Művelődés

Az 1928. év egyik legkimagaslóbb eseménye az új székház átépítése, a célnak megfelelő átalakítása.

Ennek érdekében Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör Elnöksége 1928. március 31- i felhívásában a következőket közli: „Önképzőkörünk kultúrházának (színháztermének) felépítési munkálataihoz hozzákezdtünk. Bizalommal és szeretettel fordulunk városunk és kisebbségi ügyünk nagytekintélyű reprezentánsaihoz, mint közjavainkat nagy áldozatokkal lelkes és kiváló támogatókhoz, hogy mindnyájunkért való szándékukban Körünket erkölcsileg és anyagilag segíteni és támogatni szíveskedjenek.”

A felhívás hatására a város iparosai és más polgárai együttes erővel az önképzés, az ifjúság nevelése érdekében adományaikkal (228 adakozó örök adományával), kamatmentes kölcsönökkel, természetbeni hozzájárulással, fizikai munkával, fogatokkal segítettek az új otthon megteremtésének nem kis munkájában.. „Ez a lelkes összetartás és áldozatkészség indítja meg az építkezést, hogy az állandó színpaddal ellátott nagy terem: mindnyájunk kultúrháza megvalósuljon – írja Sulyok Ferenc jegyző. – Jól eső véletlene a sorsnak, hogy éppen a 40 éves évfordulóval esett össze kultúrházunk fölavatása. Mintha a Gondviselés különös kegyelme áradt volna ez által reánk és egyben figyelmeztetőül, hogy legyünk törekvők és összetartók szenvedésben, béketűrésben, megértésben és örömben.”

A munkálatok tervezője és a költségvetés elkészítője (melynek értéke 650.000 lej) Bakó Károly építész volt. A terv megvalósításához pénzbeli támogatással segítettek: Szergely János (60.000 lejjel), a Kisegítő Takarékpénztár (200.000 lejes kamat mentes kölcsönnel és 400.000 lejt meghaladó folyószámlás kedvező feltételek mellett nyújtott hitellel) , a Gazdasági Bank (5000 lejjel) , a Hangya Szövetkezet (3000 lejjel az aggmenház alapra), Balla Béla (30.000 lejjel) , Uzoni Kovács Józsefné (12.000 lejjel), Kovács Pál (6000 lejjel), dr. Jeney Elek (5000 lejjel).

A munkálatok során lebontották az udvari keresztépületet, és hozzáláttak a nagyterem megépítéséhez (mely színpaddal együtt 200 m hosszú, 10½ méter széles, 360 ülőhellyel, mellette két öltözővel és kis előtérrel). Az átalakítási és kibővítési munkálatok szeptember 22-re fejeződtek be.

„Legmaradandóbb emlékként él e nagy, önzetlen munkában – írja Sulyok Ferenc – az építésvezető Bakó Károly tervező építész munkája, ki ismert ügyszeretetével és agilitásával díjtalanul vezette az építést; - jelentős segítőtársa és helyettese Székely János kőművesmester volt, az ő ismert odaadó lelkességével. Mondanom sem szükséges, hiszen mindnyájan örömmel hordjuk szívünkben Balla Béla elnökünk lelkes és áldozatkész tetterejét és buzgalmát. Fiatalos energiáját tartsa meg a jó Isten sokáig!”

Az 1928. évi elnöki beszámoló név szerint felsorolja azokat a mesterembereket, akik segítettek: 23 kőműves , Katona Adolf ácsmester, szobafestők, lakatosok (a Paulini-testvérek, Damó József, a Bocsárdi Testvérek, Márton József, Bartha Pál), Gergely Károly, esztergályosok, bádogosok (Hajdu Bálint, Krecsák József és tanulója), kovács (Horváth Kálmán). Ezen kívül kisegítő munkákra tanoncokat, inasokat adtak: Molnár Gyula, a Paulini Testvérek, a Bocsárdi Testvérek, Ménesy Miklós, Illyés Árpád, Takács Pál. Napszámos munkák és pénz adományok, ingyen fuvarozás, traverzek és faalkatrészek szállítása 1oo%-os kedvezménnyel, villanyszerelés Sarkadi Károly vezetésével. Az üvegezést előnyös áron Incze József végezte. Az asztalosok ajtókat és ablakokat készítettek, szereltek ( (köztük Lőrincz Mihály). Kunsch Antalné vállalta a függönyök, az ajtók és ablakok feletti drapériák anyagának megszerzését és elkészítését. Tomai Pál saját munkája: 6 nap udvarkert rendezés. Székelyhidy Sándor egy igen értékes üveges szekrényt adományzott a zászló és a hozzá tartozó jelvények kiállítására. Sok más értékes adománnyal gazdagodott az új székház: függönyök, dobkemencék, asztalterítők, evőeszközök, vas zászlótartó (a Bocsárdi Testvérek adománya), asztali írókészletek, sakk-készlet stb.

