Művelődés

A sza­bad­kő­mű­ves moz­ga­lom­nak a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén nagy ha­gyo­má­nya van. El­ső­sor­ban a két ke­le­ti vá­ros  – Kas­sa és Eper­jes büsz­kél­ked­het a sza­bad­kő­mű­ves­ség  tra­dí­ci­ó­já­val már a 18. szá­zad­ban, te­hát ab­ban az idő­szak­ban, mi­kor a moz­ga­lom még ere­de­ti, il­let­ve ke­vés­sé meg­vál­to­zott for­má­já­ban lé­te­zett. Bár az el­ső ma­gyar sza­bad­kő­mű­ves-pá­holy  Eper­je­sen jött lét­re, a moz­ga­lom a kö­ze­li Kas­sán volt ak­tí­vabb. 

Azok­hoz a ma­gyar vá­ro­sok­hoz ké­pest, me­lyek­ben már a 18. szá­zad­ban mű­kö­dött a sza­bad­kő­mű­ves-pá­holy (Eper­jes, Sel­mec­bá­nya, Besz­ter­ce­bá­nya, Po­zsony, Mis­kolc, Bu­da és Pest), Kas­sán ma­radt fenn a leg­ke­ve­sebb, ar­chív for­rás­ból szár­ma­zó el­sőd­le­ges és má­sod­la­gos adat a moz­ga­lom tör­té­ne­té­ről. A kas­sai sza­bad­kő­mű­ves-pá­holy nem sze­re­pel a pá­ho­lyok bé­csi lis­tá­ján, és a töb­bi pá­holy nem tart ve­le kap­cso­la­tot.  Abafi a pá­holy ala­pí­tá­sát  „Zum brennenden Busch“ (Égő bo­kor­hoz) cím­mel még  1780 előttre te­szi. A pá­holy­nak a sze­pe­si pá­holy meg­bí­zá­sá­ból kel­lett lét­re­jön­nie. Ve­ze­tő em­be­re Tö­rök La­jos gróf lett vol­na, ám ő anya­gi gon­dok mi­att Mis­kolc­ra tá­vo­zott. Tá­vo­zá­sa után a kas­sai pá­holy meg­szűnt, tag­sá­ga a mis­kol­ci pá­holy­ba ke­rült át.  Ha a pá­holy lé­te­zé­sé­ről nin­cse­nek is köz­vet­len bi­zo­nyí­té­kok, a kas­sai tár­sa­dal­mi élet a 18. szá­zad 80-as éve­i­ben ezt va­ló­szí­nű­vé te­szi. Fő­leg az iro­dal­mi élet volt élénk. A fel­vi­lá­go­so­dás kép­vi­se­lői a kas­sai aka­dé­mia kö­ré tö­mö­rül­tek. Bi­zo­nyí­tot­tan sza­bad­kő­mű­ves volt Ka­zin­czy Fe­renc, Ba­tsá­nyi Já­nos és Baróti Sza­bó Dá­vid, a kas­sai aka­dé­mia ta­ná­ra. Ők ad­ták ki 1788-ban a Ma­gyar Mú­ze­um fo­lyó­ira­tot. Bár a pá­holy fel­te­he­tő­leg lé­te­zett, 1786-ban a sza­bad­kő­mű­ves-ren­de­let ér­tel­mé­ben te­vé­keny­sé­gét be kel­lett fe­jez­nie. A sza­bad­kő­mű­ves-ren­de­le­tet II. Jó­zsef ad­ta ki 1785-ben, ez a moz­gal­mat sza­bá­lyoz­ta a mo­nar­chi­án be­lül.  A sza­bad­kő­mű­ves­sé­get csak a mo­nar­chia or­szá­ga­i­nak fő­vá­ro­sa­i­ban en­ge­dé­lyez­te, ma­xi­má­li­san 3 pá­hollyal. A ren­de­let bi­zo­nyos idő­re el­né­mí­tot­ta a moz­gal­mat a mo­nar­chi­á­ban.

A 18. szá­zad 90-es éve­i­ben a kas­sai pá­holy már egész biz­to­san lé­te­zett. A „Zur ungefährdeten Tugend“ (A ren­dít­he­tet­len erény­hez) el­ne­ve­zést kap­ta. 1793-ban Abafi sze­rint már 34 tag­ja volt. A pá­holy nagy­mes­te­re a tan­ügyi hi­va­tal igaz­ga­tó­ja, Tö­rök La­jos gróf volt (Ka­zin­czy ké­sőb­bi apó­sa), he­lyet­te­se Dobay Dá­ni­el vá­ro­si ta­ná­csos, a ta­gok kö­zé tar­to­zott Viczay Jó­zsef, a vá­ros or­vo­sa, Fried Sá­mu­el sze­ná­tor és ke­res­ke­dő, Fü­löp vá­ro­si ta­ná­csos. Köz­tük volt Stetz Gás­pár, eper­je­si la­ka­tos is, ami alap­ján ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy a pá­holy Eper­je­sen is tar­tott ta­lál­ko­zó­kat. A pá­holyt Ka­zin­czy Fe­renc is em­lí­ti 1794. jú­li­us 28-án, mi­kor a pes­ti Zur Vereinigung pá­holy­nak ír a kas­sai szer­ve­zet meg­úju­lá­sá­ról. El­ső­sor­ban Tö­rök La­jos gróf je­len­lé­te bi­zo­nyít­ja, hogy a tár­sa­ság ha­la­dó gon­dol­ko­dá­sú ne­me­sek­ből és pol­gá­rok­ból állt. A leg­je­len­tő­sebb ta­gok egyi­ke Ka­zin­czy Fe­renc író volt, aki Kas­sán ki­ad­ta az Or­pheus cí­mű fo­lyó­ira­tot, mely vol­ta­kép­pen az ő sza­bad­kő­mű­ves ne­ve volt.

