Művelődés

Három éve, 2006 tavaszán, amikor hű társát – Zoltán Ilonát – kísértük végső nyughelyére, éreztük, hogy ők, akik életükön át a nemzetszolgálat robotosai voltak, hamarosan találkoznak. Nemcsak a Farkasréten. Ahogy az Úr 2000. esztendejében, köszöntőjében írta költő-titkárunk:

„Mintha csak egy Sinka-versben,

balladásban, hűségesben,

áll most is két fényes nádszál:

Ilus néném, Sándor bátyám.

Állanak ők az időben.”

                                    (Nagy Gáspár: Mintha csak egy régi versben...)

A 70 éve alapított, immár a nevét viselő Püski (kezdetben Magyar Élet) Kiadó és nagy családja eddig körünkben tartotta a 99. évébe lépett Sándor bácsit. De tegnap követte párját.

Püski Sándor földműves családban született Békésen. Iskolában ott járt, a helyi gimnáziumban érettségizett. 1930-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben avatták jogi doktorrá, s ekkor vette feleségül Zoltán Ilonát. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, s 1939-ben megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főleg a népi írók műveit publikálta, köztük sok elsőkötetes szerző alkotását is megjelentette. A líra, a próza és a dráma műfajában számos időtálló művet adott ki, közülük Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Darvas József, Takáts Gyula, Tersánszky Józsi Jenő nevét említjük. Ezeknél jóval több forrásértékű tudományos, ismeretterjesztő és radikális politikai mondanivalót hordozó könyv jelent meg a Magyar Élet Kiadónál. László Gyula magyar őstörténetétől kezdve, Németh László, Szabó Dezső, Karácsony Sándor, Kodolányi János könyvein át Jócsik Lajos, Bözödi György, Féja Géza, Veres Péter és mások művei fémjelzik Püski kiadói programját.

A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesülettel, 1943 augusztusában Szárszón rendezték meg a híres Magyar Élet-tábort, amely a korszak egyik legjelentősebb szellemi-közéleti eseménye volt kiváló előadókkal és előadásokkal. A kiadói munka mellett 1944-ben már az ellenállást is szervezte.

A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A Püski-házaspár 1970-ben, az Anyanyelvi Konferencia oldalvizén, az Egyesült Államokba menekült. Kitelepülésük után nehezen, kezdetleges körülmények között, a lakásukról indult meg a könyvterjesztő munka. Később előadókörutakat szerveztek a Kárpát-medencéből meghívott kitűnő művészekkel, írókkal. Így juthattak el a tengerentúlra például Béres Ferenc, Jancsó Adrienn, Kecskés András, énekeikkel, majd Marosi Júlia dalaival, Csoóri Sándor és Kósa Ferenc filmjeikkel, írásaikkal. Azután jöttek az erdélyiek: Ádám Erzsébet színész, Domokos Géza könyvkiadó s az írók, Farkas Árpád, Kányádi Sándor és Sütő András hármasfogata. Később pedig – a honi pártközpont, illetve az amerikai magyar emigráció egyes csoportjainak eszement támadása közepette – Lőrincze Lajos, Czine Mihály jöttek. Szerencse, hogy a Magyar Baráti Közösség vezetői, kiváltképp Nagy Károly, Bőjtös László, Éltető Lajos, Sass Márton s a többiek fölsorakoztak Püski mellett, aki folytathatta magyarságszolgálatát, programjait. 1974-ben megvásárolta New York magyar negyedében a 2. sugárúton az elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben itt hozták létre a Püski Kiadót, amely a hajdani Magyar Élet szerzőgárdájára és az akkori Magyarországon politikai okokból mellőzött szerzőkre épített. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a nyugati magyarság szellemi központjává vált. Ezt még 1991-ben, New-York-i látogatásomon érzékeltem.

Az 1989 óta tevékenységét ismét Budapesten folytató Püski Sándor Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek ma is gyűjtőhelye. Az alapító munkáját immár fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Atilla és Püski Csaba segíti. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó által egykor publikált kiadványaikból többet megjelentettek, de zömmel már újabb műveket adnak ki. Hazatérve Csoóri Sándor, Csurka István, Czine Mihány, Gombos Gyula, Fekete Gyula, Für Lajos, László Gyula, Pozsgay Imre, Kanyar József és mások munkái mellett kiadták nemzedéktársaim: Bíró Zoltán, Kocsis István, Raffay Ernő, Salamon Konrád, Zétényi Zsolt könyveit, s én is neki köszönhetem Közszolgálatban c. gyűjteményes művem megjelenését. A Könyves sors – magyar sors című 2002-ben megjelent fontos életrajzi műve Püski Sándor és a Püski Kiadó munkáját dicséri, csakúgy, mint a Bethlen Alapítvány negyedszázadáról szóló, 2005 karácsonyára kiadott könyvünk. Köszönjük!

Egyetemi szakdolgozatom a népi írók művelődéspolitikájáról írtam; tőle, kiadványaiból sokat tanultam. Rám mégis a legnagyobb hatást 1987-ben a lakitelki sátorban elmondott rövid felajánlásával tette. Ennek nyomán hamarosan megjelent a tanácskozás Jegyzőkönyve és egy év múlva megindult a Hitel is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az 1990-ben nekik ítélt Bethlen Gábor-díj átadásán jelen lehettem. Rendhagyó esemény volt, mivel a Püski-házaspár kapott elsőként közös kitüntetést hazánkban. Rászolgáltak! A Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja volt, s főtitkárként sok hasznos tanácsot kaptam tőle munkámhoz. Szerepet játszott abban, hogy 1995-ben két sikeres konferenciát rendezhettünk Trianonról. (Előtte egyet sem rendezett az MVSZ!) Hasonló, bátor kiállást tanúsított 2004-ben, Teleki Pál budavári szobrának felállítása ügyében. Tényeket bemutató kiadványaival, Rónay András könyvével és Közép-Európa Atlaszával, illetve Teleki Pálról szóló hiteles előadásával érvelt a budavári szoborállítás mellett. Hálásak lehetünk neki jónéhányan, akik a közelébe kerültünk, vele dolgozhattunk. Emberi példája, alapossága, szorgalma, környezetformáló erővel bírt. Máris nagyon-nagyon hiányzik a magyar közéletből.

Nyugodjék békében! Isten áldja emlékét, utódait és szellemi örököseit is!

Budapest 2009. augusztus 3.