magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Fügedi János: Hozzászólás Könczei Csongor dolgozatához


 

Könczei Cson­gor ta­nul­má­nyá­ban a hely­zet­kép fel­vá­zo­lá­sá­val, a nép­tánc és a szín­pa­di tánc­mű­vé­szet vi­szo­nyát elemező meg­ál­la­pí­tá­sa­i­val és té­te­le­i­vel messzemenően egyet­ér­tek. Cson­gor a néptáncmozgalmat, an­nak tar­tal­mát, hi­á­nyos­sá­ga­it, esz­té­ti­kai anak­ro­niz­mu­sát, ese­ten­kén­ti bor­nírt­sá­gát igen pon­to­san jel­le­mez­te, de ugyan­ilyen pon­to­san ve­tet­te fel az er­dé­lyi ha­gyo­má­nyos moz­du­lat­kul­tú­ra jelentő­sé­gét és megőrzésének alapvető fon­tos­sá­gát is. Azt hi­szem, a jelenlévőknek nem kell kü­lö­nö­seb­ben bi­zony­­gat­ni, mi­lyen pá­rat­la­nul gaz­dag és a vi­lá­gon egye­­dül­ál­ló nép­tánc és nép­ze­nei ha­gyo­mány ala­kult ki Er­dély te­rü­le­tén, feltehetőleg a különböző kul­tú­rák egy­más­ra ha­tá­sa, va­la­mint szin­túgy bi­zo­nyos gaz­da­sá­gi pe­ri­fé­ri­á­ra szo­ru­lás és kul­tu­rá­lis elszi­ge­te­lő­dés ered­mé­nye­ként. A fel­adat nyil­ván az, hogy mi­ként le­het ezt a kul­tú­rát megőrizni úgy, hogy az ne for­dul­jon giccs­be, az­az úgy tart­sa meg ere­de­ti­sé­gét, hi­te­les­sé­gét, hogy au­ten­ti­kus lét­fel­tét­elei szük­ség­sze­­rű­en szűn­nek, avagy szűn­tek meg. A vá­lasz egy­sze­rű, a meg­ol­dás szin­te le­he­tet­len: az er­dé­lyi nép­tánc és nép­ze­ne szel­le­mét kell megőrizni.

Fügedi JánosA hoz­zá­szó­lás ér­de­mi ré­szét rög­tön egy zá­ró­je­les meg­jegy­zés­sel, rö­vid terminológiai-filozófikus esz­me­fut­ta­tás­sal kez­de­ném. Egy­szer ál­lí­tó­lag Lábánt meg­kér­dez­ték, mi a vé­le­mé­nye a ma­gyar­or­szá­gi moz­­­gás­mű­vé­sze­ti fejleményekről. Lá­bán ál­lí­tó­lag így fe­lelt: moz­gás­mű­vé­szet? Olyan nincs. A ma­gyar nyelv igen kifejező ab­ban a te­kin­tet­ben, hogy kü­lönb­sé­get tud ten­ni moz­gás és moz­du­lat kö­zött. Moz­gás­nak ne­vez­zük bár­mely tárgy tér­be­li út­ját, le­gyen az au­tó, repülő, go­lyó, lab­da, kő, te­hát a moz­gás, mint fo­ga­lom fi­zi­kai je­len­sé­get je­löl. Még azt is mond­juk, egy tárgy el- vagy meg­moz­dul. De a moz­du­lat alapvetően em­be­ri. A moz­du­lat szó ön­ma­ga kifejező, jelzőivel ka­rak­tert áb­rá­zo­ló, és mi más is len­ne a moz­du­lat mű­vé­sze­te, mint a tánc? Ezért azt ja­va­so­lom, in­kább mozdulatművészetről, mint moz­gás­művészetről ejt­sünk szót.

De tér­jünk vissza a köz­vet­len tárgy­hoz, és néz­zük Könczei Cson­gor esszé­jé­nek 5., ja­vas­la­ti pont­ját. Ha jól ér­tet­tem, Cson­gor a Ma­gyar Tánc­mű­vé­sze­ti Főiskola (MTF) 3+2-es struk­tú­rá­ját vet­te ala­pul, és a 3 éves alap­kép­zés cél­ja­ként a hi­va­tá­sos tán­cos kép­zést je­löl­te meg. Ez­zel kap­cso­lat­ban szá­mos prob­lé­ma me­rül fel.

