Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Laskay Adrienne: A műtánc kialakulása az erdélyi színpadokon - 2 rész


 

1959 és az 1960-as évek igen ter­mé­keny­nek mond­ha­tók. Egy-egy ko­re­og­rá­fi­á­val is­mét je­len van Oleg Danovski, 1959-ben Mi­ha­il Jora Vá­sár­té­ren (me­lyet 1983-ban fel­újí­tot­tak), a következő év­ben Zeno Vancea Prikulics cí­mű tánc­já­ték­ok­kal. Két má­sik ro­mán szerző ba­lett­je is szín­re ke­rült: Enescu I. Ro­mán Rap­szó­di­á­já­ra kom­po­nált Tánc­ban és M. Jora Szü­ret. Az első Octavian Stroia, a má­so­dik Bodeuţ-Capsali Florica, Du­mit­res­cu és Octavian Stroia ko­re­og­rá­fi­á­já­val. Nem ér­dek­te­len meg­je­gyez­ni, hogy a bu­ka­res­ti ko­re­og­rá­fu­sok igye­kez­tek előadásaikat Ko­lozs­vá­ron is meg­va­ló­sí­ta­ni, elsősorban a Ma­gyar Ope­ra mű­vé­sze­i­nek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. Mint már lát­tuk, a ven­dég­rendezők mel­lett egy­re in­kább szót kap­tak az ope­ra sa­ját mű­vé­szei, így ko­re­og­ra­fál­ta Szaboray Zol­tán is Far­kas Fe­renc há­rom fel­vo­ná­sos tánc­já­té­kát, a Fur­fan­gos di­á­ko­kat 1960-ban, amely azon­ban saj­ná­la­tos mó­don ha­mar le­ke­rült a re­per­to­ár­ról.

Az 50-es évek vé­ge, a 60-as évek a leg­ter­mé­ke­nyeb­bek a ba­lett előadások te­kin­te­té­ben. 1960-ban még há­rom cím ke­rült mű­sor­ra: Ra­vel Bo­le­ró, De Falla A há­rom­szög­le­tű ka­lap és a már em­lí­tett Prikulics, mind­há­rom egy­fel­vo­ná­sos ba­lett az im­már Bu­ka­rest­ben al­ko­tó Vasile Marcu ko­re­og­rá­fi­á­já­ban. Ez­után egy nagy­sza­bá­sú köz­re­mű­kö­dés­nek le­het­tünk ta­núi. A két ope­ra kö­zös pro­duk­ci­ó­ban vit­te szín­re Szergej Prokofjev Ró­meó és Jú­lia cí­mű ba­lett­jét 1961-ben Taub Gab­ri­el­la rendező-koreográfusnak köszönhetően. Az előadáson mind­két ope­ra ba­lett szó­lis­tái és ba­lett­ka­ra fel­lé­pett, a ze­ne­kart és a kar­mes­tert, va­la­mint a dísz­le­te­ket és az egyéb tech­ni­kai fel­ada­to­kat a Ro­mán Ope­ra vál­lal­ta. Jú­lia sze­re­pé­ben Sipos Mar­git ki­ma­gas­ló tel­je­sít­ményt ért el, a kri­ti­kus sze­rint: „Tel­jes ér­té­kű mű­vész­ként je­lent meg, aki tech­ni­ká­ját ma­ra­dék­ta­la­nul alá­ren­de­li a sze­rep em­be­ri tar­tal­má­nak”. Part­ne­rei sem ma­rad­tak el tőle, Szaboray Zol­tán, Fo­dor Ti­bor, Vas György, Im­re Má­ria, Tö­rök An­dor mél­tán vív­ták ki a szak­ma és a kö­zön­ség el­is­me­ré­sét.

A Ma­gyar Ope­ra ba­lett­ka­rá­nak har­ma­dik leg­töb­bet ját­szott előadása Csaj­kovsz­kij Diótörője. Ezt először 1962-ben mu­tat­ta be a ba­lett tár­su­lat Til­de Urseanu ko­re­og­rá­fi­á­já­val. A mű to­váb­bi be­mu­ta­tói: 1979-ben Fo­dor Ti­bor ko­re­og­rá­fi­á­já­val, 1996-ban Val­kay Fe­renc ren­de­zé­sé­ben, va­la­mint 2008-ban Vasile Solomon ba­lett­mes­ter fel­újí­tá­sá­ban.

