magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Deák Gyula: A néptánctól a táncszínházig


 

Az 1990-es évek­ben, az úgy­ne­ve­zett vas­füg­göny le­hul­lá­sa után gom­ba­mód el­sza­po­rod­tak az er­dé­lyi ma­gyar hi­va­tá­sos nép­tánc-együt­te­sek, de az ad­dig is létező egyet­len ma­gyar hi­va­tá­sos együt­tes, a Ma­ros Mű­vész­együt­tes is nagy át­ala­ku­lá­son ment ke­resz­tül. Elsőként a sep­si­szent­györ­gyi Há­rom­szék Ál­la­mi Né­pi Együt­test ala­kí­tot­ták meg 1990 áp­ri­li­sá­ban, az­tán nyom­ban utá­na a csík­sze­re­dai Har­gi­ta Ál­la­mi Szé­kely Né­pi Együt­tes kö­vet­ke­zett 1990 szep­tem­be­ré­ben. Mind­két he­lyen lé­te­zett egy olyan erős ama­tőr moz­ga­lom, mely­re épí­te­ni le­he­tett.

Az­tán kö­vet­ke­zett 1998-ban az Ud­var­hely Néptáncműhely lét­re­ho­zá­sa, vé­gül, de nem utol­só­sor­ban, 2002-ben meg­ala­kult a Nagy­vá­rad Tánc­együt­tes is. Ez az öt hi­va­tá­sos tánc­együt­tes ma is dol­go­zik és mond­hat­ni má­ra már ki­ala­kult min­de­nik­nek a sa­já­tos irány­vo­na­la. Vol­tak vi­szont más pró­bál­ko­zá­sok is, és va­ló­szí­nű­leg ez­után is lesz­nek. Meg kell em­lí­te­nem a zi­la­hi Terbete Néptáncegyüttes meg­ala­ku­lá­sát 2004-ben, ahol kez­det­ben 4 pár tán­cos volt hi­va­tá­sos­ként al­kal­maz­va, de má­ra már szá­muk 8-ra nőtt és ze­ne­kar­ral is ren­del­kez­nek. Fél­hi­va­tá­sos tánc­együt­tes­ként szok­tuk-szok­ták em­le­get­ni a székely­ke­resztúri Pi­pa­csok Tánc­együt­test is, ahol Lász­ló Csa­ba sa­já­tos mó­don ol­dot­ta meg a prob­lé­mát, tán­co­sa­i­nak fi­ze­té­sét különböző szpon­zor-cé­gek fe­de­zik. Nem is olyan ré­gen, 2007-ben volt egy balul si­ke­rült pró­bál­ko­zás is, Szat­már­né­me­ti­ben sze­re­tett vol­na a Me­gyei Ta­nács lét­re­hoz­ni egy ma­gyar nép­tánc-együt­test. Ha már a ro­mán ta­ná­cso­sok egy ro­mán tánc­együt­tes lét­re­ho­zá­sá­ról dön­töt­tek, er­re úgy ad­ták sza­va­za­tu­kat, hogy ak­kor egy ma­gyar együt­tes is lét­re­jöj­jön. Az­tán ki­de­rült, hogy se tán­cos, se ze­nész, együttesvezető sincs, te­hát hal­va szü­le­tett gyerekről van szó.