1. A va­lós hi­va­tá­sos tán­cos kép­zés, te­hát az MTF ún. ta­go­za­tai ba­lett ese­té­ben 10 éves kor­ban, nép­tánc és szín­pa­di tánc ese­té­ben 14 éves kor­ban kezdődik. Év­szá­za­dos ta­pasz­ta­la­ti tény, hogy a moz­gás­kész­ség fej­lesz­té­sé­nek ide­á­lis időpontja a 10 éves kor kör­nyé­ke, szin­te va­la­mennyi, az erőnléten és az ál­ló­ké­pes­sé­gen ala­pu­ló sport művelőit képző rend­szer er­re a kor­ra he­lye­zi kép­zé­sé­nek kez­de­tét. A Ba­lett­in­té­zet 1976-ban in­dult nép­tánc ta­go­za­ta kí­sér­le­ti jel­leg­gel ve­zet­te be, hogy nép­tán­co­sa­it 14 éves kor­ban kez­di fej­lesz­te­ni. Szá­mos tán­cos a bi­zo­nyí­té­ka, hogy a kí­sér­let si­ke­rült, igen ma­gas szín­vo­na­lú, később akár más mű­faj­ban is si­ke­res előadó nevelhető még ettől a kor­tól kezdődően is. Azon­ban ez a felső ha­tár, 18 éves kor­ban hi­va­tá­sos tán­cos kép­zést kez­de­ni már ál­ta­lá­ban meg­ké­sett vál­lal­ko­zás. Az élet­ko­ri és szak­mai szük­ség­sze­rű­ség egyez­te­té­se ér­de­ké­ben kü­lön jog­sza­bály biz­to­sít­ja, hogy az MTF nö­ven­dé­kei 16 éve­sen egy­szer­re kö­zép- és főiskolások, és 20 éve­sen kap­nak felsőfokú vég­zett­sé­get.

2. Még­is, vet­het­nék el­len, az MTF kép­zé­si struk­tú­rá­já­ban az újon­nan akk­re­di­tált, felsőfokú, te­hát leg­ko­ráb­ban 18 éves kor­ban kezdődő 3 éves alap­kép­­zés ki­me­ne­ti el­ne­ve­zé­se: tán­cos és próbavezető, te­hát tán­co­so­kat ké­pez­nek. Név­leg. Ez egy kény­szer­hely­zet ered­mé­nye, az ed­di­gi négy­éves felsőfokú tánc­pe­da­gó­gus kép­zést el kel­lett he­lyez­ni egy ráerőltetett, ame­ri­kai szisz­té­má­ra ki­ala­kí­tott rend­szer­ben, va­ló­szí­nű­leg azért, hogy a kép­zé­si for­mák majd az EU-ban kom­pa­ti­bi­li­sek le­gye­nek mind egy­más­sal, mind a ten­ge­ren­tú­li for­má­ci­ók­kal. Tény­sze­rű­en: hi­á­ba kap­nak az alapképésen vég­zett hall­ga­tók tán­cos vég­zett­sé­get, csak itt szer­zett fel­ké­szült­sé­gük so­ha nem le­het ver­seny­ké­pes a megfelelő időben kez­dett tán­cos kép­zett­ség­gel. Más szó­val, ha az er­dé­lyi ma­gyar tánc­mű­vé­sze­ti kép­zés egy ilyen szer­ke­zet­be be­le­egye­zik, sa­ját hát­rá­nyos hely­ze­tét be­to­noz­za be. Hi­va­tá­sos együt­te­sei va­ló­já­ban gyen­ge tán­co­so­kat kap­nak majd, és ez ele­ve gyen­ge mű­vé­szi tel­je­sít­ményt ered­mé­nyez, ar­ról már nem is be­szél­ve, hogy ilyen fel­ké­szült­sé­gű tán­co­so­kat fel­mu­tat­va a kép­zés nem­zet­kö­zi szin­ten meg sem je­len­het.

3. Lép­jünk to­vább: mi a prob­lé­ma? A prob­lé­ma az, hogy egy kog­ni­tív kép­zés­re ki­ala­kí­tott szer­ke­ze­tet (alapképzés+magiszteri: BA+MA) kel­le­ne procedurális tu­dás meg­szer­zé­sé­re al­kal­maz­ni. Fá­ból vas­ka­ri­ka, ezt a meg­kö­ze­lí­tést a felelős dön­tés­ho­zók­nak új­ra kel­le­ne gon­dol­ni.

4. Mi­re len­ne al­kal­mas még­is a meg­fo­gal­ma­zott BA+MA szer­ke­ze­tű felsőfokú tánc­mű­vé­sze­ti kép­zés? Min­den egyéb­re: tánc­pe­da­gó­gu­sok, ko­re­og­rá­fu­sok és tánc­el­mé­le­ti szak­em­be­rek kép­zé­sé­re, akik­nek szin­tén szük­sé­ges ugyan a megfelelő tán­cos kész­ség el­sa­já­tí­tá­sa, de nem olyan ki­emelt mér­ték­ben, mint egy hi­va­tá­sos tán­cos­nak. Nép­tánc ese­té­ben pél­dá­ul a hang­súlyt nem is annyi­ra a moz­gás­kész­ség fej­lesz­té­sé­re, ha­nem a tánc­tí­pu­sok (eset­leg ko­re­og­rá­fi­ák) szé­les ská­lá­já­nak is­me­re­té­re kell he­lyez­ni.

