magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Péter Enikő: Ónöntés Magyarlapádon


Magyarlapád Fehér megyében található, Nagyenyedtől tíz km-re fekszik. Dombok között, egy völgyben terül el. Kb. 1180–1200 lakosságú település, a falu 95 százaléka magyar (református), a fennmaradó 5% román nemzetiségű, ortodox, de mindegyik román család ismeri a magyar nyelvet is. A falu lakossága gazdálkodással, állattenyésztéssel és fafeldolgozással foglalkozik, de emellett sokan járnak be Nagyenyedre és a közeli városokba dolgozni.

Dolgozatom alapját egy ónvetéssel foglalkozó lapádi asszonnyal készített interjú képezi, és falubeliekkel folytatott beszélgetések, akiknek „megöntötték az ónját”. Kutatásomban megvizsgáltam, hogy milyen elemekből épül fel ez az esemény, kik végzik, azt, hogy kik igénylik ezt az eljárást és miért. Arra kerestem a választ, hogy az ónöntés milyen funkciót tölt be a falu közösségében, hogy milyen mentalitás élteti napjainkban is ezt a szertartást.

Elemzésem során azokat az asszonyokat, akik ónöntéssel foglalkoznak, öntőasszonyoknak nevezem. Annak ellenére, hogy Lapádon nem használják ezt a kifejezést.

 

Az ónöntés kettős funkciója

 

Magyarlapádon ónvetésnek, ónöntésnek nevezik az általam kutatott hiedelemcselekvést. A szakirodalomban legáltalánosabb az ónöntés megnevezés, de ugyanazt a szertartást nevezi meg az ólomöntés, viaszöntés és öntés terminus is.Wéber T. Mária

Az ónöntés kettős funkciót tölt be: megtudakolni az ijedtség okát, és megszabadítani az embert az ijedtségtől, meggyógyítani. Ennélfogva ez a szertartás hiedelem és népi gyógyászat is egyben, a jósló és gyógyító szerep nem választható el egymástól. Komáromi Tünde úgy véli (Az ijedtség. Emberek, szövegek, tanulmányok. Szerk. Czégényi Dóra és Keszeg Vilmos. Kolozsvár 2001. 117. l.), hogy előzetesen az ón- vagy ólomöntés csupán az első célt szolgálta. Valószínűleg az eljárás egyre szertartásosabbá válásával, a cselekmény súlyának növekedésével, valamint a kötöttségek és előírások betartásával az ónöntés gyógyító eljárássá alakult át.

Pócs Éva szerint (Néphit. Magyar Néprajz VII. Bp., 1990. 691. l.) a jelenkorban alkalmazott tudakozó-jósló eljárások közül az ólomöntésnek/viaszöntésnek van adatokkal datálható legrégibb múltja. Az újkori Európa paraszti gyakorlatában elsősorban a téli ünnepeken végzett szerelmi jóslásként ismerték.

A Magyar Néprajzi Lexikon népi gyógyászat címszó alatt említi meg az öntést (1979. 725–727. l.) A népi gyógyászatra általában az jellemző, hogy a hozzá kapcsolódó tudásanyag kétrétegű: a népi tudás, de ugyanakkor a hiedelmek rendszerének is szerves részét képezi, egyformán magába foglalja az észszerű magyarázatokon nyugvó, a gyakorlati tapasztalat által megerősített tudást és a legkülönbözőbb hiedelmeket, racionális és irracionális gyógymódokat. Az irracionális, mágikus eljárások csoportjába sorolható az öntés, amely a beteg testbe való közvetlen beavatkozás nélkül, cselekmények elvégzésével hat.

