magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Csomafáy Ferenc: A munka egyszer meghozza gyümölcsét


   Horváth JózsefHorváth József, a karmester, aki tíz évvel ezelőtt vezényelt először a Kolozsvári Állami Magyar Operában. Azóta köszönhetően a benne levő tehetségének, kitartó szorgalmának nagy utat tett meg. Mert a tehetséget megtanulni nem lehet. Vagy van valakinek tehetsége, amelyhez társul a szerencse, de főleg a munka, vagy nincs. Horváth József a dolgos szerencsések, közé tartozik. Valaki felfedezte az óvodában, hogy a gyermeknek rendkívül jó hallása van. Ezt a szülőknek is elmondta, akik a kolozsvári nagyhírű zeneiskolába íratták be, ahol először hegedűlni tanult, az ötödik osztálytól pedig zongorázott is. Ebből az időből emlékezetes, hogy az osztály kórusát ő irányította, és az előadandó kórusművek kottáit kézzel másolta. Ma is őrzi azt a füzetet, mely magába foglalja az akkori repertoár darabjait. A kollegák, mint László Márk, László Ferenc zenetudós fia, Mokos Imola, Mokos Imre karmester lánya, Debreczeni Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Opera volt karigazgatójának fia, Márkos Éva a zenész családból, de a szakemberek számára is természetes volt, hogy az osztály kórusát ő vezeti, mint ahogy az sem keltett feltűnést, hogy a középiskola befejezése után a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia karvezető szakára felvételizik Florentin Mihăescu osztályába, majd később Petre Sbârcea karmester osztályát is elvégzi 2001-ben.

   Számára, de szülei számára is, természetes volt az, hogy itthoni körülmények között bizonyítson, hiszen a zene nemzetközi nyelven szól mindenkihez a Föld kerekségén. Ebből a rendkívül gazdag internacionális nyelvből kellett úgy válogatnia, hogy mindazt elmondhassa a zene sajátos nyelvén, amit a világgal, közölni akar.

   Ha az ember megnézi repertoárját, amit karmesterként eddig előadott, akkor főleg a klasszikusok műveivel találkozhat, melyeknek megvan a maguk egyedi szépsége, külön mikróvilágukkal. Amint bevallja, az operairodalomban Mozart, Verdi és Puccini állnak közel hozzá.

   A karmester számára az opera, az operett, balett és musical, a szimfonikus művek mindenike zenei gondolatokat, érzelmeket hordoz, melyeknek meg kell találni a megfelelő kifejezési formáját.

   – A karmester számára, ezek a gondolatok hogyan nyílnak ki?

   –A karmesterség szakma, melynek egyik legfontosabb eleme a különböző zenei műfajok nagyon jó ismerete. Van, aki megelégszik azzal, hogy csak a szimfonikusokat vezényelje. Ez teljesen kielégíti őket. Ennek ellenkezője, ha az illető karmester minden zenei műfajban otthonosan mozog. Ezek közé tartozónak vallom magam. Számomra mindenik műfaj kedves, és szívesen is művelem.

   – Egy opera színpadra állítása rendkívül érdekes és nagyon összehangolt munkát kér, mert ott van a rendező, a díszlettervező, a világosító és még sokan mások. Az összehangolt munka hogyan folyik?

   – Mondok egy konkrét példát. A Kolozsvári Román Operában az igazgató megkérdezte, be tudnánk-e mutatni az Otellót? Nézzek utána. Elővettem a kottát. Az első az volt, hogy hanganyag van-e rá? Ki lehet osztani a megfelelő hangokra a szerepeket? Kiderült, van megfelelő énekes. Tehát zenei szempontból meg lehet alkotni.

   Rendezői és egyéb szempontból a többiről az igazgató gondoskodik. Zongoristával, a korepetitorral a szólisták betanulják a szerepeiket. A kórust a karigazgató tanítja be. Az előadást levezénylő karmesterrel elpróbálják. Majd elkezdődnek a rendezővel való munkálatok. Az Otellónál Mihai Mănuţiu, aki egyébként kitűnő színházi rendező, első találkozásunk alkalmával elmondta: a színpadon semmit nem tesz, amire ne bólintanék rá, amivel nem értenék egyet. Számára is az volt a fontos, hogy az előadók jó körülmények között a maximumot adják magukból. Számomra ez az együttműködés példamutatóan eredményes volt.

   Tíz évvel ezelőtt, 2000. január 27-én vezényeltem először operát a Kolozsvári Magyar Operában, Erkel Ferenc: Hunyadi Lászlóját. Ez alatt a tíz év alatt nagyon sok minden történt. Állandó vizsgán estem át minden előadás alkalmából. Mert nincs két azonos előadás, mindig az élő előadásnak megfelelően bizonyos árnyalatnyi eltérések léteznek. Ez az egyedi a műfajban. A művész mindig valamilyen élményt akar nyújtani a nézőnek. Örömöt, felszabadultságot, benyomást, látványt, gondolatot, érzelmet, ami az előadott mű lényegéből, belső összefüggéseiből fakad. Egy előadás lényege, hogy az élmény maradandó legyen.