Az áldozatkész munka befejezése után, 1928. szeptember 23-án került sorra a Nagyenyedi Iparos Önképzőkör 40 éves jubileumi ünnepsége, ekkor szentelik fel az új kultúrházat.

A Brassói Lapok 1928. szeptember 17-i száma A nagynyedi iparos Önképzőkör 40 éves jubileuma című cikkében jelenti be az eseményt: „A számottevő tevékenységéről ismert nagyenyedi iparos önképzőkör szeptember 23-án üli meg 4o éves fennállásának jubileumát, kapcsolatosan a most épült kultúrházának felszentelésével. A szép előadó terem létesítése részben a tagok és a pártfogók áldozatkészségének az eredménye. A nevezetes jubileumot Erdélyszerte országos jellegűvé teszi az a körülmény, hogy az Iparoskör fővédnökséggel tisztelte meg közéletünk több kitűnőségét, meghívja az összes hasonló egyesületeket, az ismert tevékenységű iparos vezéreket, akiknek személyes részvétele buzdítás lesz a további munkára. 22-én ismerkedési estély lesz, 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődik a jubileum és házszentelés, délben bankett és este 8 órakor műsoros estély, kiváló művészi programmal. Fellép dr. Székelyhidy Ferenc, a budapesti operaház művésze is, aki egyben családi látogatóban lesz Nagyenyeden, továbbá Inczédy-Joksmann Ödön Dalszövetségi elnök és Balogh Gizella zongoraművésznő. Dalkari számok, élőképek és tánc fejezik be a szép ünnepséget. A résztvevő vendégek részére az elnökség lakásról gondoskodik. A rendezőség élén Balla Béla elnök áll, ki mindent elkövet a jubileum sikere érdekében. A kör díszes iparművészeti remekbe készült zászlóját özv. Kunsch Antalné zászlóanya koszorúzza meg.”

Az előkészületek során összeírták a meghívandókat, a fővédnököket, védnököket, a szervezetek, intézmények, társulatok vezetőit.

Az avató ünnepséget megelőző napon, az ismerkedési est előtti órákban a Kör két énekkara az Iparos dalárdával együtt szerenáddal tisztelte meg a fővédnököket, valamint Inczédy-Joksman Ödönt és Ciuleanu alprefektust.

Az ismerkedésre a Kör udvarán a Szergely János tervezte hatalmas sátorban került sor.

Vasárnap délelőtt, az ünnepély kezdetét megelőzően Gazdag Géza és Felméri Sándor vezetésével a férfikar kivonult a katolikus temetőbe Fánta József „nagy hagyományozó sírjához kegyeletes emlékezésül.”

A tulajdonképpeni műsor vasárnap délelőtt 11-kor kezdődött, közebéddel folytatódott, majd este nyolckor ismét művészi műsor következett. A nagyterem bejáratánál „Tellár István gyönyörű virágszőnyege és Isten hozott! szövege fogadta a belépőket.”

