Művelődés

Az Iparos Önképzőkör 25 éves jubileumát 1913. szeptember 7-én ünnepelte Nagyenyed.

Az eseményről, többek között, beszámolt a Közérdek 1913. szeptember 14-i száma 25 év ünnepe és zászlószentelés című tudósításában.

„A Nagyenyedi Iparos Önképzőkör e hó 7-én ünnepelte meg fennállásának 25-ik évfordulóját, és ezt díszközgyűléssel és zászlószenteléssel tette emlékezetessé” – kezdődik a részletes beszámoló.

A Kör az ünnep előkészítésére felkérte Nagyenyed város minden intézményét, hogy ezáltal is „emelje a jubileumnak nemcsak külső fényét, de kulturális erejével mintegy buzdítójává és támogatójává váljék egy kisebb körnek szép törekvéseiben... Kívánjuk, hogy az Iparos Önképzőkörben Enyed egész iparossága egyesüljön a léleknemesítő és ismeretszerzés szép munkájában” – írja a tudósító.

A vasárnapi ünnepen e gondolat megvalósulását megelégedéssel és örömmel tapasztalhatták a részvevők. Elismerést érdemeltek a vármegye, a város és intézményei nemesen gondolkodó vezető egyéniségei, hogy megteremthették az együtt ünneplés lehetőségét. Az ünnepség sikerében rendkívüli szerepe volt a két, zászlóanyának, a „város szerte tisztelt, szeretett és nagyra becsült személye”-inek, id. Zeyk Dánielnének és Török Bertalannénak.

A jeles napot az egész város fellobogózva várta, és a délelőtti nagy eső sem zavarta meg az ünneplő közönség lelkesedését. A rendezvénysorozat emlékezetes eseményei dióhéjban.

A szerenád: szombat este ½9 órakor ünnepi dallal üdvözölte a Kör a zászlóanyákat. A férfikar színes lampionmenettel vonult Török Bertalanné és Zeyk Dánielné úrnők lakására, s beszéddel és üdvözlő dallal köszöntötte őket.

A vendégek fogadása: a vasárnap délelőtti vonatokkal érkező vendégeket, a vidéki társegyesületek küldötteit (Torda, Nagyszeben, Lupény, Gyulafehérvár, Felvinc, Tövis) a rendezőbizottság fogadta a vasútállomáson. A fogatokat a város magánfogat tulajdonosai ingyenesen biztosították. Eljött Budapestről Gergelyi István, a kör alapítója is.

A díszközgyűlés vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött az Alpár Ignác tervezte, 1898–1900 közt épült vármegyeháza (ma Avram Iancu Iskolacsoport) impozáns dísztermében, melynek egyik falán Pataki László Munkács várának elfoglalása című hatalmas történelmi festménye díszelgett. A termet teljesen megtöltötték a nagy számban megjelentek, az Önképzőkör tisztviselői, választmánya, s a tagok teljes számban. Ott voltak a „minden nemes ügy iránt melegen érző” zászlóanyák: Zeyk Dánielné Kemény Ida és Török Bertalanné Brencsán Etelka, Szász József főispán, Bánffy Kazimir alispán, Winkler János, Bálint János, Balla Béla védnökök, Zeyk Dániel főrendiházi tag, Török Bertalan takarékpénztári igazgató, Leinhar Gyula honvédzászlóalj-parancsnok, Székelyhidy József honvéd százados, lovag Vincenty Lajos vezető járásbíró, Jeney Elek árvaszéki elnök, Nehéz János királyi tanfelügyelő, Tóbis Jenő városi tanácsos polgármester-helyettes, Rada György plébános, a Bethlen kollégium és a többi iskolák tantestülete, a vármegyei és városi tisztikar, az állami hivatalok tisztikarai, az egyházak, egyesületek, társulatok képviselői, a vidéki egyesületek küldöttei és a város intelligens közönsége.

A jubiláris díszközgyűlést Tángel József elnök nyitotta meg. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után Váró Ferenc nyugalmazott kollégiumi igazgató-tanár ismertette a Kör 25 éves történetét Felszólalt Gergelyi István, a Kör alapítója; Sulyok Ferenc titkár felolvasta az üdvözlő leveleket és táviratokat; Kovács János a Torda küldöttség üdvözletét tolmácsolta, majd Tángel József köszönte meg a jókívánságokat.