Az 1964-es év­hez há­rom egy­fel­vo­ná­sos ba­lett be­mu­ta­tó­ja fűződik. Egy est ke­re­tén be­lül ke­rült elő­a­dás­ra Paul Constantinescu Kár­pá­ti la­ko­da­lom cí­mű mű­ve, mely tu­laj­don­kép­pen nem ren­del­ke­zik cse­lek­ménnyel, a mű a különböző táj­egy­sé­ge­ket képviselő tán­cok szín­pa­di fel­vo­nul­ta­tá­sa, mely­hez Ba­logh Bé­la írt szö­veg­köny­vet. A má­so­dik mű Bar­tók Bé­la A fá­ból fa­ra­gott ki­rály­fi­ja, amelyről a szín­pad­ra ál­lí­tás po­zi­tív té­nye mel­lett azt ír­ta a kri­ti­ka, hogy az al­ko­tók alig vet­tek át va­la­mit a mű szín­pa­di ha­gyo­má­nya­i­ból. Ki­emel­ték vi­szont a szereplők tel­je­sít­ményt: Sipos Mar­git bá­jos ki­rály­lá­nyát, Vas György nagy­sze­rű­en meg­ol­dott ki­rály­fi ala­kí­tá­sát, Nagy Er­zsé­bet lep­ke­sze­rű könnyed­sé­gét. Mind­két ba­lett rendező-koreográfusa a bu­ka­res­ti ştefan Gheorghe. A fá­ból fa­ra­gott ki­rály­fit majd csak 2006-ban vi­szik új­ra szín­re a fi­a­tal Ja­kab Me­lin­da ko­re­og­rá­fi­á­já­val. A har­ma­dik ba­lett két, Ko­lozs­vá­ron élő és al­ko­tó mű­vész mun­ká­ja: Junger Er­vin Ta­lál­ko­zá­sok cí­mű ba­lett­je Dehel Gá­bor lib­ret­tó­já­ra. Rit­ka al­ka­lom, hogy az ope­ra ha­zai ma­gyar szerző mű­vét tűz­ze mű­sor­ra.

A következő év­ben a ba­lett tár­su­lat Bar­tók­kal szem­be­ni adós­sá­gát tör­leszt­ve, be­mu­tat­ta A cso­dá­la­tos man­da­rin cí­mű tánc­já­té­kot is – Stere Popescu bu­ka­res­ti ko­re­og­rá­fus köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. A nagy vissz­­han­got ki­vál­tó előadásból film is ké­szült. A rend­kí­vü­li meg­va­ló­sí­tás szereplői Luk­ács Má­ria az ut­ca­lány sze­re­pé­ben, aki mes­te­ri­en dol­goz­ta ki sze­re­pét a ba­lett-moz­gás ha­tá­ra­it ost­ro­mol­va; Fo­dor Ti­bor a Man­da­rin kitűnő, fe­szült­sé­get hor­do­zó ala­kí­tá­sa igen jelentős kar­ri­er­je szem­pont­já­ból; a há­rom gyil­kos, Gavril Rusu, Borbáth And­rás és Schlosser Vil­mos – akik len­dü­let­tel, lé­leg­zet­el­ál­lí­tó erővel ol­dot­ták meg sze­re­pü­ket, akár­csak a fiú sze­re­pé­ben Sza­bó Jó­zsef, va­la­mint az öreg ga­val­lért tán­co­ló Albu Aurel.