Az ünnepség kezdetén a kórusok elénekelték Románia nemzeti himnuszát „precíz előadásban”, melyet a közönség állva hallgatott végig. Ezt követően Balla Béla elnök megnyitotta az ünnepséget, majd Sulyok Ferenc titkár jól dokumentált, szépen megfogalmazott beszédében ismertette az Önképzőkör 40 éves történetét, melyet így indított:

„Szeretve tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Tagtársaink és Dalostestvéreink! Körünknek a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör új otthonának fölavatását és megszentelését olyan fölemelő ünnepnek tekintjük, mint amilyeneknek a jubileumi esztendőket szokás tekinteni: áldásosnak munkára és munkására egyaránt... A tetterőnek, az áldozatkészségnek e nagyszerű ünnepén méltóképpen cselekedünk, ha rövid visszatekintéssel megemlékezünk Körünk történetéről.” Az előadó lelkes hangú beszédében köszöntötte az egykori alapító tagok még élő és az ünnepségen jelen levő személyeit: Willersdorfer Antalt, Puskás Józsefet és dr. Jeney Eleket, majd így zárta beszédét: „ Isten áldása legyen Körünk munkásságán, az itt lélekkel csoportosuló tagokon, és azon a gondolaton, eszmén, hogy “értsük meg egymást”! Hogy kisebbségi sorsunkban kitartók, hűek és áldozatkészségesek maradjunk, és kulturális törekvéseinkben az eleven lélek dolgozzék!”

Az ünnepség kimagasló eseménye a házszentelés, melyet Jancsó Sándor, Kováts Pál, Bertalan József református lelkészek és Révai Kelemen római katolikus plébános celebrálták. „Kováts Pál szárnyaló imája után Jancsó Sánor mondott mély hatású beszédet és áldást. Révai Kelemen plébános imája után megszentelte a falakat, és az ifjúsághoz intézte buzdító szavait.”- jegyzi fel a krónikás. Ezt követte a számos vidéki társegyesület üdvözlete. Az enyedi polgárság nevében Fogarasi Albert nyugalmazott kollégiumi tanár köszöntötte a Kört, majd Bakó László elszavalta Dánér Béla ünnepi ódáját.

A megható ünnepség egyik érdekessége a mesteravatás volt, melyet „a régi céhbeli törvények és előírások szerint” tartottak meg. Tiszteletbeli mesterekké avatták Szigeti Bélát, a Kisegítő Bank vezérigazgatóját és Elekes Viktor kollégiumi tanárt. A ceremóniát Balla Béla elnök, mint főcéhmester, három kalapácsütéssel nyitotta meg. A felavatandó mesterek érdemeit Spangenberg Albert ismertette. Oláh András lakatos céh mester Szigeti Bélát, Mészáros Gyula Elekes Viktort fogadták a céhbe üdvözlő beszéddel, majd átadták nekik a Füzi Sándor dr. készítette művészi függőpecsétes díszes mesterlevelet. A befogadó mesterek az új mestereknek felkötötték a kötényüket, majd Balla Béla főcéhmester felhívta őket, hogy igyanak a céh serlegéből, és tegyenek fogadalmat, amelyet a közönség állva hallgatott meg. Az új tagok serleggel a kezükben „örökbecsű, szép tartalmú és szíveket megindító beszédet” mondtak. Brassai József zászlótartó a Kör zászlóját meghajtotta a közönség előtt, Kunsch Antalné zászlóanya gyönyörű hímzésű selyem szalaggal ékesített babérkoszorút kötött a zászlóra a következő jelmondattal: „Jól véssétek szívetekbe, egységben van az erő!”

Az ünnepély után az udvari sátorban közebédre került sor, ahol számos szép felköszöntő hangzott el. Este díszhangverseny volt a Kör nagytermében, ahol Inczédy-Joksmann Ödön elragadó melegséggel és nagy hatással magyar dalokat adott elő, Balogh Gizella zongoraművésznő Liszt rapszódiát játszott el, a nagyenyedi dalárdák pedig szebbnél szebb karénekeket énekeltek. Sajnos az estély fénypontja dr. Székelyhidy Ferenc operaénekes énekszáma elmaradt, mivel a hatóságok nem adtak erre engedélyt.

„Este fényes műsor fejezte be a nevezetes napot... – jegyzi fel Sulyok Ferenc – A közönség páratlan összetartással vett részt a szép ünnepségen. A kör vezetőségének munkája minden dicséretet felülmúlt. Nők és férfiak nagy, elismerésre méltó ügyszeretettel rendezték meg az ünnepség minden mozzanatát, fogadást és ellátást, úgy, hogy a közönség háláját is kiérdemelték. A két nap feledhetetlen marad minden szép emlékével.”