Az Orpheus az ak­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi tör­té­né­sek­kel fog­lal­ko­zott. Iro­dal­mi, po­li­ti­kai, böl­cse­le­ti és köl­té­sze­ti té­má­jú írá­sok­ból állt. Nagy­részt ma­gya­rul író­dott, de né­met, fran­cia és la­tin szö­ve­ge­ket is tar­tal­ma­zott, me­lye­ket ma­gyar­ra is le­for­dí­tot­tak. 

A lap el­ső szá­ma pél­dá­ul tar­tal­maz­za Rájnis József Vergilius-fordítását, a Mis­kolc­ról Kas­sá­ra ve­ze­tő út úti­raj­zát, Ham­let-for­dí­tást, Di­o­ge­nész és Rous­seau mű­ve­it. Ben­ne van a Kas­sa kör­nyé­ki le­ve­gő cí­mű vers is.  A kö­vet­ke­ző szám­ban Lessing ver­se­it és Eger út­le­írá­sát ta­lál­hat­juk, de pél­dá­ul  egy ódát is a ma­gyar ko­ro­na ha­za­ho­za­ta­lá­ról. A fo­lyó­irat­ban vol­tak po­li­ti­kai vi­ta­irat­ok is, pl. a hí­rek for­má­já­nak össze­ha­son­lí­tá­sa Ang­li­á­ban és Ma­gya­ror­szá­gon, de az 1781-ben Bras­só kör­nyé­kén ta­lált vad­em­ber le­írá­sa is.

Egy ilyen szé­les lá­tó­kö­rű fo­lyó­irat a kas­sai értelmiség fej­lett­sé­gé­ről ta­nús­ko­dik. Az Orpheusban az új ál­lam­for­ma be­mu­ta­tá­sá­nál az ang­li­ai, fran­cia­or­szá­gi, hol­lan­di­ai fej­lő­dés­re hi­vat­koz­nak. Fő­leg az an­gol po­li­ti­kai vi­szo­nyok szol­gál­nak mér­ce­ként a ha­ta­lom új for­má­i­nak ki­ala­kí­tá­sá­hoz Ma­gya­ror­szá­gon. A fo­lyó­irat egy sor olyan írást kö­zölt, me­lyek­ben az an­gol és ma­gyar ha­tal­mi vi­szo­nyok­ról esik szó, Rous­seau ér­te­ke­zé­sé­ről a len­gyel kor­mány­ról, és el­ső­sor­ban egy ter­je­del­mes traktátust ar­ról a kér­dés­ről, le­het­sé­ges-e meg­szün­tet­ni a ré­gi tör­vé­nye­ket és úja­kat hoz­ni. A Vol­taire éle­té­ről szó­ló írás­ban vi­szont Locke fi­lo­zó­fi­á­já­nak ha­tá­sát eme­lik ki. Vol­taire epo­szá­ból szin­tén for­dí­tot­tak rész­le­te­ket. A Dar­vas Jó­zsef ta­nács­nok ál­tal szig­nált cikk A ha­za­fi fi­gyel­mez­te­té­se cím­mel a vé­res fran­cia for­ra­da­lom­ra fi­gyel­mez­tet. A fe­u­da­liz­mus új tár­sa­dal­mi rend­dé va­ló át­ala­ku­lá­sá­nak el­ső lé­pé­sét az or­szág­gyű­lés­től vár­ta, mely­nek fel­ada­ta volt a po­li­ti­kai ha­ta­lom kér­dé­se­it meg­ol­da­ni, és komp­ro­misszu­mot ja­va­solt a föld­bir­to­kos­ság, pa­raszt­ság és ne­mes­ség kö­zött az an­gol vér­te­len for­ra­da­lom min­tá­já­ra.

A kas­sai pá­holy tár­sal­gá­si és szer­tar­tás-nyel­ve a né­met és a la­tin volt. A ma­gyar nyel­vet előny­ben ré­sze­sí­tő pá­holy Ka­zin­czy vá­gya volt, és haj­lan­dó lett vol­na ba­rá­ta­i­val meg­ala­kí­ta­ni. Ka­zin­czy gaz­dag le­ve­le­zé­se és iro­dal­mi ha­gya­té­ka más for­rá­sok hi­á­nyá­ban jó szol­gá­la­tot tesz an­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ra, hogy a kas­sai sza­bad­gon­dol­ko­dók mi­lyen iro­da­lom­hoz jut­hat­tak hoz­zá. Rous­seau, Vol­taire, Helvetius, Gessner, Mil­ton, Molière, Wieland a Jacobi mű­ve­it ol­vas­ták.

