Művelődés

Király István. Mielőtt elmondanám laudációmat, mint vállalkozó, meg szeretném köszönni az EMKÉ-nek ezt a díjat, hisz úgy gondolom, hogy ez a kitüntetés az Euréka Egyesület minden tagját megilleti.

Megtiszteltetés volt számomra – és ezúton még egyszer köszönöm a lehetőséget –, hogy egy évvel ezelőtt átvehettem Pászkány Árpádtól a gr. Mikó Imre-díjat, de még nagyobb öröm számomra most átadni azt. Azért nagy öröm, mert van kinek továbbadnom, vannak még a nagy erdélyi mecénást követő méltó vállalkozók közöttünk.

Sok hasonló vonás van a vállalkozó és a képzőművész között. Mindketten valami újat hoznak létre. Mindketten nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel építgetik, szépítgetik alkotásaikat. Mindkettejüknek az a célja, hogy „egyre nagyobbra nőjenek” és elismerjék munkájukat. A hasonlóság ellenére sokszor mégis párhuzamos világnak tekinti mindkét fél a másik munkáját. De vannak azonban szerencsés találkozások is. Ilyen szerencsés találkozásnak tartom Király István és az erdélyi képzőművészet találkozását.

Talán túlzásnak tűnik ma a mecénás kifejezést használni egy művészetpártolóra, hiszen a valamikori nagy mecénások nem csak támogattak, hanem befolyásoltak is műalkotások keletkezését, néha egész irányzatokat. Király István, a kortárs képzőművészet támogatója, ennél sokkal szerényebb. Nem festetett magáról arcképet – nem is lenne ideje hetekig modellt ülnie –, de ehelyett meglátja az értéket, a tehetséget, támogatja az alkotómunkát, jelentsen az akár kiállítás-szervezést, katalógusnyomtatást, képek megvásárlását. Vannak olyan esetek is, sajnos, amikor az is nagyon nagy segítség, ha ecsetre, festékre, vagy néha a mindennapi betevőre valót biztosítja.

Így hát méltán érdemli meg Király István barátom a nagy erdélyi mecénásról elnevezett díjat. Az őszinte, önzetlen művészetszeretetéért – hiszen minden abból fakad – és ennek kinyilvánításáért, az erdélyi magyar képzőművészetet pártoló tevékenységéért.

Tudom, hogy döntésem helyességét nagyon sok erdélyi képzőművész alá tudná támasztani, mert közülük nem kevesen ismerik a nevét, kevesen vannak közülük, akiknél ne járt volna személyesen képet vásárolni.

De Kusztos Endre festőművésznek házat épített saját költségén, hogy alkotni tudjon, Heim Andrásnak pedig a kiállításainak, katalógusai kinyomtatásának anyagi támogatásán messze túlmutató emberi támaszt is jelentett.

Létrehozta a Quatro Galériát Ambrus Ádámmal, Soó Zöld Balázzsal és Sebestyén Györggyel, ahol főképp erdélyi képzőművészek munkáját állítják ki, újabb lehetőséget teremtve arra, hogy művészeink ismertté váljanak, és alkotásaikat ne csak megismerje és csodálja a közönség, hanem szakértői segítséggel megtanulja értékelni is azokat.

Úgy érzem jó kezekbe kerül a díj, és tudom, hogy Király Istvánnak és az utána következő összes többi mecénás-díjazottnak is lesz kinek továbbadni ezt a jelentős EMKE kitüntetést, mert továbbra is élni fog közösségünkben, népünkben a kultúra teremtő, alkotó szellem. Álljon minden segíteni képes vállalkozó előtt követendő példaként az EMKE mecénás díjazottainak sora.

Fogadd szeretettel, Pista, a díjat, és mindannyiunk nevében köszönöm az erdélyi magyar képzőművészetet pártoló tevékenységedet!