A díszebéd déli egy órakor kezdődött a Szeidl-szálló kerthelyiségében, ahol közel száz személy számára terítettek. Az ünnepi ebédet felköszöntők sorozata előzte meg.

A nap fénypontjára, a zászlószentelésre délután került sor. Már három órakor nagy tömeg hullámzott a vármegyeháza körül, hogy gyönyörködjön a zászlószentelés ünnepében. Virágos fogatok szállították a nem mindennapi esemény színhelyére a koszorús párokat: a szebbnél-szebb, tiszta fehérbe öltözött leányokat és fekete ruhás ifjakat.

A díszterem karzata újból megtelt a „szép hölgyközönséggel. A teremben pedig már alig jutott hely a később jövőknek” – írja a tudósító. A küldöttségek, hatóságok, egyesületek, tantestületek és a népes közönség fogadását, gondos és zavartalan elhelyezését Lingner György gyáros intézte

A díszes emelvény előtt a Munkásság, haladás jelszó „gyorgyéna-virágból volt ízléssel készítve, alatta a zászló fehér tüllel bevonva”. A csinos díszítés ifj. Mélász János munkáját dicsérte. „Az emelvényen a védnökök, a lelkészek, a koszorús párok félkörben foglaltak helyet – írja a tudósító –, amikor Zeyk Dánielné Tángel József elnök karján és Török Bertalanné Hegyi János alelnök karján vezetve a teremben megjelent. Lelkes és hosszan tartó éljenzés, taps fogadta a két zászlóanyát, kik az emelvény fehér selyem mennyezete alatt foglaltak helyet.”

A zászlóavatás nyitányaként a Kör férfikara elénekelte Himnuszt, majd kibontották a vadonatúj zászlót. Rada György római katolikus plébános pompás ünnepi miseornátusban beszentelte, Jancsó Sándor református lelkész, teológiai magántanár „magas szárnyalású, gyönyörű szép beszédet mondott, áldást és imát a zászlóra, Técsi Ferenc körtag A mi zászlónk című alkalmi költeményt nagy hévvel, kiváló előadással szavalta el.”

A zászló leírása: világos-lila színű, szegélye nemzeti, egyik oldalán „Nagyenyedi Iparos Önképzőkör negyedszázados fennállásának emlékére 1888–1913”, a másikon „Munkásság, haladás” jelige, alatta lant a Himnusz kezdő hangjegyeivel. A hímzés tervét, mely a magyar motívumok gazdag kincsét mutatja fel, Novotny Rezső építőmester készítette. „A zászlórúd színes faberakásos, magyaros díszítése a magyar díszítőművészet valósággal remeke.”

„A lélekemelő pillanatok után a zászlóanyák szép szavak kíséretében átadták a zászlót Tángel József elnöknek, ki a zászlóanyákhoz intézett lelkes beszédében ígérte annak megőrzését és az alatta való munkás előrehaladást.”

A zászlóanyák egy-egy fehér selyem jeligés szalagot tűztek a zászlóra.

„Az ezüst koszorút a zászlóra Tángel Józsefné tette a Nagyenyedi Iparosok Asszonyai nevében.” Íme, a hosszabb jelmondat legszebb részlete: „Tartsd meg, Isten, a magyarok Istene e zászló bajtársainak a munkában való rendületlen hitét, áldd meg hazafias, társadalmi és egyéni jólétre való törekvéseit...”

A felavatott zászlót Gazdag Géza zászlós magasra emelve meghajtotta, eközben a kör férfikara a Dalszentháromságot énekelte el.

Ezután következett a zászlószegek beverése. „A magyar nyelv gyönyörű szókincse csillogott az elhangzott szép jeligékből.”

A rendezvény után a díszes közönség a Szózat eléneklésével vonult le az utcára, ahol Aradi Jancsi zenekara a Rákóczi indulóval várta a kivonulókat. A zászlóanyák lelkes éljenzés közepette hagyták el a vármegyeházát.

Esti táncmulatság: „Este ½9 órakor a Sétatér táncterme egészen megtelt.” Gazdag, változatos műsor szórakoztatta az egybegyűlteket, melynek végén a Kör babérkoszorúval lepte meg Wohlfarth Lőrinc karnagyot. „A vidám táncmulatság, melyen a zászlóanyák is megjelentek, a hajnali órákig tartott.”

