Művelődés

Tisz­te­len­dő Test­vé­re­im!

Azok a meg­döb­ben­tő ese­mé­nyek, ame­lyek a gö­rög ka­to­li­kus testvére­inkkel tör­tén­tek, sem­mi két­sé­get nem hagy­nak fenn afe­lől, hogy szá­munkra is el­kö­vet­kez­tek a hit­val­lói helyt­ál­lás­nak és a vér­ta­nú­sá­got is vál­la­ló ki­tar­tás­nak a nap­jai.

A hí­ve­ink kö­ré­ben már el­ter­jedt a ri­asz­tó hír, hogy amint a gö­rög kato­likusoknak a gö­rög ke­le­ti val­lást, úgy most a la­tin szer­tar­tá­sú ka­to­li­ku­sok­nak a pro­tes­táns val­lást kell elfogad­niuk. A ma­gyar nyel­ven meg­je­le­nő la­pok pe­dig a Kon­kor­dá­tum felmon­dása után sű­rűn kö­zöl­tek olyan cik­ke­ket, ame­lyek­ből bi­zo­nyos szán­dék­ra kö­vet­kez­tet­ni le­het. Fő­képp az Egy­ház­me­gyei ta­náccsal (Kat. Stá­tus) kap­cso­lat­ban írt cik­kek tar­tal­má­ból az lát­szik, mint­ha azt az egy­ház­me­gyei szer­ve­ze­tek és az egy­ház­köz­­sé­gi ta­ná­cso­kat is ki­sze­mel­ték vol­na ar­ra, hogy a po­li­ti­kai pár­tok be­fo­lyá­sa alá vé­ve po­li­ti­kai cé­lok szol­gá­la­tá­ba ál­lít­sák. Ta­lán a hí­ve­ket az egy­ház­ve­ze­tés­sel kí­ván­ják szembe­ál­lí­ta­ni, hogy ezen az úton létrehoz­zanak egy Ró­má­tól füg­get­len szer­ve­ze­tet.

Tisz­te­len­dő test­vé­re­im tá­jé­koz­ta­tá­sá­ra és oku­lá­sá­ra köz­löm a gö­rög ka­to­li­kus test­vé­re­ink­nél al­kal­ma­zott mód­sze­re­ket. A köz­igaz­ga­tá­si kö­ze­gek, va­la­mint az ál­lam köz­biz­ton­sá­gi ha­tó­sá­gai hó­na­pok óta tu­da­kol­ták a ro­mán egye­sült Egy­ház pap­ja­i­tól az or­to­dox val­lás­ra va­ló át­té­rés­re vonat­ozó fel­fo­gá­su­kat. Ugyan­ak­kor helyenkint a po­li­ti­kai szer­ve­ze­tek igye­kez­tek az egy­há­zi gond­nok­sá­got (egy­ház­ta­nács) abuzív mó­don a kor­mány­zó po­li­ti­kai pár­tok ve­ze­té­se alatt le­vő ta­gok­kal ki­cse­rél­ni, igye­kez­vén el­tá­vo­lí­ta­ni a pa­po­kat az egy­ház­köz­sé­gi ja­vak kezeléséből. Fel­hí­vá­sok je­len­tek, me­lyek az or­to­do­xi­á­ra va­ló vissza­té­rést sür­get­ték. A Nmlt. Püs­pöki Kar kör­le­vél­ben akar­ta a papo­kat és a hí­ve­ket fel­vi­lá­go­sí­ta­ni, a cen­zú­ra a kör­le­vél ki­nyo­má­sát nem en­ge­dé­lyez­te. A Fő­pász­to­ro­kat a hí­veikkel és pap­ja­ik­kal va­ló érintkezés­ben aka­dá­lyoz­ták, leg­utóbb pe­dig a pa­po­kat fe­nye­ge­té­sek­kel, megfélemlí­téssel és fél­re­ve­ze­tés­sel igye­kez­tek rá­ven­ni, hogy az át­té­rést ki­mon­dó nyi­lat­ko­za­tot alá­ír­ják. Ér­te­sü­lé­sünk sze­rint a hí­vek a di­rekt hoz­zuk inté­zett fel­hí­vá­so­kat nagy tö­meg­ben vissza­uta­sít­ják, és a pa­pok saj­ná­la­tos gyön­ge­sé­ge fö­lött szé­gyen­kez­nek.

