magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Könczei Csongor: Javaslat a romániai magyar intézményesített felsőfokú táncművészeti oktatás bevezetésére - 1 rész


 

A ro­má­ni­ai ma­gyar tánc­mű­vé­szet helyzetéről va­ló ér­te­ke­zés igen sok szem­pont­ból egyen­ér­té­kű a fennál­ló hi­á­nyos­sá­gok és prob­lé­mák fel­vá­zo­lá­sá­val. Ezért a je­len eset­ta­nul­mány először meg­pró­bál­ja össze­gez­ni, majd ele­mez­ni és ér­tel­mez­ni eze­ket, vé­gül pe­dig kí­sér­le­tet tesz – a ro­má­ni­ai Nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet alapszabályzatának előírásai alap­ján – egy, a ha­zai ma­gyar in­téz­mé­nye­sí­tett felsőfokú tánc­mű­vé­sze­ti ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­lat ki­dol­go­zá­sá­ra. A ko­lozs­vá­ri szék­he­lyű Nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­hez 2008. feb­ru­ár 6-án kel­tez­te át­ira­tát a Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let, amely­ben, mint or­szá­gos szak­mai szer­ve­zet fel­kér­te az in­té­ze­tet egy helyzetelemző eset­ta­nul­mány va­la­mint egy, a ha­zai ma­gyar in­téz­mé­nye­sí­tett felsőfokú tánc­mű­vé­sze­ti ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­lat ki­dol­go­zá­sá­ra.

 

1. Hely­zet­kép a ro­má­ni­ai ma­gyar (nép)tánc­mű­vé­szetről

Könczei CsongorA ro­má­ni­ai ma­gyar tánc­mű­vé­szet kul­túr­tör­té­ne­ti okok mi­att szin­te tel­jes egé­szé­ben a nép­tánc­ra kor­lá­to­zó­dik. (Erről A szak­ma be­csü­le­te. Hely­zet­kép az er­dé­lyi ma­gyar (nép)táncművészetről cím­mel A Hét 2004. szep­tem­ber 2-i, 33-34. szá­má­ban is ír­tam.) Ezt va­ló­szí­nű­leg meg­ha­tá­roz­zák a ki­sebb­sé­gi helyzetből adó­dó­an felértékelődött etnikus és tra­di­ci­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sok is, ame­lyek más, klasszi­kus vagy mo­dern tánc­mű­faj­ok ese­té­ben nem annyi­ra egy­ér­tel­mű­ek. Pél­dá­ul a Ko­lozs­vá­ri Ál­la­mi Ma­gyar Ope­ra Ba­lett­ka­ra sem a tár­su­lat össze­té­te­le, sem a re­per­to­ár szem­pont­já­ból nem ren­del­ke­zik meg­ha­tá­ro­zó etni­kus jel­leg­gel. Ugyan­így az utób­bi évek­ben di­va­tos­sá vá­ló re­ne­szánsz tánc­együt­te­sek, tánc­tan­fo­lyam­ok, vagy a különböző mo­dern­tánc-for­má­ci­ók is sok­kal sem­le­ge­seb­bek az etnicitás szem­pont­já­ból, mint a nép­táncegyüttesek. (Mond­hat­ni, az er­dé­lyi ma­gyar­ság szá­má­ra az etnikus tánc­kul­tú­rát a ha­gyo­má­nyos nép­tánc je­len­ti. Csak az utób­bi évek­ben kez­dett ki­bon­ta­koz­ni a ha­zai ma­gyar szín­mű­vé­szet irá­nyá­ból egy­faj­ta igény és nyi­tás a kor­társ moz­gás­mű­vé­sze­tek fe­lé, először kí­sér­le­ti jel­leg­gel, majd 2005-ben in­téz­mé­nye­sí­tett for­má­ban is.) 2005-ben jött lét­re a sep­si­szent­györ­gyi Há­rom­szék Tánc­együt­tes ke­re­té­ben működő M Stú­dió, mint az első ro­má­ni­ai ma­gyar hi­va­tá­sos moz­gás­mű­vé­sze­ti mű­hely, tár­su­lat; és szü­let­tek moz­gás­mű­vé­sze­ti jel­le­gű előadások: itt elsősorban a gyegyószentmiklósi Fi­gu­ra Stú­dió Szín­ház tár­su­la­tát kell meg­em­lí­te­ni. En­nek a fo­lya­mat­nak az ered­mé­nye­kép­pen ala­kul 2007-ben a ko­lozs­vá­ri ma­gyar szín­mű­vé­sze­tis hall­ga­tók­ra ala­po­zó GroundFloor Group moz­gás­mű­vé­sze­ti cso­port is.