Mint már je­lez­tük, ez az év­ti­zed kiemelkedő volt az Ál­la­mi Ma­gyar Ope­ra ba­lett­ka­rá­nak éle­té­ben. 1966-ban há­rom egy­fel­vo­ná­sost va­ló­sít meg a galaci ze­nés szín­ház ko­re­og­rá­fu­sa­ként Trixy Checais – Igor Sztra­vinsz­kij Tűz­ma­dár, Maurice Ra­vel Daphnis és Chloé valmint Gersh­win Egy ame­ri­kai Pá­rizs­ban meg­ren­de­zé­sé­vel. A sze­rep­osz­tás­ból meg­em­lít­jük az aláb­bi mű­vé­szek ne­vét, akik rend­kí­vü­li si­ker­re vit­ték a pro­duk­ci­ó­kat: Nagy Er­zsé­bet, Luk­ács Má­ria, Schlosser Vil­mos, Blaga Simion, Taub Éva, Sipos Mar­git, Fo­dor Ti­bor, Tö­rök An­dor, Borbáth And­rás, Aurel Albu, Gavril Rusu, Réthy Jenő, Sza­bó Jó­zsef és Sza­bó Lász­ló. A kri­ti­ka ki­emel­ten ke­zel­te az elő­a­dást: Nagy Er­zsé­bet, mint Tűz­ma­dár ele­ven, jól ki­dol­go­zott ba­lett sze­re­pé­vel, le­be­gé­sé­vel nyer­te meg a kö­zön­ség tet­szé­sét. Sipos Mar­git a Daphnéban, Borbáth And­rás a Gersh­win-ba­lett­ben nyúj­tott fe­led­he­tet­len ala­kí­tást. Lász­ló V. Fe­renc muzikológus sze­rint „A há­rom re­mek­mű egy mű­sor­ban a mo­dern nyu­ga­ti ba­lett­mű­vé­szet mi­ni­a­tűr an­to­ló­gi­á­já­nak is tekinthető, mely­ben azon­ban (ez te­szi a ba­lett­mes­ter fel­ada­tát kü­lö­nö­sen ér­de­kes­sé) főképp a mű­vé­szet sok­ar­cú­sá­ga jut ki­fe­je­zés­re”.

1968-ban még két egy­fel­vo­ná­sos ba­lett kö­vet­ke­zik: Claude De­bus­sy ze­né­jé­re ko­re­og­ra­fált Nok­tür­nök és Mu­szorgsz­kij–Ra­vel Egy ki­ál­lí­tás ké­pei, mind­két mű Szán­tó And­rás ko­re­og­rá­fi­á­já­val. Ez­után úgy tű­nik, a balettelőadások bőségesen ömlő fo­lya­ma meg­sza­kad egy időre, hosszú ide­ig csak ré­geb­bi előadások fel­újí­tá­sá­ról be­szél­he­tünk. Ki­vé­telt ké­pez Hary Bé­la Sár­ga ró­zsa cí­mű ba­lett­je Oleg Danovski ko­re­og­rá­fi­á­já­val, ba­lett­mes­ter és folk­lór ta­nács­adó Szán­tó And­rás. Az ősbemutató sze­rep­osz­tá­sá­ban meg­ta­lál­juk Sipos Mar­git, Szálassy Nagy Er­zsé­bet, Fo­dor Ti­bor, Vas György, Nicolae Chiriţescu, Daniela Iri­mi­eş, Szán­tó And­rás és Sza­bó Lász­ló ne­vét. A kri­ti­ku­sok üd­vö­zöl­ték az egész es­tét betöltő balettelőadást, amely hosszú éva­dok óta hi­ány­zott a Ma­gyar Ope­ra műsorrendjéből, saj­nos a ba­lett tár­su­la­tot csu­pán nagy időközönként ál­lí­tot­ták tech­ni­kai szem­pont­ból igé­nyes fel­ada­tok elé. Ezért az előadások szín­vo­na­la vissza­esett, a ba­lett­ka­ron be­lül ál­lan­dó mig­rá­ció gyö­­ke­re­se­dett meg.

1976 után sű­rű­söd­tek a kötelező ro­mán mű­vek a re­per­to­ár­ban, ame­lyek­nek hellyel-kö­zzel a te­ma­ti­ká­juk is meg­ha­tá­ro­zott volt. Ilyen ér­te­lem­ben em­lít­jük meg Sergiu Sarchizov Len­dü­let cí­mű egy­fel­vo­ná­so­sát és Radu Odeşteanu te­ma­ti­kus tánc­já­té­kát, a Ko­hó­kat, ez utób­bit 1985-ben fel­újí­tot­ták. Mind­két tánc­já­ték ko­re­og­rá­fu­sa Fo­dor Ti­bor.

1980-ban még egy Hary-balett ősbemutatójának tap­sol­ha­tott a kö­zön­ség, a Hó­fe­hér­ke és a hét tör­pe há­rom fel­vo­ná­sos, gyer­me­kek­nek szó­ló balettről van szó Fo­dor Ti­bor ren­de­zé­sé­ben és ko­re­og­rá­fi­á­já­val, a Grimm-test­vé­rek is­mert me­sé­jét Ariel-Nicky Ionescu dol­goz­ta fel lib­ret­tó­nak. A ba­let­tet 2002-ben új­ra szín­re vit­te Mi­ha­il Mândruţiu ba­lett­mes­ter.

