Művelődés

Szeretett Vilmos Barátom!

Túl váratlanul jött halálod. Valahogy úgy képzeltem, hogy még sokszor, nagyon sokszor fogunk együtt lenni különböző alkotótáborokban. És még sok-sok alkalommal leshetek be alkotói módszered titkaiba, meghúzódva egy-egy pajta szélvédett oldala mögé, vagy a hideg elől behúzódva, mondjuk a Hortobágy állatok testmelege fűtötte valamelyik istállójának a Triász (ahogy nevezett hármunkat annak idején, amíg élt Égerházi Imre festőművész, táborirányító): temagad, Ábrahám Ja­ki meg jómagam által, alkotóműhellyé avanzsált óvó térségébe. Hogy aztán megszülethessen a körülöttünk tevő-vevő, állatgondozói kötelességeiket végző pásztorok, gulyások, csikósok, no meg a csodálkozó tekintetű kiscsikók, bo­cik, szamarak vagy rackajuhok szemeláttára egy-egy, nem ritkán tüneményes gyorsasággal formát öltő, remekbeszabott alkotásod. De felidézhetném a reggeli felkeléseink szertartásosan megtörténő fél kupica pálinkás koccintásait, amikor is szinte minden alkalommal te voltál a ceremóniamester. Mint ahogy felejthetetlenek maradnak számunkra a Mindennapra egy imádság című, mindig nálad lévő, és bibliai idézeteket, valamint azok magyarázatát tartalmazó könyvedből való, a reggeli készülődéseink alkalmával vagy lefekvéskor történő felolvasásaid, és az azt követő elmélkedéseink az életről és halálról, Istenhez és emberhez való viszonyulásunk tükrében. Mint ahogy sorolhatnám a veled együtt, hármasban töltött franciaországi alkotótáborozási vagy úti élményeinket, mint ahogy a Louvre-ban és más múzeumokban szerzett maradandó emlékeinket. De léleképítően szép volt a hejcei, sólyomkővári vagy más alkotótáborokban történt együttmunkálkodásunk és az esti együtténeklésünk alkalmai, amikor is megcsodálhattuk népzenei és népdal kultúrádat és kiválóan szép éneklésed. Köszönöm szakmai tanácsaidat és olykor emberies, felém áramló intő-szeretetedet!

Ezen szomorú órában, amikor is itt állunk koporsód körül, hogy utolsó utadon elkísérjünk, szeretném elmondani, hogy sokan, nagyon sokan szerettek, szerettünk, mert temagad is meg tudtál nyílni szereteteddel az emberek irányába. Ezért is kértek meg annyian a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium pedagógusi munkaközössége, vagy az Erdélyi Magyar Művészpedagógus Szövetsége, valamint a Barabás Miklós Céh ré­széről, de sokan mások művészkollégáink és közös barátaink részéről is, határon innen és határon túlról, hogy lélekben képviseljem mindannyiukat ravatalod mellett.  Béke poraidra!

(Elhangzott Szabó Vilmos képzőművész-pedagógus temetésén, a zilahi református temető kápolnájában, 2009. április 8-án)