Művelődés

Sé­rel­mek

1. Mint­egy 2 év óta a ma­gyar föld­mű­ve­sek, kis­ipa­ros­ok és ér­tel­mi­sé­gi­ek je­len­té­keny ré­sze van mun­ka­szol­gá­lat­ra behíva. Különböző mun­ka­he­lyek­re szét­oszt­va (Pl. şercaia, Făgăraş, Sebeş-Olt, Perşani jud. Făgăraş; Crăciuneşti, Brad, Livezeni jud. Hu­ne­doa­ra [Sár­kány, Fogaras, Se­bes, Persány Fogaras me­gye, Kre­csu­nesd, Brád, Livazény Hunyad me­gye]) ne­héz föld­mun­kát vé­gez­nek sa­ját ru­há­juk­ban hi­á­nyos élel­me­zés és [nem megfelelő] la­kás­vi­szo­nyok mel­lett, és egész­ség­ügyi gon­do­zás nél­kül.

Míg az ugyan­azon he­lye­ken be­hí­vott ro­má­no­kat 2-3 hó­nap múl­va le­vál­tot­ták, a ma­gya­rok nagy ré­sze más­fél év óta meg­sza­kí­tás nél­kül tel­je­sít mun­ka­szol­gá­la­tot le­ron­gyo­lód­va, egész­sé­gi­leg is meg­vi­sel­ve; ott­hon a csa­lád­ja nél­kü­löz s kis gaz­da­sá­ga vagy üz­le­te [a] tönk­re­me­nés ve­szé­lyé­nek van ki­té­ve.

Az el­múlt té­len a ma­gyar­ság ado­má­nyá­ból ru­ha­se­gély­ben akar­tuk a leg­sze­gé­nyeb­be­ket ré­sze­sí­te­ni, az ado­má­nyok át­adá­sát a ha­tó­sá­gok több he­lyen (Li­va­zény, Krecsunesd) meg­aka­dá­lyoz­ták.

2. 1944. aug. 26–30. kö­zött a fal­vak­ból és vá­ro­sok­ból a ma­gyar vezetőket (ér­tel­mi­sé­gi­e­ket, pa­po­kat, ta­ná­ro­kat, földmíveseket és ipa­ro­so­kat) a csendőrség és rendőrség össze­szed­te anél­kül, hogy er­re bár­mi­lyen okot szol­gál­tat­tak vol­na. Kez­det­ben az egyes vár­me­gyék­ben ad hoc lé­te­sí­tett in­ter­ná­ló tá­bo­rok­ban he­lyez­ték el őket, pri­mi­tív, hi­á­nyos kö­rül­mé­nyek kö­zött, ahol a föl­dön kel­lett aludniok és ma­gu­kat kel­lett élelmezniök. A Belényesen össze­fo­got­ta­kat pl. Kishalmágyon (Arad vm.) az is­ko­lá­ban szál­lá­sol­ták el, ahol egy em­ber­re alig ju­tott egy négy­zet­mé­ter férőhely. Az aj­tót rá­juk zár­ták s csak 3 óránkint en­ged­ték ki őket egyen­kint, ter­mé­sze­ti szük­ség­le­te­ik el­vég­zé­sé­re. Szep­tem­ber vé­gén vissza­kí­sér­ték őket Belényesre, cca 70 km-es úton gy[a]log, megerőltető me­net­ben és sza­ka­dó esőben.

Szep­tem­ber első fe­lé­ben az így in­ter­nál­tak egy ré­szét sza­ba­don en­ged­ték az­zal a meg­szo­rí­tás­sal, hogy la­ká­su­kat nem hagy­hat­ják el. Má­sik ré­szü­ket a Târ­gu-Jiui in­ter­ná­ló tá­bor­ba vit­ték, 38-40 em­bert zsú­fol­va be pisz­kos mar­ha­va­gon­ok­ba a 4 na­pos út­ra. Ezek ma is ott van­nak, de tu­do­má­sunk sze­rint van­nak in­ter­nál­va más tá­bo­rok­ban is (Pl. Măgureni, Bras­só vm.).

Ezek az in­ter­nál­tak azt sem tud­ják, mi tör­tént ott­ho­nuk­kal, a csa­lád­juk­kal, gaz­da­sá­guk­kal az orosz át­vo­nu­lás alatt.

Az in­ter­nál­tak kö­zött van­nak 20-tól 70 éves ko­rig.

A pa­pok in­ter­ná­lá­sa kö­vet­kez­té­ben több köz­ség­ben im­már két hó­nap óta nincs is­ten­tisz­te­let.