És ak­kor kezd­jük a té­nyek fel­so­ro­lá­sá­val: Er­dély­ben je­len­leg öt hi­va­tá­sos, az­az pro­fesszi­o­ná­lis stá­tu­sú tánc­együt­tes mű­kö­dik. Ala­ku­lá­si sor­rend­ben: a ma­ros­vá­sár­he­lyi Ma­ros Mű­vész­együt­tes (elődje az 1956-ban ala­kul Ál­la­mi Szé­kely Né­pi Együt­tes), a sep­si­szent­györ­gyi Há­rom­szék Tánc­együt­tes (1990), a csík­sze­re­dai Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes (1990), az Ud­var­he­lyi Tánc­mű­hely (1998) és a Nagy­vá­rad Tánc­együt­tes (2002). 2005 óta a zi­la­hi Terbete Néptáncegyüttes egy része a Me­szes Néptáncegyüttes ma­gyar ta­go­za­ta­ként fél­hi­va­tá­sos stá­tusz­ban mű­kö­dik, amo­lyan fi­ze­tett műkedvelők. 2008 fo­lya­mán a Szatmár Me­gyei Ta­nács pró­bál­ko­zott lét­re­hoz­ni Szat­már­né­me­ti­ben egy ilyen tí­pu­sú együt­test, si­ker­te­le­nül. Ezek mel­lett több ­tu­cat­nyi műkedvelő, az­az amatőr ha­gyo­mány­ápo­ló, il­let­ve egy­re több hagyományőrző fa­lu­si tánc­együt­tes mű­kö­dik. Az utób­bi két ka­te­gó­ri­á­ról pon­tos szám­adat, hi­va­ta­los fel­mé­rés nincs, a rész­ada­tok összeg­zé­se ez idá­ig nem tör­tént meg. (Ezt az összeg­zést sem a ha­zai néptáncélet szak­mai ernyőszervezeteként mű­kö­dő Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let (lásd www.neptanc.ro), sem jogelődje, az 1990–2004 kö­zött létező Ro­má­ni­ai Ma­gyar Tánc­szö­vet­ség nem tet­te meg. A Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let tag­sá­gát ki­zá­ró­lag jo­gi sze­mé­lyek­ként működő szer­ve­ze­tek al­kot­ják, ame­lyek hi­va­tá­sos vagy műkedvelő néptáncegyüttesek fenn­tar­tói. A tag­sá­got jelentő 25 tag­szer­ve­zet (2007-es adat) két­ség­te­le­nül a leg­is­mer­tebb er­dé­lyi ma­gyar néptáncegyütteseket kép­vi­se­li, de ezek szá­ma közelről sem fe­di a létező és működő ha­zai néptáncegyüttesek szá­mát.) Ezek az együt­te­sek elő­a­dá­sokat tar­ta­nak, fel­lép­nek különböző fesz­ti­vá­lo­kon és ta­lál­ko­zó­kon, ven­dég­sze­re­pel­nek, te­vé­keny­sé­gü­ket rend­sze­re­sen jegy­zi a mé­dia. A kö­zön­ség meg­tap­sol­ja őket, a köz­vé­le­mény, s ezen be­lül az elit egy ré­sze vi­szo­lyog tőlük, más ré­sze, s ezen be­lül szin­tén az elit is, lel­ke­se­dik ér­tük, de ter­mé­sze­te­sen mind­ez csak a köz- és nem a nyom­ta­tott vé­le­mény szint­jén, leg­na­gyobb ré­szét pe­dig tel­je­sen hi­de­gen hagy­ja, ma­gya­rán nem ér­dek­li. Ál­ta­lá­ban él­ve­zik a hi­va­ta­los dis­kur­zus tá­mo­ga­tá­sát, mű­kö­dé­sük szer­ves ré­sze az etnikus kul­túr­po­li­ti­ká­nak. Ilyen ke­re­tek kö­zött né­hány ezer gyer­mek, fi­a­tal és ke­vés­bé fi­a­tal néptáncol ma Er­dély­ben. Van, aki pusz­tán csak lel­ke­sedésből, van, aki anya­gi meg­fon­to­lás­ból, van, aki más érdektől in­dít­va, van, aki nem tud­ja mi­ért, s van, aki mind­eze­kért együtt. Az össz­kép össze­tett: szín­pad­ja­in­kon az akár adatközlőnek tekinthető ha­gyo­mányőrző fa­lu­si tán­cos­tól az in­fan­ti­liz­mus ha­tá­rát sú­ro­ló, rossz­em­lé­kű né­pi­es­ke­dé­sen ke­resz­tül a tánc­há­zak ha­tá­sá­ra vissza a gyö­ke­rek­hez igé­nyen át el egé­szen a fej­lett tánc­tech­ni­kát igénylő tánc­já­té­kokig sok min­den el­fér. Lát­ha­tunk szer­kesz­tett és ke­vés­bé szer­kesz­tett, jó öt­le­te­ket tar­tal­ma­zó vagy el­her­dá­ló előadásokat, te­ma­ti­kus és té­má­tól, sőt oly­kor ma­gá­tól a tánc­tól is men­tes, jó és rossz ko­re­og­rá­fi­á­kat, vagy nem (vagy csak rész­ben) ko­re­og­ra­fált tán­co­lást. Ugyan­ak­kor to­váb­bi fej­le­mény, hogy a ma­gyar tan­nyel­vű ok­ta­tá­si rend­szer­ben (hang­sú­lyo­san az óvo­dák­ban és ele­mi osz­tá­lyok­ban) egy­re több he­lyen meg­je­le­nik a nép­tánc, mint gye­rek­fog­lal­ko­zás, vagy mint vá­laszt­ha­tó tan­tárgy. Az utób­bi év­ti­zed­ben a ha­zai köz­ok­ta­tás­ban igen gya­ko­ri je­len­ség, hogy vá­laszt­ha­tó (op­ci­o­ná­lis) tan­tárgy­ként, elsősorban kis­ta­go­za­tos osz­tá­lyok­ban ma­gyar nép­tán­cot ta­ní­ta­nak. Vi­szont ar­ról pon­tos ada­tok­kal vé­le­mé­nyem sze­rint még a tanfelügyelőségek sem ren­del­kez­nek, hogy konk­ré­tan hány he­lyen és mi­lyen for­má­ban (hogy pél­dá­ul tor­na­óra he­lyett vagy kü­lön, eset­leg órá­kon kí­vü­li te­vé­keny­ség­ként) zaj­lik ez az ok­ta­tás, mi­vel sok eset­ben a nép­tánc­óra nincs is hi­va­ta­lo­san fel­tűn­tet­ve az óra­rend­ben, nem sze­re­pel az is­ko­lai tan­rend­ben. Ez te­hát a je­len­le­gi tény­ál­lá­sa az er­dé­lyi ma­gyar nép­tán­cos élet­nek, moz­ga­lom­nak, művészetnek… De be­szél­he­tünk-e egy­ál­ta­lán er­dé­lyi (ro­má­ni­ai) ma­gyar néptáncművészetről?