A rend­szer­vál­tá­sig a fel­újí­tá­so­kon kí­vül ke­vés új mű ke­rül be­mu­ta­tás­ra: 1983-ban az Acteon Alfred Alessandrescu ze­né­jé­vel és Egy fa­un dél­után­ja De­bus­sy azo­nos cí­mű szim­fo­ni­kus köl­te­mé­nyé­nek ze­né­jé­re, mind­két előadás Vas György ko­re­og­rá­fi­á­já­val.  Na­gyobb sza­bá­sú az 1984-ben be­mu­ta­tott há­rom fel­vo­ná­sos Cornel Trăilescu-balett, A ta­vasz Valkay Fe­renc, ak­kor még Te­mes­vá­ron működő ko­re­og­rá­fus szín­re ál­lí­tá­sá­ban. A ba­lett sze­rel­mi kettőse Nagy Er­zsé­bet és Chiriţescu Nicolae, il­let­ve Pusta Mircea előadásában szin­te min­den kötelező hang­ver­seny-est mű­so­rán sze­re­pelt. Valkay a ba­lett tá­rat olyan szín­vo­nal­ra emel­te, amely­nek kö­vet­kez­té­ben si­ke­rült legyőzni a kö­zön­ség aver­zi­ó­ját a té­ma iránt.

1985-ben Vas György új­ra át­dol­goz­za Enescu Ro­mán Rap­szó­di­á­ját, ez­zel bővítve a ro­mán mű­vek lis­tá­ját. Szin­tén ro­mán szerző mű­ve, Laurenţiu Profetáé A kol­dus és ki­rály­fi egész es­tét betöltő ba­lett előadás, mely­nek szö­veg­könyv­ét Mark Twain nyo­mán Ionel Hristea és Oleg Danovski ír­ták, rendező-koreográfus Adrian Caracaş. A gyermekelőadás, mint annyi más jobb sors­ra ér­de­mes al­ko­tás, ha­mar le­ke­rült a műsorrendről. Az utol­só be­mu­ta­tó a rend­szer­vál­tás évé­ben Hary Bé­la Egy új élet fe­lé cí­mű te­ma­ti­kus ba­lett­je volt.

Amit ér­de­mes még ki­emel­ni, a következő: a ba­lett tár­su­lat Szán­tó And­rás és Fo­dor Ti­bor nyug­díj­ba vo­nu­lá­sa (1982) és Vas György 1985-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la után vezető ko­re­og­rá­fus nél­kül ma­radt. 1989-ig a ba­lett­mes­te­ri teendőket Sipos Mar­git, majd rö­vid ide­ig Szálassy Nagy Er­zsé­bet lát­ták el. Be­mu­ta­tók ko­re­og­ra­fá­lá­sá­ra ven­dé­ge­ket hí­vott az in­téz­mény. A fel­újí­tá­so­kat, sze­rep-be­he­lyet­te­sí­té­se­ket és az ope­ra-, il­let­ve ope­rett előadások be­tét­szá­ma­it a ve­zető mű­vé­szek, va­la­mint Réthy Jenő és Pin­tér Jenő pél­dá­san ol­dot­ták meg. A mű­vé­szi ve­ze­tés a kö­te­le­ző ro­mán mű­vek le­tu­dá­sa­kor leg­több­ször a ba­lett együt­tes­re tá­masz­ko­dott, a klasszi­kus ba­lett így egy­re in­kább ki­szo­rult a szín­pad­ról. Ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött iga­zán jól fel­ké­szült tán­co­sok nem tar­tot­ták ér­de­mes­nek a Ma­gyar Ope­rá­hoz szerződni.

