magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szabó Zsolt: Bem Jó­zsef nyo­má­ban Er­dély­ben


  

Kö­szö­nöm a le­he­tő­sé­get, hogy is­mét Tarnówban le­he­tek, s egy ne­kem is na­gyon ked­ves csa­lá­di tör­té­ne­tet idéz­he­tek fel Bem kap­csán. Déd­apám, Med­gyes Bá­lint ugyan­is Bem se­re­gé­ben szol­gált, fő­had­nagy­sá­gig vit­te, részt vett ol­da­lán a piski, a nagy­sze­be­ni, a vizaknai csa­tá­ban, a gyu­la­fe­hér­vá­ri vár kö­rül­zá­rá­sá­ban, s a má­so­dik szászsebesi csa­tá­ban ka­pott sú­lyos se­bet, ahol meg­ta­lál­ta őt meny­asszo­nya, Ko­má­ro­mi Or­so­lya, a ké­sőb­bi Szamoskrassó – a Bem-emléktábla és -emlékszoba felavatásán készült közös fénykép.déd­anyám, aki egy, az orosz se­reg­ben szol­gá­ló len­gyel or­vos, Orzsechovszky se­gít­sé­gé­vel meg­men­tet­te őt ma­gá­nak, pe­dig még a ko­zák pi­ka is át­jár­ta. Gyer­me­ke­im­mel is vé­gig­jár­tuk az egy­ko­ri csa­ta­te­re­ket, s majd az uno­ká­im­mal is el­za­rán­do­ko­lunk oda. Hi­szen ilyen­for­mán az, hogy én s szá­mos el­ső, má­sod, har­mad és ne­gyed uno­ka­test­vé­rem s le­szár­ma­zot­ta­ink egy­ál­ta­lán föl­di pá­lyá­ra ke­rül­tünk, az köz­vet­ve két len­gyel­nek: Bem­nek és Orzsechovszky dok­tor­nak is kö­szön­he­tő. Ezért is él csa­lá­dunk­ban ele­ve­nen a Bem Jó­zsef tisz­te­le­te, amo­lyan há­zi szen­tünk. Igyek­szem mi­nél rész­le­te­seb­ben fel­tér­ké­pez­ni az er­dé­lyi Bem-em­lék­he­lye­ket, hogy se­gít­sek azok­nak a len­gye­lek­nek, akik fel akar­ják az év­for­du­ló kap­csán ke­res­ni eze­ket Szamoskrassótól Bereckig és Te­mes­vá­rig.

Tarnówban 1992-ben jár­tam dr. Ko­vács Ist­ván­nak, az ak­ko­ri kö­vet­sé­gi ta­ná­csos­nak, ké­sőb­bi krak­kói fő­kon­zul­nak kö­szön­he­tő­en a volt is­ko­lám nép­tánc­cso­port­já­val, ami­kor Sejnyből ha­za­fe­lé jö­vet Engelmayer Ákos ma­gyar nagy­kö­vet ott fo­gad­ta cso­por­tun­kat.

Nagy­já­ból a Bem út­vo­na­lát kö­vet­ve pró­bál­juk meg szám­ba ven­ni az egy­kor volt és a mai em­lék­he­lye­ket. A te­le­pü­lés­ne­ve­ket ma­gya­rul, ro­má­nul és né­me­tül is meg­adom, hogy könnyeb­ben tud­ja­nak tá­jé­ko­zód­ni az út­ra ke­lő za­rán­do­kok. Né­hány kép­pel is pró­bá­lok se­gí­te­ni.

Bem tá­bor­no­kot Kos­suth La­jos 1848. de­cem­ber 1-én ne­vez­te ki az er­dé­lyi had­erő telj­ha­tal­mú fő­pa­rancs­no­ká­vá, Te­le­ki Sán­dor kí­sé­re­té­ben el­in­dult Nagy­­bá­nya fe­lé.

Kolozsvár főtere kb. tíz évvel Bem bevonulása után. Jobb sar­kon a Teleki-palota, ahol emléktáblát helyezett el a hálás utókor (Veress Ferenc felvétele)Szamoskrassó – em­lék­táb­la, em­lék­szo­ba

Bem tá­bor­nok 1848. de­cem­ber 13-án az egy­ko­ri Darvay-kúriában szállt meg. 2000-ben em­lék­táb­lát lep­lez­tek le, és Bem-em­lék­szo­bát is be­ren­dez­tek együtt­mű­köd­ve a tarnówiakkal.