 

2. A nép­tánc és a szín­pa­di tánc­mű­vé­szet vi­szo­nya

Mielőtt vá­la­szol­nánk a fel­ve­tett kér­dés­re, szük­sé­ges tisz­táz­nunk a nép­tánc és a szín­pa­di tánc­mű­vé­szet vi­szo­nyát. A je­len­le­gi ma­gyar nép­raj­zi szak­iro­da­lom­ban – és a köz­tu­dat­ban is – az, amit nép­tánc­nak ne­vez­nek/ne­ve­zünk, az a 19. szá­zad vé­gé­re ki­kris­tá­lyo­so­dott kö­zép-ke­let-eu­ró­pai pa­rasz­ti tánc­kul­tú­rá­ra vo­nat­ko­zik. Ezt a ha­gyo­má­nyos néptánc­kul­túrát pró­bál­ják néptáncegyütteseink szín­pa­di meg­­for­mált­ság­ban köz­ve­tí­te­ni, egy­szer­re – pa­ra­dox mó­don – megőrizni és fel­dol­goz­ni, te­hát ez ké­pe­zi mű­kö­dé­sük tár­gyát. De ho­gyan kap­cso­ló­dik a ha­gyo­má­nyos néptánckultúra a tánc­mű­vé­szet­hez? Pe­so­vár Ernő ír­ja, hogy a nép­tánc „a tá­gabb ér­te­lem­ben vett folk­lór egyik mű­vé­sze­ti ága, amely­nek tar­tal­mi és for­mai je­gye­it a min­den­ko­ri nép fo­gal­má­ba tar­to­zó tár­sa­dal­mi ré­te­gek és cso­por­tok vál­to­zó tu­dat­rend­sze­re és esz­té­ti­kai nor­mái ha­tá­roz­zák meg.” Ezek sze­rint a ha­gyo­má­nyos nép­tánc, mint a nép­mű­vé­szet egyik ága, szín­pa­don csak ak­kor tekint­hető mű­vé­szet­nek, ha azt hagyományőrző adatközlők előadásában lát­hat­juk. A tra­dí­ció és az au­ten­ti­kus­ság hang­sú­lyos je­len­lé­te eb­ben a kon­tex­tus­ban igen­csak fon­tos: az tekinthető ha­gyo­má­nyos adat­köz­lő tán­cos­nak, aki tánc­kul­tú­rá­ját a sa­ját kul­tu­rá­lis éle­té­nek hasz­nált és szer­ves ré­sze­ként is­me­ri, azt még tra­di­ci­o­ná­lis köz­ve­tí­tés­sel örö­köl­te, az­az nem be­ta­ní­tott vagy fel­élesz­tett kul­tu­rá­lis örök­ség­ként éli meg. Aki­nek a tánc elsősorban egy anya­nyel­vi szin­ten is­mert ha­gyo­má­nyos nemverbális rep­re­zen­tá­ci­ós rend­szer, és nem szín­pa­di meg­nyi­lat­ko­zás (még ak­kor sem, ha idős ko­rá­ra az em­lí­tett, lelkesedő elit meg­szok­tat­ta ve­le a ref­lek­to­rok fé­nyét), te­hát aki ké­pes tán­cos anya­nyel­vén kom­mu­ni­kál­ni tra­di­ci­o­ná­lis kö­ze­gé­ben. És csak­is, a kom­mu­ni­ká­ci­ó­hoz szük­sé­ges adó-vevő pá­ro­so­kat tar­tal­ma­zó sa­ját kö­ze­gé­ben! En­nek fel nem is­me­ré­se ve­zet a nép­tán­cot szín­pa­di elő­a­dó­mű­vészetként is értékelők egyik alap­té­ve­dé­sé­hez: ami­­kor a ha­gyo­má­nyos nép­tán­cot – ki­emel­ve sa­ját ter­mé­sze­tes közegéből – szín­pad­ra ál­lít­ják, s úgy szem­lé­lik, mint egy táncelőa­dást, el­fe­lej­tik, hogy en­nek és a szín­pa­di előadó­művészetnek funk­ci­ói el­té­rőek, te­hát a ha­gyo­má­nyos nép­tán­cot nem le­het szín­pa­di előadómű­vé­szetként szem­lél­ni!