Az építkezés, házavatás és a 40 éves jubileumi ünnepségek megszervezésével párhuzamosan folytatódik műkedvelő előadások, összejövetelek, hangversenyek ismeretterjesztő előadások szervezése. Az előadássorozat lelkes szervezője Elekes Viktor kollégiumi tanár.

A férfikar 52 taggal, a vegyes kar 47 taggal működött, Felméri Sándor vezetésével hetente két este próbáltak. Augusztus 4-5-6-án a segesvári dalosversenyen, a vegyes kar tagjai saját költségükön vettek részt, mivel az építkezés felemésztett minden pénzt. Ezúttal III. díjat nyertek, melyet ezüst Schubert-plakettel jutalmazott a bíráló bizottság.

A kör férfi kara egyesült az Iparos Dalárdával. (Az utóbbi szervezeti szabályzata az iratcsomóban Tomai Lászlótól)

A könyvtár 1022 kötetet, a hangjegytár 138 féle mű kottáját és dalfüzeteket tartalmaz.

Taglétszám: rendes tag: 428, pártoló tag:103, női tag: 393.

* * *

Egy munkás évtized után, 1938. szeptember 25-én került sor a Kör fennállásának 50 éves jubileumi ünnepségére.

A rendezvény délelőtt 11 órakor díszközgyűléssel kezdődött. A Királyi Himnuszt a Nagyenyedi Iparos Dalárda énekelte Veress István vezényletével, az elnöki megnyitót Bakó Károly tartotta, majd Spangenberger Albert főtitkár ismertette az Önképzőkör 50 éves fennállásának történetét. Ezt követte Szabó Béni, volt országgyűlési képviselő ünnepi beszéde, majd az Egyesület zászlójának megkoszorúzása következett, mely előtt Elekes Viktor rektor-professzor mondott az alkalomhoz illő beszédet. Üdvözlő beszédek zárták a díszközgyűlést, melyet közebéd követett. Délután díszhangversennyel folytatódott az ünnepség, ezt követően reggelig tartó táncmulatság zárta a fél évszázados fennállás tiszteletére szánt napot. A talpalávalót Fánfuri Berci és cigányzenekara szolgáltatta, a tiszteletbeli cigányvajdák: Bakó László és ifj. Ménessy Miklós voltak.

Az enyedi polgárok mit sem sejtettek még arról, hogy ez volt a Kör utolsó évfordulós rendezvénye.

* * *

1938-TÓL AZ IPAROS ÖNKÉPZőKÖR

MEGSZŰNÉSÉIG

„1940. december 10-i kezdettel az Önképzőkör életében minden élet megállott...”– derül ki egy feljegyzésből.

Egy 1940. december 31-én készült gépelt okirat, melynek aláírói Paulini Róbert, Papp Jenő, Kralik Vilmos, Takács Pál az 1939-ben a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör házépítésével kapcsolatos elszámolást tartalmazza. A munkálatok összege 104.465 lej. Az iratból nem derül ki, hogy milyen építkezésről van szó.

Előkerült egy, a Kereskedelmi-és Iparkamarának 1943. május 6-án küldött román nyelvű átirat, melyben válaszolnak egy korábban kapott részletes kérdőívre, amelyben a székhellyel kapcsolatosan ez olvasható: „Exista in Aiud Str. Mihai Viteazul nr. 35. (ti. a székház) De prezent nu desfasoara nici o activitate, fiind ca de la luna martie 1939. si pana azi localul este recvirat si ocupat de Compania 2/13 Jandarmi. In acest timp nu a fost recvirat si a fost liber numai in timpul de la mai 1939. Sept. si Dec. 1939- Novemvrie 1940.” (Enyeden a Mihai Viteazul utca 35. szám alatti székházban jelenleg semmilyen tevékenység nincs, mivel 1939 márciusától a hatóságok lefoglalták, jelenleg a 2/13-as csendőr alakulat használatában van. Ez idő alatt csak 1939. május – 1939. szeptember és 1939. december – 1940. novemberi időszakokban volt szabad (nem volt hatóságilag lefoglalva).”