Ko­lozs­vár – em­lék­táb­la

1848. de­cem­ber 25-én vo­nul be, a fő­té­ri Te­le­ki-ház­ban szál­lá­sol­ják el. A házon  em­lék­táb­la. Fel­ira­ta: „E ház­ban volt száll­va Bem Jó­zsef hon­véd­tá­bor­nok 1848. de­cem­ber 25-iki győ­ze­del­mes be­vo­nu­lá­sa­kor.” Fel­te­he­tő­en Papp Gá­bor (1872–1931) fes­tő­mű­vész ter­vei sze­rint ké­szí­tet­te Reimann Kár­oly kolozs­vári kő­fa­ra­gó. 1898. de­cem­ber 24-én lep­lez­ték le. Az egy­kor föld­szin­tes épü­le­tet 1920-ban gróf Te­le­ki Gé­zá­tól egy ro­mán bank vá­sá­rol­ta meg. En­nek so­vi­nisz­ta in­du­la­tú ve­ze­tői 1936. no­vem­ber 24-én el­tá­vo­lí­tot­ták a táb­lát. Vissza­helyezésére a bé­csi dön­tés (1940) után ke­rült sor. Gheorghe Funar, Ko­lozs­vár hir­hedt pol­gár­­mestere 1994. jú­ni­us 2-án fel­ira­tát be­va­kol­tat­ta. Nem sok­kal azu­tán is­mét hely­re­ál­lí­tot­ták. A Mű­ve­lő­dés len­gyel szá­má­ban (1994/11) kö­zöl­tük a len­gyel­or­szá­gi di­á­kok til­ta­ko­zá­sát, ami a len­gyel nagy­kö­vet­ség út­ján jut­tat­tak el a pol­gár­mes­te­ri hi­va­tal­ba.

Bem nem vesz­te­gelt so­ká­ig Ko­lozs­várt, ha­nem Urban csá­szá­ri ez­re­des után nyo­mult és de­cem­ber 29-én Beth­len­nél meg­ver­te, vissza­nyom­ta Besz­ter­cé­ig, hol két nap­pal utóbb is­mét meg­ver­te és négy nap múl­va Borgó-Tihucánál ki­ker­get­te az or­szág­ból.

Ma­ros­vá­sár­hely: Bem Jó­zsef al­tá­bor­nagy szob­ra

Bem Jó­zsef Ma­ros­vá­sár­helyt ka­pott el­ső­ként egész­ala­kos szob­rot a for­ra­da­lom­ra va­ló em­lé­ke­zé­sek­nek is utat en­ge­dő, ki­egye­zés utá­ni Ma­gya­ror­szá­gon. Az er­dé­lyi had­se­reg ve­zé­re­ként Ko­lozs­vár föl­sza­ba­dí­tá­sa után be­vo­nult Ma­ros­vá­sár­hely­re is, ahol csa­pa­tai egye­sül­tek a há­rom­szé­ki szé­kely fel­ke­lők se­re­gé­vel. A Bécs­ben ön­tött bronz­szob­rot, több lép­cső­vel ma­ga­sí­tott ditrói grá­nit­ból ké­szült ta­lap­zat­ra he­lyez­ték, és a vá­ros fő­te­rén ál­lí­tot­ták föl 1880. ok­tó­ber 17-én, Hu­szár Adolf (1842–1885) szob­rász al­ko­tá­sa.

1919. már­ci­us 27-ről 28-ra virradólag fel­de­rí­tet­len tet­te­sek Ma­ros­vá­sár­hely töb­bi köz­té­ri szob­rá­val együtt ta­lap­za­tá­ról le­dön­töt­ték. Ké­sőbb Emil Dandea, a vá­ros hír­hedt so­vi­nisz­ta pol­gár­mes­te­re tel­je­sen le­rom­bol­tat­ta, és bronz­anya­gát el­ad­ta. A bar­bár cse­le­ke­det a len­gyel ál­lam ré­szé­ről dip­lo­má­ci­ai til­ta­ko­zást vál­tott ki.

Bem József egykori szobra Marosvásárhely főterénA sé­rült szob­rot 1928-ban az­zal az ürüggyel tet­ték vo­nat­ra, hogy a var­sói kö­vet­ség­re szál­lít­ják, oda azon­ban so­ha nem ér­ke­zett meg.