A sza­bad­gon­dol­ko­dók és a Jó­zsef-el­le­nes ne­mes­­ség moz­gal­ma Kas­sán kö­ve­tők­re ta­lált. A sok vi­ta és esz­me­cse­re kö­zül leg­na­gyobb fi­gyel­met a sza­bad­kő­mű­ve­sek és el­len­ző­ik kö­zött fo­lyó nyil­vá­nos pár­be­széd ér­de­mel. A nyil­vá­nos vi­ta Fe­ke­te An­tal kas­sai káp­lán tá­ma­dá­sá­val kez­dő­dött, aki a sza­bad­kő­mű­ve­se­ket ate­is­ták­nak és ki­rály­gyil­ko­sok­nak ne­vez­te. A sza­bad­kő­mű­ve­sek el­uta­sí­tot­ták ezt a vá­dat, mely más egy­há­zi sze­mé­lyek vé­le­mé­nye is volt. Egy Aba vár­me­gyei is­me­ret­len le­for­dí­tot­ta a sza­bad­kő­mű­ve­sek vé­de­ke­zé­sét né­met­ről ma­gyar­ra, és vi­szony­lag nagy pél­dány­szám­ban ki­nyom­tat­ta Sza­bad­kő­mű­ves­ség avagy a sza­bad­kő­mű­ves­ség vé­del­me cím­mel. A mű Kas­sán je­lent meg  1792-ben.

Az egy­ház vé­del­mé­ben Szuhányi Fe­renc volt je­zsu­i­ta lé­pett fel, aki a kas­sai gim­ná­zi­um­ban ta­ní­tott. Tá­ma­dá­sá­nak cél­pont­já­ul ép­pen a sza­bad­kő­mű­ve­sek szol­gál­tak, akik ál­lí­tó­lag min­den esz­köz­zel meg akar­ják in­gat­ni az egy­ház és ki­rály­ság alap­ját. Fe­le­le­tül a kas­sai sza­bad­kő­mű­ve­sek szin­tén név­te­le­nül, de Ka­zin­czy ada­tai sze­rint Vi­téz Im­re ne­mes se­géd­le­té­vel, ki­ad­ták ma­gyar for­dí­tás­ban a Sza­bad­kő­mű­ve­sek nem ja­ko­bi­nu­sok cí­mű köny­vet. Az ere­de­ti né­me­tül író­dott, a ma­gyar for­dí­tás a na­gyobb ol­va­sott­ság el­éré­se ér­de­ké­ben ké­szült. A 18. szá­zad vé­gén te­hát Kas­sán ke­mény ide­o­ló­gi­ai harc folyt a sza­bad­kő­mű­ves­ség jö­vő­jé­ért. Eh­hez a ki­éle­zett lég­kör­höz hoz­zá­já­rult a kas­sai ka­to­li­kus gim­ná­zi­um és a ki­rá­lyi aka­dé­mia is. A pol­gár­ság, job­bágy­ság so­ra­i­ból és a gö­rög-ka­to­li­kus lel­ké­szek le­szár­ma­zotta­i­ból ál­ló if­jú­ság szá­za­lé­kos ará­nyán felül volt kép­vi­sel­ve. Ter­mé­sze­tes, hogy a de­mok­ra­ti­kus fran­cia és más köny­vek, va­la­mint a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai hely­zet az if­jú­ság kö­ré­ben vissz­hang­ra lelt. Ezt az is bi­zo­nyít­ja, hogy bár hi­va­ta­lo­san a ki­rá­lyi aka­dé­mi­án nem ok­tat­tak fran­ci­át, 1794-ben a fran­cia nyelv­tan­fo­lyam­ra 26-an je­lent­ke­ztek. A fran­cia­ta­nár sze­mé­lye nem is­mert, de nem zár­ha­tó ki, hogy az elő­adó ma­ga Tö­rök La­jos, a kas­sai tan­ügyi hi­va­tal igaz­ga­tó­ja volt, aki tu­dott fran­ci­á­ul. 

A ma­gyar ja­ko­bi­nus moz­ga­lom el­foj­tá­sa és a sza­bad­kő­mű­ves­ség monarchia­beli be­til­tá­sa után a kas­sai ki­rá­lyi aka­dé­mi­át és min­den vá­ro­si fel­sőbb ok­ta­tá­si in­téz­ményt gon­do­san meg­tisz­tí­tot­tak. Az  Immanuel Kant gon­do­la­ta­it ter­jesz­tő Stefan Tichýt és gróf  Tö­rök La­jost 1795. no­vem­ber 6-án me­nesz­tet­ték ál­lá­sá­ból. A sza­bad­kő­mű­ves-moz­ga­lom Kas­sán csak a du­a­liz­mus ko­rá­ban in­dult új­ra.

For­dí­tot­ta Kozsár Zsu­zsan­na