Művelődés

A Tiananmen tér, vagy a Meny­nyei Béke Te­re a mo­dern Pe­king központjában, a Til­tott Város köz­vet­len szomszédságában he­lyez­ke­dik el. Talán nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy Pe­king leglát­vá­nyo­sabb térsége. Grandiózus, fel­e­melő látvány, ahon­nan nyílik a Til­tott Város bejárata. A tér nevét a Til­tott Várostól elválasztó ka­pu ne­ve után kap­ta. Téglalap alakú, közel 450000 négyzetméter, a vi­lág leg­na­gyobb te­re. Első pil­la­nat­ban nem érzékeljük ezt a ha­tal­mas 500 méter széles és 880 méter hosszú te­ret, mert általában köl­töz­tet­hető korlátok­kal van fel­oszt­va a gya­lo­go­sok, va­la­mint a járműköz­lekedés számára, a za­var­ta­lan for­ga­lom érdekében. A tér a nap majd min­den órájában zsúfolt, te­le bá­mész­kodó turistákkal, munkába, vagy munká­ból ha­za­fe­le igyekvő em­be­rek­kel, kíváncsiskodókkal. Időn­ként olyan, mint egy han­gya­boly, me­lyet fel­szab­dal­nak a kü­lön­böző járatok. A nyüzsgő tö­meg­ben fényképező­gépek kat­ta­ná­sa, va­kuk vil­lanása, filmezők nyüzs­gése te­szi teljessé az ut­ca­képet. A tér befogadó­képessége óri­ási, több mint egy millió em­ber fér el raj­ta egy-egy rendezvény, tö­megdemonstráció alkalmával. A tér központjában áll Mao Ce-tung elnök mauzóleuma. Itt, a Ti­a­nanmen Ming ko­ri kapubás­tyá­já­nak mellvédjéről kiáltotta ki Mao Ce-tung 1949 októberében a Kínai Népköztársaságot. Óriási mé­retű portréja ma is az épület hom­lok­zatának dísze. A kép mint­­egy másfél tonnás, 4,5x6 mé­ter nagyságú. A Tiananmen tér­nek nagy jelentősége van a kínai kultúrában, mi­vel a történelem fo­­lyamán számos eseménynek szolgált színhelyéül.

A legdráma­ibb, egy­ben leg­is­mer­tebb ilyen moz­za­nat az 1989-es tavaszi-nyáreleji diákmozgalom volt. A demokráciáért tüntető egyetemisták és munkások de­mon­strációját a néphadsereg pán­cé­losai június 4-én vérbe foj­tották. Az akciónak több száz áldozata volt, de egyes források sze­rint kö­zel ezer halottról van tu­domás. Ezek után a ha­ta­lom csírájában foj­­tott el min­den kísérletet a meg­em­lékezésre. Érdekes módon a je­len­le­gi vezetés egyedül Hong Konggal elnézőbb, itt lehetőség volt ar­ra, hogy több tízezer sze­mély összegyűljön egy, gyer­tya­fénynél tar­tott megemléke­zésre. 

A tér északi szélén állandó jel­leg­gel leng a kínai nem­ze­ti zászló, me­lyet Mao elnök húzott fel elő­ször a Kínai Népköztársaság kiki­áltásakor. A zászlófelvonás mai na­pig is valóságos szertartás, me­lyet 1991 óta min­den nap megismételnek, reg­gel fél hat­kor fel­von­­nak, majd al­ko­nyat­kor le­e­resz­­te­nek. A díszőrség kimasíro­zik a Tiananmen ka­pun, három zász­lóőr elöl, utánuk a zászlóvi­vő, aki­ket 32 ka­to­na és egy ka­to­na­ze­ne­kar követ. Miközben a zászló a rúdon fölfelé kúszik, felcsendül a kínai him­nusz a ka­to­na­ze­ne­kar előadásában. A cere­mó­ni­át min­den al­ka­lom­mal számos tu­ris­ta és kínai követi fi­gye­lem­mel, fil­me­zik, fényképezik a szí­nes, moz­gal­mas látványt.

Talán a legérdekesebb látvány a téren a Mao Ce-tung mauzóleuma. A látogató csak előjegyzés alapján te­kint­he­ti meg Mao néhai elnök be­bal­zsa­mo­zott holttestét. A föld alat­ti hűtőkamrából ki­e­melt koporsó délelőtt és délután te­kinthető meg.

A téren látható a Népi Hősök Emlékműve, ami 1958-ban emelt grá­nitoszlop, a Kínai Nem­ze­ti Mú­zeum, a már említett Ming-kori Tiananmen kapubástya, az Országos Népgyűlés Csar­no­ka, a Qian-Men kapubástya.

A te­ret 1999-ben újrakövezték vörös gránitlapokkal. Az itt le­zaj­lott vérfürdő nyomasztó emlékét azon­ban így sem le­het eltüntetni. Min­den haladó szellemű kínai tu­datában élni fog ez az esemény, örök mementójaként a sza­bad élet utáni vágyakozásnak.