A Kör tevékenysége 1918. december 19-től 1921. szeptember 18-ig szünetelt. A kor hangulatát senki sem fejezte ki jobban, mint Jékely-Áprily Lajos enyedi tanár-költő: „ősz nem sodort még annyi árva lombot,/ annyi riadt szót: »Minden összeomlott...« ” (Tetőn) Valóban összeomlott az Iparos Önképzőkör három évtizedes munkája. De akár a porából feléledő főnixmadár, a lelkes enyedi iparosok munkája nyomán ismét megkezdte tevékenységét; Kós Károly Kiáltó szava Enyeden is követőkre talált: „talpra kell állnunk mégis... újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát...” És újrakezdték!

A Nagyenyedi Iparos Önképző Kör Trianon után, az újraindulástól a végleges megszűnésig

Az új hatalom az Iparos Önképzőkör, székházát katonai célokra lefoglalta, bútorzata megrongálódott, részben elkallódott. Csupán a könyvtárszoba menekült meg Pop Aurél görög katolikus fegyintézeti lelkész közbenjárására. A korábbi elnök, alelnök lemondása, elhalálozása után Sulyok Ferenc intézte a „kevésre apadt elintéznivalót.” A két első szobát bolthelyiségnek adták ki. A könyvtár a katonai hatóság engedélyével hetente egyszer kölcsönzött könyveket.

1921. július és augusztus havában néhány enyedi polgár (Bakó Károly, Gazdag Géza, Wohlfarth Lőrinc és Sulyok Ferenc) Kunsch Antal kezdeményezésére az ő Szentkirály utcai házában (ma Ion Creangã 40.) gyűlt össze, hogy megbeszéljék az Önképzőkör életre keltésének módozatait. Gyűjtőívvel toborozták a tagokat, és viszonylag rövid idő alatt 130-an iratkoztak fel.

1921. szeptember 18-án került sor az alakuló közgyűlésre, ahol megválasztották a vezetőséget: korelnök Bakó Károly építész, elnök Kunsch Antal asztalosmester, bútorraktáros, alelnök Novotny Rudolf építész, titkár Sulyok Ferenc, pénztáros Incze István, ellenőr Paulini Ernő és Bauer Nándor, könyvtáros Teleky István. Karnagynak Wohlfarth Lőrincet, a korábbi karnagyot választották meg. 1921. október 1-jén a taglétszám eléri a 212-t.

A hatóságoktól kapott engedély alapján az új körülményeknek és elvárásoknak megfelelő alapszabályzatot alkotnak, melyből kitűnik, hogy az újonnan alakult vezetőség folytatni szándékszik az első három évtized munkáját. (Az alapszabályzat két példányban a megmenekült okiratok közt van.) Ennek alapján megszerzik a miniszteri jóváhagyást, és 1924. szeptember 1-jén megkapják a jogi személyiséget. Az újra alapítás után eddig nem tapasztalatalt lendülettel indul meg a munka.

Az alapszabályzat szellemében ismét megindul a kórusmozgalom. 1921. szeptember 19-én megalakul a Kör férfikara, melynek karnagya ugyancsak Wohlfarth Lőrinc lesz.

Folytatják a műkedvelő színjátszás hagyományát is: már az indulás évében, 1921. december 16-17-én „kitűnő sikerrel” mutatják be a Házasodjunk című bohózatot, melynek rendezője Gerendi Albert.

Gyenge János kollégiumi tornatanár vállalta, hogy hetenként két este tornaórát tart.

Kunsch Antalné 233 női pártoló tagot toboroz, akik karácsonyi örömökben részesítik a szegény sorsú gyermekeket.

1922. február 28. húshagyókeddi vígestélyt szerveznek, ahol Veress István és Felméri Sándor betanításával, Jékely Lajos tanár „szíves fordításából elénekelték kvartettben az Esti szürkület című műdalt.”

1922. március 25-26. A vasember című színművet mutatják be a kollégium színpadán Gerendi Albert rendezésében.

1922. július 9-én népünnepélyt rendeznek a sétatéren, este a Gyimesi vadvirág bemutatója utána táncmulatság következett.