Kér­jük szí­ves­ked­jék ezt a min­den jo­gi ala­pot nél­kü­löző rendőrségi in­téz­ke­dést ha­tá­lyon kí­vül he­lyez­ni, és az in­do­ko­lat­la­nul fog­va tar­tott ma­gya­rok sza­bad­sá­gát az egész or­szág te­rü­le­tén ha­la­dék­ta­la­nul vissza­adat­ni.

3. Ugyan­ab­ban az időben csendőrkísérettel Bu­ka­rest­be szál­lí­tot­ták dr. Jakabffy Ele­mért, a Ma­gyar Nép­kö­zös­ség bán­sá­gi ta­go­za­tá­nak az el­nö­két, Sza­bó Bé­nit, a Ma­gyar Nép­kö­zös­ség bras­sói ta­go­za­tá­nak az el­nö­két, gr. Beth­len Bá­lin­tot, a ref. egy­ház fő­gond­no­kát és dr. Szász Pált, az EMGE or­szá­gos el­nö­két. 10 na­pon át különböző bör­tö­nök­ben kö­zön­sé­ges go­nosz­tevőkkel össze­zár­va tar­tot­ták őket, később a vă­că­reşti tá­bor­ba vit­ték át, ahol le­gi­o­ná­ri­u­sok­kal és út­le­ve­les né­me­tek­kel együtt be­ren­de­zés nél­kü­li he­lyi­sé­gek­ben he­lyez­ték el őket.

Dr. Szász Pál urat okt. 18-án a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um in­ter­ven­ci­ó­já­ra sza­ba­don bo­csá­tot­ták.

4. Ok­tó­ber hó má­so­dik fe­lé­ben össze­szed­ték Dél-Er­dély­ben ki­zá­ró­lag a ma­gyar ka­to­nai előképzős, 17-[1]9 éves if­ja­kat s ezer­szám­ra el­szál­lí­tot­ták a Re­gát­ba, ahol több mun­ka­hely­re osz­tot­ták szét őket. Ezek kö­zül cca 1000 Bu­ka­rest mel­lett van. Ez utób­bi 1000-et 70 km-en gya­log vit­ték s a fá­radt­ság­tól, és úgy lát­szik a megerőltető me­ne­te­lés kö­vet­kez­té­ben az 1000-ből csak 170 ér­ke­zett be a ren­del­te­té­si hely­re, a töb­bi út­köz­ben be­te­gen össze­esett.

Fo­lya­mat­ban van a ma­gyar ta­ná­rok, ta­ní­tók és más ér­tel­mi­sé­gi­ek mun­ka­szol­gá­lat­ra va­ló be­hí­vá­sa szin­tén.

5. Észak-Er­dély azon vár­me­gyé­i­ben, me­lyek­nek köz­igaz­ga­tá­sát a ro­mán ha­tó­sá­gok át­vet­ték, és Dél-Er­dély­ben is (pl. Torda vm.-ből) a csendőrség és ka­to­nai ha­tó­sá­gok tö­me­ge­sen fog­ják le a ma­gyar fér­fi­a­kat. A le­fo­gás okát nem si­ke­rült meg­tud­nunk, de al­kal­munk volt meg­fi­gyel­ni, hogy a Ma­ros­vá­sár­hely – Marosludas – Felvinc – Nagyenyed – Gyu­la­fe­hér­vár – Nagy­sze­be­ni út­vo­na­lon he­te­ken át 80 – 100 – 200-as cso­por­tok­ban kí­sér­ték őket gya­log, élel­me­zés nél­kül, le­ron­gyo­ló­dott és el­csi­gá­zott ál­la­pot­ban. Ezen cca 200 km-es út­sza­ka­szon a ma­gyar la­kos­ság se­gít raj­tuk, ahogy tud, és ha a kísérő ka­to­nák – lát­ha­tó­lag ka­pott uta­sí­tás el­le­né­re – meg­kö­nyö­rül­nek és meg­en­ge­dik, hogy leg­alább ke­nye­ret el­fo­gad­ja­nak. Elő­for­dult, hogy az el­éhe­zett és agyon­haj­szolt em­be­rek a szá­raz ku­ko­ri­cá­nak es­tek ne­ki, mint az ál­la­tok, hogy az éh­sé­gü­ket csil­la­pít­sák.

Nem tud­hat­juk, hogy Nagyszebenből és a töb­bi gyűjtőhelyekről még ho­vá vi­szik eze­ket az össze­fo­gott ma­gya­ro­kat, de már azok alap­ján, amit a ha­tó­sá­gok bá­nás­mód­já­ról meg­fi­gyel­ni volt al­kal­munk, a leg­na­gyobb ag­go­da­lom­mal kí­sér­jük sor­su­kat.