Deák Gyula és Dáné Tibor KálmánDe tér­jünk vissza a működő és jól működő in­téz­mé­nye­ink­hez, és néz­zük meg egy ki­csit, ki mit is kép­vi­sel kö­zü­lük, mi­lyen irány­ba moz­dul, moz­dít­ják sze­ke­rük rúd­ját. A tel­je­sen au­ten­ti­kus folk­lórt, ha­gyo­má­nyo­kat be­mu­ta­tó előadások so­rát ké­szí­ti az And­rás Mi­hály ál­tal ve­ze­tett Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes, ők a leg­né­pibb vo­nal képvi­selői. Ha­son­ló a Ma­ros Mű­vész­együt­tes irány­vo­na­la is, de ők már rend­sze­re­seb­ben pró­bál­koz­nak tánc­szín­há­zi pro­duk­ci­ók be­mu­ta­tá­sá­val is. Az utób­bi évek­ben leg­in­kább Var­ga Já­nos za­la­eger­sze­gi ko­re­og­rá­fus dol­go­zik a leg­töb­bet a csa­pat­tal. A Nagy­vá­rad Tánc­együt­tes út­ja is ha­son­ló, va­la­mi­vel erőseb­ben je­le­nik meg ese­tük­ben a tánc­já­ték­ok be­mu­ta­tá­sa, ami elsősorban Lász­ló Csa­ba mű­vé­sze­ti ve­ze­té­sé­nek köszönhető. Az Ud­var­hely Néptáncműhely út­ja a nép­tán­cos előadásoktól má­ra el­ju­tott a kor­társ tánc­mű­vé­szet­hez, ezt az utat Orza Călin át­iga­zo­lá­sa nyo­ma­té­ko­sí­tot­ta 2007-ben. A kislétszámú együt­tes ma már csak ilyen irány­ban dol­go­zik, és ha be­le­gon­do­lunk, hogy Szász Jenő volt pol­gár­mes­ter ar­ra gon­dolt az együt­tes lét­re­ho­zá­sa­kor, hogy lesz egy pro­to­koll­ra va­ló csapata…

Az 1999-ben át­ke­resz­telt Há­rom­szék Tánc­együt­tes út­ja ta­lán a leg­szé­le­sebb ská­lán ha­la­dó út, hi­szen ez az együt­tes az évek so­rán min­den­faj­ta kez­de­mé­nye­zés­nek he­lyet adott. Ber­ke­i­ben ké­szül­tek ha­gyo­má­nyos nép­tánc-pro­duk­ci­ók, tánc­já­ték­ok, tánc­szín­há­zi előadások, a kor­társ fe­lé ka­csin­ga­tó előadások, de szín­há­zi előadások egy­aránt. Ér­de­mes ta­lán név sze­rint is meg­em­lí­te­nem né­hány olyan előadást, mely a fel­so­rol­ta­kat iga­zol­ja. Er­dély folklórkincséből ké­szült ha­gyo­má­nyos néptánc-előadás az Er­dély­or­szág az én ha­zám cí­mű mű­sor, ame­lyet má­ra már több mint kétszáz al­ka­lom­mal mu­ta­tott be az együt­tes. Iz­gal­mas előadások szü­let­tek a tánc­szín­ház te­rü­le­tén, mint pél­dá­ul a Vá­ró­te­rem (Ro­mán Sán­dor ren­de­zé­se), az Ábel (Könczei Ár­pád ren­de­zé­se), vagy az Ör­dög­sze­kér (Ivácson Lász­ló ren­de­zé­se), de em­lí­tés­re mél­tó a Ta­va­szi ál­do­zat, amely Orza Călin egyik kez­de­ti al­ko­tá­sa a kor­társ te­rü­le­ten. És, hogy a szín­há­zi pro­duk­ci­ók so­rá­ból is em­lít­sek egy pél­dát, Bo­csárdi Lász­ló Vér­nász cí­mű előadását kell meg­em­lí­te­nem. E sok­irá­nyú­ság­nak köszönhetően ala­kult meg 2005-ben az együt­tes ber­ke­i­ben az M Stúdió moz­gás­szín­há­zi mű­hely, Uray Pé­ter mű­vé­sze­ti irá­nyí­tá­sa alatt.

Ér­de­kes, hogy a folklórelőadásokat lét­re­ho­zó együt­te­sek zö­me az el­múlt 15-20 év alatt el­moz­dult a tánc­szín­ház irá­nyá­ba. Ro­vá­sá­ra me­het ez az au­ten­ti­kus nép­tán­cos meg­je­le­nés­nek? Sem­mi­kép­pen nem, leg­alább­is sze­rin­tem. Én úgy gon­do­lom, hogy ma­ga a szín­há­zi for­ma olyan több­let­fel­ada­to­kat tar­tal­maz, ame­lyek­kel meg­bir­kóz­ni a nép­tán­co­sok­nak kü­lön fel­adat és ki­hí­vás is ugyan­ak­kor. Ép­pen ebből ki­fo­lyó­lag lesz egy együt­tes­nek szí­ne­sebb az előa­dás­ská­lá­ja. Novák Fe­renc Kos­suth-dí­jas ko­re­og­rá­fu­sunk is ar­ra es­kü­szik, hogy a szín­há­zi for­ma az egyet­len to­vább­vivője nép­tánc-kin­csünk­nek.

