|
|||||||||
|
Czoguly Ildikó:
A homoródkarácsonyfalvi unitárius templom falképei
(Szent László-legenda, Jézus születése, Három királyok hódolata) Szülőfalum, a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom freskóit 2006-ban tárták fel, alig ismerik kulturális, művészettörténeti jelentőségüket. A faluról is csak kevesen hallottak, bár immár hozzáférhető a világhálón is sok minden róla (www.homorodkaracsonyfalva.eu). A faluról
Szelídgesztenye ligete egyedülálló a Székelyföldön. A századfordulón Ürmösi Sándor festőművész kezdeményezésére a falutól Oklánd felé 800 m-re épült meg a Dungó-fürdő nevű fürdőtelep, melyet 2007-ben újraépítettek. Karácsonyfalva első két említése a pápai tizedjegyzékekből ismert 1333-ból és 1334-ból: villa Karachni, illetve villa Karasun néven. Murádin László szerint a Karácson nevű személynévből és a -falva összetételből származik a falu neve. A mára körülbelül 500 lelket számláló falu többnyire mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik. Az unitárius műemléktemplom rövid építéstörténete A templom korai építéstörténetéről nincsenek fennmaradt adatok, de Udvarhelyszéken egyedülállóan megőrizte későromán jellegét, szentélyét, téralakítását. A művészettörténeti szakirodalom építésének korát a 13. század második felére teszi. Plébániaként már az 1333-as pápai tizedjegyzékben is szerepel.
A falu lakossága 1568 körül tért unitárius hitre. 1752-ben készítették a kazettás famennyezetet. 1768-ban fegyveres harc bontakozott ki a templomot visszavenni akaró katolikusokkal, amelynek halálos áldozata is volt. 1783-ban az unitáriusok új templomot építettek a katolikusoknak. A ma is meglévő legrégebbi harang öntésére 1791-ben került sor. 1853-ban az északi falba nagyméretű új ablakot vágtak, ezért hiányzik ma a freskó egyik jelenete. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában említést tesz a falképekről, de elhelyezkedésére és ábrázolására nem tér ki. 1964-ben a villany bevezetésekor az északi falon szín- és festéknyomokat figyeltek meg. Az 1973-as templomjavítás idején is megfigyeltek falképeket a hajó északi falán, viszont nagyobb léptékű szondázó kutatásra 2005 nyarán került sor. A freskó feltárása
Lángi József restaurátor szerint a legkorábbi falkép a 14. század első felében készült, további kifestésekre a 14-15. század fordulóján kerülhetett sor, szerzőjük eddig ismeretlen. A falképek bemutatása
A legkorábbinak a szószék felett található, Jézus születését ábrázoló falképet vélik (14. század eleje). A képmező alsó része a nedvesedés miatt károsodott, de az ábrázolás szempontjából fontosnak tekinthető részletek jó állapotban maradtak ránk. Az alkotó csak fent zárta le tárcsamotívumokkal a képmezőt, oldalt csupán egy vörös vonal képezi a keretet. Középen stilizált istálló, míg a jobb felső sarokban a jászolnál álló szamár és ökör látható. Bal oldalon a két dicsfényes nőalak a ruhátlan gyermek Jézust mosdatja egy dézsában (lásd 6. kép) Újabb kifestésre a 14-15. század fordulóján kerülhetett sor. Ekkor 11,6 m hosszúságban és majd 2 m szélességben ábrázolták Szent László kerlési csatáját (1068), amely mára Szent László-legendaként vonult be a köztudatba. Fent és lent széles keretornamentika zárja a képmezőt, de azon belül szürke sávokkal több részre van osztva a felület.
A falkép színeinek intenzitása alig változott az évszázadok során, dominánsak a kék, vörös és a sárga színek. A templomban más falfelületen nem találtak a Szent László-legenda rétegeivel megegyező felületet. Az utolsó középkori kifestésre a feltételezések szerint az 1496-ban történt toronyépítéskor kerülhetett sor. E korszak belső falképei közül teljes felületen eddig csak a hajóban találhatót tárták fel, amely a Három királyok hódolatát és Szent Ilona császárnőt ábrázolja (5. kép). Homoródszentmártoni és gelencei párhuzamok A ritkán ábrázolt kihallgatás-jelenethez hasonlót László Gyula kutatásai szerint csak Gelencén és az elpusztult homoródszentmártoni freskón szemlélhetünk. Mivel a homorószentmártoni unitárius templomot lebontották, és 1888-89-ben újat építettek helyette, az egyezéseket a Néprajzi Múzeumban őrzött, Huszka József által készített akvarellmásolat alapján figyelhetjük meg (7. kép).
A csatajelenetben a művész pontosan ismétli a Homoródszentmártonban megfestett jelenetet. A lovak lábai alatt több levágott, vérző kun fekszik, ami szintén egyezést mutat (8. kép). A lefejezés jelenete megegyezik mindkét emléken, a pihenési jelenet viszont eltér az eddig ismert Szent László legendáktól. A fentiek alapján a restaurátorok úgy vélik, hogy a homoródkarácsonyfalvi falképek ugyanannak a mesternek a munkái, aki Homoródszentmártonban is dolgozott. Nagyon sok hasonlóság figyelhető meg a gelencei freskóval is, de itt arra gondoltak, hogy csak a műhely lehetett azonos, mivel apró, de fontos részletek kidolgozottságában eltérés mutatkozik. Ezen feltételezések igazolása viszont alapos művészettörténeti, restaurátori és laboratóriumi kutatásokat igényel, amely a szerző beazonosításához is közelebb vihetne. Becsüljük meg értékeinket! A fenti bemutató alapján meggyőződhettünk, hogy a homoródkarácsonyfalvi freskó valóban jelentős kulturális érték, érdemes ezt tudatosítani az emberekben, főleg a falu lakosaira gondolok, hogy legyenek tudatában templomuk szépségének, értékeinek, legyenek büszkék rá, valamint járuljanak hozza a megőrzéséhez. Lángi József restaurátor a Kárpáti Krónikának adott interjújában megerősíti a freskó egyediségét, különlegességét: „Az a megdöbbentő, hogy hihetetlen friss és nagyon eleven színei vannak, olyan mintha ma festették volna, majdnem azzal a színpompával láthatjuk, mint a középkori szemlélő is, a különlegessége pedig az, hogy a legendának vannak variánsai, itt egy ilyen különleges és ritka variáns található, ahol Szent László váradi elindulása előtt, van egy jelenet, amit többen kihallgatásnak neveznek.”