Ér­te­sü­lé­sünk sze­rint ugyan­így sze­dik össze és vi­szik el a ma­gyar fér­fi­a­kat Csík, Ud­var­hely, Há­rom­szék és más megyékből is.

6. A fo­lya­ma­tos rek­vi­rá­lá­sok rend­jén a ha­tó­sá­gok a ma­gyar la­kos­ság­gal szem­ben olyan megkü­lön­böztető mó­don jár­nak el, amely an­nak tel­jes anya­gi tönk­re­té­tel­ét ered­mé­nye­zi. A ha­tó­sá­gok diszk­ri­mi­na­tív el­já­rá­sá­nak bi­zony­sá­gá­ul ./. alatt csa­tol­juk egyik primpretornak a köz­sé­gek szá­má­ra ki­adott ren­de­le­tét má­so­lat­ban. (mell. 1.)

Az eb­ben a szel­lem­ben vég­re­haj­tott rek­vi­rá­lá­sok ha­tá­sa már ed­dig ab­ban mu­tat­ko­zik, hogy van­nak köz­sé­gek, ahol a ma­gyar la­kos­ság­nak sem iga­vo­nó, sem tejelő ál­la­ta nincs, a föl­dek nem­csak férfi mun­ka­erő, ha­nem most már az igás erő hi­á­nya mi­att is meg­mű­ve­let­le­nül és be­ve­tet­le­nül van­nak. A szo­ci­á­lis nyo­mor és el­ke­se­re­dés pe­dig nap­ról-nap­ra nő.

To­váb­bi ve­szély rej­lik ab­ban, ha igaz­nak bi­zo­nyul a hír, hogy a kor­mány a meg nem mű­velt föl­de­ket meg­mű­ve­lés­re át fog­ja ad­ni a megfelelő mun­ka­e­rő­vel rendelkező gaz­dák­nak. Így ve­gyes köz­sé­gek­ben és vi­dé­ke­ken a ma­gyar gaz­dák­nak sa­ját hi­bá­ján kí­vül mű­ve­let­le­nül ma­radt föld­jét a ro­mán gaz­da fog­ja át­ven­ni ke­ze­lés­be, amiből ki­szá­mít­ha­tat­lan ba­jok ál­la­nak is­mét elő.

Kér­jük, szí­ves­ked­jék az igaz­ság­ta­la­nul egy­ol­da­lú rek­vi­rá­lá­sok rend­sze­rét hi­va­ta­los úton köz­zé­tett ren­de­let­tel vagy tör­vénnyel a kor­mány de­mok­ra­ti­kus prog­ram­já­nak megfelelően, az egyenlő jo­gok – egyen­lő kö­te­les­sé­gek el­ve alap­ján ren­dez­ni és ezt vég­re­haj­tó kö­ze­gek­nek is fél­re­ért­he­tet­le­nül tu­do­má­sá­ra ad­ni.

7. A rek­vi­rá­lá­so­kat és a ma­gyar ka­to­nai előszol­gá­latosok, va­la­mint fér­fi­ak mun­ka­szol­gá­lat­ra va­ló be­hí­vá­sát egyes he­lye­ken ro­mán pa­pok és hi­va­ta­los sze­mé­lyek ar­ra hasz­nál­ják fel, hogy a ma­gyar hí­ve­ket val­lá­suk el­ha­gyá­sá­val a ro­mán or­to­dox val­lás­ra vagy a gör. kat. szer­tar­tás­ra té­rít­sék át.

Pl. Borbánd (Alsófehér vm.) köz­ség­ben a rek­vi­rá­lá­sok vég­re­haj­tá­sa és a premilitár if­jak be­hí­vá­sa mi­att el­ke­se­re­dett, ősi idők óta la­tin szer­tar­tá­sú róm. kat. hí­ve­ket Te­o­dor Tripşa gör. kat. hit­ta­nár, Elia Păcurar prefektúrai tisztviselő, Gheorghe Popa köz­sé­gi bí­ró és Nicolai Volonci meg nem en­ge­dett mó­don biz­tat­ták ar­ra, hogy a gör. kat. szer­tar­tás­ra tér­je­nek át. Egyen­kint vet­ték elő a ka­to­li­kus hí­ve­ket a ma­gán­há­zak­nál és a köz­ség­há­zán, azt ígér­ték, hogy amennyi­ben a gör. kat. val­lás­ra tér­nek át, őket to­váb­bi rek­vi­rá­lás­tól és premilitár if­ja­kat a be­hí­vás­tól men­te­sí­tik, ha pe­dig nem tér­nek át, [az] if­ja­kat be­hív­ják s fo­ko­za­to­san min­den va­gyo­nu­kat, föld­jü­ket is el­ve­szik. Ezen agi­tá­ció kö­vet­kez­té­ben két hét alatt 155 [ró­mai] kat. hívő je­len­tet­te be a köz­ség­há­zán, hogy át­megy a gör. kat. val­lás­ra.