Keszeg Vilmos a jósló funkciója szempontjából tárgyalja az ónöntést (Jóslások a Mezőségen. Sepsiszentgyörgy, 1997..67–68. l.), és az intézményesített jóslás kategóriájába helyezi, mert szolgáltatásszerűen, és a közösség által szabályozott kommunikációs aktus keretében zajlik, azonban a specialisták fizetség vagy ellenszolgáltatás nélkül végezték a jóslást. Derjanecz Anita a Csíkkarcfalván és Csíkjenőfalván gyűjtött anyagot a jóslás módja alapján foglalja rendszerbe, és az ónöntést az aktív jóslási módok csoportján belül a jóslórendszerek kategóriájába sorolja (Jóslások és előjelek. Két csíki falu néphite a századvégen. Szerk. Pócs Éva. Bp., 2001. 291. l.).

Az ijedtség megszüntetése céljából öntenek ónt. Nem mindennapi ijedtségről van szó, ebben a kontextusban ez a terminus egy lelki betegséget nevez meg. A betegséget egy trauma (megijedés, megirtózás) váltja ki, amelynek következtében nyugtalanság, idegesség, félelemérzet vesz erőt az egyénen, és megakadályozza őt abban, hogy zavartalanul végezze mindennapi tevékenységeit. Gyerekek és felnőttek életében egyaránt előfordulhat. A gyermekek leggyakrabban álmukban ijednek meg vagy hirtelen zajtól, állatoktól, bármitől, ami idegen számukra. Az ijedtség oka felnőtteknél: hozzátartozó halála, erőszakos halál látványa (például felakasztott ember), erőszakos viselkedés a családban.

Az ónöntésnek egyik fontos kelléke a víz, ezt előre be kell szerezni három kútból: vizet kell meríteni a szomszédból, a saját kútból és egy tetszőlegesen kiválasztott helyről. A három helyről hozott vizet egy csuporba kell önteni.

Az ónöntés elvégzése szigorú szabályokhoz kötött. Az ónt nem lehet bárhol megolvasztani, erre a célra fából tüzet kell rakni az udvarra vagy a konyha földjére. A három helyről származó vízzel töltött csuprot egy fazékra helyezik, a fazék alá pedig egy ruhadarabot tesznek, annak a ruháját, akinek megöntik az ónt: a kisgyermekeknek a fejkötőjét, felnőtteknek pedig a pizsamáját vagy hálóingét, amiben alszik. Az ónt egy kanálban olvasztják meg. Miközben olvad az ón, a Miatyánkot és a Hiszekegyet mondják, közben pedig keresztet vetnek. Aztán beletöltik a felforrósodott ónt a csupor vízbe az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. Az ón a hideg vízben olyan formát vesz fel, amiből pontosan meg lehet mondani, hogy mitől ijedt meg az illető, akinek megöntötték az ónt.

Ezt követi a különböző testrészek megkenése az ónos vízzel: a beteg homlokát, száját, tenyerét és mellét kell bekenni, és a ruháját befröcskölni ezzel a vízzel, a fejére pedig keresztet kell vetni az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Aztán abban a ruhában kell aludni, amely felett vetették az ónt. A párna alá kell helyezni a megöntött ónt, a párna fölött pedig keresztet kell vetni. Ennek a folyamatnak háromszori megismétlése következtében az illető beteg megszabadul ijedtségétől.

 

Az ónöntés releváns elemei

 

1. Az ónvető személye

A jóslásban és gyógyításban kiemelt szerepe van az ónöntőasszonynak. A hagyományos falusi társadalomban a betegek gyakran idegenkednek orvoshoz fordulni problémáikkal, főleg, ha lelki betegségekről van szó, mert a köztudatban előítélet él a pszichológusok által végzett kezeléssel szemben: szerintük csak az elmebetegek szorulnak ilyen kezelésre. Ehelyett a különböző lelki traumákkal a közösség specialistáihoz, az öntőasszonyokhoz fordulnak, mert ők a közösség tagjai, és közös értékrend alapján cselekednek. (Hoppál Mihály: Népi gyógyítás. Magyar Néprajz VII. Bp. 1990. 714. l.)

