Művelődés

Kovács Éva. Nagy örömömre szolgál, hogy egy ilyen jelentős alkalomból az EMKE Poór Lili-díjának átadási ünnepségén, Kolozsváron, azaz szülővárosában laudálhatom Kovács Évát. Néhány évtizeddel ezelőtt a középiskola és a Szentgyörgyi István egyetem elvégzése után a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatához került, ahol azóta is derekasan kiveszi részét a szatmárnémeti és az erdélyi színjátszás hírnevének öregbítésében.

Ha szerepeit akarnám  felsorolni, amelyeket ezalatt az idő alatt eljátszott, és minden szerepéről csak egy percet beszélnék, már az is  több órát venne igénybe. Igen, ezen idő alatt közel másfélszáz szerepet játszott el, különböző műfajok legszínesebb és legváltozatosabb szerepeit.

Amíg fiatal színész az ember, egy-egy jól sikerült előadás után azt szokta írni a kritika, hogy ismét (vagy újból) bizonyította tehetségét. Kovács Éváról is ezt írták a kritikák sok-sok alkalommal. De én, akinek szerencséje volt ezeket az előadásokat és alakításokat évtizedeken keresztül látni, sőt nagy részüknél  partner is lehettem, bátran ki merem jelenteni, hogy tehetségét nagyon korán  és végérvényesen is bebizonyította, és azóta is állandóan igazolta. Egy ilyen sokszínű színészegyéniség, mindig erőssége volt, és lehetett bármely társulatnak Kovács Éva éppen a szatmári társulatot erősítette éveken  át. Ha fiatalkori alakításait idézzük fel, Frida (Pirandello: IV Henrik), Etelka a Szabin nők elrablásából, szobalány Molnár A testőrjéből, Olga Karácsony Benő Rút kis kacsájából, már ezen alakításaiból is kiderült a sokszínűsége és érzékenysége mindenféle műfaj iránt, és bizonyította a karakterszerepek megformálásához való hajlamát  is. Olyan hangokat tudott megszólaltatni, ami igazolta azt, hogy bármilyen műfajban, bármilyen szerepkörben otthonosan mozog.

Lelki érzékenysége, érzelmi húrjainak finom  rezdülése mindig igazolta drámai tehetségét rátermettségét, akár a Liza Gorkij A nap fiai, Ilus Örkény Macskajáték, Anya Szép Ernő Vőlegény, Alice Strinberg Haláltánc, vagy Shakespeare Lear királyának Goneriljére gondolunk, valamint ha kell száraz, metsző, ha kell vérbő humora és komédiázó  kedve, alkalmassá tette olyan nagyszerű alakítások megteremtésére, mint: Dominique A bolond lányból, Aranka a Hyppolit a lakájból, Marosiné a Doktor úrból, Tóthné az Örkény darabból stb.

De ugyancsak meg kell említeni, sőt mondhatom, ki kell emelni, a Lili bárónő, Egy csók és más semmi, A csókos asszony, Imádok férjhez menni, Bubus és sok más zenés darabban nyújtott teljesítményét is, ahol humora mellett zenei tudásával és szép, bársonyos, kellemes, üde (kritikákat és nézőket idéztem) hangjával varázsolta el a szatmári és az erdélyi közönséget.

Minden műfajhoz való érzéke és tehetsége nagy-nagy szorgalommal párosult, mely az évek során  meghozta gyümölcsét. A díjakat, kitüntetéseket osztják, de a közönség szeretetét, azt naponta tapasztalja, látja, érzékeli a színész.

Kovács Évának ebből bőven jutott. Mindig aktív, tevékeny. Ezért vállalta fel már jó néhány éve a szép beszéd tanítását Szatmáron, ahol színi növendékeket készít fel (több diákja került a pályára), sőt rádiósokat és magyar tanárokat is oktat a szép magyar beszédre, ami manapság már egyre ritkább (sajnos)!

A szép beszéd tanítása mellett a pódium művészettel is többször szép sikereket aratott hazai és külföldi közönség előtt.

Végül ehhez a sokszínű, szép munkához kívánunk neki erőt, egészséget, kitartást és szívből gratulálunk.