Ha­son­ló esetekről ér­kez­nek je­len­té­sek a Székely­földről. Pl. Bükszád és Uzon köz­sé­gek­ben (Há­rom­szék vm.) ro­mán pa­pok ha­tó­sá­gi asszisz­ten­ci­á­val kény­sze­rí­tik a ma­gya­ro­kat, hogy or­to­dox val­lás­ra tér­je­nek. Jel­lem­zi az al­kal­ma­zott mód­sze­re­ket, hogy a ro­mán pa­pok és ha­tó­sá­gi kö­ze­gek el­já­rá­sa fö­lött a bal­ol­da­li mun­kás­ság is meg­bot­rán­ko­zott.

Mi­vel a ma­gyar vezetők a né­pük­kel va­ló érint­ke­zés lehetőségéről, rész­ben az uta­zá­si ne­héz­sé­gek, rész­ben az in­ter­ná­lá­sok és a sza­bad moz­gá­suk­ban va­ló ha­tó­sá­gi kor­lá­to­zá­sok mi­att f. év szep­tem­be­re óta szin­te tel­jes mér­ték­ben el van­nak zár­va, itt csak a vé­let­le­nül tu­do­má­sunk­ra ju­tott ese­te­ket em­lít­jük fel, de a jelekből kö­vet­kez­tet­ve a prozelitizmus ha­son­ló esz­kö­zök­kel és mó­don ter­jesz­te­tik Er­dély szer­te. Ezért tisz­te­let­tel kér­jük, szí­ves­ked­jék

a pol­gá­ri, va­la­mint a csendőri és rendőrségi kö­ze­gek­nek ál­ta­lá­nos ren­del­ke­zés­sel a prozelitizmus ter­jesz­té­sé­ben va­ló köz­re­mű­kö­dést meg­til­ta­ni és őket an­nak meg­aka­dá­lyo­zá­sá­ra uta­sí­ta­ni;

a f. év szep­tem­ber – ok­tó­ber – no­vem­ber hó­na­pok­ban külső be­fo­lyá­so­lás út­ján ma­gya­rok­nak a ro­mán or­to­dox val­lás­ra vagy a gör. kat. szer­tar­tás­ra va­ló át­lé­pé­sét hi­va­tal­ból, köz­igaz­ga­tá­si úton ha­tály­ta­la­ní­ta­ni;

a buj­to­ga­tó­kat és erőszakoskodókat felelősségre von­ni;

és a ma­gyar la­kos­sá­got biz­to­sí­ta­ni, hogy val­lá­sa és nem­ze­ti­sé­ge mi­att nem kell hát­rá­nyo­kat el­szen­ved­nie.

8. A dik­ta­tú­ra évei alatt a vi­szo­nos­ság és re­tor­zi­ó­ra va­ló hi­vat­ko­zás­sal ki­adott sze­ren­csét­len ren­de­le­tek so­ro­za­tát ma is ér­vény­ben tart­ják, ha­bár nincs el­len­té­tel­ük, mert Észak-Er­dély­ben a ma­gyar fenn­ha­tó­ság már meg­szűnt. Pl. a nagyenyedi ref. Beth­len-kol­lé­gi­um lí­ce­u­má­ban, a bras­sói ref. le­ány­gim­ná­zi­um­ban, va­la­mint a bras­sói ref. ta­nonc­is­ko­lá­ban a ta­ní­tást az Antonescu-kormány egy év­vel ezelőtt be­szün­tet­te re­tor­zi­ós in­dok­lás­sal, az egy­ház főhatóság ké­ré­sét, me­lyet a til­tó ren­del­ke­zés vissza­vo­ná­sa iránt be­nyúj­tott, a köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­té­ri­um el­uta­sí­tot­ta, fenn­tart­va a ko­ráb­bi til­tó ren­del­ke­zést.

Kér­jük, szí­ves­ked­jék eze­ket a már tel­je­sen in­do­ko­lat­lan ren­del­ke­zé­se­ket vissza­vo­nat­ni és ha­tály­ta­la­ní­ta­ni.