Az öntőasszonyokba és működésük eredményességébe vetett hit minden generációban újratermeli ezt a társadalmi szerepet, és Magyarlapádon a családon, rokonságon, esetleg a szomszédságon belül mindig akadt valaki, aki anyjától, anyósától megtanulta és gyakorolja az ónöntést.

Ónöntéssel nem foglalkozhat bárki, különböző kritériumai vannak, hogy kik alkalmasak ennek a levezetésére. Egyik feltétel az, hogy istenfélő ember legyen (a közösség értékrendjét képviselje). A másik kritérium a nemi vonzódástól való mentesség, ugyanis csupán olyan asszonyok végezhetik, akik túl vannak a menstruáción. Az archaikus társadalmakban a menstruációs vér tisztátalansága miatt rengeteg tabu korlátozza a menstruáló nő mozgásterét és tevékenységeit. Ennek tükrében érthető, hogy gyógyítással foglalkozó személynek rituálisak tisztának kell lennie.

 

2. Proxemika

Fontos eleme a szertartásnak, hogy miközben keresztet vetnek a beteg homlokára és befröcskölik a ruháját ónos vízzel, a kisgyermekeket az idős asszony háromszor körbejárja. A kisgyermekeknek azért van szükségük a mágikus kör védettségére, a gonoszt és bajt távol tartó erejére, mert gyengeségük, védtelenségük miatt veszélyeztetettebbek, mint a felnőttek.

 

3. Kiemelt időpont

A szertartás lebonyolításának ideje szabályokhoz kötött: szerdán vagy pénteken kell elvégezni, gyógyító ereje csak akkor hat, ha háromszor egymás után minden szerdán elvégzik az előírt teendőket.

 

4. Kellékek

Az ónöntéskor használt tárgyak érzékszervekkel felfoghatóak, hétköznapiak, azonban anyagiasságukon túl szimbolikus értékük van: a szertartásban mágikus tárgyakként jelennek meg, „valami plusz” erővel felruházva, amely lehetővé teszi, hogy jósló és gyógyító szerepet töltsenek be. (Lammel Annamária: Látni ami nem létezik: néphit és percepció. Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. Szerk. Benedek K. – Csonka-Takács E. Bp. 1999. 315. l.)

A víz szimbolikus jelentése három alapvető témára redukálható: az élet forrása, a purifikálás eszköze és az újjászületés maga. Tökéletes, átlátszó anyag, ennélfogva szent: ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában képes minden tisztátalanságot eltörölni és új életet teremteni.

A tűz egyike a világ négy alapelemének, különböző vallásokban a legfőbb áldozati elem, és a jövő fele mutat, ennélfogva ennek a kifürkészésére és befolyásolására alkalmas. Égi eredetű őselem, a tisztítást, gonosz megsemmisítését jelképezi. Ónöntéskor nem mindegy, hogy milyen tűzön olvasztják meg a fémet: a földön, fából rakott tűz „érintetlen”, tiszta, ellentétben a rezsón, kályhán rakott tűzzel, amely a civilizáció nyomait viseli magán.

A tűz-víz, forró-hideg ellentétpárokra épül tehát a szertartás: az ellentétpár összetalálkozása (a forró ón beletöltése a hideg vízbe) nyomán egy olyan formát vesz fel az ón, amely jóslásra, a múlt kifürkészésére alkalmas. Továbbá mindkettő a purifikálás eszköze lévén, az ónos víz a beteg test és lélek meggyógyulását teszi lehetővé.

A kereszt a keresztény vallás szimbóluma, az élet jelképe. Messianisztikus képzet, a világ megváltására, a bűnök bocsánatára és az örök életre emlékeztet.

Az ólom és az ón tulajdonságával (puha, alacsony olvadáspont) magyarázható, hogy miért használják éppen ezt a két fémet ezekben a szertartásokban.