Ezen a hely­ze­ten Valkay Fe­renc te­mes­vá­ri ba­lett­mű­vész-ko­re­og­rá­fus meg­je­le­né­se vál­toz­ta­tott, elő­ször meg­hí­vott ven­dég­ként a Sám­son és Delila ba­lett-ké­pé­ben, majd 1990-től ba­lett­mes­te­ri minőségben. Meg­fi­a­ta­lí­tot­ta a ba­lett tá­rat, és tü­rel­mes mun­ká­val tech­ni­ka­i­lag fel­ké­szí­tet­te igé­nyes mű­vé­szi fel­ada­tok meg­ol­dá­sá­ra a mű­vé­sze­ket, meg­is­mer­tet­te a tár­su­lat­tal a mo­dern és a neo­klasszi­kus ba­lett ele­me­it. Az első évek rö­vid egy­fel­vo­ná­so­sai: a bu­da­pes­ti ko­re­og­rá­fus Hegyesi Aran­ka ren­dez­te A ma­gány stá­ci­ói Or­bán György ze­né­jé­re, az 1991-es Mo­zart fesz­ti­vá­lon részt vevő Les petits riens (Ámor já­té­kai) Valkay Fe­renc ko­re­og­rá­fi­á­já­val. A következő év­ben a szin­tén Valkay ren­dez­te Andante-Allegro, 1993-ban Áment Ist­ván meg­hí­vott ko­re­og­rá­fus al­kot­ta há­rom tánc­já­ték, a Pó­kok Bar­tók Bé­la ze­né­jé­re, Olasz Cap­ric­cio Csaj­­kovsz­kij ze­né­jé­re és In Memoriam John Fitzgerald Ken­nedy Samuel Barber ze­né­jé­re. 1994-ben is­mét há­rom tánc­já­ték ke­rült be­mu­ta­tó­ra: Klasszi­kus szim­fó­nia Prokofjev ha­son­ló cí­mű ze­ne­mű­vé­re, Igor Sztra­vinsz­kij A ka­to­na tör­té­ne­te és Ko­dály Zol­tán Galántai tán­cok, szin­tén az Ame­ri­ká­ból ide­lá­to­ga­tó Áment Ist­ván ko­re­og­rá­fi­á­já­val. Ugyan­eb­ben az év­ben még szín­re ke­rült Valkay Fe­renc ko­re­og­rá­fi­á­já­val Ér­ted van a Bolero, később Va­la­hol, va­la­mi­kor cí­men Jean Michel Jarre ze­né­jé­vel, majd 1995-ben A tánc ün­ne­pe, Valkay Fe­renc össze­ál­lí­tá­sá­ban különböző ba­lett mű­vekből. Mind­ezek az előadások be­mu­ta­tás­ra ke­rül­tek tur­né­kon is.

Az 1995-ös Bar­tók-na­pok al­kal­má­ból a tár­su­lat is­mét be­mu­tat­ta a Cso­dá­la­tos man­da­rint Valkay ko­re­og­rá­fi­á­já­val, aki meggyőzött ar­ról, hogy a da­rab előírásos for­má­ját meg­tart­va, tel­je­sen új, mo­der­nebb for­mát le­het ad­ni a tánc­já­ték­nak. A Man­da­rint ez­után is­mét egy újabb ko­re­og­rá­fi­á­val, a Ja­kab Me­lin­dá­é­val 2007-ben tűz­te mű­sor­ra a tár­su­lat. Rö­vid idő után is­mét szín­re ke­rült a két Ko­dály tánc­já­ték is, a Galántai tán­cok és Marosszéki tán­cok, ez­út­tal Valkay ren­de­zé­sé­ben. A tár­su­lat fel­újít­ja a Diótörőt, majd szín­re vi­szi Prokofjev Hamupipőkéjét Áment Ist­ván ren­de­zé­sé­ben; fel­hasz­nál­va Taub Gab­ri­el­la 1969-es Ro­mán Ope­rai be­mu­ta­tó­já­nak ko­re­og­rá­fi­á­ját.

1998-ban Minkus Don Qui­jo­téja káp­ráz­tat­ta el a kö­zön­sé­get, ko­re­og­rá­fus Valkay Fe­renc. E nagy­sza­bá­sú előadás után a mű­vész még egy ér­de­kes és nagy kö­zön­ség­si­kert el­ért előadást ko­re­og­ra­fál, amely­nek cí­me El Amor. Két rész­ben ál­lít em­lé­ket a tan­gó­nak, amely­nek ze­nei anya­gát a Gipsy Kings re­per­to­ár­já­ból vá­lo­gat­ta. A Valkay ve­zet­te évek­ben a tár­su­lat több kül­föl­di ven­dég­sze­rep­lé­sen is részt vett.