9. Az EMGE (Asociaøiunea a micilor agricultori din Ardeal) mű­kö­dé­sét az enyedi rendőrség, anél­kül, hogy el­já­rá­sát bár­mi­lyen kor­mány­ren­de­let­tel in­do­kol­ta vol­na, aug. fo­lya­mán be­szün­tet­te, ira­ta­it, köny­ve­it le­fog­lal­ta, he­lyi­sé­ge­it, iro­dai be­ren­de­zé­sé­vel együtt rek­vi­rál­ta, hi­va­ta­los lap­ját, mely hetenkit 18 ezer pél­dány­ban je­lent meg, be­til­tot­ta.

Az egye­sü­let a ko­lozs­vá­ri ro­mán tör­vény­szék ál­tal jó­vá­ha­gyott, és ott be­jegy­zett alap­sza­bály­ok alap­ján mű­kö­dött, min­den tör­vé­nyes for­ma­ság­nak ele­get tett. Mű­kö­dé­sét egész Er­dély­re ki­ter­jeszt­ve foly­tat­nia kel­le­ne ép­pen most, ami­kor a gaz­dák annyi­ra rá­szo­rul­nak az egye­sü­let ta­ná­csá­ra és tá­mo­ga­tá­sá­ra.

Kér­jük, szí­ves­ked­jék az EMGE le­gá­lis mű­kö­dé­sét en­ge­dé­lyez­ni és uta­sí­ta­ni az il­le­té­kes ha­tó­sá­go­kat, elsősorban az enyedi rendőrséget és a gy[ula]­f[e­hér­]­vári prefektúrát, hogy az egye­sü­let tör­vé­nyes és köz­ér­de­kű mun­ká­ja elé ne gör­dít­se­nek aka­dá­lyo­kat.

10. A na­pok­ban ju­tott tu­do­má­sunk­ra a ren­del­ke­zés, mely­nek ér­tel­mé­ben ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek spe­ci­á­lis bel­ügy­mi­nisz­te­ri en­ge­dély nél­kül la­kó­he­lyü­ket nem hagy­hat­ják el. A ren­de­let tu­do­má­sunk sze­rint sem a Hi­va­ta­los Lap­ban, sem más szo­ká­sos mó­don kö­zöl­ve nem volt. Ál­lí­tó­lag a Csendőrlégió pa­rancs­nok­sá­ga ad­ta ki 14.085 sz. alatt.

A ren­de­let létezéséről sze­mé­lyes ta­pasz­ta­lat­tal sze­rez­tünk tu­do­mást. Nov. 2-án Már­ton Áron püs­pök és dr. Szász Pál pa­raszt­sze­ké­ren Nagyenyedre uta­zott hi­va­ta­los ügye­ik in­té­zé­se cél­já­ból. Mi­helyt Enyedre ér­kez­tek, a rendőrség iga­zo­lás­ra szó­lí­tot­ta fel őket és kö­zöl­te ve­lük, hogy nem volt jo­guk­ban la­kó­he­lyü­ket el­hagy­ni és elé­jük tett egy dek­la­rá­ci­ót az­zal a fel­szó­lí­tás­sal, hogy azt ír­ják alá. Mi­vel az urak a ti­la­lom­ról nem tud­tak s mi­vel a dek­la­rá­ci­ó­ban a rend­őrség an­nak tu­do­má­sul vé­te­lét kí­ván­ta, hogy Enyedet nem hagy­ják el, amíg a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ból er­re en­ge­dély nem ér­ke­zik, az alá­írást meg­ta­gad­ták. Az enyedi kvesz­tor úr er­re a két urat, mi­u­tán két óra hosszat vá­ra­koz­tat­ta a rendőrség épü­le­te előtt, egy rendőr kí­sé­re­té­ben vissza­küld­te Gy[ula]­f[e­hér]várra, ahol a kvesz­tú­rán ud­va­ri­as for­má­ban szin­tén tu­do­má­suk­ra hoz­ták, hogy la­kó­he­lyü­ket az em­lí­tett bel­ügy­mi­nisz­te­ri en­ge­dély nél­kül nem hagy­­hat­ják el.

