Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Gábor Dénes: Színek szimfóniája


Szépen alliteráló szópárral címkézve készült Wéber T. Mária nyugalmazott medicusWéber T. Mária: Faluszéle universalis – azaz általános orvos, illetve főorvos – szívet-lelket gyönyörködtető színpompás festészeti tárlatának meghívója, amely a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének Szentegyház utcai tágas kiállítótermében február 9-én délután ötre invitálta a képzőművészetek barátait. A pontosan érkezőket már teltház fogadta, mintegy bizonyítva a nagy érdeklődést… és még sokan jöttek. Székely Sebestyén György, a fiatal, nagyon tehetséges művészettörténész szívhez szóló, lényegláttató, szakszerű megnyitó szövege tartalmasan hozzájárult ahhoz, hogy az orvos-művész (vagy művész-orvos?) mondandóinak gyökereiig hatolhasson a szemlélő.

A meghívó mottója is kitűnő érzékkel kiválasztott Babits-idézet volt: „aranyos lombok, / piros lombok, / gyümölcsös berkek, / hangos dombok, / sápadt levelek ordas ága, / avarok zörgő pusztasága”. Így a ráhangolódás spontánul, zökkenő nélkül, könnyen ment, a tárlatnéző rögvest azonos hullámhosszon érzett-gondolkodott az alkotóművésszel. Wéber T. Mária: Vihar előttEgyet kell értenünk Boér Ferenc jeles színművészünkkel, aki a látogatási naplóba érezhetően szívéből-lelkéből fakadóan írta be: „Aki a teremtés isteni színeit ennyire tudja gazdagítani, az biztosan a Mindenható kivételezettje”. Bízvást rámondhatjuk: így igaz!

Mint kiderült, az éppen a tizenkettedik egyéni kiállítása Wéber Máriának. És közel kéttucatnyi képet sorakoztatott fel erre a bemutatkozásra. Az elmélyülten szemlélődő néző már-már kedvet kap arra, hogy A Vigyázó felé című alkotást megcsodálva a Sétára fel! című kép ösztönzését rögvest komolyan vegye, s máris nekivágjon az Erdélyi-szigethegységbe vezető útnak – például a Lesi-tó irányába. Vagy kell-e csodálkoznunk azon, ha Iffiú József doktortól is ilyen beírást fedez fel az emlékkönyvben (is) lapozó-lapozgató műélvező: „Örömmel veszem tudomásul, hogy továbbra is sikerrel viszi a felületekre lélekrezdüléseit, ésWéber T. Mária: Téli táj megdobogtatja szívünket színélményeivel. Ez már örök életcél és állandó elfoglaltság, öröm: örök öröm. Kívánom, hogy élete végéig ilyen és hasonló örömökben legyen része.” Milyen lélekmelegítő Hidacska című képe is, piros fedelű tanyasi házacskáival és templomtornyával, előtérben a fából ácsolt, rusztikus kis gyaloghíddal. Szinte kedvet kap az ember a mezítlábra vetkőzéshez, hogy úgy sétáljon át a kis falun, olyan Nádas menti: Egeres környéki, bogártelki vagy gorbói környezetben, ahonnan a gyógyító orvos ihletforrásai is eredeztethetők. De nem kevésbé műélvezetet nyújtó a Három grácia című kép sem, piros és sárga virágba borult fáival, akár színpompás-virágcsokros csendéletei – mind-mind rokonszenves lélekrezdüléseinek közkinccsé tett kivetülései. Be jó is, hogy őszinte humanista alapállásának engedve megosztotta velünk tájélményeit.

Első kiállítása – jegyezzük meg: már akkor is nagysikerű! – orvosi oklevele megszerzésének pontosan 20. évfordulóján Wéber T. Mária: Gyülekezővolt, 1980. július 18-án, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Bartha Miklós utcai székházának elegáns csarnokában. Az akkor éppen gorbói körorvosként működő alkotó az Atelier 11 nevű amatőr képzőművészeti kör tagjaként, a népi művészeti iskolában 1971-ben szerzett oklevelet. A következő évtől, 1987-es nyugdíjazásáig, mint az egeresi poliklinika általános orvosa hűségesen szolgálta Aszklepiosz hadseregének sorkatonájaként a gondjaira bízott közösséget. Mentorai között olyan képzőművészek nevei olvashatók, mint Ioan Baciu, Gh. Arion, Alex. Cristea és mások, akik már első kiállításán is megtisztelték jelenlétükkel a művésznőt.

Gyakorta volt úgy is, hogy az ünnepélyes megnyitóra főleg csak a vendégeket köszöntő előadást vállalta fel egy-egy neves tanáregyéniség (például 1997. november 21-én ugyancsak a Római Katolikus Nőszövetség kolozsvári székhelyén Drinceanu Ilona ny. tanárnő), utána pedig maga a művész beszélt alkotásairól igazán szuggesztív meggyőződéssel-meggyőzéssel.Wéber T. Mária: Sétára fel Hogy pedig helyi napilapunk kiváló műkritikusa, Németh Júlia minden esetben vonzó hozzáállású beszédeiben méltatta, tájékoztatta a lap olvasóit egy-egy ilyen esemény lényegéről, azt már olyan természetesnek vesszük, mintha nem is történhetne másként.

Szabó K. Kinga hárfán előadott darabjai, Tekeres Sándor hegedűszólói, Soó Éva szavalatai mind-mind hozzájárultak az összhatás magas nívóra emeléséhez.

Végezetül hadd idézzük szó szerint Kostyák Imre bejegyzését egy korábbi (1997 decemberében volt) kiállításáról: „Templomban érzem magam, mert a hatalmas Isten képmása elevenedik meg minden kép láttán. Isten szépnek teremtette a világot, mert ő a tökéletes szépség. A művésznő ezt eleveníti meg képeiben. Ezért annyira lenyűgöző képeinek látványa.” Valóban így van, obligát módon csatlakozunk Kostyák tanár úr véleményéhez.

Riácska! Csak így tovább a következő években, évtizedekben is, önmagad – és mindannyiunk – örömére, lelked-lelkünk épülésére!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008