2001-ben Valkay Fe­renc tá­vo­zott az intézményből. Teendőit Mi­ha­il Mândruţiu vet­te át, aki 2002-ben fel­újí­tot­ta a Hó­fe­hér­két, be­mu­tat­ta Adam Giselle-jét, Dèlibes Coppeliáját és a Diótörőt, ez utób­bit 2006-ban. Saj­ná­la­tos mó­don azon­ban össze­tű­zés­be ke­rült a ba­lett tár­ral és ­tá­vo­zott a Ma­gyar Ope­rá­ból. He­lyét Vasile Solomon ba­lett­mes­ter vet­te át, is­mét ke­mé­nyen meg­dol­goz­tat­va a ba­lett tár­su­la­tot. Je­len pil­la­nat­ban ép­pen a Tánc Vi­lág­nap­já­ra ké­szít össze­ál­lí­tást. Még egy ér­de­kes előadásra kell még fel­hív­nom a fi­gyel­met: a Mi­ci­mac­kó cí­mű mesebalettről van szó Luis de los Cobos Almarez ze­né­jé­re Timofte Daniela ko­re­og­rá­fi­á­já­val, ami egy ér­de­kes abszt­rakt-szür­re­a­lis­ta stú­dió előadást ered­mé­nye­zett 2005-ben, de ami szin­tén ­– szá­mom­ra ért­he­tet­len mó­don csu­pán ke­vés szá­mú előadást ért meg.

Két ne­vet kell még fel­tét­le­nül meg­em­lí­te­nünk. Az egyik Ja­kab Me­lin­dáé, aki a Ma­gyar Ope­ra tör­té­ne­té­ben először foly­ta­tott felsőfokú ta­nul­má­nyo­kat és szer­zett rendező-koreográfusi dip­lo­mát a ko­lozs­vá­ri Gh. Dima Ze­ne­kon­zer­va­tó­ri­um­ban. Dip­lo­ma­vizs­gá­ja 2004-ben a Vibration ne­vet vi­se­li, ami mű­fa­ját te­kint­ve kol­lázs. To­váb­bi ren­de­zé­sei Lég­szomj Richard Strauss Ha­lál és megdicsőülés cí­mű szim­fo­ni­kus köl­te­mé­nye ze­né­jé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val 2005-ben, A fá­ból fa­ra­gott ki­rály­fi ko­re­og­rá­fi­á­ja 2006-ban és a már em­lí­tett A cso­dá­la­tos man­da­rin 2007-ben. A má­sik név Rusu Gab­ri­el­láé, aki a ba­lett tá­rat ve­ze­ti és a sze­rep be­he­lyet­te­sí­té­se­ket, eset­leg a be­tét­szá­mo­kat ma­gas szin­ten old­ja meg.

Amit el kell mon­da­ni még a ma­gyar ze­nés szín­pad ba­lett előadásairól, hogy ezek az előadások a ze­nés szín­pad meg­ho­no­so­dá­sá­tól kezdődően el­ju­tot­tak Er­dély és a Partium leg­több vá­ro­sá­ba. Ez a gya­kor­lat elsősorban anya­gi okok­ra visszavezethetően az utol­só év­ti­ze­dek­ben el­sor­vad­ni lát­szik. Csak re­mél­ni le­het, hogy a ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Ope­ra va­la­mi­kor a nem túl tá­vo­li jövőben is­mét ele­get fog tud­ni ten­ni vál­lalt fel­ada­tá­nak, el­jut­tat­ni előadásait leg­alább Er­dély jelentősebb vá­ro­sa­i­ba.

A ba­lett­kar­nak és szó­lis­tá­i­nak fon­tos sze­re­pe van az ope­rák, de főleg az ope­ret­tek be­tét­szá­ma­i­ban. Em­lí­tés­re mél­tó köz­re­mű­kö­dé­sük a már em­lí­tett Sám­son és Delilában, Carmenben, Bánk bán­ban, Há­ry Já­nos­ban, Szé­kely fo­nó­ban, Tru­ba­dúr­ban,  Fa­ust­ban, Áb­ra­hám Pál Ha­waii ró­zsá­ja és Vik­tó­ria cí­mű ope­rett­je­i­ben, Kál­mán Im­re A ba­ja­dér­ban és a Csárdáskirály­nő­ben, J. Strauss A de­ne­vér és A ci­gány­bá­ró cí­mű ope­ret­tek­ben.