Mind­ez per­sze ne­he­zen meg­va­ló­sít­ha­tó olyan tán­co­sok­kal, akik­nek csak nép­tán­cos kép­zé­sük (is­me­re­te­ik) van­nak. El­en­ged­he­tet­le­nül fon­tos len­ne az a faj­ta tánc­mű­vé­sze­ti kép­zés, amely ré­vén olyan mű­vé­szek nevelődnének, akik­kel sok­kal szín­vo­na­la­sabb előadások hoz­ha­tók lét­re. Sok­éves küz­de­lem után, egy ilyen lehetőség nyí­lik meg az idén a ma­ros­vá­sár­he­lyi szín­mű­vé­sze­ti főiskola ber­ke­i­ben, itt ugyan­is re­mé­nye­ink sze­rint ősztől lesz tánc­mű­vész­kép­zés. És ha si­ke­rül a tan­anya­go­kat is úgy egyez­tet­ni, hogy a nép­tán­cos vo­nal előtérben ma­rad­jon, ak­kor nyert ügyünk le­het.

 

Ismertető a Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let tevékenységéről

 

A Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let 2004. má­jus 25-ei köz­gyű­lé­se nagy vál­to­zá­so­kat ho­zott az egye­sü­let éle­té­ben. Szék­he­lye, ne­ve, alap­sza­bály­za­ta meg­vál­to­zott, el­nök­sé­ge kicserélődött.

Ezen dön­té­sek ér­tel­mé­ben, az egye­sü­let szék­he­lye Sep­si­szent­györgy­re köl­tö­zött. Tag­jai már nem ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek, ha­nem különböző in­téz­mé­nyek.

Az utób­bi öt év meg­va­ló­sí­tá­sai, a Köz­gyű­lé­sek jegyzőkönyvei, va­la­mint az Egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­ban meg­fo­gal­ma­zott cél­jai.

 

Információs iroda beindítása és működtetése

 

A ré­gi szö­vet­ség köny­ve­lé­si éve, a ré­gi vezetőség ké­ré­se mi­att 2004. de­cem­ber vé­gé­ig ki­to­ló­dott, így a je­len­le­gi el­nök­ség 2005. ja­nu­ár elsejétől ve­zet köny­ve­lést, az­óta ke­ze­li az egye­sü­let pá­lyá­za­tok út­ján szer­zett pénz­alap­ja­it, tag­sá­gi dí­ja­kat, egyéb tá­mo­ga­tá­so­kat. A ré­gi szö­vet­ség lel­tá­ra a csík­sze­re­dai fi­ók­szer­ve­zet­nél ma­radt, az új szék­hely inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak ki­épí­té­se az új el­nök­ség fel­ada­ta lett.

Az iro­da be­in­dí­tá­sá­ra még az új el­nök­ség első évé­ben sor ke­rült, 2004 de­cem­be­ré­ben, kez­det­le­ges ál­la­pot­ban ugyan, de si­ke­rült meg­nyit­ni az egye­sü­let iro­dá­ját, a sep­si­szent­györ­gyi Mí­ves Ház egyik ut­cá­ra nyí­ló he­lyi­sé­gé­ben. Ettől a perctől már gon­dos­kod­ni kel­lett a közköltségekről, telefonbérletről, és egyéb alapvető, inf­rast­ruk­tú­ra-költ­sé­gek fedezésé­ről, előteremtéséről, a be­dol­go­zó sze­mély­zet jut­ta­tá­sa­i­ról. A 2005-ös év meglehetősen ne­héz volt, pá­lyá­za­tok út­ján si­ke­rült előteremteni a mi­ni­má­lis fenn­tar­tá­si költ­sé­ge­ket, ci­vil szerződéssel na­pi há­rom­órás munkaidővel dol­go­zott az iro­da sze­mély­ze­te. Mind­amel­lett, hogy anya­gi­lag gon­dok­kal küsz­kö­dött az iro­da, si­ke­rült lét­re­hoz­ni az egye­sü­let hon­lap­ját, új ta­go­kat to­bo­roz­tunk. A ta­gok szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se, a tag­sá­gi dí­jak be­fi­ze­té­se és a le­adott si­ke­res pá­lyá­za­tok se­gí­tet­tek ab­ban, hogy meg­kez­dett mun­kánk ne ma­rad­jon fél­be.