A tánc­mű­vé­szet egy komp­lex mű­vé­sze­ti ág: egy­ne­mű kö­ze­ge az em­be­ri test időben (ál­ta­lá­ban ze­ne­kí­sé­ret­tel) és tér­ben ki­fej­tett moz­gá­sa. Szín­pa­di elő­a­dó­művészetként en­nek a moz­gás­nak meg­nyil­vá­nu­lá­si for­mái a tu­da­to­san – különböző, tánc­tör­té­ne­ti­leg ki­fej­lesz­tett előadóművészi mozgásnyelvekből – szer­­kesz­tett kom­po­zí­ci­ók, az­az ko­re­og­rá­fi­ák. Egy ilyen moz­gás­nyelv­nek le­het for­rá­sa a ha­gyo­má­nyos nép­tánc is, er­re a nap­ja­ink­ban fel­bom­ló/fel­bom­lott kö­zép-ke­let-eu­ró­pai tánc­kul­tú­rá­ra az em­lí­tett mű­kö­dő néptáncegyütteseken kí­vül igen sok – igaz egy­e­lő­re túl­nyo­mó­részt ma­gyar­or­szá­gi – kor­társ tánc­mű­vész is ala­poz. Össze­gez­ve: a ha­gyo­má­nyos néptánc­kul­túra a folk­lór egyik ága, a sa­ját kö­ze­gé­ben nép­mű­vé­szet. Alap­ja, for­rá­sa és ih­le­te le­het mű­vi­leg szer­kesz­tett táncelőadásoknak, de pusz­tán ön­ma­gá­ban nem tekinthető szín­pa­di tánc­mű­vé­szet­nek. Ezért fon­tos ki­mon­da­nunk: ha­gyo­má­nyos kö­ze­gén kí­vül a nép­tánc­mű­vé­szet nem lé­te­zik, nem lé­tez­het, a tánc, a moz­gás szín­pa­di, előadó-művészeti meg­nyi­lat­ko­zá­sa vagy tánc­mű­vé­szet, ha en­nek egye­te­mes is­mér­vei ér­vé­nye­sül­nek, vagy di­let­táns pró­bál­ko­zás… De ak­kor be­szél­he­tünk-e er­dé­lyi (ro­má­ni­ai) ma­gyar táncművészetről? Egy­ál­ta­lán le­het­sé­ges-e ki­zá­ró­lag az ún. néptáncegyütteseink mű­kö­dé­se és pro­duk­ci­ói alap­ján – a né­hány al­ko­tó­mű­hely­re kor­lá­to­zott er­dé­lyi (ro­má­ni­ai) ma­gyar mű­tánc és kor­társ mo­dern tánc­mű­vé­szet mel­lett (vagy ezek hi­á­nyá­ban) – erről a mű­vé­sze­ti ág­ról ér­te­kez­ni?