Bem Szeben el­len in­dult. Puchner csá­szá­ri ez­re­des össze­szed­te a ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló had­erőt és a Ma­ros­vá­sár­hely fe­lől tá­ma­dó Bem elé si­e­tett. A két had­se­reg ja­nu­ár 17-én Gálfalvánál ta­lál­ko­zott. Bem ágyúi a ma­gyar­ság ja­vá­ra dön­töt­ték el a csa­tát. Bem más­nap, a győ­ze­lem elő­nye­it sze­ren­csé­sen ki­hasz­nál­va, be­vo­nult Medgyesre, ja­nu­ár 19-én Nagyselyk­re s on­nan Sze­lin­dek­re, egé­szen Szeben szom­széd­sá­gá­ig nyo­mult elő­re.

Sze­lin­dek – em­lék­táb­la

Bem a ja­nu­ár 24-i sze­lin­de­ki üt­kö­zet után egy hét­tel úgy dön­tött, hogy fő­ha­di­szál­lá­sát a job­ban véd­­he­tő Viz­ak­ná­ra te­szi át.

Sze­lin­de­ken 2007. nov. 6. em­lék­táb­la ava­tás.  A bu­ka­res­ti len­gyel nagy­kö­vet­ség ta­ná­cso­sa: Miroslaw Cieslik (an­golul és len­gyelül) üd­vö­zöl­te az egy­be­gyűl­te­ket. Hely­szín: a ház, ahol Bem fő­pa­rancs­nok­sá­ga szé­kelt (ro­mán, an­gol, len­gyel, ma­gyar nyel­vű em­lék­táb­la), Szesztay Ádám ma­gyar kö­vet­sé­gi ta­ná­csos lep­lez­te le. Be­mu­tat­koz­tak és mű­sort mu­tat­tak be a Bem Jó­zsef ne­vét vi­se­lő er­dé­lyi is­ko­lák: Lem­hény és Új­szé­kely.

Viz­ak­na – Hon­véd-em­lék­mű

A Nagy­sze­ben el­le­ni si­ker­te­len ost­rom után (1849. ja­nu­ár 21.) Bem se­re­gei Viz­ak­ná­ra vo­nul­tak vissza. In­nen in­dí­tot­tak tá­ma­dást a túl­erő­ben le­vő oszt­rák ha­dak el­len. A feb­ru­ár 4-i üt­kö­zet a hon­véd csa­pa­tok sú­lyos ve­re­sé­gé­vel vég­ző­dött. Az el­esett mint­egy há­rom­száz hon­véd holt­test­ét az el­ha­gyott só­bá­nyák egyik ak­ná­já­ba te­met­ték. En­nek kö­ze­lé­ben emel­ték 1896. au­gusz­tus 10-én az 1849-es hő­sök már­vány em­lék­mű­vét. 1920 után le­rom­bol­ták. A vá­ros­ban em­lék­táb­la örö­kí­ti meg Pe­tő­fi szál­láshelyét, azt a há­zat (ma Traian tér 3. sz.) ahol a köl­tő 1849. ja­nu­ár 29–február 4. kö­zött la­kott.

Bem Szer­da­hely­re, majd Szász­se­bes­re vo­nult vissza, ahon­nan csak ügyes csel­lel me­ne­kül­he­tett, Szász­vá­ros­ra. Itt be­vár­ta az őt ül­dö­ző el­len­sé­get. A sze­ren­cse itt sem ked­ve­zett. A csa­tát el­ve­szí­tet­te, sőt, mi­kor lo­vag­ló­kor­báccsal ke­zé­ben ágyú­i­nak vé­del­mé­re si­e­tett, egy csá­szá­ri ka­to­na a kor­bá­csát tar­tó ke­zé­nek kö­zép­ső uj­ját el­lőt­te.

Piski – Bem-em­lék­osz­lop

A dom­bor­mű­ves-fel­ira­tos em­lék­osz­lop azt a he­lyet je­löl­te meg, ahol Bem al­tá­bor­nagy 1849. feb­ru­ár 9-én győ­zel­met ara­tott az őt ül­dö­ző oszt­rák csa­pa­tok fe­lett. A csa­ta a Sztrigy fo­lyón át­ve­ze­tő piski híd­nál zaj­lott le. Az em­lék­osz­lop föl­ál­lí­tá­sát a Hunyad me­gyei Tör­té­nel­mi és Ré­gé­sze­ti Tár­su­lat kez­de­mé­nyez­te. 1899 kö­rül. 1920 után el­tá­vo­lí­tot­ták. 1990 után is­mét meg­je­löl­ték a he­lyet.

