magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Guttman Mihály: Haáz Sándor laudációja


  

Haáz Sándor. Gondolom Haáz Sándor neve nem ismeretlen tisztelt hallgatóim előtt, de nem biztos, hogy tudják milyen nagy varázsló-pedagógus ő! Hogyan tisztelik-becsülik őt egész Homoród mentén, Szentegyházán. Mit csinált és csinál? Semmi mást, mint azt, hogy tanít és nevel a zene erejével! Egyszerű eredménye a munkájának a létrehozott Gyermekfilharmónia. Igen, Szentegyházasfaluban, amelynek lélekszáma 3 000 körül mozog.

Keltemben-jártamban egy németországi, majd egy franciaországi hasonló nagyságú településen érdeklődtem: van filharmóniájuk? Néztek, kérdezték, hogy micsoda az? Mondom zenekar és énekkar együtt. Hát fúvószenekarunk van, énekkarunk is a művelődési házban, de filharmóniánk az nincs. Ne is keresse! Nincs filharmóniánk!

De még valami ide kívánkozik. Kamarazenekarommal utaztunk a szomszédba hangversenyezni. Mikor a határra értünk ocsúdtam fel, hogy egy személlyel többen vagyunk a megengedettnél a kis autóbuszban. Gondoltam leszállok és az előttünk álló Hargita jelzésű kiskocsiba bekérezkedem, vigyenek át a határon. A határunkon simán ment az átmenet. A magyar határőr tiszt az én útlevelemből megtudta, hogy cluji, azaz kolozsvári vagyok, az útitársaimra rákérdezett, hogy mi az magyarul, hogy Odorheiu Secuiesc? Székelyudvarhely volt a válasz. Akkor tudom, az a város amelyik ott van Szentegyházasfalu mellett, akiknek a gyermek-filharmóniájukat – hallottam Butapesten: 100 aranyos gyermek énekelt és 40 zenekari tag gyönyörködtetett minket szebbnél-szebb énekkel. Aztán maguknál ott Székelyudvarhelyen van-e hasonló filharmóniájuk? Nincs, volt a válasz. Na ezt sejtettem, mert ha lett volna, vagy ha lenne, biztos hallottam volna azokat is muzsikálni. Így volt ez kérem ezelőtt majdnem tíz évvel. Igaz volt. Ez a zene ereje.

Na de még önök még mindig nem tudják ki ez a varázsló! A Haáz nagyapa a Felvidékről telepedett át 1906-ban Székelyudvarhelyre mint rajztanár. Állandó elfoglaltsága mellett még a néprajzi múzeumot is létre hozta. Édesapja szintén rajztanár. Sándorunk tehát Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágát. Szülei Vásárhelyre költöztek, ahol édesapja a Maros Székely Népi Együttes egyik megalapítója volt. Vásárhely kiváló zenei életet biztosított a városnak. Filharmóniája, Zeneiskolája egész országunkban elismert. Itt járja át a gyermek lelkét a nagy zene éltető árama. Egyetlen zenei élmény egész életére megnyitotta a lelkét a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni, ezt megszerezni az iskola feladata. A marosvásárhelyi Zeneiskola ezt megteremtette.

Haáz Sándor a Zenefőiskola elvégzése után kihelyezést nyer 1978-ban Szentegyházasfaluba, ahol az l-es számú Mártonffy János Általános Iskola és a Tanulók Háza zeneóráit tartja. Itt tapasztalja, hogy egész lelki és szellemi életünknek, kultúránknak, vissza kell hajolnia, a néplélek mélységeibe, és onnan kell öntudatra hoznia, kiművelnie, és a világ előtt is megmutatnia mindazt, amire joga van élnie a magyarságnak. Mindannyiunk, de főleg tanáraink-tanítóink kötelessége a nép öntudatának emelése. Sándor tovább képezi magát a kolozsvári Zeneakadémián. A tanulás célja a képesítés. Mint mondja a magyar közmondás: akinek az Isten hivatalt ad, annak eszet is ad hozzá. Ha már a lényeg megvan, a járulék magától jön. És jött. A 23 éves fiatal tanár előbb énekelni, kottát olvasni, majd vonós és fúvós hangszereken való játékra tanította igen tehetséges fiatal tanulóit. Szeretettel foglalkozott velük és szeretetéiért szeretetet kapott. Szentegyházán nincs zeneiskola. Minden hangszerre ő kellett a gyermekeit hogy tanítsa, a Tanulók Házában valóságos zeneiskolát hozott létre. Annyira sikerült a hangszeroktatás hogy odaérkezése után négy évre 1982-ben bátran állt a szülők elébe, hogy bejelentse: zenekart és énekkart, együtt Filharmóniát hozunk létre a gyerekeikkel. Megszületett. Nagyobb felelőség, több feladat, gond. A gyermeki felkészültséghez szabott hangszerelést neki kellett elvégeznie, a betanítás csínját-bínját, rengeteg türelmet és megértést, pedagógiai érzést kellett bevetnie munkájába 1985-től a rezesbanda irányítását is felvállalja. És hogy a Filharmóniának anyagi hátteret is biztosítson, létrehozta a Gyermekfilharmónia Alapítványt, amelynek faluturizmusi vállalkozása a Múzeum Szálló és sokrétű pályázata biztosítja a szükséges anyagiakat a működéshez.