 

5. Az emberi test anatómiája

A közösség emberi testre vonatkozó ismerete és valóságértelmezése is kiolvasható hiedelmeikből. Az ónöntés esetében az emberi testnek bizonyos részei felértékelődnek, és kiemelt szerepet töltenek be. Az ijedtség okozójának megtudakolásában központi fontosságú a szív, a lapádi emberek úgy vélik, hogy itt lokalizálódik a félelem, az ijedtség. Amikor a forró ónt a hideg vízbe öntik, az ón valamilyen formát vesz fel. Ebben a formában mindig meg kell jelennie a szívnek. Az üres szív az ijedtségnek a fokát jelzi, és ónöntéskor az is kiderül, ha valaki nincs megijedve, mert akkor az ónban nem üres a szív. Az asszony, aki ónöntéssel foglalkozik, érti ezeket a jeleket, és értelmezni tudja őket.

Az ónos vízzel a testnek csupán bizonyos részeit kenik be, azokat, amelyek rendkívüli fontossággal bírnak. A népi tudásban az élet a fejben és a szívben lokalizálódik, ezek nemcsak biológiai, hanem lelki és szellemi tevékenység centrumai, ezért a gyógyítás leginkább ezekre a testrészekre irányul.

A szakirodalomból azt olvashatjuk, hogy az ónöntést a lepedővel vagy kendővel letakart beteg felett öntötték. Magyarlapádon az illető betegnek nem kell szükségszerűen részt vennie ónöntés szertartásán, a személyt ruhája helyettesíti: az analógia elve alapján a személyt a testével érintkező ruhadarab (pizsama vagy fejkötő) helyettesítheti.

 

6. Számmágia

A mágikus hármas szám határozza meg az elvégzendő cselekvéseket: három kútból kell vizet meríteni, háromszor kell megönteni az ónt stb.

 

7. Az ima mint szómágia

A gyógyító tevékenység sikerességét az imába vetett hit biztosítja, az imádság és a kereszt jelenléte által az Isten segítségét próbálja elnyerni a beteg gyógyulása érdekében.

 

8. A megöntött ónforma párna alatt tartása

Komáromi Tünde szerint jelképes cselekedet, az ijedtség okozójának fogvatartását, újabb ijedtség megakadályozását szolgálja. Ugyanakkor a vele való alvás a félelem legyőzésére szolgál.

 

Az ónöntés és a kereszténység

 

A keresztény kultusz és a mágikus világkép szinkretikus egysége jellemzi a középkor vallási szemléletét, a papság is hisz a mágikus gyakorlatokban. A 15. században a vallásos és profán mágia közös rendszere kezd széttöredezni a reformáció és a katolikus egyház reformtörekvései hatására. A felvilágosodás korszakában mind a protestáns, mind a katolikus papság végleg eltávolodik a népi vallásosságtól, és tiltakoznak minden babonásnak minősített eszköz és módszer ellen.

Az egyház minden fronton zajló mágiaellenes akcióinak ellenére a népi világkép a 20. században is szinkretikus marad. A mindennapi élet problémáinak a megoldására, az adott konkrét szükségletek kielégítésére a falusi parasztság gyakran paraliturgikus eljárásokhoz folyamodik – hangsúlyozza Pócs Éva (Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán. Bp. 2002. 197–198).

Az ónöntés pogány, mágikus elemei (mágikus számok, jóslás, fémek stb.) mellett ez az eljárás a vallásos hitre is alapszik. A szertartás verbális elemei a keresztény vallásból átvett szövegek: az ón olvasztása közben a református vallás alapimádságait, a Miatyánkot és a Hitvalló imádságot mondja el az öntőasszony, a gyógyítást pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében végzi. Az imádság jelenléte által próbálják elnyerni Isten segítségét a gyógyító folyamat számára.