Alig pi­hent két na­pot, mi­kor Ke­mény Far­kas­tól feb­ru­ár 9-én reg­gel azt az ér­te­sü­lést kap­ta, hogy az el­len­ség a piski hi­dat meg­tá­mad­ta. Bem e hír hal­la­tá­ra fel­ki­ál­tott: „Ha a híd el­ve­szett, Er­dély is el­ve­szett!” és Czetz ez­re­dest a fő­se­reg­gel Piskire küld­te. A csa­ta vál­to­zó sze­ren­csé­vel folyt, míg dél­után si­ke­rült a csá­szá­ri­ak­nak Bem egész had­se­reg­ét meg­fu­ta­mí­ta­ni. Bem hasz­ta­lan ug­rott a fu­tók elé­be „Ne fuss ma­gyar! Ne fuss ma­gyar!” ki­ál­tás­sal. Czetz ez­re­des egy­pár szé­kely szá­zad tar­ta­lék­kal az elő­re­nyo­mu­ló csá­szá­ri­a­kat meg­ál­lí­tot­ta, és a fu­tó hon­vé­dek vissza­for­dul­va, új­ra tá­ma­dás­ba men­tek át. A győ­zel­met még az est le­száll­ta előtt si­ke­rült Bem­nek ki­csi­kar­nia. A híd Bem ke­zé­ben ma­radt és Er­dély sem ve­szett el.

Bras­só – em­lék­táb­la

Szkarjatyin tábornok síremléke a segesvári tömbházak közöttBem tá­bor­nok­nak két em­lék­je­let ál­lí­tot­tak az év­ti­ze­dek so­rán a bras­só­i­ak. A Cenk alat­ti vá­ros la­kói azt a mai Ta­nács tér 4. szám alat­ti épü­le­tet je­löl­ték meg, amely­ben Bem 1849. már­ci­us 21–24-e kö­zött tar­tóz­ko­dott, és amely­nek er­ké­lyé­ről a Bras­sói nyi­lat­ko­za­tot fel­ol­vas­va össze­fo­gás­ra buz­dí­tot­ta a ma­gya­ro­kat, ro­má­no­kat és szá­szo­kat. Az ere­de­ti, né­met nyel­vű táb­lát az 1930-as évek vé­gén el­tá­vo­lí­tot­ták, majd mi­u­tán 2002 feb­ru­ár­já­ban a bras­sói Tör­té­ne­ti Mú­ze­um­ban rá­ta­lál­tak, új­ra el­he­lyez­ték a ház fa­lán. Ez a már­vány­táb­la érin­tet­len, vi­szont az idén 2004. már­ci­us 15-én a Jacek Paliszewski bu­ka­res­ti len­gyel nagy­kö­vet és Kis­vá­ri Ta­más bu­ka­res­ti ma­gyar ka­to­nai at­ta­sé je­len­lét­ében le­lep­le­zett, ro­mán, ma­gyar, né­met és fran­cia nyel­vű táb­la el­tűnt. 2008-ban új táb­la ké­szült, a ko­ráb­bi fel­irat­ok mel­lett pe­dig Bem anya­nyel­vén, az­az len­gye­lül, il­let­ve tö­rö­kül is meg­szö­ve­gez­ték.

Sza­bad­fa­lu (Freidorf) – Te­mes­vár Bem fő­ha­di­szál­lá­sá­nak he­lye és Pe­tő­fi-em­lék

A Te­mes­vár­hoz csa­tolt, egy­kor te­le­pí­tett né­met fa­lu­ban az I. vi­lág­há­bo­rú kü­szö­bén (1912. no­vem­ber 10.) ál­lí­tot­tak dí­szes – épí­té­sze­ti szer­ke­ze­tű – em­lék­mű­vet Bem al­tá­bor­nagy hon­véd fő­ha­di­szál­lá­sá­nak he­lyén, és an­nak em­lé­ke­ze­té­ül is, hogy Pe­tő­fi itt kap­ta meg 1849. má­jus 3-án őr­na­gyi ki­ne­ve­zé­sét. Fel­ira­ta: „E he­lyen ál­lott 1849-ben Bem Jó­zsef hon­véd­tá­bor­nagy fő­ha­di­szál­lá­sa, mely­ben 1849. év má­jus 3-án Pe­tő­fi Sán­dor, ha­zánk ko­szo­rús lan­to­sa őr­na­gyi ki­ne­ve­zé­sét kap­ta. E tör­té­ne­ti té­nyek örök em­lé­ké­ül és a ma­gyar sza­bad­ság­harc fél­szá­za­dos év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ál­lít­ta­tott fel ez em­lék­táb­la 1899. jú­li­us 30-án köz­ada­ko­zás­ból.” Előbb egy fel­ira­tos táb­la ké­szült el 1899-ben, a szabadság­harc fél év­szá­za­dos év­for­du­ló­ján, majd az em­lí­tett épít­mény­sze­rű em­lék­mű, mely a So­mo­gyi-li­get­ben ál­lott. Ter­ve­ző­je Szé­kely Lász­ló (1877–1934) te­mes­vá­ri épí­tész, Sipos And­rás szob­rász és Tunner Kor­nél kő­fa­ra­gó mun­ká­ja.

