magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


László Károly: Kubánda Olga laudációja


 

Kubánda Olga. Zimankós, szeles időben, amikor az ember inkább otthon ül, megy két ember egymásba karolva az utcán. Mennek a kicsi művelődési házba. Mennek a színjátszó együttes próbájára. Mennek 25 éve... Sorba érkeznek, megfagyva, átázva a többiek is. Szabó Elvira, Csákány András, Tóth Ferenc, Berszán János, Molnár Gábor.  Márkos Magdolna és Gazda László idő előtt kiszállt örökre a játékból. De beállt helyettük a csapatba egyre több tehetséges fiatal: András Sándor, Molnár Mózes, Fadgyas Egmond, Popdán Krisztina, Kádár Erzsébet, Mărcuş Renata, Komis Sándor, Bene Erika, Szász Rozália. Van, aki belefárad, abbahagyja, visszajön, újrakezdi. De ők ketten egymásba karolva pontosan mindig megérkeznek: Kubánda Olga és Kubánda János.

A legszívesebben az egész csapatot ajánlanám EMKE-díjra a 25. évforduló küszöbén. Tudom, hogy ez lehetetlen, de azt is tudom, hogy ebben az órában, ezen a helyen van az erdélyi művelődési élet számos jeles képviselője, és én az alkalmat felhasználom arra, hogy jelképesen függöny elé hívjam őket, egy jelképes taps erejéig. Képzeljenek ide tisztelt közönség egy színes, jó hangulatú, zajos komédiás csapatot. Egy talpraesett komédiás csapatot. Embertársaikat játékkal szolgálni kész csapatot.

Közülük kellett kiválasztani egyet.

Nehéz dolga volt a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesületének, a Jádzónak, amikor a népes együttesből kijelölte Kubánda Olgát. És nehéz nekem őt úgy laudálni, hogy társait ezzel ne árnyékoljam be.

Végignéztem felsorolt szerepeit. Színésznek dicséretére válna a mennyiség is, a változatosság is. Ez kevés lenne a dicsérethez, ha nem fénylett volna fel alakításaiban a tehetség. A Kalamár György színművész rendezte Karnyóné címszerepében, a Blága Géza rendezte Móricz-darabban, a Nem élhetek muzsikaszó nélkülben Zsani néniként, a Balogh András által rendezett Sütő meg Tomcsa darabban játszott szerepeiben, a Nagy Attila rendezte A művész öltöztetőjében ráosztott szerepében, valamint az általam rendezett kabaré előadásokban játszott több, humorral felcsillantatott emberi sorsban, a Mirandolina Egyik színésznőjében, és sorolhatnám ötletesen megalkotott szerepeit tovább. Dolgozott Krizsovánszky Szidónia színésznővel és kapott filmszerepet is.

Kitartó, szívós munka eredménye mindegyik. Türelmet, egészséget felőrlő küzdelem a rohanó idővel. Főleg akkor, ha valaki szabad idejében műveli a játékot.

És akkor igazán, ha szabadidő hiányában a szűkre szabott pihenési perceiből lopja el a játékidőt.

De ez még mindig kevés lenne ahhoz, hogy tiszta szívvel emeljem őt ki a többiek közül arra, hogy megkaphassa a Jádzó által javasolt rangos EMKE-díjat.

Amikor Kubándáékat megismertem – gyermekeik kicsik voltak. A kislányuk egy zenés előadásban székre kellett álljon, hogy felérje a szeget, ahová egy feliratos táblát kellett felakasztania. A kislány ma a Háromszék Együttes egyik legmegbecsültebb, népszerű táncosa. A fiú egyetemet végzett művészként tervezett díszleteket előadásokhoz. Miközben a szülők egy percig sem hagyták el a színpadot, felneveltek tisztességgel két gyermeket. Közben külön-külön iskolában végezték el napi szakmai munkájukat. Kubánda Olga mindezeken kívül azok közé tartozott, akik a Jádzó adminisztratív ügyeit (pl. könyvelés) is elvégezték. És maradt ideje, türelme, ereje, hogy férjének megbízható támasza maradjon. Talán ennyi érdem elég is lehetne a dicsérethez. De jók a többiek is.

Aztán meghallottam, hogy amikor megtudta, hogy EMKE-díjra jelölik, azt mondta, hogy azt más is megérdemelné. Ez a mondat győzött meg igazán. Az alázat! A tehetség alázat nélkül üres és értéktelen. Önző magatartáshoz vezet, mulandó sikerhajhászáshoz. A másik iránti tisztelet jegyében felhasznált tehetség, az alázattal való szolgálata a másik embernek, a másik értékeinek az elismerése, ha kell a saját siker rovására is – erkölcsi tett. Szeretet, amelyben felfénylik a tehetség igazi értéke.

Tiszta lelkiismerettel ajánlom Kubánda Olgát az értékekre mindig érzékenyen figyelő, azt jutalmazni tudó EMKE figyelmébe.

Gyakran állítanak meg az utcán, és gyakran kérdezik meg, hogy mikor mehetnek a Dulányi Aladár hegedűművész igazgatta Városi Művelődési Ház színjátszó együttesének előadására. Szeretik őket az emberek. Csapatuk a városnak derűs, jó hangulatot ajándékoz immár 25 esztendeje.

Az erdélyi színjátszás kiváló színésze, a tragikus körülmények között elhunyt Visky Árpád halála előtt néhány héttel írt nekem emlékbe egypár sort. Van ott egy mondat: „Több igényességet várok tőled a művészet restaurációjához. Olyant, amilyent fiatal korunkban megálmodtunk.” Kubándáék csapata a Visky Árpád nevét vette fel. Én egyebet nem tehettem és tehetek velük, mint azt, hogy volt pályatársam végrendeletét próbálom végrehajtani.

Abban a reményben fogalmaztam meg gondolataimat, hogy Kubánda Olga a megérdemelt díjat úgy tekinti, mint egy gyönyörű játékszolgálat elismerését, melyet csak együtt megélve, egyet akarva társakkal lehet elérni.

Erdélyi sors. Jövőt építő sorsok. Felfénylő értékek. Külön-külön is. Együtt is.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008