A következő év­ben si­ker­rel nyúj­tot­tunk be pá­lyá­za­tot a Communitas Ala­pít­vány­hoz, így 2006-tól az iro­da alapvető anya­gi hát­te­re biz­to­sí­tot­tá vált nor­ma­tív jel­le­gű tá­mo­ga­tással. Ek­kor dön­töt­tünk úgy, hogy a be­dol­go­zó sze­mély­zet he­lyett, tel­jes munka­idős al­kal­ma­zot­tat ál­lí­tunk az iro­da ve­ze­té­sé­re. Ez, több hó­na­pi ke­res­gé­lés, pró­bál­ko­zás után 2006 szep­tem­berétől meg­va­ló­sult. Az­óta a ta­gok­kal va­ló kap­cso­lat­tar­tás is so­kat ha­ladt előre, az egye­sü­let hon­lap­ját is si­ke­rült töb­bé-ke­vés­bé nap­ra­kész in­for­má­ci­ók­kal fel­töl­te­ni. Ez ko­ránt­sem si­ke­rült tel­jes mér­ték­ben, de le­gyen ment­sé­günk­re, hogy a ren­del­ke­zés­re ál­ló pénzkeretből egyet­len al­kal­ma­zot­tat tu­dunk fi­zet­ni, aki egy­ben irodavezető, pá­lyá­zat­író, elő­köny­ve­lő, kap­cso­lat­tar­tó és honlap-frissítő is. Az iro­da mű­kö­dé­se a mai na­pig biz­to­sí­tott.

Az el­múlt há­rom év alatt si­ke­rült az iro­dát alap­esz­kö­zök­kel fel­sze­rel­ni, ame­lyek az egye­sü­let sa­ját tu­laj­do­nát ké­pe­zik. Az iro­da mű­kö­dé­se nagy­ban hoz­zá­já­rul az egye­sü­let prog­ram­ja­i­nak meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, va­la­mint a köz­tu­dat­ba va­ló be­épü­lé­sé­hez. Nap­ról nap­ra töb­ben ke­res­nek meg ben­nün­ket kér­dé­sek­kel, szak­mai út­ba­iga­zí­tást, pá­lyá­za­ti ta­nács­adást, kap­cso­lat­te­rem­tést, part­ne­re­ket ke­res­ve.

 

Szakmai archívum

 

Az egye­sü­let szak­mai ar­chí­vu­má­nak meg­ala­pí­tá­sát egy, a Szülőföld Alap­tól ­nyert, vissza nem térítendő tá­mo­ga­tás tet­te lehetővé. A meg­ala­pí­tás szak­anya­gok (köny­vek, hang­zó­anya­gok, videófel­vé­te­lek) meg­vá­sár­lá­sá­ból állt.

A meg­vá­sá­rolt anya­gok lel­tár­ívét köz­zé­tet­tük az egye­sü­let hon­lap­ján. Je­len­leg az egye­sü­let ar­chí­vu­má­ban 19 vi­de­o­ka­zet­ta, 120 könyv, 52 CD, 11 DVD, 15 hang­ka­zet­ta ta­lál­ha­tó, ame­lyek cím­lis­tá­ja hon­la­pun­kon böngészhető.

A köz­gyű­lé­sek al­kal­má­ból min­dig vi­tá­ra ke­rült az ar­chí­vum mű­köd­te­té­se, de saj­nos ez még a mai na­pig nem ol­dó­dott meg. Ad­dig is, a lel­tár­ívek­ben ta­lál­ha­tó anya­gok­ról, amennyi­ben nem üt­kö­zik jog­díj­prob­lé­má­ba, ké­rés­re má­so­la­tot ké­szít­he­tünk az iro­dá­ban, tag­ja­ink szá­má­ra.