1922. december 26-án a Kör zene-,dal- és táncestélyére kerül sor a Bethlen-kollégiumban.

1923. június 16-17-én került sorra Heltai Jenő: Mozgófényképek című bohózatának előadása a Bethlen-kollégium dísztermében, Gerendi Albert rendezésében. Érdekesség: Tomai Rózsika beugrása két próbával Nagy Margitka helyett, aki haláleset miatt nem játszhatott. Fellépett a darabban Tellár László is.

Ismét tartanak ismeretterjesztő előadásokat, felolvasásokat is. 1922. január 3-án „Járai István főgimnáziumi igazgató és Jékely Lajos fg. tanár Körünkben tárgyaltak Kunsch Antal elnök és Sulyok titkárral ismeretterjesztő előadások megkezdése céljából, mely 2–2 ½ hónapra terveztetett. A Kollégiumba átiratot küldtünk terem kérdéssel. Az előadók szervezését Járai igazgató vállalta magára” – jegyzi fel Sulyok Ferenc.

Az megegyezés értelmében ismeretterjesztő előadásokat tartott: dr. Harmath János Hangya-igazgató, Járai István főgimnáziumi igazgató, Fűzy Sándor Hangya-titkár, Folyovich Endre szobrászművész, Benkő Gyula főgimnáziumi tanár, dr. Fülöp Ferenc kórházi főorvos, Kovács Pál főgimnáziumi pap-tanár, Halmágyi Antal főgimnáziumi tanár, Szigeti Béla bankigazgató, dr. Szabó András ügyvéd-szerkesztő, Jékely Lajos főgimnáziumi tanár. „Mindegyik előadás egy-egy tartós tégla az önképzés javára” – örökíti meg a Krónika.

Az ilyen jellegű előadások később is folytatódnak. 1924-ben a következő előadások hangzottak el.

Az első előadást 1924. január 17. dr. Harmath János tartotta. „Az előadó igen értékes és alapos tájékozódású szabad előadásban ismertette a szövetkezeti eszmét, a szövetkezés jelentőségét és közgazdasági fontosságát ipari és népjóléti szempontokból” – tűnik ki a Krónikából.

1924. január 22-én dr. Füzy Sándor előadásában az új adótörvényről és adóbevallásról, különösen az iparosok, kereskedők adózásáról értekezik.

1924. január 24-én Járai István érdekfeszítő előadást tart az érzékszervek fejlesztéséről, amelyet Keller Helén vak leány bámulatos példájával illusztrált.

1924. január 31-én Benkő Gyula kollégiumi tanár előadása témáját a természettan köréből meríti, melyet szemléletes példákkal illusztrált.

1924. február 5-én Kovács Pál református lelkész lélektani vonatkozású előadása az emberi léleknek a mindennapi életbe vágó kérdéseit taglalta.

1924. február 7-én Szigeti Béla, a Kisegítő Bank vezérigazgatója „népszerű modorban” tartott előadást a pénzről.

1924. február 12-én Halmágyi Antal a szövetkezés eszméje kapcsán a Méhkas műipari műhely és elárusítóhely létesítését ismertette.

1924. február14-én „Jékely Lajos főgimnáziumi tanár irodalmi estét tartott, élvezetes költői hangulatban. Petőfi és Ady költeményeinek jelentőségét, hatását és kultuszát ismertette magas szárnyalású szabad előadásban.”

1924. február 19-én és 26-án Folyovich Endre iparművész két estén át a művészi hatásról tartott tanulságos előadást és a különböző stílusokat ismertette.

1924. február 22-én dr. Fülöp Ferenc előadása az egészségről, a fertőzésről és a betegségek elleni védekezésről „felette élvezetes, tanulságos és humoros” előadást tartott.

1924. február 28-án dr. Szabó András előadása az oroszországi állapotokról, szokásokról, a fogolytáborban szerzett élményeiről beszélt.

Az előadás-sorozat megszakításokkal később is folytatódott:

1930. janár 5-én Csefó Sándor előadása a léghajózásról és repülésről szóló előadása.

1930. január 12-én Járai István Az ipari és technikai forradalomról beszélt, melyben az ipar fejlődését, átalakulását ismertette igen érdekes előadásban.