A vá­lasz egy­sze­rű: al­ka­lom­sze­rű­en igen, ál­ta­lá­ban nem. Igen, ha az em­lí­tett (nép)táncegyüttesek né­mely kiemelkedő előadását néz­zük. Nem, ha a töb­bit. S főképp nem, ha a szak­kép­zés hely­ze­tét ele­mez­zük. Mert gyak­ran han­goz­tat­juk: nin­cse­nek szak­­em­be­re­ink. Va­ló igaz: a sze­ren­csés eset­ben lel­kes és te­het­sé­ges autodidaktizmus nem pó­tol­hat­ja a szak­kép­zést. (És ak­kor a min­dent átszövő di­let­tan­tiz­mus­ról, az ön­je­lölt tánc­ok­ta­tók, ko­re­og­rá­fu­sok, szak­em­be­rek ár­tal­mas tevékenységéről még nem be­szél­tünk.) Köz­tu­dott, hogy mai vi­lá­gunk­ban min­den mű­vé­szet megfelelő szak­kép­zé­sen, min­den­fé­le szak­kép­zés pe­dig in­téz­mé­nye­sí­tett ok­ta­tá­si rend­sze­ren alap­szik. Amed­dig hi­á­nyoz­nak szak­is­ko­lá­ink, ese­tünk­ben mű­vé­sze­ti tánc­szak­is­ko­lá­ink, tánc­in­té­ze­te­ink, ad­dig nem ren­del­ke­zünk kép­zett tánc­mű­vé­szek­kel. Amed­dig nincs Tánc­mű­vé­sze­ti Főiskolánk, ad­dig nem lesz kép­zett ko­re­og­rá­fu­sunk, tánc­pe­da­gó­gu­sunk. Sőt, szak­ma­i­lag fel­ké­szült tánc­kri­ti­ku­sunk sem, aki nem mű­sor­fü­ze­te­ket szem­léz, nem csak a hagyományőrzésről és nem­ze­ti ön­tu­da­tunk­ról tud öm­len­ge­ni, ha­nem értő (értsd: tán­cos szak­nyel­vet ismerő) és lé­nye­gi kri­ti­ká­nak tud han­got ad­ni. És amed­dig nem ren­del­ke­zünk rend­sze­res és igé­nyes táncoktató-képző tan­fo­lyam­ok­kal, ad­dig nem lesz minőségi műkedvelő tánc­éle­tünk sem. Az el­múlt évek né­hány lel­kes kez­de­mé­nye­zé­se ez irány­ban igen ke­vés­nek bi­zo­nyult. Így pél­dá­ul a Ro­má­ni­ai Ma­gyar Nép­tánc Egye­sü­let 2005-ben szer­ve­zett há­rom hely­szí­nen (Csík­sze­re­da, Sep­si­szent­györgy és Szamosújvár) egy kö­zép­fo­kú, 2006-ban hat hely­szí­nen (Ko­lozs­vár, Ma­ros­vá­sár­hely, Nagy­vá­rad, Sep­si­szent­györgy, Szamosújvár és Székelykeresztúr) egy alap­fo­kú néptáncoktató tan­fo­lya­mot, 2007-ben pe­dig szin­tén há­rom hely­szí­nen (Ko­lozs­vár, Nagy­vá­rad  és Székelyudvarhely) egy amatőr együttesvezetői tan­fo­lya­mot. Va­la­mennyi kép­zés­for­ma – a ta­gad­ha­tat­lan hasz­nos­sá­guk el­le­né­re – anya­gi, va­la­mint akkre­di­tációs prob­lé­mák mi­att el­akadt. Szin­tén kép­zés­pót­lan­dó szán­dék­kal a Nép­tánc Egye­sü­let 2007-ben el­in­dí­tot­ta Sep­si­szent­györ­gyön a koreográfusképző tan­fo­lyam­prog­ram­ját, ame­lyi­ket ez idá­ig öt al­ka­lom­mal si­ke­rült meg­szer­vez­ni. Már­pe­dig, ha nem ren­del­ke­zünk kép­zett tánc­pe­da­gó­gu­sok­kal, ki és mit ta­nít az is­ko­lá­ink­ban je­len­leg terjedő nép­tánc­óra fe­dő­név alatt? Ha nem ren­del­ke­zünk kép­zett tánc­ok­ta­tók­kal, együttesvezetőkkel, mi a biz­to­sí­té­ka a szak­mai fejlődésnek, kon­ku­ren­ci­á­nak? És nem utol­só sor­­ban, ha nem ren­del­ke­zünk kép­zett ko­re­og­rá­fu­sok­kal, tánc­mű­vé­szek­kel, be­szél­he­tünk-e egy­ál­ta­lán hi­va­tás­ról, tánc­mű­vész stá­tus­ról? Egy­ál­ta­lán – az érin­tet­tek szűk kö­rén kí­vül – ér­dek­li-e az er­dé­lyi ma­gyar tár­sa­dal­mat ez a kér­dés­kör? Be­szé­lünk er­dé­lyi ma­gyar iro­da­lom­ról, er­dé­lyi ma­gyar szín­ját­szás­ról, er­dé­lyi ma­gyar képzőművészetről, er­dé­lyi ma­gyar zeneművészetről… de er­dé­lyi ma­gyar táncművé­szetről?

