magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fodor György: Főhajtás az Emberkatedrális emléke előtt


 

Meggyőződésem szerint Isten Szolgája, Bol­dog­em­lékű Márton Áron püspök atyánk 1948. október 11-én kiadott körlevele egyedülálló történelmi, egy­ház­történeti dokumentum.

Az emberi, papi és felelős főpásztori helytállás hiteles tanúbizonysága – számunkra főként ebben rejlik időszerűsége.

Egy igaz ember éberen őrködik társai erkölcsi tartása felett, és a kritikus helyzetekben az ön­fel­ál­do­zá­sig bátor a szólásra.

Anyaszentegyházunk felbecsülhetetlen értéke az a főpásztor, aki a történelmi események, változások próbára tevő forgatagában, a legnehezebb meg­pró­bál­tatások közepette is megőrizve Krisztus és Róma iránti töretlen hűségét és elveit, irányt mutat, ma­ga­tar­tásával erőt, kitartást önt és helytállásra biztatja in­gadozó, esetleg körülményeikből fakadóan tá­jé­ko­zat­lan s értékítéleteikben biztos iránytűre szoruló paptestvéreit és híveit.

A körlevél, amelynek alább közölt példánya is rejtegetve élte túl a letűnt kommunista rendszer val­lás­üldöző hatóságainak megsemmisítő hadjáratát és fortélyait, pontosan meghatározza az erdélyi római katolikus papság, illetve a hívek magatartását egy olyan hely­zet­ben, amikor mindenkinek rendkívüli ne­héz­sé­gek­kel kellett külön-külön és ugyanakkor együtt meg­küz­denie.

Ez a körlevél világos és határozott eligazítást adott a görög katolikus hittestvéreinkhez való vi­szo­nyu­lásra is, mintegy meghatározva azt a vi­szon­tag­sá­gos évtizedekben, amikor egyházukat erőszakkal és terrorral megszűntették.

Márton Áron püspök kiválóságának doku­men­tu­ma is tagadhatatlan, fényes tanúságtétele annak, hogy a hívő ember magatartását hitének ereje, hű­sé­ge és kiállásának bátorsága határozza meg.

Még az elnyomó hatóságok embere is a meg­tes­te­sült határozottságának tekintették, de mindig ta­pin­tatos volt, jó érzékű és csupa szeretet, akár egy jó­sá­gos atya. Állandó mosolya nyugalmat és lelki békét árasztott mindannyiunkra, akiket az az öröm ért, hogy találkozhattunk vele. Túlzás nélkül állíthatom, hogy teljes bizalmat árasztott a Gondviselő Isten iránt, akinek méltó képmása volt.

Alázatosan s örömteli szívvel tisztelgek emléke előtt.

Ne feledjünk el naponta imádkozni – egyénileg és közösségeinkben egyaránt – mielőbbi boldoggá avatásáért.

 

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
MÁRTON ÁRON EMLÉKEZETE rovat összes cikke

© Művelődés 2008