A megbélyegző és min­den jo­gi ala­pot nélkülöző ren­de­let lé­nye­gé­ben azt je­len­ti, hogy az egész dél-er­dé­lyi ma­gyar­ság ki­vé­tel nél­kül la­kó­he­lyén van in­ter­nál­va. E ren­del­ke­zés kö­vet­kez­mé­nyei be­lát­ha­tat­la­nok, a ma­gyar­ság egész éle­tét bé­nít­ja meg. Pa­pok, ta­ná­rok, ta­ní­tók és más köz­funk­ci­ót betöltő egyé­nek kö­te­les­sé­gük­nek nem tud­nak ele­get ten­ni, kö­zép és főiskolás if­ja­ink nem tud­nak is­ko­lá­ik­hoz utaz­ni, a fal­va­kon la­kó ma­gya­rok még a ha­tó­sá­gok­hoz sem tud­nak el­jut­ni, s ha meg­kí­sér­lik, a bír­sá­go­lá­sok és had­bí­ró­sá­gi ese­tek nagy szá­ma fog ebből is előállani.

Kér­jük, szí­ves­ked­jék ezt a meg­alá­zó ren­del­ke­zést azon­nal vissza­vo­nat­ni és hi­va­ta­lo­san köz­zé té­tet­ni.

11. Az em­lí­tett urak az enyedi rendőrség előtt kény­sze­rű­en vá­ra­koz­va, egy szo­mo­rú je­le­net­nek vol­tak ta­núi.

Özv. Vá­sár­he­lyi Jánosné, szü­le­tett Mol­nár Lí­via, egye­te­mi ta­nár öz­ve­gye Enyeden 76 éves, sú­lyo­san be­teg édes­aty­ját ápol­ja. Dé­li 12 óra­kor ve­szi a rend­őr­ség szó­be­li ren­del­ke­zé­sét, hogy dél­után 2 óra­kor 3 és 5 éves gyer­me­két a Târgu-Jiu-i tá­bor­ba szál­lít­ják, mert ap­juk után ma­gyar ál­lam­pol­gár­ok. Nagy­e­nyed­től Târgu-Jiu-ig az uta­zás a mai kö­rül­mé­nyek kö­zött felnőtt szá­má­ra is ter­hes, fej­let­len, kis­ko­rú gyer­me­kek szá­má­ra pe­dig egye­ne­sen ve­szé­lyes. A két­ség­beesett anya or­vo­si bi­zo­nyít­vánnyal iga­zol­ta, hogy gyer­me­kei nem bír­ják el ezt az utat, a rend­őr­ség ezt nem vet­te tu­do­má­sul, el­ren­del­te a gyer­me­kek el­szál­lí­tá­sát.

Ha­son­ló ese­tek vol­tak ma­gyar ál­lam­pol­gár gyer­me­kek­kel más­hol is.

12. Dél-Er­dély azon hely­sé­ge­i­ben, ahol át­me­ne­ti­leg ma­gyar vagy né­met csa­pa­tok vol­tak, a ro­mán ha­tó­sá­gi, pol­gá­ri és ka­to­nai kö­ze­gek ül­dö­zik, össze­fog­dos­sák vagy me­ne­kü­lés­re kény­sze­rí­tik azo­kat a ma­gya­ro­kat, akik a ma­gyar csa­pa­tok be­vo­nu­lá­sá­nál je­len vol­tak avagy bí­rói vagy más ha­son­ló tiszt­sé­get vál­lal­tak meg­bí­zás­ból, il­let­ve pa­rancs­ból. Pl. Felvinc (Torda vm.) Ta­kács Já­nos sza­bó­mes­tert a csendőrség ha­lál­ra ke­re­si, il­let­ve ha­lál­lal fe­nye­ge­ti, he­tek óta nem mer a fa­lu­ba vissza­tér­ni. Tordaszentmihály (Tor­­da vm.) köz­ség­ben dr. Wolff Gyu­la bir­to­kost 5 más ma­gyar­ral együtt a ro­mán ka­to­nai pa­rancs­nok min­den vizs­gá­lat nél­kül főbe lö­vet­te.

A ro­mán la­kos­ság is megerősíti, hogy a ma­gyar ka­to­na­ság az ál­ta­la meg­szál­lott hely­sé­gek­ben a ro­mán la­kos­ság­gal em­ber­sé­ge­sen bánt, ahol le­he­tett vé­del­mé­be vet­te a né­me­tek­kel szem­ben is. Ugyan­ezt tet­te a hely­be­li ma­gyar la­kos­ság. Sok ro­mán va­gyo­nát, sze­mé­lyi sza­bad­sá­gát a hely­be­li ma­gya­rok véd­ték meg. Nem le­het meg­bo­csát­ha­tat­lan bűn, ha éve­ken át a csendőr ter­ror­ja alatt élő ma­gyar a be­vo­nu­ló hon­vé­dek­nek vi­rá­got do­bott, vagy ha egyik-má­sik pa­rancs­ra bí­rói tiszt­sé­get vál­lalt és az­zal nem élt vissza.