* * *

Ettől az időponttól nem találtam (még) semmit a kör tevékenységével kapcsolatba. Régi enyediek tanúsága szerint a 4o-es években még működött, 1949-ig, az államosításig , amikor minden civil szervezetet betiltottak, vagyonukat elkobozták, a kisiparosokat felszámolták és szövetkezetekbe tömörítették. Az Iparos Önképzőkörnek is minden tulajdonát államosították, így székházát, könyvtárát is. Ezzel megszűnt az enyedi magyar iparosság több mint fél évszázadig működő intézménye. Az államosítás után épületében a Varga Katalin Kultúrotthon működött (később Casa de Cultura, ma Centrul Cultural Liviu Rebreanu), ahol ma semmiféle magyar művelődési élet nincs. A nagyenyedi magyarság művelődési tevékenységét a Fehér-megyei RMDSz támogatja és a Dr. Szász Pál Egyesület égisze alatt működik a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Ez indokolja, hogy a hajdani Iparos Önképzőkör megmaradt iratai és díjai a fent nevezett Egyesület gondozásába kerültek.

* * *

Egészen más körülmények között még voltak törekvések a nemes művelődési hagyományok folytatására, a műkedvelő színjátszás és a kórusmozgalom terén.

Csóka Jenő fodrászmester és számos amatőr színjátszója még évekig ébren tartotta a a színjátszás ügyét.

A tovább élő enyedi kórusmozgalomról ad hírt a Kórustörténeti füzetek 1. számában Tomai László A nagyenyedi magyar karéneklés története című írása. Innen tujuk meg, hogy a kommunista diktatúra éveiben is működött Enyeden tanári, városi, gyári énekkar. 1972-ben magyar vegyeskar alakult, mely néhány évig folytatta a karéneklés nemes ügyét. Tagjai tanerők, más értelmiségiek, munkás fiatalok és háziasszonyok voltak. Bajusz Pál és Fodor László zenetanárok nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel vezették e kórust. Sajnos a szocializmus éveiben működő színjátszó csoport és kórus csak a párt vezetése és irányítása mellett működhettek, a hatóságok állandó gyanakvással figyelték tevéknységüket. A Tellár László vezette nyilvántartásból tudtam meg, hogy 1976-ban 31 nő, 98 férfi, 1977-ben 26 nő és 32 férfi, 1978-ban 25 nő és 22 férfi, 1979-ben 17 nő és 12 férfi tagja volt a kórusnak, akik csekély tagsági díjat is fizettek. Tellár László volt az utolsó iparos önképzőköri tag, aki igyekezett ébren tartani az enyedi iparosok önképzési tevékenységét, maga köré tömöríteni az önművelődésre vágyó enyedi magyarok egy csoportját. Neki köszönhetjük, hogy a Kör levéltárának egy kis része megmenekült a pusztulástól. Az Iparos Önképzőkör megőrzött fém ereklyéit Fodor László nyugalmazott zenetanár nagy hozzáértéssel és ügybuzgalommal tisztította meg.

UTÓIRAT

Lehet, hogy teljesen feledésbe merültek volna több mint fél évszázad történései, ha nem marad fenn a kézírásos krónika, számos írásos dokumentum és díj, melyeket az Iparos Önképzőkör utolsó gazdája, Tellár László enyedi kertész és felesége, Tomai Rózsika néni, évtizedekig őrzött, majd haláluk után leányuk, Tellár Ágnes agrármérnöknő és nagyobbik unokájuk, Krempelsz József viselte gondját a becses dokumentumoknak. ők adták át a több mint fél évszázadon át rejtőzködő kéziratokat és díjakat Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi tanár közvetítésével a Fehér megyei Dr. Szász Pál Egyesületnek megőrzés, feldolgozás és népszerűsítés végett 2008. március elején, Tellár Ágnes 2003. március 13-án 80. életévében hirtelen bekövetkezett halála előtt néhány nappal.

A Kör zászlaját Tellár László, leánya, Tellár Ágnes, Tomai László, nyugalmazott református lelkipásztor őrizte, majd az utóbbi átadta a Nagyenyedi Református Egyházközségnek. Pópa Tibor lelkipásztor restauráltatta és kegyelettel őrzi a lelkészi irodában a több mint kilencvenéves zászlót.