|
|||||||||
Kovács Sándor:
Márton Áron és Jakab Antal, a karácsonyi örömhír püspökei
A római katolikus egyháztól mindent elvehetett az 1945 után egyre önkényesebb és zsarnokibb módon berendezkedő ateista hatalom: az oktatási, egészségügyi és szociális intézményeinek fenntartását szolgáló épületeket, földterületeket, erdőket; feloszlathatta és kényszerlakhelyre száműzhette a szerzetesrendeket; börtönbe csukathatta és kényszermunkára ítélhette a papságot; üldözhette a hitüket hűségesen megvalló híveket, de nem vehette el az evangélium örömhírét, s tehetetlen volt az isteni kegyelem megnyilvánulásaival szemben. Így történt ez jó három évtizeddel ezelőtt is, az 1971. esztendő Karácsonyának éjszakáján. A Megváltó születésének megünneplésére készülődtünk Gyulafehérvárt, a teológia dísztermében. Mint fiatal teológus, szerényen meghúzódhattam volna a háttérben, némán szemlélve kipirult arcú pap-tanár elöljáróim mindenre kiterjedő igyekezetét az ünnep minél magasztosabbá való tételében, ha főmagiszterként nem kellett volna nekem is kivenni a részemet az ünnepi előkészületekből. Mindenkin érződött a feszült várakozás, vajon együtt élhetjük-e át ezt az egyik legszebb keresztény ünnepet szeretett püspök urunkkal, Márton Áronnal.
A püspöki kinyilatkoztatás horderejéből, az átélt pillanat nagyságából nehezen felocsúdó, ünnepségre összegyűlt hallgatóságon határtalan öröm vett erőt, amelyet a továbbiakban elhangzottak teljesítettek ki. Áron püspök úr néhány, az ő sajátságos, utánozhatatlan stílusában megfogalmazott mondattal köszöntötte az új, immár a Szentatya által kinevezett segédpüspököt, és még azt is elmondotta, hogy a tisztségét cum iure successionis, vagyis utódlási joggal kapta. Jakab Antal, az újonnan kinevezett segédpüspök azonnal válaszolt Márton Áron püspök úr szavaira. A meghatódottság, a szinte lehetetlennek tűnő, az akkori politikai korszak függvényében emberi értelemmel nehezen felfogható esemény Szent Tamás apostol szavait adta ajkára, amely egyúttal püspöki jelszava lett: „Én Uram, én Istenem!” A tizenhárom évig tartó börtönszenvedés, az ólombánya mártíromsága és a Duna-csatorna poklából való csodálatos megszabadulása után nemcsak képletesen, hanem szó szerint vehetjük a mondást, hogy nem testi szemmel, hanem a hit szemével látott. Az elhangzottakhoz magyarázatul tegyük hozzá, hogy Márton Áron kolozsvári plébánost, kolozs-dobokai főesperest 1938. december 24-én, éppen Karácsony napján nevezte ki XI. Piusz pápa, a Szentatya kegye a gyulafehérvári, egykoron erdélyi egyházmegye új megyéspüspökévé. A Márton Áron püspök úr által átélt és megtapasztalt kegyelmet akarta átadni és átéltetni kedves fiával, a segédpüspöknek kiszemelt, az egyházjog licenciátusát és doktorátusát Rómában megszerző Jakab Antallal. A kényszerlakhelyre zárt Áron püspök úrnak az államhatalmat ilyen körülmények között is legyőző tekintélyével sikerült elérnie, hogy jelöltjét 1971. december 23-án VI. Pál pápa utódlási joggal, astigi címzetes püspök néven kinevezte segédpüspökének. A korabeli hatalom gyengeségét jelezte, hogy tüntetéstől tartva, nem merte megengedni Jakab Antalnak Gyulafehérváron történő felszentelését, ezért 1972. február 13-án a Szentatya a római Szent Péter bazilikában konszekrálta Erdély 80. püspökévé. Felejthetetlen püspök atyánk, Márton Áron szobrának felavatására s felszentelésére készülve sorra vettem és felidéztem mindazokat a lelki élményeket, amelyeket a teológiai tanulmányaim idején Gyulafehérvárt, a közelében imádkozva-tanulva átélhettem. Arra gondoltam, hogy ezt az egyháztörténetileg is kiemelkedő, személyesen átélt jeles eseményt – amelynek minden szavára ma is jól emlékezem – meg kell osztanom nemcsak kedves kolozsvári híveimmel, hanem valamennyi, Erdélyben magyarul imádkozó katolikus testvéremmel. Legyen ez a kis megemlékező írás egy újabb fohász azért, hogy minél előbb a szentek közösségébe emelkedhessen Áron püspökünk, egyúttal legyen tisztelgő főhajtás az általa kijelölt segédpüspök, majd erdélyi apostol-utód, az idén száz éve született Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök előtt.
(Elhangzott Kolozsváron 2009. február 28-án, Márton Áron püspök egészalakos bronzszobra avatóünnepségén) vissza a kiadáshoz minden cikke MÁRTON ÁRON EMLÉKEZETE rovat összes cikke |
|||||||||
|