Tisz­te­len­dő Test­vé­re­im okul­ja­nak a fen­ti­ek­ből. Le­gye­nek erő­sek. Ah­hoz, hogy erő­sek le­gye­nek: Virrassza­nak és imád­koz­za­nak. Vir­rassza­nak hí­ve­ik han­gu­la­ta és hit­hű­sé­ge fö­lött. E tárgy­ban írt kör­le­ve­le­met ol­vas­sák fel, és an­nak szel­le­mé­ben erő­sít­sék őket. Je­len eset­ben min­den té­to­vá­zás vagy meg­al­ku­vás a hit­ha­gyás vesze­delmével jár. Min­den­ki fe­lelős a gond­jaira bí­zott min­den egyes lé­le­kért. És imád­koz­za­nak, hogy Krisz­tus pap­jaként helyt­áll­va pél­dát ad­ja­nak. Si vos, per quos condiendi sunt quo­dam­mo­do populi, netu persecutionem temperalium amiseritis renna caelo­rum, qui erunt homines, per quos a vobis error auferatur... Non calcatur ab hominibus, qui patitur persecu­tionem; sed qui, timende persecu­tionem, infatuatur. Calcari enim non potest nisi inferior, sed inferior non est, qui quacui corpore multa in terra sustineat, corde tamen fixus in caelo est. (Szt. Ágos­ton).

Konk­ré­tan pe­dig a kö­vet­ke­zők­re kí­vá­nom fel­hív­ni T. Test­vé­re­ink figyel­mét:

1. Szi­go­rú­an ti­los katolikusok­nak, pa­pok­nak és hí­vek­nek egy­aránt részt ven­ni még a leg­jobb szán­dék­kal is oly gyű­lé­sen és össze­jö­ve­te­len, mely más val­lá­sú­ak­kal kö­zö­sen a hit­ről és a hit ügye­i­ről tár­gyal (cf. can. 1325 §3)

Ha adott eset­ben más tárgy­ban össze­hí­vott gyű­lé­sen vá­rat­la­nul a hit kér­dé­se­it is fel­ve­tik, el­ső­sor­ban passz­íve kell vi­sel­ked­ni­ük, va­gyis a kér­dés­hez egy­ál­ta­lán nem sza­bad hoz­zá­szól­ni­uk; ha azon­ban hallgatá­sunkból, té­to­vá­zá­sunk­ból vagy visel­kedésünkből bár­ki is ka­to­li­kus szent hi­tünk­nek akár csak hall­ga­tó­la­gos meg­ta­ga­dá­sá­ra is kö­vet­kez­tet­het­ne, vagy ha eb­ből a ka­to­li­kus Egy­ház­nak meg­ve­té­se, Is­ten meg­bán­tá­sa vagy fe­le­ba­rá­tunk bot­rán­ko­zá­sa szár­ma­zik: kö­te­les­sé­günk hi­tünk nyílt megval­lása (cf. can. 1325 §1).

Ha vé­gül részt vesz va­la­ki olyan gyű­lé­sen, amely­nek ki­fe­je­zett, vagy tu­dott tár­gya az Egy­ház­tól va­ló elsza­kadás, eret­nek­ség vagy ka­to­li­kus hi­tünknek és val­lá­sunk­nak bár­mily mó­do­sí­tá­sa, „kor­sze­rű­vé” té­te­le: ipso facto az Apos­to­li Szék­nek külö­nös mó­don fenn­tar­tott ki­kö­zö­sí­tés­be esik.

2. Az Egy­ház­me­gyei Ta­nács (Ka­tolikus Stá­tus) gyű­lé­sét egye­dül a Püs­pök jo­go­sult össze­hív­ni. Amint már tud­ják T. test­vé­re­im, és er­re a hí­ve­ket is bi­zo­nyá­ra al­kal­mas mó­don fi­gyel­mez­tet­ték, a je­len kö­rül­mé­nyek közt a hely­zet tisz­tá­zá­sá­ig nem szán­dé­ko­zom és nem fo­gok össze­hív­ni stá­tus­gyű­lést, sem igaz­ga­tó­ta­ná­csi gyű­lést. Eb­ből nyil­ván kö­vet­ke­zik, hogy sen­ki ka­to­li­kus­nak nem sza­bad részt ven­ni oly stá­tus­gyű­lé­sen, amit nem ma­ga a Püs­pök sze­mé­lye­sen hív össze. Ha va­la­ki még­is meg­ten­né, akár a leg­jobb szán­dék­kal is, kife­jezett, írás­be­li en­ge­dé­lyem nél­kül, kény­te­len vol­nék ve­le szem­ben a ká­noni tör­vé­nyek szi­go­rát al­kal­maz­ni, a suspensio és a ki­kö­zö­sí­tés bünteté­sét sem vé­ve ki.