Az egyház tiltásainak hatására az ónöntés verbális elemei megváltoztak a 20. század során. Feltételezhető, hogy a 20. század első felében Magyarlapádon is létezhettek olyan ráolvasó imák, amelyeket ónöntéskor mondottak. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtései során feljegyzett ilyen öntőimádságokat – erről bővebben lásd Komáromi Tünde idézett írását.

A református vallás hatására ezek a szövegek kiszorultak a használatból, mert a közösség értékrendje szerint „Isten útján” kell megönteni az ónt.

Egyik adatközlőm, P. M., aki hosszú éveken át foglalkozott ónvetéssel, ma már nem teszi, mert elmondása szerint amióta Bibliát olvas, bűnnek tartja ezt. Azonban az eljárásba vetett hite nem rendült meg teljesen. Amikor unokája nyugtalan, gyakran felsír álmában, a szomszédban levő asszonyhoz fordul, hogy az öntse meg az unokájának az ónt, és az unokája ezután meggyógyul. Ezt a következőképpen indokolta: bűn azt hinni, hogy az ónvetés gyógyít meg, mert csak az imádság és az Istenbe vetett hit által gyógyulhatunk meg, azonban az ónvetés alkalmas arra, hogy megtudakolják, mitől ijedt meg valaki, és ez megnyugtatóan hat. (A múlt eseményeinek a megismerése ón segítségével a jóslásnak egy formája, és a református vallás tiltja a jóslást. Ez arra utal, hogy a falusi hagyományos világkép ma is szinkretikus, a vallásos és pogány hit nem választható el élesen egymástól.)

 

A közösség és az ónöntés

 

Kutatásaim során arra az eredményre jutottam, hogy az idősebb és a fiatalabb generáció egyaránt bizalommal fordul az öntőasszonyokhoz: fiatal házasok is gyakran folyamodnak ehhez a megoldáshoz, ha nem találnak más magyarázatot arra, hogy kisgyermekük miért nyugtalan. Úgy gondolom, ez a hagyományos eljárás a lelki traumák gyógyítására azért működik olyan hatásosan napjainkban is, mert a megmagyarázatlant magyarázhatóvá teszi, és ugyanakkor cselekvési mintákkal is segíti a közösség tagjait, hogyan viszonyuljanak bizonyos lelki problémákhoz, egy lehetséges megoldást nyújt ezekre a problémákra. Clifford Geertz szerint (Az értelmezés hatalma. Bp. 1996. 88, 94. l.) arra használjuk hiedelmeinket, hogy a jelenségeket megmagyarázzuk, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy a jelenségek megmagyarázhatóak a dolgok elfogadott rendje alapján. A hiedelemrendszer a szenvedés problémáival úgy próbál megbirkózni, hogy jelentéssel bíró kontextusba helyezi, így biztosítva egy cselekvésmódot, amely révén kifejezhetővé, a kifejezés révén megfoghatóvá, a megfoghatóság révén pedig elviselhetővé válik a probléma. Ugyanakkor fontos szerepük van a hiedelemcselekvés fenntartásában az ónöntéssel foglalkozó személyeknek. Ezek az asszonyok a közösség kiemelkedő tagjai, presztízzsel rendelkező személyek, és ez növeli az ónöntés hatásosságába vetett bizalmat, személyük által a cselekvés igazolást nyer.

 

Összegzés

 

A kutatás során arra a következtetésre jutottam, hogy az orvostudomány fejlettsége, az intellektualizálódott világ nem tudta kiszorítani a lapádi közösség világképéből az olyan hagyományos problémakezelési technikákat, mint az ónöntés. A betegség, a lelki egyensúly felbomlása megzavarja a mindennapok megszokott menetét, megakadályozza az egyént a munkavégzésben, a normális életvitelben, és a falu közösségében az egyén rendelkezésére állnak olyan hagyományos módszerek és eszközök, amelyek segítségével helyreállítható az egyensúly.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
VADRÓZSA rovat összes cikke

© Művelődés 2008