Művelődés

Johnny Weissmüller, a Tarzan-filmek hőse a mai napig is elevenen él az emberek emlékezetében. A filmsztár 20 évvel ezelőtt hunyt el, 1984. január 20-án, 80. életévében a mexikói Acapulcóban, miután utolsó éveit leszegényedve, egyedül, elhagyatva élte le. Szomszédai szállíttatták be a lesoványodott, betegen tengődő egykori filmsztárt az ottani kórházba. Érdekességként említeném meg, hogy egy évvel halála előtt filmjeit világszerte hatalmas sikerrel újból bemutatták. Kár, hogy a filmstúdiók éppen magáról a filmsztárról feledkeztek meg…

Johnny Weissmüller rajongói tavaly egy másik évfordulót is ünnepelhettek, éspedig születésének 100. évfordulóját. Freidorf (Szabadfalu), egykori német falu, ma Temesvár külvárosa a születésének helye. Itt látta meg a napvilágot 1904. június 2-án és június 5-én keresztelték meg az itteni római katolikus plébániatemplomban. Apja, Peter Weissmüller varjasi (Temes megye) születésű német nemzetiségű napszámos, míg édesanyja Elisabeth Kersch, freidorfi születésű, szintén német családból származó háztartásbeli volt. Anyai nagyapja, Konrad Kersch a falu cipésze, tehát szintén igen szerény ember volt.

Míg az elhalálozás évfordulójáról csupán néhány vájtfülű újságíró emlékezett meg a helyi lapokban, addig a másik évfordulóról nagy ünnepségek keretében emlékeztek meg. Kezdeményezői a bukaresti Amerikai Nagykövetség, a Temes megyei Prefektúra és a Temesvári Polgármesteri Hivatal voltak. A centenárium alkalmából megszervezett ünnepségen Freidorfon emléktáblát helyeztek el Johnny Weissmüller szülőházán. Az ünnepségek megszervezésére egy bizottságot hoztak létre, amelynek tagjai közé meghívták Preitl István temesvári egyetemi tanárt, aki édesanyja, Weissmüller Mária révén másodfokú unokaöccse Tarzan megszemélyesítőjének. Az ünnepségre a filmsztár fia, ifj. Johnny Weissmüller meghívása tette fel a koronát. A neves vendégről és az ünnepségekről kérdeztem Preitl Istvánt.

– Miből állt az ifjú Johnny Weissmüller temesvári látogatásának programja?

– Johnny Weissmüller két napra jött, édesapja születésének centenáriumi ünnepségeire. Érdekességként jegyzem meg, hogy a szállása a Continental szállodában volt, amely előtt hatalmas transzparens állt, rajta ez a szöveg: „Isten hozott Johnny Weissmüller jr.!” A kétnapos látogatás alatt járt kint Freidorfon,  ahol előzőleg emléktáblát állítottak az állítólagos szülőház falára. Belefért az ottani látogatás programjába a római katolikus templom meglátogatása, ahol Dirschl Johann plébános bemutatta azt a hajlékot, ahol száz évvel ezelőtt Johnny Weissmüllert megkeresztelték. Még aznap este a polgármesteri hivatal épületében könyvbemutatóra került sor, éspedig a junior két amerikai író (apa és fia), William Reed és W. Craig Reed segítségével megírt: Tarzan, az én apám című könyvét ismertették. Másnap ifj. Weissmüller egy városi futóverseny startját adta meg, délben pedig egy díszebéden vett részt, amelyet a tiszteletére adtak.

– Hogyan zajlott le a rokonok közötti találkozás? Hogyan viszonyult itteni rokonaihoz és milyen benyomást tett Önre?

– A találkozásra a polgármesteri hivatal folyosóján került sor. Maga a polgármester, Gheorghe Ciuhandu mutatott be egymásnak, velem volt még a szintén Temesváron élő unokatestvérem, Weissmüller Miklós agrármérnök is. A távoli rokon angolul szólt hozzánk, így mi is angolul válaszoltunk neki. (A beszélgetés során kiderült, hogy németül egyáltalán nem tud). Johnny Weissmüller örömének adott hangot, hogy még élnek itt Weissmüller-leszármazottak. Utána következett a könyvbemutató, amelyen a sajtó számos képviselője és több meghívott vett részt. A könyvbemutató után ifj. Weissmüller bemutatott feleségének, Diane asszonynak, aki kedves, szerény hölgy benyomását keltette. Apró, mindennapi dolgokról beszélgettünk, főként itteni tartózkodásáról és benyomásairól faggattuk. Másnap még egyszer találkoztunk az ünnepi ebéd alkalmával. Az ebéden több külföldi, főként német cég képviselője vett részt. Ott még egyszer alkalmam volt egy pár percet beszélni távoli rokonommal és válaszolni arra kérdésére, hogy milyen rokonsági kapcsolatban is vagyunk egymással. A kb. 2 méter magas ifj. Johnny Weissmüllert szerény, kedves, fejlett humorérzékű, víg és kedélyes embernek ismertem meg.