 

Képzési programok

 

1. Ko­re­og­rá­fus kép­zés

A ko­re­og­rá­fus kép­zé­se­ket 2005 őszétől in­dí­tot­tuk be. A cé­lunk az volt, hogy al­kal­mat te­remt­sünk a ta­lál­ko­zás­ra, ta­pasz­ta­lat­cse­ré­re, meg­hív­junk olyan sze­mé­lye­ket, akik el­is­me­rést sze­rez­tek mun­ká­juk­kal a szak­má­ban, rá­lá­tá­suk van a szak­ma több ága­za­tá­ra. A meg­hí­vott ko­re­og­rá­fu­sok­tól meg­tud­hat­tuk, ho­gyan gon­dol­kod­nak a koreográfiakészítésről, meg­is­mer­het­tük mun­ká­i­kat, sőt volt, ami­kor a je­len levő ko­re­og­rá­fu­sok mun­ká­i­nak elem­zé­sé­re is sor ke­rült.

Akik részt vet­tek eze­ken a kép­zé­se­ken, mind po­zi­tí­van vé­le­ked­tek ró­la, és na­gyon hasz­nos­nak tar­tot­ták. Saj­nos so­kan ma­rad­tak tá­vol, olya­nok, akik­nek szak­mai előrelépést je­lent­het­tek vol­na ezek az együtt­lé­tek. Úgy érez­zük, töb­ben nem mér­ték fel az ál­ta­lunk kí­nált lehetőség lé­nye­gét.

Az­tán a 2007-es de­cem­be­ri köz­gyű­lé­sen dön­tés szü­le­tett, hogy eb­ben a for­má­ban ne évi két al­ka­lom­mal szer­vez­zük meg a kép­zést, ha­nem csak évi egy al­ka­lom­mal, to­váb­bá be­mu­tat­tuk az Ivácson Lász­ló és Fazakas Mihály ké­szí­tette ter­ve­ze­tet egy más­faj­ta képzésről, ame­lyet a köz­gyű­lés el­fo­ga­dott. Az új for­má­jú kép­zés ne­ve Mű­hely­mun­kák, és azok­nál az együt­te­sek­nél ke­rül sor rá­juk, akik ezt igény­lik. E kép­zé­sek 2008-ban va­ló le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra tá­mo­ga­tást is kap­tunk. Elsősorban tag­ja­ink ve­he­tik igény­be, előnyt él­vez­nek azok a ko­re­og­rá­fu­sok, akik azelőtt is rend­sze­re­sen jár­tak kép­zé­se­ink­re.

 

2. Néptáncoktató kép­zés

Az első néptáncoktató kép­zés­re 2005 – 2006-ban ke­rült sor. Há­rom hely­szí­nen zaj­lott, Szamos­új­vá­ron, Csík­sze­re­dá­ban és Sep­si­szent­györ­gyön.

A kép­zés tan­anya­gá­ról, va­la­mint ok­ta­tó­i­nak ki­lé­té­ről az egye­sü­let köz­gyű­lé­se dön­tött. Ezt a kép­zést kö­zép­szin­tű­nek ter­vez­tük. Saj­nos, a le­bo­nyo­lí­tás so­rán ki­de­rült, na­gyon so­kan je­lent­kez­tek olya­nok, akik­nek mé­lyebb ala­pok­ra len­ne szük­sé­gük. Ebből ki­in­dul­va, 2006-ban új kép­zést in­dí­tot­tunk el, hat hely­szí­nen, alap­fo­kon. Az alap­fo­kú kép­zés el­kép­ze­lé­se az volt, hogy a résztvevők elsősorban sa­ját vi­dé­kük tán­ca­i­ban, nép­raj­zá­ban, nép­da­la­i­ban és mód­szer­ta­ni­lag bővítsék is­me­re­te­i­ket.

Na­gyon sok jelentkezőnk volt, a hat hely­szí­nen össze­sen 170 sze­mély irat­ko­zott be, nagy­ré­szük pe­da­gó­gus. Szá­muk­ra fon­tos volt a kép­zés el­is­me­ré­se, ezért ren­ge­te­get dol­goz­tunk, több irány­ban is meg­pró­bál­tuk a kép­zés el­is­mer­te­té­sét meg­ol­da­ni. Vé­gül, a Bi­har Me­gyei Ta­ní­tók Há­za elismerő iga­zo­lást adott ki min­den résztvevő szá­má­ra.

