Művelődés

Mátray László. Második alkalommal ítélnek oda temesvári színművésznek Kovács György-díjat. Örömmel tölt el, hogy az EMKE Kuratóriuma a végeket sem téveszti szem elől, hiszen kultúrában, képzésben, hagyománykövetésben egyek vagyunk a földrajzi értelemben vett erdélyiekkel, amit aláhúz az a tény is, hogy a Csiky Gergely Állami Magyar Színház jelenlegi társulatának 31 színművésze közül 29 Erdélyben vagy Partiumban született, és csak a színművészeti főiskola elvégzése után telepedett le a Bánság fővárosában.

A Nagyváradon született és nevelkedett Mátray László 1967 óta tagja a temesvári társulatnak, akkor kapcsolódott be a több etnikumú város szellemi energiákat gerjesztő és mozgósító művelődési életébe. Művészpályája a sokoldalúság jegyében alakult. Színes, változatos figurákat jelenített meg a temesvári színpadon. Pl. Freddy-t G. B. Shaw Pygmalionjából, Udvary Pistát Bartha Lajos: Szerelem c. színművéből, Hangáét Vörösmarty Mihály: A fátyol titkaiból, Perföldyt Kisfaludy Károly A kérők c. vígjátékából, Eugéniuszt Mrozek: Tangó című abszurdjából, Bubnovot Gorkij Éjjeli menedékhelyéből. ő volt Balu A dzsungel könyvében, a postás a Tótékban, id. Schwartz a Liliomfiban, az öreg Zobár a Cigánytáborban, Oszip A revizorban, a Nádor Ödön von Horváth Férfiak nélküli falujában, Bundi bácsi Zalán Tibor Titanic vízi revüjében, Andrássy gróf A nemzet csalogányában. A folyamatos színpadi jelelenlét azonban nem kötötte le teljes mértékben alkotó energiáit. Szinte pályája első éveitől kezdve rendezett: versműsorokat, vígjátékokat, drámákat, zenés műsorokat, mesejátékokat. Nem hagyatkozott azonban csak a megérzéseire vagy a rendezőktől ellesett tudásra, hanem rendezői képesítést is szerzett. Bukarestben a Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Intézetben, 1985-ben állították ki játékmesteri oklevelét.

A színpadi játék és a rendezői munka együttese gyermekkora óta izgatta. Szívesen meséli, hogy szülővárosában, Nagyváradon a Moskovits-palotában lakó gyermekekkel színjátszó csoportot szervezett. Az egyik nagyobb lakásban színházasdit játszottak; kisléptékben a teljességet valósították meg. Rendezték, díszletezték az előadásokat, a ruhákat is maguk készítették, sőt belépti díjat is szedtek a ház lakóiból verbuválódott közönségtől, a következő előadás kiállítási költségeinek fedezésére. A játékszínházból megmaradt egy életre szóló beidegződés: „Mindig egész színházban gondolkozom, bármilyen szerepet játszom” – mondja.

A színházat, az elképzeltet, a vágyottat, a temesvári egyetemistákkal valósította meg. 23 évig (1972–1995) vezette a Diákház Thália színjátszó csoportját. Ott darabválasztásban nagyobb szabadságnak örvendhetett, mint a színházban. Páskándit játszottak, Moliere-t, Dürenmatt-ot, Kincses Elemért, Kocsis Istvánt, széles volt a drámairodalmi skála: a klasszikustól az abszurdig terjedt. Számos szavalóesten, olyan kortárs költők verseit is műsorukba foglalták, akik nem voltak a diktatúra kegyeltjei. Azokban az években a színjátszás több volt, mint hobbi, mint hasznos és értelmes időtöltés: összetartó, jellem- és közösségformáló erővé nemesült. Talán akkor fogalmazódott meg benne hitvallása: „Hiszek a színjátszás és a színház emberformáló erejében és szerepében.” Közelről sem véletlen, hogy az egykori tháliások közül került ki a romániai magyar újságírás, színházi, politikai és művelődési élet több jeles személyisége szerte az országban. A temesvári Tháliához tartozni rangot jelentett, s jó hírét megőrizte a társulat elmúltában is.

A totális színház iránti igénye élt és testesült meg Mátray László egyéni előadóestjeiben is. A Férfinapló (Radnóti Miklós versei) és az Egyenes beszéd (Szilágyi Domokos költeményei) országos elismertségnek örvendtek, mércét jelentettek. Az egyenes beszédet 1979-ben országos I. díjjal tüntetek ki. Róbert Merle: Mesterségem a halál c. művéből készült előadása pedig országos II díjat nyert. Emlékezetes Daniel Keyes: Virágot Algernonnak regényének színpadi változata Mátray László rendezésében és előadásában. Ezek alapozták meg hírnevét az egyéni teljesítményre épülő színpadi műfajokban. Az utóbbi években irodalmi műveltségét csillogtatja meg egy-egy téma köré gyűjtött vers és próza interpretációiban. A borban a vigasz c. előadása magyar honban is sikert aratott. A legutóbbi – Az állat is ember – pedig a magyar és világirodalom állatokról szóló írásaiból vitt pódiumra néhányat. Mátray László büszke arra, hogy közel áll a természethez, szereti az állatokat, 32 éve tart skót juhászkutyákat, járja a kiállításokat (tenyésztő is volt). Szerinte sok örömmel és felelősséggel jár az állattartás, de nélkülük kevesebb, tartalmatlanabb lenne az emberek élete.

Hogy teljes képet alkossunk Mátray lászló színművészről el kell mondanunk azt is, hogy erős benne a pedagógusi hajlam. Voltak évek, amikor színháztörténeti előadásokat vezetett a színházban, a temesvári rádió magyar adásában gyakran tolmácsolja klasszikus és kortársköltők verseit. Egy évtized óta élményeit, életfilozófiáját könyvekben is megosztja a temesváriakkal. Nem véletlen, hogy Temes megye Pro Cultura Timisiensis-díjjal tüntette ki. Értékes és sokrétű művészi munkásságával, több évtizedes tevékenységével az EMKE Kovács György-díjra is.