   Ezért nagy probléma, mit lehet a körülményeink között kihozni. Minden próbán felmerül a kérdés, mit sikerült megvalósítani abból, amit elképzeltünk. A karmesternek tudnia kell, mikor mit kell kérnie ahhoz, hogy azt, amit elképzelt, megvalósuljon. Azt is meg kell tanulni, mi a fontos a sok problémából, amit, ha megoldok, akkor az még más problémákat is megoldjon. Az operában soha sincs elég próba. A filharmóniában egy héten egyszer van előadás. Az operában legalább kétszer lépnek fel hetente. Tudni kell azt, mivel kell foglalkozni. Egy opera az esetek többségében több órás, egy filharmonikus koncert zenéje ritkán tart többet másfél óránál. A kialakult tapasztalat sokban segítheti az embert. Mert a művészet is, mint oly sok minden, állandó fejlődésben van. Ma már a klasszikus zeneirodalmat sem úgy játsszák, mint hajdanában.

   Mindenek előtt technikailag a zenekarok is sokkal jobbak, mint régen, mert a zenészek egyénenként is jobban képzettek. A hangszerek is sokat fejlődtek, ami nagy mértékben hozzájárul a minőségi muzsikáláshoz.

   – Ma a technika fejlődésének köszönhetően a lejátszott zenét vissza lehet hallgatni. Így bárkinek lehetősége van az önkontroll következtében javítani játékán. Amikor meghívnak valahova szimfonikus zenét vezényelni, akkor ki határozza, meg mit kell levezényelni?

   – Általában egyeztetés alapján történik a művek kiválasztása, ők elmondják, mit is szeretnének játszani, én általában az elképzeléshez igazodva több művet ajánlok a repertoáromból.

   – Megérkezel a saját elképzeléseddel és kapsz egy zenekart, melyet pont nem ismersz. Mi az első lépés?

   – Az esetek többségében az első próbán pillanatok alatt kiderül, melyikünk mennyit ér. Ha a zenekar olyan, akkor nincs semmilyen akadálya annak, hogy együtt alkossunk valami maradandót, figyelemre méltót, ha nem, akkor gyorsan meg kell találni azt, ami javíthat a helyzeten. A karmester számára általában három-négy próba áll rendelkezésre, ez alatt sok mindent meg lehet oldani.

   – Melyik volt a legrangosabb zenekar, melyet vezényeltél?

  – A Spanyol Rádió Szimfonikus Zenekara Madridban. A nagyon jól képzett zenészeknek köszönhetően (állítólag Spanyolország harmadik legjobb zenekara), már egészen más szintről kezdődött a próbafolyamat. Csak egy apró részlettel példázzam: a koncert kottaanyagát minden zenész egy hónappal hamarabb megkapja, és munkaköri kötelesség azt nagyon jól begyakorolni. Amikor a karmester elkezdi az első próbát technikailag mindenki nagyon pontosan azt játssza, amit kell. (A magas fizetés nagy konkurenciát hoz létre, ez pedig minőségi fejlődést eredményez.) Hirtelen úgy tűnik, hogy nagyon sok idő van a munkára, mert nem kell állandóan kisebb-nagyobb hibákra fecsérelni a próbát. Csak a lényeggel, a muzsikával kell foglalkozni. És ez már óriási előjog, de ugyanakkor hatalmas felelősség is a karmester számára. És bizony nem könnyű meggyőző zenei érveket mondani olyan zenészeknek, akik hetente világhírű karmesterekkel dolgoznak. Egyedi élmény volt velük muzsikálni.

   – A ma világában, ahol az információ áramoltatása lényegesen eltér a hajdanitól, a sóbiznisz világa követelményeinek mennyire tudunk megfelelni, és mit kellene tenni?

   – Elsősorban feltevődik a kérdés, hogy van-e olyan rendszer a mai fiatal művészek számára, melyben, meg tudják mutatni, mit tudnak? Nálunk mindenki a saját erejére kell támaszkodjon. Viszont tudjuk például, hogy a leghíresebb nyugati zenei főiskolák tele vannak dél-koreai, japán, kínai diákokkal, akiknek tanulási költségeit a saját államuk fizeti azért, hogy visszatérve majd hazájukba nagyon jól képzett muzsikusokat tudjanak foglalkoztatni. Erre speciális kormányprogramok léteznek.

   Nem annyira bonyolult megszervezni például, hogy fiatal tehetséges operaénekesek körbejárják saját országukban az operaházakat, és fellépjenek különböző előadásokon. Vagy a legjobb fiatal karmesterek mindenike kapjon lehetőséget, több zenekar élén bemutatkozni. Vannak országok, ahol ezt programszerűen és nyilván eredményesen művelik.

   – Nem sok embernek adatik meg, hogy két operaház is foglalkoztassa rendszeresen.

   – Nekem ezzel szerencsém van, ami a művészi életben nagyon sokat jelent, mert állandóan helyt kell állni, sok szép feladatnak kell eleget tenni. Az elmúlt tíz év alatt 27 operát vezényeltem kb. 140 alkalommal. Például csak az utolsó négy évben a Román Operában 9 debütöm volt, ezek közül pedig négy bemutató: Candide, Turandot, Otelló, A végzet hatalma.

   – Mindkét helyen Horváth József belülről ugyanaz az ember és karmester. Ellenben a gyakorlatszerzés szempontjából ez nagyon sokat jelent. Ez a munkában hogy tükröződik, mit szeretnél tenni?

   – Semmi egyebet, csak minél magasabb művészi színvonalon teljesíteni a rám bízott feladatokat. Egy dolog biztos: a munka egyszer meghozza gyümölcsét.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008