3. Az Apos­to­li Szék, ne­ve­ze­te­sen szent­sé­ges Atyánk a ró­mai Pá­pa, az or­szág bel­po­li­ti­ká­já­ba so­ha­sem avat­kozott be­le, po­li­ti­kai uta­sí­tá­so­kat s ren­de­le­te­ket sem a hí­vek­nek, sem a Püs­pök­nek és pa­pok­nak nem adott és nem ad. A ró­mai Pá­pa ka­to­li­kus szent val­lá­sunk­nak és Egy­há­zunk­nak lát­ha­tó fe­je, Jé­zus Krisz­tus akaratá­ból és ren­del­ke­zé­sé­ből az Ő föl­di hely­tar­tó­ja. Mint ilyen szo­ro­san bele­tartozik a ke­resz­tény ka­to­li­kus hitval­lásba (Cre­do sanctam Ecc­le­si­am catholicam); min­den El­le­ne in­té­zett tá­ma­dást mél­tat­lan rá­ga­lom­ként ka­tolikus hit­hű­ség­gel uta­sí­tunk vissza.

4. A Ro­mán Né­pi Köz­tár­sa­ság leg­újabb kul­tusz­tör­vé­nyé­ben meg­kí­vánt ka­to­li­kus val­lá­si Sta­tú­tu­mo­kat a püs­pöki kar a meg­fe­le­lő idő­ben be fog­ja ad­ni. Ter­mé­sze­tes, hogy ezen Statú­tumok az is­te­ni és egy­há­zi tör­vé­nyek alap­ján ké­szül­nek, mert meg­al­ku­vás nél­kül ra­gasz­kod­nunk kell az Egy­ház is­te­ni jo­gon ala­pu­ló pa­pi, ta­ní­tói és lel­ki­pász­to­ri ha­tal­má­nak sza­bad gya­kor­lá­sá­hoz.

5. T. Test­vé­re­im szor­gos óvato­ssággal tar­tóz­kod­ja­nak min­den oly nyi­lat­ko­zat­tól és szó­tól vagy cseleke­dettől, amely iz­ga­tás jel­le­gű le­het. Le­gye­nek a ne­héz idők­ben oko­sak és meg­fon­tol­tak; de le­gye­nek tel­je­sen hű­sé­ge­sek és meg­al­ku­vás nél­kü­li­ek hi­tünk, szent val­lá­sunk és Egy­há­zunk iránt.

6. Ezek­ben az idők­ben fo­ko­zot­tan meg kell tar­ta­nunk az okos­ság­nak azt a kö­ve­tel­mé­nyét, hogy ne higgyünk a rém­hí­rek­nek, bár­mily tet­sze­tős formá­ban is ter­jesz­tik, és sem­mi eset­re se ter­jesszük azo­kat egé­szen bi­zal­mas kö­rök­ben sem. Ke­ve­set be­szél­jünk és sem­mi nyi­lat­ko­za­tot ne te­gyünk érett meg­fon­to­lás nél­kül, amíg a be­szé­det és nyi­lat­ko­za­tot a kö­rül­mé­nyek fen­ti 1. pont sze­rint meg nem kí­ván­ják.

7. Kü­lö­nö­sen fon­tos kötelessé­günk, hogy hí­ve­ink­nek a ri­asz­tó hí­rek és ese­mé­nyek kö­ze­pet­te biz­ton­sá­got és nyu­godt­sá­got ad­ja­nak bí­zó és nyu­godt ma­ga­tar­tá­suk­kal, okos, hig­gadt és ren­dü­let­len bi­zal­mat su­gár­zó sza­va­ik­kal.

