részed lehetett.

– Megismerkedtem a világszerte híres és ismert kerámiaművésszel, Kovács Margittal, nagyon sokat tanultam tőle.

– S a kiállítások.

– 2005-ben kezdődtek, alkotásaim, munkáim megismerhették Franciaországban, Németországban és most itt Romániában is.

– Munkáid raku technikával készülnek. Mondj néhány szót a rakuról.

– A raku 16. századbeli japán technika, amit a parasztok használtak gyors és olcsó fazakak elkészítésére. A kész fazekat kiégetik 980C fokon, utána kap egy mázat, majd egy óra alatt újból kiégetik 1000C fokon, a kiégetett forró edényeket papírba teszik, ami a nagy forróságtól meggyúl, így a máz színei megélénkülnek.

– Végül hadd mondjuk el, hogy Franciaországban élsz, egy Croix nevű falucskában. Mik a terveid?

– Minél többet szeretnék dolgozni és kiállítani.

Timár Károly 1958-ban született Gyimesfelsőlokon, ma is ott él és alkot.

– Mikor kezdtél el rajzolni, festegetni.

– Ha jól belegondolok, mintegy húsz esztendeje.

– S kiállítani?

– Úgy emlékszem, hogy ugyanakkor.

– Hol, merre?

– Magyarországon, az egykori Jugoszláviában, Japánban, az Amerikai Egyesült Államokban és természetesen itthon.

– A kedvelt technika?

– A vegyes technika, az itt látható munkák is ezzel készültek.

– Legkedveltebb tematika?

– A vidéki emberek élete, a lovak.

– A tábor?

– Tíz éve szervezem a gyimesfelsőloki alkotótábort, Lépések színekben és formákban név alatt, ahol megfordultak művészek Franciaországból, Magyarországról, Horvátországból, Japánból. Romániából: Nagyváradról, Besztercéről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából. A tábornak állandó tárlata van, egy szép tájháza.

– Legközelebb hol láthatják alkotásaidat?

– A magyarországi Tiszakécskén.

– Köszönöm a beszélgetést.