Művelődés

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) A bölcsőtől a sírig címen emlékülést szervezett Érsemjénben, a Fráter Lóránd Művelődési Központban, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója tiszteletére.

Nyelvében él a nemzet. De azt is mondhatnánk, nyelvében él a magyar. Büszkék lehetünk anyanyelvünkre, amely Európa talán legrégibb nyelve. Ennek alátámasztására néhány jeles ember mondását idézném. Jakob Grimm 19. századi meseíró és az első német tudományos nyelvtan megalkotója mondta, hogy „a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”. A szintén a 19. században élt N. Erbersberg bécsi tudós szerint „olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság”. George Bernard Shaw drámaíró pedig ezt mondta: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit”. De talán a legtömörebben Teller Ede atomfizikus fejezte ki magát, amikor halála előtt pár évvel Pakson így fogalmazott: „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar”.

Lehet, hogy ez túlzás, de kifejezi egy ember szeretetét és csodálatát anyanyelve iránt. És ennek a csodálatos nyelvnek egyik legnagyobb kiművelője Kazinczy Ferenc volt, akinek most ünnepeljük születésének 250. évfordulóját. Ezt az évet hivatalosan is Kazinczy-évnek nevezték el. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság már tavaly elhatározta, hogy közösen a Kazinczy Ferenc Társasággal, méltó ünnepséget szervez Érsemjénben, az író szülőfalujában.

Gellért Gyula, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese rövid áhítatában Mózes I. könyve, 37. fejezetének 14. versét idézte, amelyből a testvériséget, a testvéri szeretetet emelte ki, hangsúlyozva, hogy „egymásra vagyunk utalva, és akkor is el kell szenvednünk egymást, ha gondjaink is vannak néha”. Először Balazsi József polgármester köszöntötte a vendégeket, kihangsúlyozva, hogy az eddigi falunapokat is igyekeztek maradandó rendezvényekkel emlékezetessé tenni. Ez a rendezvény a legjelentősebb 1907 óta, amikor is felavatták Kazinczy Ferenc szobrát. Dukrét Géza, a PBMET elnöke szeretettel köszöntötte a több mint kétszáz partiumi és anyaországi jelenlevőt. Külön köszöntötte Fehér Józsefet, a Kazinczy Ferenc Társaság elnökét, Révész Gizellát, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnökét, Cs. Nagy Zoltánt, a Bocskai István Hagyományőrző Egyesület elnökét, Sándor Máriát, a berettyóújfalui Bihari Múzeum Baráti Köre elnökét, Fleisz Jánost, a Bihar megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnökét. „2009. január 23-án tartottuk a Kazinczy-év Kárpát-medencei nyitó ünnepét, itt, a Fráter Lóránd Művelődési Házban, és most tartjuk a fő megemlékező, tudományos ülésszakot” – mondta, majd emlékplakettet és emléklapot nyújtott át Balazsi József polgármesternek a társszervezői feladat elvállalásáért, Gellért Gyula esperesnek, az előadóknak, valamint a civil szervezetek vezetőinek.

A tudományos ülésszak keretében Taar Erzsébet (Érsemjén) Kazinczy és Érsemjén című előadásában a szülőfalut és az 1759-ben született nagy nyelvújító életpályáját méltatta. Fehér József (Sátoraljaújhely) Kazinczy és Alsóregmec című előadásában az író gyermekkorát mutatta be, azt alsóregmeci szülői házat ahova bárhol is lakott, Kazinczy mindig visszatért. Kiss Endre József (Sárospatak) Kazinczy és Sárospatak című előadásában az író iskolai éveit ismertette. Elmondta: tíz éven át szekerezett a diák Kazinczy Sárospatakra, a múzsák iskolájába, a híres református gimnáziumba, és itt érte ifjúságának legfájdalmasabb pillanata, amikor 15 éves korában elveszítette édesapját. Kováts Miklós (Kassa) Kazinczy és Kassa című előadásából Kazinczynak azt a termékeny kassai időszakát ismerhettük meg, amelyben 27 éves korában kinevezték a kassai tankerület iskola-felügyelőjévé, 1787-ben a több írótársával megalakította a Kassai Magyar Társaságot, és Baróti Szabó Dáviddal, valamint Rájnis Józseffel megalapították az első magyar nyelvű irodalmi lapot, a Magyar Museumot, később pedig életre hívta az Orpheus című folyóiratot. Kováts Dániel (Szeged) Kazinczy és Széphalom című vetítettképes előadásában a nyelvújító újabb termékeny, Széphalomhoz kötődő időszakát mutatta be. Elmondta: Kazinczy 1811-ben a Sárospatakon kiadott Tövisek és virágok című epigrammái robbantották ki a nyelvújítási harcot, amelyben csatát kellett vívnia az irodalmi nyelv és stílus megújításáért; a következő években pedig megírta legmaradandóbb prózai műveit: a Pályám emlékezetét, az Erdélyi leveleket és a Fogságom naplóját. Bakó Endre (Debrecen) Kazinczy Ferenc a debreceni irodalomtörténet-írás tükrében című előadásában azokat a vitákat, néha ádáz harcokat mutatta be, amelyeket Kazinczy vívott a debreceni irodalmárokkal, vagy magával a várossal, néha elmarasztalva egymást. Végül az előadó úgy értékelte, hogy „néhány kivételtől eltekintve a tanulmányok többsége a megbékélés álláspontját képviselte Debrecen és Kazinczy vitájában”.

Debreczeni-Droppán Béla (Budapest) Kazinczy születésének századik évfordulójára szervezett ünnepséget ismertette.

Ezután könyvbemutatók következtek: A bölcsőtől a sírig című előadás-gyűjteményt Dukrét Géza, a kötet szerkesztője ismertette. Csorba Sándor: Aranygyökerek című tárlatvezető kiadványt, annak szerkesztője, Sándor Mária mutatta be.

Ezt követően a művelődési ház előtti parkban Balazsi József polgármester üdvözölte a megjelenteket, bemutatva a másnap felavatandó Fráter-szobrot, majd Tar Mihály szavalata után megkoszorúzták a Kazinczy-szobrot és Kazinczy Lajos csónak alakú fejfáját.

Az egész napos rendezvény a Kazinczy – Fráter – Csiha emlékház látogatásával ért végett, ahol Csorba Teréz tanárnő röviden ismertette az emlékház történetét. Megtudhattuk, hogy Kazinczy börtönévei után hazajött, és 1801–1806 között ebben a házban élt. Az előadó ugyanakkor a nótáskapitány, Fráter Lóránd életéről, valamint Erdély református püspökéről, Csiha Kálmánról mesélt.