2008 őszén is­mét el­in­dí­tot­tuk az alap­fo­kú kép­zést Nagy­vá­ra­don és Sep­si­szent­györ­gyön, mi­vel so­kan érdeklődtek a kép­zés lehetőségéről.

 

3. Amatőr együttesvezetők kép­zé­se

2006-ban vissza nem térítendő tá­mo­ga­tás­nak kö­szön­hetően si­ke­rült egy rö­vi­debb for­má­jú kép­zést meg­szer­vez­ni amatőr együttesvezetők szá­má­ra. A kép­zést há­rom hely­szí­nen, egy-egy in­ten­zív hét­vé­gén va­ló­sí­tot­tuk meg – Székelyudvarhelyen, Ko­lozs­vá­ron és Nagy­vá­ra­don. A kép­zés há­rom té­ma kö­ré épült: Tánc­tech­ni­ka – ok­ta­tó Ivácson Lász­ló, A tánc­ta­ní­tá­si mód­szer­tan és a tánc­stí­lus – ok­ta­tó Könczei Cson­gor, Szer­kesz­té­si alap­el­vek, ko­re­og­ra­fá­lá­si alap­is­me­re­tek – ok­ta­tó Lász­ló Csa­ba. A kép­zés­re je­len­tősen ke­ve­sebb együttesvezető je­lent­ke­zett, mint amennyi­re szá­mí­tot­tunk, is­mét azt a nem kielégítő hoz­zá­ál­lást ta­pasz­tal­tuk so­kak részéről, mint ame­lyet em­lí­tet­tünk az előző kép­zé­si for­mák kap­csán. Na­gyon so­kan sértőnek te­kin­tik, hogy őket kép­zés­re hív­ják, úgy ér­zik, ne­kik ar­ra nincs szük­sé­gük.

 

Rendezvények, fesztiválok

 

A Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let sep­si­szent­györ­gyi te­vé­keny­sé­ge alatt szá­mos ren­dez­vény­nek volt társszervezője, több ren­dez­vényt sa­ját kez­de­mé­nye­zés­re in­dí­tot­tunk út­já­ra. Társszer­ve­ző­ként elsősorban a Hi­va­tá­sos Együt­te­sek Ta­lál­ko­zó­já­ban vál­la­lunk sze­re­pet, de társszervezői va­gyunk évek óta, az Er­dé­lyi Táncházzenészek Ta­lál­ko­zó­já­nak is.

Sa­ját kez­de­mé­nye­zé­sű ren­dez­vé­nyünk az Er­dé­lyi Nép­tánc An­to­ló­gia. Ha­bár a 2007-ben első íz­ben meg­szer­ve­zett ren­dez­vény so­kunk­ban ké­te­lye­ket éb­resz­tett, úgy gon­dol­tuk, hogy még­is­csak esélyt adunk a ren­dez­vény­nek, hogy felnőjön az el­vá­rá­sok­hoz. Az első és má­so­dik ren­dez­vény kö­zött már je­len­tős el­té­ré­sek vol­tak. Az idei, 2009-es Er­dé­lyi Nép­tánc An­to­ló­gi­á­ra a sep­si­szent­györ­gyi vá­ros­na­pok alatt ke­rült sor, ép­pen az el­múlt hét vé­gén. Idén már 11 csa­pat vett részt az An­to­ló­gi­án.

A 2007-es év egyik kiemelkedő ese­mé­nye volt a 30 éves er­dé­lyi táncházmozgalom meg­ün­nep­lé­se Csík­sze­re­dá­ban. En­nek kap­csán ren­ge­teg embertől kap­tunk se­gít­sé­get, lehetőségeikhez mér­ten tag­ja­ink is részt vet­tek a ren­dez­vény szer­ve­zé­sé­ben – pla­ká­toz­tak, in­for­má­ci­ó­kat gyűj­töt­tek a ré­gi tánc­há­za­sok­ról, a hely­szí­nen is töb­ben fel­aján­lot­ták se­gít­sé­gü­ket. A ta­lál­ko­zó különböző prog­ram­ja­in hozzávetőlegesen 1600 sze­mély vett részt.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008