5. Lép­jünk egy szint­tel mé­lyebb­re, a tan­tár­gyak rend­sze­ré­hez. Igen erősen vo­nom két­ség­be azon be­so­ro­lás helyt­ál­ló­sá­gát, hogy a kinetográfia az el­mé­le­ti mel­lék­tan­tár­gyak kö­zött kap helyt, még ak­kor is, ha ez az MTF je­len­le­gi gya­kor­la­ta. A kinetográfia lát­vá­nyos hát­tér­be szo­rí­tá­sa az MTF néptáncpedagógus kép­zé­sé­ben egyet­len dön­tés­ho­zó sze­mé­lyes pre­fe­ren­ci­á­já­nak kö­vet­kez­mé­nye, aki a szak­mai ér­vek el­le­né­re is ki­tar­tott el­ha­tá­ro­zá­sa mel­lett. A kinetog­rá­fia jelentőségének ki­eme­lé­se a tárgy irán­ti sze­mé­lyes elkötelezettségből fa­ka­dó el­fo­gult­ság­nak, ha­za­be­szé­lés­nek tűn­het, de ezt ha­tá­ro­zot­tan ta­ga­dom. A tán­cos moz­du­lat­vi­lág legalapvetőbb el­mé­le­ti tár­gya nem a BA tan­tár­gyi lis­tá­ján megjelenő tánc­tör­té­net, sem az etnokoreológia, még ke­vés­bé a szín­ház­tör­té­net vagy drá­ma­el­mé­let, ha­nem a moz­du­lat­elem­zés. A tán­cos moz­du­lat elem­zé­se és ter­mé­sze­te­sen an­nak rög­zí­té­se le­het csak az előfeltétele min­den to­váb­bi, va­ló­ban ér­de­mi szak­mai el­mé­le­ti mun­ká­nak. A tánc el­mé­le­ti hely­ben to­po­gá­sa, té­to­va­sá­ga, más el­mé­le­tek utá­ni mo­hó kap­ko­dá­sa mind ar­ra vezethető    vissza, hogy sa­ját rend­sze­re­it és az ab­ból leszűrhető ta­pasz­ta­la­to­kat nem is­me­ri, nem dek­la­rál­ja, nem ad­ja to­vább, nem te­remt el­mé­le­ti ala­pot. A moz­du­lat­elem­zés el­mé­le­ti alap­tan­tárggyá eme­lé­se ezen a hely­ze­ten gyö­ke­re­sen tud­na vál­toz­tat­ni, egy­ben az er­dé­lyi tánc­mű­vé­sze­ti kép­zést sa­já­tos rang­ra emel­né a más is­ko­lák­hoz ké­pest. Mind­amel­lett az em­lí­tett tár­gyak (tánc­tör­té­net, etnokoreológia, szín­ház­tör­té­net, drá­ma­el­mé­let) ter­mé­sze­te­sen a tán­cos mű­ve­lő­dés to­váb­bi el­en­ged­he­tet­len tár­gyai.

6. Vé­gül fel­vet­ném azt a kép­zé­si szem­pon­tot, amellyel a mai ma­gyar­or­szá­gi tánc­mű­vé­sze­ti kép­zés adós ma­radt, és ame­lyet én a mai kor­ban a leg­au­ten­ti­ku­sabb, leg­adek­vá­tabb kép­zés­nek tar­tok. Ez pe­dig a gyer­mek­tánc-pe­da­gó­gus kép­zés. Aki va­la­ha gye­re­ke­ket ta­ní­tott né­pi já­ték­ra, nép­tánc­ra és nép­dal­ok­ra, min­den kü­lön pszi­cho­ló­gi­ai kí­sér­le­ti bi­zo­nyí­ték nél­kül is tud­ja, hogy a gyer­me­ki lé­lek a 3 éves kor­tól mint­egy a 10 éves ko­rig mennyi­re azo­no­sul a folk­lór ezen mű­fa­ja­i­val (és ter­mé­szet­sze­rű­leg ve­het­jük fel e sor­ba a nép­me­sét is). E lel­ki ro­kon­ság­ra épít­ve le­het­ne a gyer­mek­ben ki­ala­kí­ta­ni egy kul­tu­rá­lis kötődést és ala­pot, amelytől később per­sze haj­la­mai és te­het­sé­ge sze­rint el­tér­het, de ar­ról tud­va és értőn tér­het el, il­let­ve egy má­sik élet­kor­ban oda – is­mét csak haj­la­mai sze­rint – tu­da­to­san tér­het vissza. Te­hát ja­vas­la­tom sze­rint ér­de­mes len­ne meg­fon­tol­ni egy olyan óvodapedagó­gusi, il­let­ve al­só ta­go­za­tos ta­ní­tói kép­zé­si szer­ke­zet ki­ala­kí­tá­sát, ahol a né­pi já­ték, a nép­tánc és né­pi ének kap ki­emelt sze­re­pet. Munkaerő-piaci szem­pont­ból ez leg­alább egy, de in­kább két nagy­ság­rend­del na­gyobb lehetőséget biz­to­sí­ta­na a hall­ga­tók szá­má­ra a hi­va­tá­sos tán­co­si pá­lyá­hoz ké­pest.

 



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008