 

3. Köz­pén­zek el­her­dá­lá­sa –  az anya­nyel­vű tánc­mű­vé­sze­ti ok­ta­tás, a kép­zett szak­em­be­rek hi­á­nya

Erről a kérdéskörről a Művelődés 2006. évi 4. szá­má­ban is ír­tam már. Tán­cos, pon­to­sab­ban nép­tán­cos kö­zös­ség az er­dé­lyi ma­gyar, leg­alább­is úgy tű­nik a különböző ha­zai és ma­gyar­or­szá­gi ál­la­mi, köz­ala­pít­vá­nyi és ön­kor­mány­za­ti tá­mo­ga­tá­sok alap­ján. És ezt akár egy ör­ven­de­tes tény­ál­lás­nak, vagy a ha­gyo­má­nyos ér­té­ke­in­ket mél­tá­nyo­san tá­mo­ga­tó kul­túr­po­li­ti­ka ha­té­kony mű­kö­dé­sé­nek is te­kint­het­nénk: lám, a tra­di­ci­o­ná­lis né­pi tánc­kul­tú­ra tel­jes kö­rű fel­bom­lá­sa el­le­né­re egy­re töb­ben és egy­re töb­bet néptáncolhatnak. Hi­szen az im­már öt hi­va­tá­sos tánc­együt­te­sünk (és az őket tá­mo­ga­tó ci­vil hát­tér­in­téz­mé­nyek) éves költ­ség­ve­té­se (és pá­lyá­za­tai), az egy­re bővülő mű­ked­velő nép­tán­cos kö­ze­get (az­az a hagyományőrző és ha­gyo­mány­ápo­ló nép­tánc­cso­por­to­kat) fenn­tar­tó, szervező és tá­mo­ga­tó ala­pít­vá­nyok és egye­sü­le­tek pá­lyá­za­tai, va­la­mint az egy­re több néptáncfesztivál (és -találkozó), tánc­ház, tánc­tá­bor vagy akár fa­lu­nap, és nem utol­só sor­ban az ava­tó és emlékező, pánt­li­ka­el­vá­gó és ko­szo­rú­zó ün­ne­pi pil­la­na­tok nép­tán­cos hát­tér­mo­men­tu­mai éven­te kö­rül­be­lül más­fél­mil­li­ó­nyi euró köz­pénzt emész­te­nek fel. A hely­zet­is­me­ret és az in­for­má­ci­ók alap­ján be­csült adat: az összeg túl­nyo­mó ré­szét az öt hi­va­tá­sos együt­tes éves költ­ség­ve­té­se te­szi ki, de jelentősek a különböző köz­ala­pít­vány­ok és köz­pon­ti kor­mány­za­ti for­rá­sok ál­tal nép­tánc cél­ra meg­ítélt tá­mo­ga­tá­sok is. Csak 2007-ben pél­dá­ul a Communitas Ala­pít­vány Művelődési Szak­­tes­tü­le­te 108 800 lej, a Communitas Ala­pít­vány If­jú­sá­gi Szak­tes­tü­le­te 7300 lej, a ro­mán kor­mány­zat Et­ni­kum­kö­zi Kap­cso­la­tok Hi­va­ta­la (Departamentul pentru Relaţii Interetnice) 38 676 lej, az Eurotrans Ala­pít­vány pe­dig 50 500 lej tá­mo­ga­tást nyúj­tott a ki­zá­ró­lag ma­gyar nép­tánc te­ma­ti­ká­jú pá­lyá­za­tok­ra. Ugyan­ak­kor a ma­gyar­or­szá­gi Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal 500 000 fo­rint­tal (az Er­dé­lyi Ma­gyar Köz­mű­ve­lő­dé­si Egye­sü­le­ten ke­resz­tül), a Szülőföld Alap 11,3 mil­lió fo­rint­tal, a Ma­gyar Ok­ta­tá­si és Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um 2,8 mil­lió fo­rint­tal, a Nemzeti Kul­tu­rá­lis Alap Nép­mű­vé­sze­ti Szak­mai Kol­lé­gi­u­ma 10,1 mil­lió fo­rint­tal, a Tánc­mű­vé­sze­ti Szak­­mai Kol­lé­gi­u­ma 4,55 mil­lió fo­rint­tal, a Közmű­velődési Szak­mai Kol­lé­gi­u­ma pe­dig 1,8 mil­lió fo­rint­tal tá­mo­gat­ta a ro­má­ni­ai ma­gyar nép­tánc­mű­vé­sze­tet. Csak ez össze­sen 205276 lejt és 31,05 mil­lió fo­rin­tot (a 2007-es 1,35-ös át­lag­ár­fo­lyam sze­rint 419 175 lejt), az­az össze­sen 624451 lejt (kö­rül­be­lül 180 000 eurót) je­len­tett. Az utób­bi évek­ben im­már a Ro­mán Kul­tusz­mi­nisz­té­ri­um­hoz és a Ro­mán Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap­hoz (AFCN) is si­ke­re­sen pá­lyáz­nak különböző er­dé­lyi ma­gyar néptáncegyüttesek, vagy ezek tá­mo­ga­tó hát­tér­in­téz­mé­nyei. És nem utol­só sor­ban igen jelentős anya­gi tá­mo­ga­tást nyúj­ta­nak a he­lyi köz­igaz­ga­tás­ok, a me­gyei, vá­ro­si és köz­sé­gi ta­ná­csok is (hang­sú­lyo­san pél­dá­ul a me­gyei köz­igaz­ga­tás­ok alá tar­to­zó Né­pi Al­ko­tá­sok Há­zai va­la­mint a Me­gyei Művelődési Igazgatóságok), vi­szont ezekről az összegekről a je­len ta­nul­mány szerzője nem ren­del­ke­zik át­fo­gó és pon­tos ada­tok­kal, csak né­hány, elsősorban Kolozs me­gyé­re vo­nat­ko­zó rész­adat­tal. Hogy ezek­nek a pén­zek­nek az összes­sé­ge, va­gyis az em­lí­tett más­fél­mil­li­ó­nyi euró sok vagy ke­vés, szem­pont kér­dé­se. De egy biz­tos: már elég­gé nagy összeg ah­hoz, hogy (köz­vet­le­nül) a tá­mo­ga­tá­sok­ról dön­tés­ho­zó szer­vek és (köz­vet­ve) a hi­va­ta­los dis­kur­zus, to­váb­bá a köz­vé­le­mény át­gon­dol­has­sa az er­dé­lyi ma­gyar (nép)­tánc­művészet hely­ze­tét, pon­to­san az em­lí­tett köz­pénz­be­li fi­nan­szí­ro­zás mér­té­ke mi­att.