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött sú­lyo­san meg­ron­gál­ták. 1949. jú­li­us 31-én, Pe­tő­fi ha­lá­lá­nak cen­te­ná­ri­u­mán a Ma­gyar Né­pi Szö­vet­ség új táb­lát ál­lít­ta­tott raj­ta.

Brassó főterén a hatnyelvû emléktábla jelzi Bem egykori szállá­sát.Új­szen­tes (Va­dász­er­dő) – a sza­bad­ság­harc és Pe­tő­fi em­lék­mű­ve

A Temes me­gyei kincs­tá­ri te­le­pí­té­sű nagy­köz­ség (ere­de­ti­leg Va­dász­er­dő) több­sé­gük­ben Szen­tes­ről szár­ma­zó la­ko­sai an­nak em­lé­ke­ze­té­re ál­lí­tot­tak fel­ira­tos em­lék­mű­vet köz­ada­ko­zás­ból, hogy 1849 má­ju­sá­ban Bem al­tá­bor­nagy itt tar­tott szem­lét csa­pa­tai fe­lett. A hon­véd­tisz­tek so­rá­ban ott volt Pe­tő­fi is. 1900. jú­li­us 29-én avat­ták fel. 1920 után el­tün­tet­ték. 1945. jú­li­us 29-én kö­zös­sé­gi össze­fo­gás­sal új emlék­művet ál­lí­tot­tak föl a temp­lom előt­ti park­ban.

Ugyan­itt a szabadság­harc em­lék­mű­vé­vel egy idő­ben Bem Jó­zsef altábor­nagy tisz­te­le­té­re a köz­ség­há­za fa­lá­ra he­lye­zett em­lék­táb­lát avat­tak 1900. jú­li­us 29-én. 1937. ja­nu­ár 27-re virradólag fel­de­rí­tet­len tet­te­sek a táb­lát a fal­ból ki­emel­ték, össze­tör­ték és da­rab­ja­it egy kút­ba dob­ták.

Kézdivásárhely – Bem mell­szob­ra az új ne­gyed­ben,  Bem mell­szob­ra a céh­tör­té­ne­ti mú­ze­um­ban

Bem-emlékmű a fehéregyházi Petőfi-múzeum kertjében.Bem Nagy­vá­ra­don Kos­suth­tal ta­nács­ko­zott, jú­li­us 9-én az oro­szok új­ra meg­tá­mad­ták Be­met, aki Ma­ros­vá­sár­hely irá­nyá­ba vo­nult vissza. On­nan Há­rom­szék­re ment, Kézdivásárhelyt össze­szed­te a szé­kely had­erőt, jú­li­us 21-én Kézdivásárhelyről ki­in­dul­va az Ojtoz-szoros fe­lé vo­nult. Egy Bras­só­ból ho­zott saj­tón prok­la­má­ci­ó­kat nyo­ma­tott, ame­lye­ken a mold­va­i­a­kat fegy­ver­re szó­lí­tot­ta, hogy együt­te­sen ver­jék ki az oro­szo­kat, és a tö­rök fenn­ha­tó­sá­ga alatt ál­lít­sák vissza a fe­je­de­lem­sé­gek sza­bad­sá­gát. Herzsa, Bákó, Ak­na­vá­sá­ra csa­tát nyert, de nem lá­zad­tak fel a mold­­va­i­ak, jú­li­us 24-én vissza­hú­zó­dott Er­dély­be.

Bereck – Bem tá­bor­nok és Pe­tő­fi pla­kett­je, – a ház, ahol Pe­tő­fi ta­lál­ko­zott Bem­mel.