– Igaz az, hogy már a szülőház megjelölésénél problémák adódtak? Mi is történt tulajdonképpen?

– Ahogy ez lenni szokott, minden egyszerű dolgot lehet bonyolítani is. A szülőházzal kapcsolatban két változat is volt: az egyiket a freidorfiak emlékezete táplálta, míg a második változatot a polgármesteri hivatal szakemberei állították. Az első változat szerint a várandós anya (régi szokás szerint) visszatért a szülői házba, hogy ott szülje meg gyermekét, édesanyja, leánytestvérei és a bába segítségével. Ez a ház, amelyről igen sok helybeli már (vagy inkább még) nem is tud, az utolsó Kersch leányunoka és családja, az Eberle család tulajdonát képezi és az egykori faluvégén, a mai Ion Slavici utca 107 szám alatt található. Pontosabban, a cukorgyár felől jövet és beérve Freidorfra, a villamos megállójával szemben, a jobb oldalon található. (Természetesen ez a ház 1905, a kivándorlásuk éve óta több átalakuláson ment keresztül. Az utcai frontra még egy szobát építettek és kívülről újravakolták, ezáltal a ház elveszítette sváb jellegét. Ezzel az öreg házzal szemben ugyanarra a telekre még egy házat építettek, ezen egy tábla a befejezés évét jelzi, 1929. Állítólag Johnny Weismüller édesanyja küldte apránként a pénzt, hogy ha esetleg visszatérnének Amerikából, legyen, hol lakjanak.) A képen látható jobboldali, korszerűsített lakóház lenne a szülőház, míg a vele szemben levő épület, amely hasonlít az egykori, öreg házhoz, az 1929-ben felépült, sváb jellegű ház.

A második változat szerint, amelyet a polgármesteri hivatal szakemberei állítottak, a szülőház az egykori Freidorf 84-es számú háza lenne. Ez napjainkban a Petőfi tér 8. szám alatti háznak felel meg, amelyet teljesen lebontottak, helyébe egy mai, modern emeletes házat emeltek. Itt, egy szegényes, alacsony kis házban lakott bérben a Weissmüller család. Ennek a háznak a helyébe épített emeletes ház falán akarták elhelyezni az emléktáblát. A család címe valóban ezt a házat jelöli meg (a plébánia anyakönyvében is ez áll). Bár, továbbra is kitartunk amellett, hogy Johnny Weissmüller nem születhetett itt, hisz apja reggeltől estig dolgozott, míg anyja itt, egyedül, nem boldogulhatott volna a családtagok segítsége nélkül.

– Végül is hogyan oldódott meg a kérdés, a két ház közül melyikre került fel a tábla?

– Temesvár polgármestere Gheorghe Ciuhandu és a város főépítésze, Radu Radoslav kint jártak Freidorfon, hogy személyesen felügyeljenek a tábla elhelyezésére (ne feledjük, hogy ez az emléktábla-avatás éppen néhány nappal a helyi választások előtt történt). Hogy hova is kerüljön a tábla, ez náluk előre el volt döntve. Az egykori Kersch-ház számításba se jöhetett. Ők csupán a Petőfi tér 8. szám alatti épületben gondolkoztak. Amikor saját szemükkel látták, hogy az egykori földszintes, szegényes „szülőházat” azóta lebontották és helyébe az az emeletes épület került, gondoltak egyet és a táblát két házzal arrább tették fel egy 19. század végi sváb ház falára, amely szerintük hasonlít az egykori épülethez. A ház mostani tulajdonosát, egy oltyán nyugdíjast a dolog egyáltalán nem zavarta, sőt boldogan mutogatta fűnek-fának a ház falára elhelyezett táblát, amelyen változatlanul ott áll az előzetesen bevésett szöveg: „Ebben a házban látta meg a napvilágot Johnny Weissmüller, Tarzan”. Az emlékünnepségre érkező filmsztár fiát sem zavarta a dolog, amikor bejárta ezt az épületet és fogadta a ház egyik nagyobbik szobájában a sajtó képviselőit, a körülötte tolongó, fényképező és filmező riportereket. Ha őt nem zavarta, ha egy egész várost nem zavart ez a hazai módszerekre jellemző félretájékoztatás, miért zavarna bennünket ennek a dolognak a hitelességhiánya.

Nemrég, amikor elmondtam valakinek ezt a szülőházzal kapcsolatos herce-hurcát, az illető pontot tett háborgásomra. Mit számít, hogy hova került az a tábla – mondotta. Az a fontos, hogy egyáltalán elkészült és megjelöltek vele egy házat. Maga a gesztus a fontos…