Mert itt ko­moly gon­dok van­nak: a mér­ték nincs össz­hang­ban a minőséggel, va­gyis a mennyi­ség a szak­sze­rű­ség­gel, ma­gya­rán a fel­mu­ta­tott ered­mény igen ke­vés a je­len­le­gi tá­mo­ga­tott­ság­hoz ké­pest. A hely­zet azért is sú­lyos, mi­vel köz­éle­tünk egy­ál­ta­lán nem ren­del­ke­zik sem­mi­lyen át­fo­gó el­kép­ze­lés­sel az er­dé­lyi ma­gyar (nép)táncművészet lé­tét (je­le­nét és jövőjét) illetően. Így ke­rül­het ki- és el­osz­tás­ra éven­te a szó­ban for­gó jelentős összeg anél­kül, hogy egy­ál­ta­lán felvetődne pél­dá­ul a szak­kép­zés szin­te tel­jes kö­rű hi­á­nya.

Az er­dé­lyi ma­gyar (nép)táncművészet leg­na­gyobb prob­lé­má­ja a szak­kép­zés, sőt mond­hat­ni az er­re irá­nyu­ló kon­cep­ci­ók szin­te tel­jes kö­rű hi­á­nya. Tu­laj­don­kép­pen 1990 óta fo­lya­ma­to­san háztetőket épí­tünk ala­pok nél­kül, s így könnyen pa­ra­dox hely­ze­tek adód­nak. Pél­dá­ul szem­ben a tíz­mil­lió la­kos­sá­gú Ma­gyar­or­szág közpénzekből fenn­tar­tott négy hi­va­tá­sos (nép)táncegyüttesével, a mi más­fél­mil­li­ós kö­zös­sé­günk je­len­leg öt közpénzekből fenn­tar­tott hi­va­tá­sos (nép)táncegyüttessel ren­del­ke­zik, s mind­ez úgy, hogy Ma­gya­ror­szá­gon mű­kö­dik tánc­mű­vé­sze­ti alap­kép­zés (szak­is­ko­lák, tan­fo­lyam­ok stb.), és van tánc­mű­vé­sze­ti főiskola is, míg ná­lunk? Ma­gya­r­or­­szá­gon a Nem­ze­ti Alap­tan­terv­ben sze­re­pel a tánc­mű­vé­sze­ti ok­ta­tás: pél­dá­ul csak a 2007-2008-as tan­év­ben 459 alap­fo­kú mű­vé­szet­ok­ta­tá­si in­téz­mény mű­kö­dött tánc­mű­vé­sze­ti ág­gal, ebből 338 nép­tánc tan­szak­kal. (Lásd Köz­ok­ta­tá­si In­for­má­ci­ós Iro­da: www.kir.hu.) Azt is hoz­zá kell ten­ni, hogy az is­ko­la­rend­sze­rű tánc­mű­vész­kép­zés Ma­gya­ror­szá­gon 1937-ben in­dult, ami­kor a bu­da­pes­ti Ma­gyar Ki­rá­lyi Ope­ra­ház elsőként be­ve­zet­te a balettnö­ven­dékek ál­la­mi­lag szer­ve­zett ok­ta­tá­sát. Ezt egé­szí­tet­te ki az 1949-ben létrejövő Tánc­mű­vé­sze­ti Is­ko­la. A két in­téz­mény egye­sí­té­sé­vel jött lét­re 1950-ben az Ál­la­mi Ba­lett In­té­zet, amely 1990 óta vi­se­li a Ma­gyar Tánc­mű­vé­sze­ti Főiskola ne­vet. Je­len­leg a főiskola töb­bek kö­zött egy Táncművészképző In­té­ze­tet és egy Ko­re­og­rá­fus- és Táncpedagógus-képző In­té­ze­tet mű­köd­tet. Az első in­té­ze­ten be­lül mű­kö­dik a Klasszi­kus ba­lett és Mo­dern­tánc Tan­szék, a Nép­tánc és Szín­há­zi tánc Tan­szék és a Ze­nei és Ze­ne­el­mé­le­ti Tan­szék, a má­sik in­té­zet­hez pe­dig egy El­mé­le­ti, egy Koreográfusképző és egy Pedagógusképző Tan­szék tar­to­zik. (Rész­le­te­sen lásd: www.mtf.hu.)