Tud­juk, hogy a rend­kí­vü­li nehéz­ségek közt rend­kí­vü­li ke­gyel­me­it is meg­ad­ja Is­ten, és sen­ki hi­bá­ján kí­vül más nem fog­ja nél­kü­löz­ni a legnehe­zebb meg­pró­bál­ta­tá­sok közt sem Is­ten erős se­gít­sé­gét!

Le­gye­nek ön­ma­guk is meg­győ­ződ­ve, és hí­ve­i­ket is okos ta­pin­tat­tal győz­zék meg ró­la, hogy kö­zös bá­tor ki­tar­tá­sunk meg­erő­sí­ti az eset­leg in­gadozó, gyen­ge hí­vőt is; vi­szont min­den egyes ka­to­li­kus hí­vő és kü­lö­nö­sen pap­nak ön­fel­ál­do­zó, a ne­hézségektől vissza nem ri­a­dó bátor­sága és hű­sé­ge a kö­zös­ség ja­vá­ra is van. Ta­pasz­ta­la­ta­ink iga­zol­ják, hogy min­de­nütt, ahol az egész kö­zös­ség, a pap­ság meg­al­ku­vás nél­kül ki­tar­tott a ka­to­li­kus szent hit és Egy­ház mel­lett, a ne­héz­sé­gek is csök­ken­tek; vi­szont a gyá­va­ság, a meg­al­ku­vás és az önös ér­de­kek ke­re­sé­se fo­koz­ta a nehéz­ségeket és ve­sze­del­me­ket.

Az Egy­ház már sok vi­hart élt át, de mind­egyik­ből meg­újul­tan és mege­rősödve lé­pett elő. Az is­ten­hit és an­nak leg­tisz­tább for­má­ja: a ka­tolikus val­lás, nem­hogy ha­nyat­ló­ban vol­na, ha­nem hat­ha­tó­sabb és diadal­masabb, mint va­la­ha. Erő­sít­sük meg a hí­ve­ink lel­ké­ben is ezt a biztonság­tudatot, hogy a mi hi­tünk le­tör­he­tet­len és di­a­dal­ma­san túl­él min­den em­be­ri al­ko­tást (1 Jan. 5,4)

8. Meg­győ­ző­dé­sünk, hogy pro­tes­táns test­vé­re­in­ket nem ve­ze­ti sem­mi­fé­le olyan szán­dék, ami­lye­nek­ről a ri­asz­tó hí­rek szól­nak. Ha még­is tör­tén­ne fe­le­lőt­len kí­sér­let, a jó­zan okos­ság kí­ván­ja, de hi­tünk is ka­te­go­ri­ku­san pa­ran­csol­ja, hogy Tisz­te­len­dő Test­vé­re­im ele­ve is ha­tá­ro­zot­tan uta­sít­sa­nak vissza min­den eset­le­ges ter­vez­ge­tést, bár­mily tet­sze­tős­nek lát­szó le­gyen is an­nak in­dok­lá­sa.

9. Meg­tör­tén­he­tik, hogy pap­ja­ink­hoz és hí­ve­ink­hez is bi­zo­nyos íve­ket visz­nek majd alá­írás­ra, ame­lyek nyíl­tan vagy bur­kol­tan és meg­té­vesz­tő sza­vak­kal hit­ta­ga­dást tar­tal­­maz­nak. Szent hi­tünk a leg­drá­gább kin­csünk, eb­ben sem­mi­fé­le al­ku­do­zás­nak nin­csen he­lye; gon­dol­junk a tör­té­ne­lem­ben az ún. „libellatici” ese­té­re. Ne ad­ja­nak hi­telt ak­kor sem, ha va­la­ki re­ám hi­vat­koz­nék. Ma­ga­tar­tá­sunk­ra és a tud­ni­va­lók­ról a ma­gunk út­ján tá­jé­koz­tat­juk pap­ja­in­kat és hí­ve­in­ket. Kö­te­les­sé­günk te­hát az ily ívek alá­írá­sát bár­mily fe­nye­ge­tés, ígé­ret és meg­té­vesz­tés el­le­né­re is azon­nal vissza­uta­sí­ta­ni. Aki kez­det­től fog­va meg­in­gat­ha­tat­lan­nak mu­tat­ko­zik, azt ke­ve­sebb kí­sér­tés éri és Is­ten ke­gyel­mé­ből szik­la­szi­lár­dan fog megállani (Filipp, 4,13).

