Művelődés

                                                       Pályázati felhívás

Tulajdonképpen az egész 2009-es esztendő, amely egyidejűleg Kazinczy Ferenc születésének 250., Benedek Elek születésének 150. (és halálának 80.), Radnóti Miklós születésének 100., Szentimrei Jenő halálának 50. évfordulója jegyében zajlik. A többi kerek vagy kevésbé kerek évforduló is remek alkalom arra, hogy sok száz más rendezvénnyel a magyar nyelvre, anyanyelvünkre irányítsa a közfigyelmet nemcsak idehaza, de az egész Kárpát-medencében, ahol magyarok, vagy magyarul is beszélők laknak több-kevesebb megszakítással ezeregy(nehány)száz esztendeje. De alkalom a szélrózsa minden irányába szétszóródott, esetleg magyarul már nem, vagy csak alig beszélő kisebb-nagyobb közösségek, családok, egyének számára is, hogy hazagondoljanak saját, vagy közelebbi-távolabbi felmenőik szülőföldjére, történelmére, műveltségére.

A Kazinczytól kapott élő és ható örökségünk az ő életművének a részleteket összefogó és azok fölött álló egységéből és teljességéből sugárzik. Adta és adja ma is kézzel fogható szellemi kincsünknek, élő nemzeti vagyonnak a megújított magyar nyelvet, az európai ízlés szabad szemléletét, megnyugtató önérzetünket abban, hogy a nemzeti közösség és közművelődés, amelyben születtünk, s amelynek részesei vagyunk, fejlődésre képes, haladásra hivatott. Adja ma is elsősorban nekünk, erdélyi magyaroknak, akiknek talán a legnagyobb szükségünk van állandó megújulásra, közművelődésünk újjászervezésére, és talán nem túlzás: a mai magyarországi átlagnál igazabb és hagyományaihoz jobban ragaszkodó magyar jellemre. Ezért is kezdeményeztük a Kazinczy Emlékversenyt, kerestünk hozzá együttműködőket és támogatókat.

Már tavaly nyáron az összevont 6-9-es lapszámunkban újraközöltük Kazinczy Erdélyi leveleit, amely az 1816-os mintegy három hónapos erdélyi útjának irodalmi feldolgozása, mára jószerével kihullott az emlékezetből, még s könyvtárainkban is nehéz, majdnem lehetetlen megkapni. Pedig a mai országhatárokon belül szülőfalujából, Érsemjénből kiindulva hírt ad és nem is akármilyet az Érmellékről, Szilágyságról, Kolozsvárról, a Maros mentén a Székelyföld peremét érintve a Küküllők mentéről, Nagyszebenről, Gyulafehérvárról, a Hunyad megyei jeles helyekről egészen Lugosig elkalandozik rokoni látogatóba. Rengeteg minden megfigyel, feljegyez, próbálja korának magyar művelt társadalma figyelmét az Erdélyben élőkre irányitani. Magyarország Erdéllyel a nemzeti fejedelemség megszűnte óta nem sokat törődött, elfelejtette. Közigazgatásilag is elkülönült, önálló nagyfejedelemségként kormányozták Bécsből az erdélyi kancellárián illetve az előbb Nagyszebenben, majd Kolozsvárt megszervezett Főkormányszéken keresztül.

Kazinczy a maga útját is vezeklő jóvátételnek tekintette, a nyugati, a magyarországi magyarság figyelmét akarta ráirányítani az elfelejtett, az ismeretlen Erdélyre. Egyenesen és határozottan kijelenti az Erdélyi levelek előszavában, hogy azzal a szándékkal írja meg erdélyi utazását, az Erdélyi leveleket, hogy a magyarországi magyarok ismerjék meg ezt az elfelejtett szép földet.

S hogy legalább mi ne mondjunk le a(z újra) felfedezés öröméről pályázatot hirdetünk. A források előteremtésére különböző helyekre magunk is pályáztunk. Ezek eredményét nem tudtuk bevárni,  de hogy ne fussunk ki az időből addig is meghirdetjük azzal a megszorítással, hogy kellő pénz híján csupán az első szakaszt tartjuk meg, a legjobb írásokat közöljük a Művelődésben, s a szerkesztőség kocsiján az első három helyezett zarándokol el csupán Kazinczy egykori útvonalán visszafelé haladva Érsemjénbe. A főbb állomásokon, ahol lesz erre fogadókészség, egy körtefacsemetét ültetünk el emlékként.

*

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Művelődés szerkesztősége és a Szentimrei Alapítvány emlékversenyt hirdet középiskolás diákok részére.

Az emlékverseny három szakaszban zajlik:

1. alapszakasz: egy írásbeli dolgozat készítése megadott témával: Kazinczyval Erdélyben – fogalmazás, melyben a versenyző egy elképzelt utazást ír le, akár arról, milyen lehetett lakóhelye és környéke Kazinczy korában (1759–1831), vagy pedig napjainkban mit látna Kazinczy egy virtuális utazáson.

A dolgozat terjedelme: 12000–30000 betűhely, a beküldési határidő: június 15.

A pályázóknak ismerniük kell Kazinczy Erdélyi levelek című útleírását. Ajánlott kiadás: 2008 Művelődés 6/9. A versenyre benevezőknek elküldjük, ha szükséges.

2. szakasz. A bíráló bizottság értékeli a tárgyismeretet, fogalmazási készséget és kreativitást, a döntőbe a legjobb 20 dolgozat szerzője kerül. ők augusztus 15. és szeptember 15. között egy hétnapos irodalmi zarándoklaton vesznek részt, felkeresik Kazinczy 1816-os erdélyi útjának legfontosabb állomáshelyeit. Erre a zarándokútra meghívjuk a legjobban szereplő három diák felkészítő tanárát is.

3. szakasz: szeptember 15–október 15. közötti valamelyik hét végén Kolozsváron rendezzük meg a döntőt valamelyik középiskola dísztermében: nyelvi fejtörők, játékok, Kazinczy erdélyi útjával kapcsolatos kérdések.

A versenyzők három útvonalon érkeznek (1. Szatmárnémeti–Nagykároly–Érsemjén–Kraszna, Zsibó, 2. Lugos–Déva–Gyulafehérvár–Nagyenyed–Torda, 3. Bukarest–Brassó, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Marosvásárhely). A fent jelzett útvonalon megkeresik a Kazinczy emlékeket, ahol van fogadókészség, ott emlékjelet állítanak. Járulékos programok: előadások a helyszíneken.

Médiapartnerek: Művelődés és mások, támogatók: Kriterion és más kiadók.

Meghívott előadók: színművész (versek előadása, útközben, esténként); történész: hogyan nézett ki Erdély 1816-ban (Gyulay Lajos naplója, erdélyi emlékirat-irodalom – Csetri Elek); Györfi Dénes könyvtáros Enyeden, nyelvi játékokban, fejtörőkben jártas tanár, Sebestyén Mihály (Marosvásárhely), Zsigmond Győző, Tapodi Zsuzsa (Sepsiszentgyörgy).