Tisz­te­let­tel kér­jük, mél­tóz­tas­sék a sé­rel­mes ese­te­ket ki­vizs­gál­tat­ni s a had­mű­ve­le­ti te­rü­le­tek ma­gyar­sá­ga el­len ezen a cí­men is meg­in­dult ül­dö­zést be­szün­tet­ni.

13. Dél-Erdélyből a bé­csi dön­tés után a ma­gyar­ság el­len fel­lán­go­ló gyűlölet és üldözés következ­tében sok magyar kénytelen volt legális vagy ille­gális úton Észak-Erdélybe átmenni.

A vasgárdisták rövid uralma s később a gen. Antonescu diktatúrája alatt a kormány a román nép körében terjedő engedetlenséget is a magyarellenes hangulat tervszerű fenntartásával és a magyarság ellen alkalmazott súlyosabbnál-súlyosabb rendsza­bá­lyokkal igyekezett levezetni. Ez a politika olyan közhangulatot teremtett s főképp az alantas köze­geket olyan eljárásra szabadította fel, mely elől a magyarság egy része kénytelen volt menekülni, akik itt maradtak, azok is csak a legnagyobb önu­ra­lom­mal és áldozatvállalással tudták a helyze­tet el­viselni.

Ezek az elmenekültek most Észak-Erdélyből ter­mé­szetesen a régi otthonukba vissza akarnak tér­ni. Amennyiben jogosult, hogy az Észak-Erdélyből a bé­csi döntés után elmenekült vagy kiutasított románok oda visszatérjenek, ugyanúgy jogosult, hogy a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe ezen idő alatt átmenekült magyarok visszatérjenek, mert románok is és ma­gya­rok is, ha ellenkező irányban is, de ugyanazon kényszer hatása alatt adták fel régi lakóhelyüket.

Tisztelettel kérjük, méltóztassék a Dél-Erdélyből 1940. aug. 30 óta elmenekült vagy kiutasított ma­gyarokat a körülmények és egy bűnös politika ál­do­za­taiként tekinteni s számunkra az 1944. aug. 23-ikán meghirdetett demokratikus kormányzat szel­le­mé­ben lehetővé tenni, hogy visszatérhessenek s bé­kés munkájukat régi lakóhelyükön a megtorlás ve­szé­lye nélkül folytathassák.

14. Észak-Erdélyben folyamatban van, illetve a Szé­­kelyföldön be is fejeződött a román közigazgatás visszaállítása. Úgy látszik kormányintézkedés foly­tán, legtöbb helyre ugyanaz a tisztviselői és csend­őr­ségi személyzet tér vissza, amely a bécsi döntés előtt is ott működött. A közigazgatási közegekkel egy­i­de­jű­leg megjelennek az ún. Maniu Gyula-voluntárok is.

Anélkül, hogy a közigazgatás terén a bécsi döntés előtti állapotnak változtatás nélküli visszaállítását most bírálat tárgyává tennők, kifejezésre kell jut­tat­nunk aggodalmunkat amiatt, hogy a kormány a régi tisztviselői és csendőrségi személyzetet rendeli a ma­gyar községekbe és városokba vissza. A magyar lakosságnak sok oka volt elégedetlennek lenni ezek­nek a tisztviselőknek a magatartásával a bécsi döntés előtt is, s ha most ugyanezek térnek vissza, ezek a tisztviselők és csendőrök a politikai fordulatok kö­vet­keztében elszenvedett, vélt vagy tényleges sé­rel­me­iket az ártatlan lakosságok fogják megbosszulni; annál félőbb ez, mert a bosszúállásra biztatja őket az újságok egy része is aug. 23. óta.

A Maniu-voluntárok által elkövetett embertelen­ségek ellen pedig kénytelenek vagyunk a legerélye­sebben tiltakozni. Kérjük a magas kormányt, méltóz­tassék a magyarság képviselőinek bevonásával sür­gő­sen kivizsgáltatni

a) a szárazajtai (Háromszék vm.) esetet, ahol a voluntárok G. Olteanu „kapitány” vezetésével 13 ma­gyart, közöttük asszonyokat végeztek ki a legem­bertelenebb módon, fejszével és agyonlövéssel,

b) a csíkszentdomokosi (Csík vm.) esetet, ahol 12 magyart, közöttük egy béna férfit és egy 83 éves öregasszonyt lőttek főbe, s ahol a kifosztott lakos­ságtól a békási románok javára nagy mennyiségű állatot rekviráltak;

c) a gyergyószentmiklósi (Csík vm.) esetet, ahol 3 békási magyart végeztek ki, Pongrácz György 18 éves és Pongrácz István 15 éves fiút járomba fogták és sárban húzatták velük a szekeret.

