|
|||||||||
Könczei Csongor:
Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón. Kolozsvár, 2009. április 28.
„Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie.” Jean-Georges Noverre (1727–1810) A Tánc Világnapjának nemzetközi megünnepléséről 1982-ben hozott határozatot az UNESCO égisze alatt működő Nemzetközi Színház Intézet (ITI – UNESCO). Jean-Georges Noverre, a klasszikus balett alapítójának tekinthető neves francia táncmester születésnapjához, azaz április 29-hez kötött emléknapot azóta ünnepli a világ táncos közössége, tánckedvelő közönsége. Kevésbé Erdélyben, ahol 2005-ben a Bogáncs – Zurboló Egyesület talán elsőként szervezett Kolozsváron egy egész napos, különböző táncos műfajokat bemutató rendezvényt a Tranzit Házban, Erdélyi tánchagyományok és a tánc nemzetközi világnapja címmel. Azóta ez az erdélyi, elsősorban magyar tánchagyományok sajátosságait kihangsúlyozó esemény évről-évre bővült, tartalomban és minőségben egyaránt gazdagodott. Így 2009. április 28–30. között sikerült egy háromnapos táncművészeti program keretében különböző formákban (tudományos ülésszak, táncelőadások, táncház és táncfilmek vetítése) bemutatni a különböző műfajok hazai recepcióját az erdélyi tánchagyományok tükrében. Ugyanakkor ez a hiánypótló rendezvény elsősorban a néptánc és a kortárs táncformák közötti kapcsolatokon keresztül próbál rendszeres fóruma lenni a jelenleg még gyerekcipőben járó erdélyi magyar táncszakmának. Az idei program egy rendhagyó tudományos ülésszakkal kezdődött: a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) és a Tranzit Alapítvány szervezésében létrejövő Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón című konferencia az első ilyen jellegű tudományos értekezletnek számított Erdélyben. Ezt a tényt hangsúlyozta többek között Horváth István, az NKI elnöke és Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke is az ülésszak részvevőinek köszöntésében. A konferencia két ülésszakban zajlott. A délelőtti előadók arra a kérdésre keresték a választ, hogy létezik-e, egyáltalán beszélhetünk-e erdélyi magyar táncművészetről? Ismertető, amolyan helyzetjelentő előadások hangoztak el érintett hazai szakemberektől. Laskay Adrienne (Műtáncok az erdélyi színpadokon) a klasszikus balett és színpadi táncművészet erdélyi meghonosodásáról, Juhász Csilla (Reneszánsz tegnap és ma) a 90-es években induló reneszánsz táncmozgalomról, Deák Gyula (A néptánctól a táncszínházig) a néptánc, Uray Péter (A mozgásszínház, mint a színházi megújulás lehetséges területe. Az M Stúdió, Erdély első hivatásos mozgásszínházi társulata), valamint Kelemen Kinga és Sinkó Ferenc (Kontakt improvizáció: előadóművészet vs. életforma) a kortárs mozgásművészet helyzetéről értekezett. Mindezt Könczei Csongor vitaindító és egyben összefoglaló jellegű előadása követte a jelenlegi erdélyi táncművészeti helyzetről, amely érintette magyar anyanyelvű táncművészeti oktatás problémáját is (Javaslat a romániai magyar intézményesített táncművészeti oktatás bevezetésére). A felvetett problémák egyféle megoldásáról Gáspárik Attila rektor beszélt (A marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem új táncművészeti szakirányáról), majd az általam felvetett kérdésekről vita következett, ahol felkért hozzászóló volt Fügedi János (a budapesti Táncművészeti Főiskola tanára), Szép Gyula (az RMDSZ kulturális alelnöke) és Szőke István (a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem mozgásművészeti tanára). A délutáni ülésszakon a 20. századi magyar tánckutatás erdélyi vonatkozású eredményeiről tartottak előadásokat az MTA Zenetudományi Intézet munkatársai a Tranzit Házban. Pávai István az erdélyi népi tánczene kutatásáról értekezett a 19. századi előzményektől napjainkig, Karácsony Zoltán a korai erdélyi filmes táncgyűjtések kritikai áttekintésére vállalkozott a kezdetektől 1963-ig, Pálfy Gyula egy vegyes lakosságú erdélyi falu, Gerendkeresztúr táncait elemezte, Felföldi László az elmúlt évtizedek magyar néptánckutatásában, a táncoktatásban és a hagyományőrzésben jelentkező modernizációs törekvésekről beszélt, Fügedi János a notáció szerepének fontosságát hangsúlyozta a tánc tudományos feldolgozásában. A tudományos ülésszak záróelőadását Könczei Csilla tartotta, akinek A halva született harmadik ikertestvér. Nyilvános beszéd a nemlétező romániai magyar tánckutatásról a hatvanas-nyolcvanas években – A tánckutatás esélyei a mai Romániában – vitaindító előadását egy kerekasztal-beszélgetés követte, Fosztó László moderálásával. A tudományos ülésszakot könyvbemutató zárta. Könczei Csilla Táncelméleti írások. Writings in Dance Theory (1987–2002) című kötetét Fügedi János méltatta, mint az első ilyen jellegű erdélyi magyar nyelvű munkát. A konferencia főszervezőjeként nagy öröm számomra, hogy a kolozsvári Művelődés folyóirat teret ad az elhangzó előadások publikálásának, mivel úgy érzem, a szakmán és a tudományon kívül igencsak közművelődési kérdés is a hazai magyar táncművészet helyzete. Sajnos, objektív okok miatt (lapzártáig nem érkezett meg minden elhangzó előadás szerkesztett változata) a jelen összeállításból több érdekes és értékes gondolatokat tartalmazó tanulmány hiányzik, de reméljük, hogy a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által tervezett konferenciakötet már a teljes anyagot tartalmazni fogja. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|