Bem jú­li­us 28-án mold­vai had­já­ra­ta után vissza­tért Ma­ros­vá­sár­hely­re. Jú­li­us 30-án mint­egy 5000 fő­nyi csa­pat­tal Ke­reszt­úr­ról Se­ges­vár­ra in­dult, hol más­nap, jú­li­us 31-én ta­lál­ko­zott Lüdersz há­rom­szor na­gyobb had­se­re­gé­vel.

Fe­hér­egy­há­za – Bem-em­lék­osz­lop a Pe­tő­fi-mú­ze­um kertjében

A csa­ta dél­előtt 11 óra­kor kez­dő­dött ha­tal­mas ágyú­zás­sal, ami­kor a le­gen­da sze­rint Bem egy jól irá­nyí­tott ágyú­lö­vés­sel sa­ját­ke­zű­en lőt­te le Szkarjatyin tá­bor­no­kot, az orosz tü­zér­ség pa­rancs­no­kát. Sír­em­lé­ke Se­ges­vár ke­le­ti ki­já­ra­tá­nál a MOL ben­zin­kút mö­gött van. Kez­det­ben Bem volt előny­ben, de dél­után, mi­kor Lüders ko­zák­jai a ma­gyar had­se­reg jobb­szár­nyát be­ke­rí­tés­sel fe­nye­get­ték, a csa­ta­rend fel­bom­lott, Bem ma­ga is kény­te­len volt me­ne­kül­ni. Had­se­géd­je, Zeyk Do­mo­kos fe­dez­te Bem vissza­vo­nu­lá­sát. Sír­em­lé­ke a Héjjasfalva  nyu­ga­ti be­já­ra­tá­nál az út jobb ol­da­lán lát­ha­tó. A fu­tó­kat a ko­zák­ság vet­te ül­dö­ző­be. Ek­kor esett el Pe­tő­fi Sán­dor is, aki több ver­sé­ben és ha­di­tu­dó­sí­tá­sá­ban örö­kí­tet­te meg Bem er­dé­lyi had­já­ra­tá­nak sok-sok ese­mé­nyét.

A berecki Petőfi–Bem-emlékműSzékelykeresztúron  – a Len­gyel-fé­le ba­rokk ház a Főté­ren (Bem ha­di­szál­lá­sa), a Gyár­fás-kú­ria előtt Pe­tő­fi–Bem szo­bor, a kú­ria fa­lán Bem-em­lék­táb­la.

Székelyudvarhely szo­bor­park – Bem Jó­zsef szob­­ra a fő­té­ren.

Bem egy­ma­gá­ban ér­ke­zett meg au­gusz­tus 1-én Ma­ros­vá­sár­hely­re, 4-én Nagyselykre ér­ke­zett, on­nan egye­ne­sen Szeben alá ment, 5-én Nagy­csűr­nél Hasford orosz tá­bor­no­kot meg­ver­te és Szebent má­sod­szor is ép­pen olyan vá­rat­la­nul el­fog­lal­ta, mint el­ső íz­ben. De nem tart­hat­ta meg, mert Lüders ma­ga jött Szeben vissza­vé­te­lé­re. Bem új­ra Nagy­csűr­nél üt­kö­zött meg Lüders se­re­gé­vel, de a csa­tát és az­zal együtt Szebent is el­ve­szí­tet­te. Szer­da­hely­re vo­nult    Bem József és Petőfi Sándor székelykeresztúri szobra.                        A héjjasfalvi Bem József–Zeyk Domokos emlékmű      

vissza, ahol ta­lál­ko­zott Stein ez­re­des­sel, csa­pa­ta­i­val együtt az er­dé­lyi had­se­reg fő­pa­rancs­nok­sá­gát is át­ad­ta, és Te­mes­vár alá si­e­tett, hogy a Kos­suth­tól a ne­ki fel­aján­lott fő­ve­zér­sé­get át­ve­gye. Au­gusz­tus 9-én sú­lyos ve­re­sé­get szen­ve­dett. Gör­gei au­gusz­tus 13-án Vi­lá­gos­nál az orosz had­se­reg előtt le­tet­te a fegy­vert.

Sza­bó Zsolt

*Elhangzott a tarnówi Bem-em­lék­kon­fe­ren­ci­án 2009. márc. 14-én. Helyszűke miatt csak válogatást közlünk a képekből.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
BEM APÓ NYOMÁBAN rovat összes cikke

© Művelődés 2008