Anél­kül, hogy rész­le­tek­be bo­csát­koz­nánk, pár szót szól­nunk kell a ko­lozs­vá­ri Ro­mán Ope­ra és a Te­mes­vá­ri Ope­ra ba­lett előadásairól. A ko­lozs­vá­ri Ro­mán Ope­ra 1945-ben kezd­te új­ra te­vé­keny­sé­gét, ame­lyet az 1950-ben Octavian Stroia ál­tal ala­pí­tott, és a mai na­pig éven­te te­het­sé­ges fi­a­tal tán­co­so­kat képző ba­lett­is­ko­la se­gít. A Roman Morawsky ál­tal ko­re­og­ra­fált Coppelia és az Oleg Danovski ren­dez­te Esmeralda mel­lett Taub-Darvas Gab­ri­el­la, aki idő­köz­ben átszerződött a Ma­gyar Ope­rá­tól, 1959-ben szín­re vit­te Csaj­kovsz­kij A hattyúk ta­vát, majd a már em­lí­tett Ró­meó és Jú­li­át, 1969-ben pe­dig szin­tén Prokofjevtől a Hamupipőkét. Ugyan­csak az ő ko­re­og­rá­fi­á­já­val ke­rült szín­re 1965-ben Mi­ha­il Jora Întoarcerea din adâncuri (sza­bad for­dí­tás­ban Vissza­té­rés a mélyből), În calea trăsnetului (A vil­lám út­já­ban), majd 1969-ben fel­újí­tot­ták a Coppeliát, és be­mu­tat­ták Adam Giselle-jét. 1971-ben Oleg Danovski új­ra­ren­dez­te A hattyúk ta­vát, amit az ope­ra bul­gá­ri­ai és olasz­or­szá­gi tur­né­ra vitt el.

Taub emig­rá­lá­sa után Alexandru Schneider lett a ba­lett­mes­ter, aki Te­mes­vár­ról szerződött át, és szín­re vit­te a Constantin Brâncuşi Vég­te­len osz­lop cí­mű sza­bad­té­ri al­ko­tá­sá­ból ih­le­tett pro­duk­ci­ót és Tu­dor Jar­da ba­lett­jét, a Luceafărul de ziuă-t (Nap­pa­li est­haj­nal­csil­lag). Rö­vid ko­lozs­vá­ri tar­tóz­ko­dá­sát Vasile So­lo­mon vál­tot­ta fel, aki a következő ba­let­te­ket vit­te szín­re: Minkus Paquita, Prokofjev Klasszi­kus szim­fó­nia, Csaj­kovsz­kij Diótörő, Oxigen (kol­lázs), Ro­mán po­é­ma G. Enescu III. szim­fó­ni­á­já­nak ze­né­jé­re.

A következő ba­lett­mes­ter Adrian Mureşan, aki fel­újí­tot­ta Jarda ba­lett­jét, majd ko­re­og­ra­fál­ta Bizet-Scsedrin Carmenjét, Va­len­tin Timariu Ciuleandráját, Karl Orff Car­mi­na Buranáját, Grieg Peer Gynt­jét és Rimsz­kij-Kor­sza­kov Seherezádé­ját. Je­len­leg a Ro­mán Ope­rá­nak új ba­lett­mes­te­re van Ro­land Podar sze­mé­lyé­ben. Az ope­ra előadásait olyan ki­vá­ló mű­vé­szek vit­ték si­ker­re, mint Larisa şorban, Jana Popovici, Va­le­ria Gherghel, Lu­cia Cristoloveanu, Simona Noja, Ileana Todea, Zsig­mond Fe­renc, Emilian Barteş, Adrian Mureşan, Radu Ciucă, a Bacsenszky-nővérek és má­sok.

A te­mes­vá­ri ope­rá­nál erős ba­lett rész­leg mű­kö­dött, az ope­ra ki­emelt fi­gyel­met for­dí­tott a balett­e­lő­a­dásokra. Ezek kö­zül né­hány fon­to­sabb: Hil­da Jerea Be­tyá­rok Mer­ce­des Pavelici ko­re­og­rá­fi­á­já­val, Cons­tan­tin Trăilescu Nastase kis­asszony, a Trixy Checais ko­­­re­og­ra­fál­ta Prikulics, Rimsz­kij-Kor­sza­kov Se­he­re­zá­dé, Enescu Ro­mán rap­szó­dia, Prokofjev Pé­ter­ke és a far­kas, Jarullion Surale, Jora Vá­sár­té­ren, Csaj­kovsz­kij A hattyúk ta­va, Prokofjev Ró­meó és Jú­lia olyan jelentős mű­vé­szek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel, mint Maria Baradezian-Kecske, Valkay Fe­renc, Gobetz Ju­dit, Vasile Fon­ta.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008