10. Az egész egye­te­mes ka­to­li­kus szent Egy­ház sze­me most raj­tunk van, és mil­li­ók imád­koz­nak ér­tünk, hogy hi­tünk meg ne fo­gyat­koz­zék és áll­ha­ta­to­sak ma­rad­junk a hit egy­sé­gé­ben! Büsz­kék lesz­nek re­ánk, ha me­gáll­juk he­lyün­ket. Né­pünk jö­vő­je és bol­do­gu­lá­sa is függ at­tól, hí­vek ma­ra­dunk-e Egy­há­zunk­hoz, édes Anyánk­hoz. Sanquis mar­ty­rum, semen christianorum.

11. Ezért na­gyon ké­rem és nyo­ma­té­ko­san kí­vá­nom, hasz­nál­ják fel T. Pap­ja­im a ke­gye­lem esz­kö­ze­it és er­re hí­ve­i­ket is ne csak buz­dít­sák, ha­nem pél­da­adá­suk­kal és gya­ko­ri al­kal­mak adá­sá­val ve­zes­sék is. Kü­lö­nö­sen:

a. So­kat és buz­gón imádkozza­nak az áll­ha­ta­tos hű­ség ke­gyel­mé­ért; azért imád­koz­tas­sák hí­ve­i­ket is, kö­zös imád­sá­go­kat is vé­gez­ze­nek.

b. Hasz­nál­ják fel az ok­tó­be­ri ha­vi Ró­zsa­fü­zér-áj­ta­tos­sá­got ar­ra, hogy a bol­dog­sá­gos Szűz párt­fo­gá­sát és köz­benjárását biz­to­sít­suk ma­gunk­nak a ne­héz idők­ben. A csík­somlyói Má­ria őriz­ze meg új­ra né­pünk szent, ka­to­li­kus hi­tét!

c. Csü­tör­tö­ki na­po­kon tart­sunk ima­órát egy­má­sért és hí­ve­in­kért, és ren­dez­zük meg nyil­vá­no­san is ezt a temp­lo­mi áj­ta­tos­sá­got. Ahol T. Pap­jaim al­kal­mas­nak tart­ják az ün­­ne­pé­lyes Szent­ség­ki­té­telt, akár egész éj­je­len át is a meg­fe­le­lő óva­tos­ság­gal, er­re kész­sé­ge­sen ál­ta­lá­nos en­gedélyt adok.

d. Bá­tor bi­za­lom­mal for­dul­junk a Szent­lé­lek Is­ten­hez, az erős­ség Lel­ké­hez, és ter­jesszük hí­ve­ink közt is a Szent­lé­lek tisz­te­le­tét.

e. Vé­gül ne mu­lasszák el bár­mily ne­héz­ség el­le­né­re se a fel­nőt­tek hit­oktatásának szent kö­te­les­sé­gét és ma­gasz­tos ki­vált­sá­gát. Kü­lö­nö­sen fon­tos, hogy hí­ve­ink is­mer­jék hi­tü­ket és Egy­há­zu­kat, és lel­ke­sed­je­nek ér­te. Er­re vo­nat­ko­zó hit­ok­ta­tá­si váz­la­to­kat rö­vi­de­sen T. Pap­ja­im ke­zé­be jutta­tom.

f. T. Test­vé­re­im is­mé­tel­ten olvas­sák és el­mél­ked­jék át a p. u. XXI. va­sárnap szent lec­ké­jé­nek a szö­ve­gét.

Gyu­la­fe­hér­vár, 1948. ok­tó­ber 11. A Bol­dog­sá­gos Szent Szűz anyaságá­nak ün­ne­pén.

                                                                                                             †ÁRON püs­pök

Nb. T. Test­vé­re­im ren­de­le­te­i­met és le­ve­le­i­met pon­to­san kö­zöl­jék a hí­veinkkel, úgy ahogy elő­írom. A Ft. Fő­es­pe­res Urak pe­dig őriz­zék el­len. Az eset­le­ges mu­lasz­tá­sok­ból szár­mazó kö­vet­kez­mé­nye­kért min­den­ki sze­mé­lye­sen fe­­le­lős.