A tagok jobb tájékoztatása érdekében évente több sajtótermékre fizettek elő, többek között a Keleti Újságra, a Brassói Lapokra, az Enyedi Újságra, a Magyar Népre, a Zenei Szemlére, a Magyar Dalra, a Consumra.

1922. május 14-én önkéntes árverésen eladják a Kör régi házát (a Fánta-házról van szó) 151.000 lejért Márton Jánosnak.

1922. május 19-én Szász Páltól megvásárolják a Kossuth utca 5. szám alatti a Kovrig-féle házat, melyet Váncsa Victor volt prefektus bérelt, ebből sok kellemetlenség származik.

1922. július 30-án az Önképzőkör és a Daloskör küldöttsége jelen volt a segesvári Petőfi ünnepségen. „A fehéregyházi síkon tartott ünnepélyen – jegyzi fel a krónikás – a többi dalárdákkal együttes karban énekeltük a Tiéd vagyok... és Árvalányhaj a süvegem... karénekeket. Délután pedig bent Segesváron néprajzi felvonulás volt, melyen szintén részt vettünk gyönyörű zászlónkkal. Az egész menetben végig feltűnt és éljenzés kísérte zászlónkat. A zászlótartó tisztet Paulini Róbert jegyzőnk lelkes kitartással viselte és teljesítette. Másnap este feledhetetlen emlékkel tértünk vissza. A zászló közbámulat tárgya volt.”

1922. szeptember 17-én a Fövenyessy Bertalan vezette Iparos Dalárda serlegavató ünnepségén énekelt a dalárda. Az összejövetelen a két kórus egyesülésének az igénye is felvetődött. A későbbi tárgyalásokon azonban az egyesülés nem valósult meg, „mert – a feljegyző szerint – csak Fövényessy Bertalan karnagyi szereplése lett volna a »fontos cél«.”

A Kör belépett a Romániai Magyar Dalosszövetségbe, melynek alakuló gyűlését Brassóban tartották.

1922. október 8-9-én az „Önképzőkör férfikara részt vett a Bethlen-kollégium 300 éves évfordulóján az összes enyedi és iskolai énekkarokból alakított összkar éneklésben.” Sulyok Ferenc feljegyzéseiből tudjuk: „Énekeltük a Teremtőhöz című éneket. Elnökünk tagja volt a végrehajtó bizottságnak. A rendezőségben pedig vezető tagjaink többen foglaltak helyet. 9-én este elnökünk, Kunsch Antal és neje lakásukon körünket is reprezentálva vacsorát rendezett az ünnepélyen részt vett kiválóbb ének-zeneművelő tiszteletére, név szerint Seprődi János tanár, zeneesztétikus, Rezik Károly csellóművész és neje, Tárcza Bertalan zenetanár” és még sokan mások.

1923. április 22-én jelentés hangzott el a Nagyenyedi Iparos Önképzőkör 1922. évi működéséről, a kör fennállásának 35. esztendejéről. A jelentést Sulyok Ferenc titkár olvasott fel a városházán tartott közgyűlésen. A kör népszerűségének növekedését jelzi a titkári jelentés következő kitétele: „Örömmel jelentem... a t. közgyűlésnek, hogy tagjaink sorában tisztelhetjük iparosságunk és kereskedőink szép számát, és pártoló tagjaink sorában tisztelhetjük városunk számos értékes egyéniségét, és becsülhetjük összességük megértő támogatását és érdeklődését.”

1923. augusztus 26-án este műsoros népünnepélyt szerveznek a sétatéri fedett táncteremben a kör alapja javára „a helybeli vadász zászlóalj zenekarának közreműködésével”.

1923. szeptember 7-9-én a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsvárott megrendezte az Országos Dalosversenyt. Az Önképzőkör dalárdája a II. csoport I. díját, (ezüst babérkoszorút) nyerte, melyet Kunsch Antal vett át. A díjkiosztás előtt „A díjakat a Piaøa Unirii/Mátyás király-tér kirakataiban nagy érdeklődéssel szemlélte a hullámzó közönség és a sok vidéki dalos”. E koszorú felavatására csak 1925. március 22-én került sor az Erdélyi Borozó helyiségeiben (ma a Maliv vendéglő) „fehér asztalterítés mellett és a közép homlokzaton zöld gally és plüsdíszben volt elhelyezve a babérkoszorú, két oldalt a Kör díszes zászlója és a zászló-szalagok”.