Otthon prímásképző tábort tartanak, ahol Erdély több vidékéről érkeznek, hogy több táncrendet tanuljanak.

Fúvósait Rétyre a fúvóstáborba küldi, ahol Kelemen Antal igazgató biztosítja a szaktanárok szervezését, a gyerekek ellátását.

Népzene vetélkedőt rendez. Az ideinek a tematikája a család volt. Homoród menti településekből és máshonnan a meghívottak egy nagy családdal érkeztek. 6-86 évesek is énekeltek együtt, majd díjakért egyénenként. Öröm hallani-látni okét.

A 25 éves jubileumukon 2007-ben 10 napos hangversenyturnéra mentek hangversenyezve Nagykároly, Debrecen, Mikepércs, Hajdúszoboszló, Derecske, Kiskőrös, Szabadka, Zenta, Újvidék, Székelykeve hangversenytermeiben, templomaiban, a 150 fős csapat 3 autóbusszal indult útnak.

Megszervezték a Filharmónia Napokat. A gálaesten a legkedvesebb pillanat az volt, amikor a két generáció anya és lánya, apa és fia helyet cserélt egymással átvéve hangszereiket és átadták a Filharmónia zászlaját. A település több mint ezer kapujára került tagságjelző zászlócska, a portán élő régi vagy új filharmónia tag nevével.

Decemberi téli turnét rendeztek, ez alkalommal repültek... felszálltak. Megnyerték a Malév támogatását és repültek Budapestre. Magyarországon négy hangversenyre került sor.

Zenei tevékenységük mellett húsvét előtt tojásfestő kalákát, tavaszi vakációban bútorfestő tábort, nyári vakációban tájképfestő tábort és még sorolhatnám rengeteg megvalósított ötleteiket.

Ezután kérdezhetnénk, hogy fér bele mindez egy három fiúgyermekes családapa, életébe? (A középső fiú már Kolozsvári filharmónia oboás, most Németországban ösztöndíjasként tölt egypár hónapot, a kisebbik fuvolaművésznek készül.) Természetesen csakis egy kiváló feleség segítségévet, édesanya támogatásával!

Munkája elismerésében nincs hiány. 1983-tól majdnem minden évben részesült a megérdemelt dicséretben. Csak egypárat említenék, amire biztos ő is örömmel gondol: Romániai Magyar Dalosszövetség Rónai Antal-díj; Romániai Magyar Pedagógusszövetség Ezüst gyopár-díj; Magyar Örökség-díj; Széchenyi Társaság-díj; Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztérium Pro Cultura Hungarica-díj; a Magyar Művészeti Akadémia Tagja. A ma átadott díj a Nagy István-díj, a Kodály szellemében végzett munkáért, aki szerint „Százhangú orgona a magyar népzene, mindenre van hangja, a szelíd tréfától a tragédiáig”. Ezt a százhangú orgonát szólaltatja meg napról-napra, ennek a szellemében erősíti öntudatra tanítványait, hogy érezzék: joguk van élni magyarságukért.

És végül említsem meg, hogy Szentegyházasfalu, vagy ahogy még nevezték honnan kapta nevét. Állítólag 1572-ben az újratelepítéskor egy János nevű férfi, aki sajt kereskedéssel foglalkozott és románosan vetette a keresztet, az odavalósiak Oláh Jánosnak nevezték. Innen a Nagyoláhfalu. Miért említettem ezt a névadást? Remélni merem, hogy 2030-ban Haáz Sándor 75. születése napján a Szentegyházasfalu Gyermekfilharmóniájának mint a Haázváros Gyermekfilharmóniáját fogja a közönség éljenezni. Igaz, Haáz Sándor nem mint sajtkereskedő telepedett Szentegyházasfaluba, hanem kultúrát, zenekultúrát népünk művészetét tanította és ezen keresztül népünk szeretetét oltotta kis énekeseibe.

Isten éltesse és adjon hozzá további sok erőt!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
EMKE-LAUDÁCIÓK rovat összes cikke

© Művelődés 2008