Füleki Zoltán:
Gábos Endre laudációja
Örömtelibb felkérést ritkán kap az ember, mint én most, amikor kitűnő kollégám és barátom szakmai méltatására kaptam lehetőséget. Egyetlen nehézséget csak az okoz, hogy a rendelkezésre álló idő Gábos Endre munkássága igen szűk keresztmetszetének ismertetésére ad csak lehetőséget. De biztos vagyok abban, hogy néptáncos körökben mindenki jól ismeri őt, és gondolom, mindannyian egyetértenek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület döntésével, hogy díjazottjai közé emelte.
Gábos Endre 1969. október 24-én született Szentegyházán, lövétei székely család második gyermekeként, így életének első éveit már a népi életforma, az édesanya altatódalai, az édesapa biztos holnapot garantáló népdalai határozták meg. A legényes táncot már tízéves korában próbálgatja az udvaron, a szomszéd, nagyobb fiúcska értő tekintetének kíséretében. Szervezett néptánccsoportban később, tizenhét éves korában kezd aktívan tevékenykedni, az akkori szentegyházi középiskola csoportjában. A csíkszeredai Ballada együttes indítja a hivatásos táncos pályán, hiszen két év „balladázás” után, 1993. február elsején sikeres vizsga után, felvételt nyert az akkori Hargita Állami Székely Népi Együtteshez. A következő éveit olyan szakemberek határozzák meg, mint az ugyancsak EMKE-díjas Szalay Zoltán, András Mihály, Fodor Csaba, mesterséget tanult Tímár Sándor állami díjas érdemes művésztől, Novák Ferenc állami díjas koreográfustól, együtt dolgozott Lőrincz Lajossal, Sára Ferenccel, és itt csak az idő szűkössége miatt nem sorolok fel több kitűnő anyaországi és hazai szakembert. A Hargita lábainál erős derekú sudár fenyők emelik fejüket az égig. Gábos Endrét is egy ilyen, a székely röghöz kötött fához lehet hasonlítani, ki az évek során, dacolva az anyaországi csábító ajánlatokkal, itthon, Erdélyben szolgálja nemzetét igaz magyar emberként, nap mint nap tesz le örömmel áldozatot az erdélyi közművelődés oltárára. Hivatásos táncos a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél, melynek énekese, tánckarvezetője, koreográfiáit itthon és idegenben is csodálhatta a közönség, rendezői, vezetői feladatokat lát el nap mint nap, azonban mindezek mellett jó barát, ki örömben, bánatban, szakmailag és emberileg képes együtt lenni munkatársaival, tanítványaival. Gábos Endre napi hivatali elfoglaltságai mellett tanít, gyermekekkel, ifjakkal foglalkozik Lövététől Gyergyóalfaluig, mindeddig több mint 400 gyereket vezetve be a magyar néptánc, népzene csodálatos világába. A kiegyensúlyozott hivatásos munka biztos hátteret nyújt Gábos Endre népművelő tevékenységéhez, aki életformájának tekinti hagyományaink felkutatását, őrzését és továbbadását, példát, emberformáló magatartást mutatva a következő generációknak. Bátran mondhatjuk, globalizációs világunkban Gábos Endre identitástudatunk erősítésének, hagyományaink megmaradásának egyik záloga.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület idei Kacsó András-díja méltó személyhez került, így Gábos Endre eddigi tevékenysége mától hivatalosan is elfoglalta helyét Erdély magyarságának kulturális panteonjában!
vissza a kiadáshoz
Füleki Zoltán minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke
|