1923. november 23-24-én bemutatták az Iglói diákok című 3 felvonásos énekes életképet Gerendi Albert rendezésében, zongorán kísért Dezső Bözsike. „Az első tánc nélküli előadást a kollégiumi diákok is megnézték, és érthető lelkesültséggel és tapssal jutalmazták a szereplőket” – írja a krónikás.

1924. január 7-én vegyeskart szerveznek, melyre 27 nő jelentkezett, a karnagy Felméri Sándor.

Az 1924. március 23-án tartott közgyűlésen részt vett Inczédy-Joksman Ödön, a Dalosszövetség elnöke.

Az iparos dalárda és az önképzőkör dalárdájának karmesterei, Wohlfarth és Fövényessy közt elmélyülnek az ellentétek, melynek következtében Wohlfarth karnagy lemond, és ideiglenesen Felméri Sándor kollégiumi segédtanár vállalta a karnagyi szerepet. (Névjegyzék a 63 kórustagról az iratcsomóban.)

1924. augusztus 30-31-én kerül sor Herczeg Ferenc Gyurkovics lányok című darabjának a bemutatójára. A jelmezeket a kolozsvári magyar színháztól kérték kölcsön. A színpadi „berendezés és ízléses bútorozás” Kunsch Antal munkája „valósággal vetekedett kis méretében bármely nagyvárosi színpadhoz, ízlés és újításban pedig felülmúlta”. A darab főszereplő-rendezője Felméri Sándor, női főszereplője Székelyhidi Friduka. A krónikás az eseménnyel kapcsolatban feljegyzi: „Egyes jelenetekről Cirner Ödön magnézium mellett felvételt készített, és közlés végett megküldték a Vasárnapi Újság és a Magyar Nép képes lapoknak.” Az előadás sikereiről a képeken kívül négy napilapban jelentek meg tudósítások.

1925. május 31-én és június 1-jén Blummenthal Aranykakas című három felvonásos énekes életképét mutatják be a sétatéri táncteremben. A tánccal egybekötött előadás bevételét a műkedvelő színpad költségeinek törlesztésére szánták.

Novotny Rudolf építész javasolta a Kör fő utcai házának felépítését. A házépítés terve azonban csak terv maradt a kilakoltatás megvalósíthatatlansága miatt.

A vezetőségi választáson elnöknek választják Kunsch Antalt, alelnöknek Mélász Jánost, titkárnak Sulyok Ferencet és pénztárosnak Székelyhidi Sándort.

1926. október 28-án meghalt Kunsch Antal elnök, halála nagy veszteséget jelentett a Körnek

Az új elnök Balla Béla hentes és mészáros lesz, akit kitűnően jellemez Horváth Zoltánné Kézdialbisi Elekes Ida Enyed boltjairól írott visszaemlékezésében: „Farkas Manó kis röfös boltja után egy nagyvárosias luxussal berendezett mészárszék és hentesüzlet következett Balla Béla tulajdonában. ő maga ritkán szolgált ki, inkább le s fel sétált fekete ruhában a kicsempézett tükrös üzlethelyiségben. Szellemes, de kissé csúfondáros megjegyzésekkel illette vevőit. Aki keveset vásárolt, attól megkérdezte ‘talán bizony lakodalomra készülnek?’ Ha egy tanár lépett az üzletbe, így utasította segédjét: ‘Adj velőt a tanár úrnak!’ ő szokta mondani azt is, hogy ‘az én házam, az én váram, ahogy az angol mondja mea culpa maxima’. Hát ilyen volt Balla Béla úr! ő volt a Nagyenyedi Iparos Önképzőkör elnöke. Az adakozásban, szervező munkában mindig az élen járt.”

1927. március 9-én házcsere útján sikerült megoldani a székház ügyét. Július 10-én a Kossuth Lajos utca 35. számú telek a Kör birtokába került (a Bocz József-féle ház, ma Transilvaniei utcai Nagyenyedi Liviu Rebreanu Kultúrközpont épülete J. M.) Ezzel elkezdődött a nagy teljesítmények ideje az áldozatkész munka, a pénzbeli felajánlások, adományok eredményeképpen. Ennek köszönhetően 1927. május 2-án a Kör beköltözhetett új székházába.