Művelődés

„A költők s festők mindenkor akármit merhettek – megvolt rá a joguk.” (Horatius) „Ne törekedj mások bámultba ejtésére, magad légy az, ki csodálkozol – s ez boldoggá tesz.”(Hilaire Edgar Degas) „Rajzolni és megint rajzolni, gondolkodni és még többet rajzolni, ez a művész dolga. Vázlatot készíteni, törölni, vázolni, egy nap se múljon el rajz nélkül, ez a siker titka. Rajz az alap, a teljesség, a festészet életadó napja.” (Vincent Carducho) „A jó munkák soha nincsenek divatban, éppen ezért nem is mehetnek ki divatból” – így vélekedett Székely Bertalan.

Ezek lehetnének mottói az idei XII. Incitato művésztelep alkotási folyamatának és záró kiállításának. A Ló és lóerő témára dolgoztak az alkotók, eddig talán a legnagyobb kihívás ez a téma volt, de két héten keresztül a művészek bátran állták a sarat. Tudni kell azt is, hogy a művésztelep Európában egyedülállónak számít, nemcsak lovas témája miatt, hanem olyanként is, ahol a meghívott művészek adott témára alkotnak. Az idén 22 művész vett részt a táborban, köztük külföldi és belföldi befutott, elismert művészek és pályakezdő művészpalánták. 72  munkát sikerült kiállítani a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban, de jóval több alkotás született e rövidnek tűnő két hét alatt. A kiállítás anyagát Sylvester Lajos műkritikus, újságíró méltatta, közreműködött Józsa Irén tanárnő és Márk Attila brassói daltulajdonos, majd a tábori életről Vetró Bodoni Sebestyén András művészeti vezető ejtett néhány szót.

Akár csak az elmúlt években, az idén is megpróbáljuk más helyeken is bemutatni a művésztelepen készült alkotásokat, eddig Tóth Ferenc táborigazgató közbenjárásával sikerült  Kecskeméten és Bécsben is kiállítást szervezni.

Noha az idei téma jóval eltérőbb volt az eddigieknél, de fantáziában most sem volt hiány, hiszen bőven volt miből meríteni. Egyébként Georges Braque a következőképpen vallana – ha nincs fantáziád, a tehetségedre szorulsz.

Volt, aki a ló portréjában, tekintetében  vélte felfedezni erejét, volt ki a ló tömegét, sebességét húzóerejét, egyedi mozgását vagy egyszeri megbabonázó jelenlétét vette kiindulópontnak, volt akit teherbírása, délceg mozgása ragadott meg, volt ki a mitológiában, szimbólumokban, jelképekben, kereste a megoldást. Volt olyan is, aki a lovas sportokban kereste a számára kézenfekvő pozíciókat és akadt, aki a művészettörténet-könyveket felütve jutott inspirációhoz. (Hiszen a barlangrajzokon, a reneszánszon, barokk művészeten, romantikán, realizmuson, és akár a futurizmuson keresztül bőven akadtak rangos lovas alkotások.)

De nézzük a munkákat. Mindjárt a főfalon szembeütközünk Vincze László sárándi grafikus nagyméretű pasztell képével, kihangsúlyozta Lyka Károly szavait – „a géniuszok egyet kerestek rajzolás közben: az élet lüktetését, lendületét, apró kifürkészhetetlen véletlenségeit. A formákat és mozgásokat, amelyek által tudjuk, valami él fejlődik.” Továbbá a nagyméretű vegyes technikával készült Első és második lépés című munkája szembeállította a sakkozó lovak sorsát, rávilágítva arra, hogy a színek vászonra vitelének művészete bizonyos tekintetben nyilvánvalóan rokon matematikával és a zenével.

Ezt követi Horváth István debreceni képzőművész két nagyméretű, különleges technikával készült munkája, ahol a ló mint szimbólum mutatkozik, utalva a magyar lovas népre. Ezt követi V. Bodoni Zsuzsa Éjjel és nappal című pasztell munkájának óriási terhet húzó, elfáradt lova, valamint a Vágta című dinamikus kompozíciója. Mellette ott díszelegnek Csutak Levente brassói grafikus tusmunkái, ismét hangsúlyozzák a ló hatalmát a géppel és a technikával szemben. Megcsodálhatók Ábrahám Jakab brassói grafikus erőtől pattanó, páccal készült ugró lovai, továbbá Deák M. Ria textilművész érzékeny Viháncoló ló ceruzarajza, ezt követik  Molnár Ilona marosvásárhelyi grafikus nagyméretű tus portréi és vágtázó lovas kompozíciói, M. Péter János sötét alapú tempera munkái, melyekben nem a tudományos igazságot hanem impressziót keresi és művében nem látleletet  akar adni, hanem élményt. Sajgó Ilona Marosvásárhelyről a ménes jeleneteibe, akárcsak a realista művészek, az őszinteséget, az igazságot, a kifejező erőt öntötte bele, elhárítva a túlzást, a klasszikus és romantikus gyakorlatot. Simó Enikő sepsiszetgyörgyi képzőművész a látott tárgyakat festői formává alakítja. Ez az átírt forma a festőben élt és él, csak alkalom, ürügy kell, hogy megnyilatkozhassék. Vígh István debreceni grafikus karcolt vezérlovai a Kézdivásárhelyen március 15-én felvonuló nagytermetű lipicai ménekre emlékeztetnek, markáns testtartásukkal és kecses lépteikkel mintha megelevenednének előttünk.

Továbbá említhetném Vetró András patinázott gipsz szobrait, Sárosi Csaba grafikus színes lovas montázs-grafikáit, Deák Barna érdekes nyomatait és Vetró B. Sebestyén András poszter-grafikus kollázsait.

A nagy titánok mellett pályakezdő művészek is szép számban szerepeltek az idei tárlaton is, hiszen Vetró. B. S. András művészeti vezető egyik fő célja a tábor fiatalítása is.

Itt említhetjük a Kolozsvárról érkezett Kováts Gizellát, aki a ló anatómiai felépítésére fektetett hangsúlyt ceruzamunkáiban, Sárosi Mátyás színes grafikájával tisztelte meg az idei tárlatot, Horváth Bíbor másodéves budapesti főiskolai hallgató Lóbálvány című olajfestményével a műbe zárt titkokat vetíti elénk rávilágítva arra hogy, festménye nem jelent szolgai másolatot, hanem megtalálni véli a harmóniát a ló és a világ között. Ábrahám Imola brassói grafikus finom kis kőnyomataival díszítette a terem falait. Vetró B. Barnabás komputergrafikái, poló-nyomatai szintén új és friss szellemet és látásmódot iktattak be az idei tábor világába. Ugyanígy Szabó Kriszta plagizált fotói, amihez egy tiltakozó jellegű happening is társult. Továbbá a zilahi Váncza Edit minden festménye azt a boldog harmóniát mutatja, amelyben a dolgok némasága az ő rejtett nyelvük társalkodását sugallja.

Végezetül pedig gratulálunk az idei kiállításhoz a művészeknek, műkedvelő személyeknek és cégeknek akik a tábor mellé álltak, és adja Isten hogy amit Tóth Ferenc és Miholcsa József megálmodott ezelőtt tizenkét évvel, hosszú és sikeres folytatása legyen. Találkozunk a jövő évi megnyitón, amikor is az Incitato művésztelepen a Pegazus témára alkotnak majd a meghívott művészek.