Le­szá­mít­va az utób­bi évek né­hány, fen­tebb em­lí­tett ci­vil kez­de­mé­nye­zé­sét – ame­lyek elsősorban a kü­lönböző szin­tű tánc­ok­ta­tó tan­fo­lyam­ok­ra vo­nat­koz­tak/vo­nat­koz­nak – egyelőre nem lé­te­zik in­téz­mé­nye­sí­tett tánc­mű­vé­sze­ti kép­zés. Ezért, ha na­gyon sar­kí­tot­tan fo­gal­ma­zunk, ak­kor a megfelelő szak­kép­zés hi­á­nyá­ban ala­pí­tott hi­va­tá­sos együt­te­se­ink pro­fesszi­o­ná­lis mű­vé­sze­ti in­téz­mény­ként megkér­dő­jelezhetőek, mű­kö­dé­sük akár köz­pén­zek el­her­dá­lá­sá­nak is tekinthető! Hogy mit szól eh­hez a köz­vé­le­mény? Sem­mit, a je­len­le­gi köz­vé­le­ke­dés a ha­zai (nép)­táncművészetet (még) nem tart­ja el­fo­ga­dott mű­­vé­sze­ti ág­nak, tár­sa­dal­mi­lag meg­be­csült élet­pá­lyá­nak, ugyan, mitől mű­vész egy tán­cos? Hogy mit szól eh­hez a hi­va­ta­los dis­kur­zus? Ke­ve­set, va­gyis annyit, hogy szük­sé­ges tá­mo­gat­ni a hagyomány­őr­zést fel­vál­la­ló hi­va­tá­sos/önál­ló ma­gyar in­téz­mé­nye­in­ket, s kü­lön­ben is „örül­jünk an­nak, hogy lé­tez­nek ilyen in­téz­mé­nyek”. És hogy mit szól­nak eh­hez a nép­tán­co­lók, az érin­tett in­téz­mé­nyek, együt­te­sek, a szak­ma? Egy­sé­ge­sen (saj­nos) sem­mit vagy ke­ve­set: ál­ta­lá­ban ér­zé­ke­lik a mos­to­ha hely­ze­tet, s van­nak, akik meg­pró­bál­nak a hely­zet­hez al­kal­maz­kod­va épít­kez­ni, úgy gon­dol­va, hogy kitermelhető az után­pót­lás, a tán­cos szak­ma a létező ke­re­tek kö­zött is. (Ezért is nagy ná­lunk az át­jár­ha­tó­ság a hagyo­mány­őr­ző fa­lu­si tán­cos és a hi­va­tá­sos tánc­mű­vész szint­jei kö­zött, nem vi­lá­gos, hogy adott ese­tek­ben tánc­mű­vé­szetről, hagyományőrzésről, műkedvelő tánci­ká­lás­ról vagy tánc­há­zas mu­lat­ság­ról be­szé­lünk.)

De az in­téz­mé­nye­sí­tett autodidaktizmus nem he­lyet­te­sít­he­ti a szak­kép­zést, és az sem le­het örök­ér­vé­nyű érv, hogy „örül­jünk, hogy van, mert ma­gyar”, mi­vel az et­ni­kum nem esz­té­ti­kai minőség, at­tól, hogy va­la­mi ma­gyar, még le­het rossz, sőt! És a hely­zet felelősége egy­aránt érin­ti az er­dé­lyi dön­tés­ho­zó eli­tet (és po­li­ti­ku­mot) és a kul­tu­rá­lis kö­zös­sé­gün­ket: ha már in­téz­mé­nye­ket mű­köd­te­tünk és jelentős köz­pén­zek­kel tá­mo­gat­juk a ha­zai nép­tán­co­lást, ak­kor ide­je len­ne a szak­kép­zés hely­ze­tét is meg­ol­da­ni. Mert ad­dig nem be­szél­he­tünk er­dé­lyi ma­gyar tánc­mű­­vészetről…




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008