A kulturális értékek tudatosításának számos módja ismeretes és lehetséges. Jelen esetben érdemes lenne több kiadványban, erdélyi folyóiratokban, napilapokban is kiemelni a freskó kulturális és művészettörténeti értékét. Az iskolákban a magyar órákon, vagy osztályfőnöki órán is lehetne ismertetni, kirándulásokon útba ejteni, bemutatni a diákoknak. Fontos lenne értékvédő programokba is bevonni, prospektusokat megjelentetni róla. Egy másik lehetőség lenne a művészettörténet szakos egyetemi hallgatók figyelmét felhívni ezen értékre, valamint felkínálni a lehetőséget a kutatásra (pl. a festő beazonosítása, további hasonlóságok és különbségek felfedezése a gelencei falképpel kapcsolatosan). Úgy vélem, hogy így nem maradna a köztudat számára ismeretlen és elhanyagolt a homoródkarácsonyfalvi freskó. vissza a kiadáshoz minden cikke GALÉRIA rovat összes cikke |
|||||||||
|
|||||||||
Homoródkarácsonyfalva Hargita megyében 530 méter magason, a Kis-Homoród völgyében, Homoródalmás és Oklánd között fekszik. Keleten a Rika-hegység, nyugaton a két Homoród vízválasztója határolja. 
A középkorban csak kapuval és toronnyal gazdagodott. Déli kapujának kialakítására és ablakainak első bővítésére a 15. században kerülhetett sor. A hajó falképei közül a második periódus során festett falképek készültek ekkor. Robusztus tornyának építésekor készült az Agnus Dei domborművel díszített nyugati kapu, a rajta olvasható évszám alapján 1496-ban. A torony egyik északi ablakába rovásírásos követ falaztak be. Lehetséges, hogy a hajó északi falán feltárt freskók közül a Három királyok hódolata és a szentély kifestése is ekkor készült. Bővebben erről lásd
1998-ban az Erdélyi falképek és festett faberendezéseket felmérő program keretén belül nyitottak szondát a restaurátorok, ahol egy királyszent arca került felszínre. 2005 nyarán a tervezett belső felújítást megelőzően kiderült, hogy a szentély teljes felülete is festett, és a hajó északi falán több, különböző korból és kéztől származó képszalag található. Az hajó északi falán található freskók feltárására 2006 áprilisának első hetében került sor. A munkálatokat a budapesti bejegyzésű Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány finanszírozza. „Az egyház, az alapítvány és a restaurátorok között létrejött szerződés alapján dolgozunk, a tízmillió forintra rúgó költségeket a DonaDöne budapesti és a Fenestella illyefalvi cég, illetve Nobilis Kristóf adományából fedezzük” – mondta az MTV Kárpáti Krónika műsorvezetőjének Szombathelyi Gyula, az alapítvány elnöke.
Lángi József székesfehérvári restaurátor szerint a templom északi falán a Szent László- legenda hét jelenetben tárul elénk. Az első a királyi kihallgatás, aztán az a jelenet következik, amikor a hadba vonuló László királyt megáldja a váradi püspök. A harmadik a lovas ütközet a magyar és a kun sereg között, aztán a menekülő kun lányrabló lován hátrafordulva lövi ki nyílvesszőjét a sebezhetetlen Lászlóra, majd az elrabolt lány Szent László segítségére siet, s László király szekercéjével elvágja a kun lábát. Az utolsóelőtti jelenetben László király a megsebesített pogányt hajánál fogva tartja, a megmentett leány pedig lesújt a király kardjával a kun nyakára. A végén megpihennek a fa alatt.
A legenda a nyugati falnál mostanra két kikopott jelenettel, a ritkán ábrázolt kihallgatással és a váradi püspök áldásával indul (lásd 1. kép). Ezt követően a kivonulás és a csatajelenet következik (2. kép). Sajnos, az 1853-ban nyitott ablak elvágja az üldözési jelenetet, ahol Szent László alakja teljesen elveszett, csupán a menekülő kunt átjáró lándzsája látható az ablaktól keletre. A birkózás és a kun lefejezése csaknem teljes épségében maradt fenn (3., 4. kép). Az utolsó, pihenési jelenet eltér az ismert Szent László legendáktól, sérülései miatt viszont nehezen értelmezhető. A fekvő szent mellett egy buzogányt tartó, mintegy a király álmát őrző katona is megjelenik (4. kép). 
A homoródszentmártoni freskó kivonulási jelenetében is megfigyelhetjük ugyanazt a Szent László viseletéhez hasonló öltözetű katonát, amelyet a karácsonyfalvi falképen (8. kép).
Kiemelve kulturális és művészettörténeti értékét a Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma 2006-ban a Bartók Béla-emlékdíjjal tüntette ki Homoródkarácsonyfalva unitárius templomát a Szent László freskóért.