magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Füleki Zoltán: Gábos Endre laudációja


Öröm­te­libb fel­ké­rést rit­kán kap az em­ber, mint én most, ami­kor kitűnő kol­lé­gám és ba­rá­tom szak­mai mél­ta­tá­sá­ra kap­tam lehetőséget. Egyet­len ne­héz­sé­get csak az okoz, hogy a ren­del­ke­zés­re ál­ló idő Gábos End­re mun­kás­sá­ga igen szűk ke­reszt­met­szet­ének is­mer­te­té­sé­re ad csak lehető­séget. De biz­tos va­gyok ab­ban, hogy nép­tán­cos kö­rök­ben min­den­ki jól is­me­ri őt, és gon­do­lom, mind­annyi­an egyet­ér­te­nek az Er­dé­lyi Ma­gyar Közműve­lődési Egye­sü­let dön­té­sé­vel, hogy dí­ja­zott­jai kö­zé emel­te.

Gábos End­re 1969. ok­tó­ber 24-én szü­le­tett Szent­egy­há­zán, lövétei szé­kely csa­lád má­so­dik gyer­me­ke­ként, így éle­té­nek első éve­it már a né­pi élet­for­ma, az édes­anya al­ta­tó­da­lai, az édes­apa biz­tos hol­na­pot ga­ran­tá­ló nép­da­lai ha­tá­roz­ták meg. Gábos EndreA le­gé­nyes tán­cot már tíz­éves ko­rá­ban pró­bál­gat­ja az ud­va­ron, a szom­széd, na­gyobb fi­úcs­ka értő te­kin­te­té­nek kí­sé­re­té­ben. Szer­ve­zett nép­tánc­cso­port­ban később, ti­zen­hét éves ko­rá­ban kezd ak­tí­van te­vé­keny­ked­ni, az ak­ko­ri szent­egy­há­zi kö­zép­is­ko­la cso­port­já­ban. A csík­sze­re­dai Bal­la­da együt­tes in­dít­ja a hi­va­tá­sos tán­cos pá­lyán, hi­szen két év „bal­la­dá­zás” után, 1993. feb­ru­ár el­se­jén si­ke­res vizs­ga után, fel­vé­telt nyert az ak­ko­ri Har­gi­ta Ál­la­mi Szé­kely Né­pi Együt­tes­hez. A követ­kező éve­it olyan szak­em­be­rek ha­tá­roz­zák meg, mint az ugyan­csak EMKE-díjas Szalay Zol­tán, And­rás Mi­hály, Fo­dor Csa­ba, mes­ter­sé­get ta­nult Tí­már Sán­dor ál­la­mi dí­jas ér­de­mes művésztől, Novák Fe­renc ál­la­mi dí­jas ko­re­og­rá­fus­tól, együtt dol­go­zott Lőrincz La­jos­sal, Sá­ra Fe­renc­cel, és itt csak az idő szű­kös­sé­ge mi­att nem so­ro­lok fel több kitűnő anya­or­szá­gi és ha­zai szak­em­bert. A Har­gi­ta lá­ba­i­nál erős de­re­kú su­dár fenyők eme­lik fe­jü­ket az égig. Gábos End­rét is egy ilyen, a szé­kely rög­höz kö­tött fá­hoz le­het ha­son­lí­ta­ni, ki az évek so­rán, da­col­va az anya­or­szá­gi csá­bí­tó aján­la­tok­kal, itt­hon, Er­dély­ben szol­gál­ja nem­ze­tét igaz ma­gyar em­ber­ként, nap mint nap tesz le öröm­mel ál­do­za­tot az er­dé­lyi közművelődés ol­tá­rá­ra. Hi­va­tá­sos tán­cos a Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes­nél, mely­nek éne­ke­se, tánckar­ve­ze­tője, ko­re­og­rá­fi­á­it itt­hon és ide­gen­ben is cso­dál­hat­ta a kö­zön­ség, rendezői, vezetői fel­ada­to­kat lát el nap mint nap, azon­ban mind­ezek mel­lett jó ba­rát, ki öröm­ben, bá­nat­ban, szak­ma­i­lag és em­be­ri­leg ké­pes együtt len­ni mun­ka­tár­sa­i­val, ta­nít­vá­nya­i­val. Gábos End­re na­pi hi­va­ta­li el­fog­lalt­sá­gai mel­lett ta­nít, gyer­me­kek­kel, if­jak­kal fog­lal­ko­zik Lövététől Gyergyóalfaluig, mind­ed­dig több mint 400 gye­re­ket ve­zet­ve be a ma­gyar nép­tánc, nép­ze­ne cso­dá­la­tos vi­lá­gá­ba. A ki­egyen­sú­lyo­zott hi­va­tá­sos mun­ka biz­tos hát­te­ret nyújt Gábos End­re népművelő te­vé­keny­sé­gé­hez, aki élet­for­má­já­nak te­kin­ti ha­gyo­má­nya­ink fel­ku­ta­tá­sát, őrzését és to­vább­adá­sát, pél­dát, em­ber­for­má­ló ma­ga­tar­tást mu­tat­va a következő ge­ne­rá­ci­ók­nak. Bát­ran mond­hat­juk, globalizációs vi­lá­gunk­ban Gábos End­re iden­ti­tás­tu­da­tunk erősítésének, ha­gyo­má­nya­ink meg­ma­ra­dá­sá­nak egyik zá­lo­ga.

Az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egye­sü­let idei Ka­csó And­rás-dí­ja mél­tó sze­mély­hez ke­rült, így Gábos End­re ed­di­gi te­vé­keny­sé­ge má­tól hi­va­ta­lo­san is el­fog­lal­ta he­lyét Er­dély ma­gyar­sá­gá­nak kul­tu­rá­lis pan­te­on­já­ban!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008