Ugyancsak a voluntárok fosztogatták a magyar la­kosságot Diód, Lapád stb. (Alsófehér vm.). S tu­do­má­sunk van arról, hogy kegyetlenkedtek és fosz­to­gat­tak más helységekben. Nem egy helyen az orosz ka­tonaság vette védelmébe a magyar lakos­ságot a vo­luntárok kíméletlen erőszakos­kodásaival és fosz­to­gatásaival szemben.

Tisztelettel kérjük, méltóztassék a voluntárokat a magyarlakta helységekből haladéktalanul visszaren­delni, az általuk elkövetett atrocitások kivizsgálása, a bűnösök megbüntetése, valamint a kifosztott la­kos­ság kártalanítása érdekében intézkedni.

15. Észak-Erdélyben a román hatóságok újból visszaállítják tiszta magyar községekben a magyar anyanyelvű gyermekek részére a román tannyelvű állami iskolákat, legtöbb helyen magyarul nem is ér­tő és ortodox vagy gör. kat. vallású tanítókkal. A bé­csi döntés előtt a magyarlakta területeken, az úgy­ne­ve­zett kultúrzónában (Székelyföld) működő tanítók másfélszeres fizetést kaptak, most dupla fizetést ígér nekik a kormány.

A tiszta magyar községekben létesített román tannyelvű állami iskolák felállítása a múltban is egyik legnagyobb sérelme volt a romániai magyar­ságnak, s abból a tényből, hogy a kormány ezeket sietve visszaállítja és a tanítóknak most már kétsze­res fizetést ígér, arra kell következtetnünk, hogy a kormánynak a magyarságnak ezt a sérelmét az aug. 23-án meghirdetett jogegyenlőség ellenére sincs szán­dékában orvosolni.

A magyar kormány a bécsi döntés után Észak-Erdélyben a román lakta vidékeken a román gyer­mekek részére 1600 román tannyelvű és 400 román és Magyar (vegyes) tannyelvű állami el. iskolát lé­te­sí­tett és tartott fenn. Ha ez a szám a román igé­nyek­nek nem is felelt meg, annyi mégis tény, hogy ezek az iskolák lehetőséget nyújtottak, hogy a román tan­kö­teles gyermekek anyanyelvükön tanulhassanak.

Az észak-erdélyi románság a magyar állam által létesített és fenntartott iskolákat – a román tanítási nyelv és román nemzetiségű tanítók alkalmazása el­lenére – egy pillanatig sem tekintette kielégítőknek s nem is fogadta el saját iskolának. A román kor­mány is ezt a kérdést (ügyet), mint a magyar fennhatóság alatt élő románság legnagyobb sérelmét fogta fel s három éven át a német diplomácia erélyes tá­mo­ga­tá­sá­val és egyidejűleg a dél-erdélyi magyar hitvallásos iskolák ellen alkalmazott megtorló rendelkezésekkel egybekötve erős diplomáciai küz­del­met folytatott, azt szorgalmazva a magyar kor­mánynál, hogy a ro­mán egyházak létesíthessenek bárhol iskolákat, azo­kat  a magyar állam támogassa úgy, mint a ma­gyar hitvallásos iskolákat és minde­nütt, ahol 20 tan­kö­te­les román gyermek van, bizto­sítsa azoknak az anya­nyelven való tanulás lehe­tőségét.

A romániai magyarság tanköteles gyermekeinek csak 30-35%-át tudta anyanyelvén neveltetni a bécsi döntés előtt is, és utána is azokban a hitvallásos jel­le­gű iskolákban, amelyeket a magyar egyházak ál­lan­dó küzdelmek árán és saját költségükön, egyetlen bani államsegély nélkül tartottak és tarta­nak fenn, vagyis a magyar iskolaköteles gyermekek 65-70%[-ának] nem lévén lehetősége, hogy anya­nyelvén, saját iskoláiban tanulhasson [kézzel írva: román tan­nyel­vű áll. Iskolába kényszerül járni immár 25 év óta].

Kérjük, méltóztassék a magyar kisebbségnek ezt a súlyos sérelmet megfontolás tárgyává tenni és kielégitő orvoslásról gondoskodni.

(Az irat lelőhelye: Magyar Országos Levéltár, K 87, 13. cs., 1944-c, 1944, 75-82.1.)