magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Árkossy István: Kilencvenöt hársafalevél. Festmény helyett 95 éves Édesapámnak.


Mily kevés az esztendőkben számlált kilencvenöt,

ha ég burkában milliárd a csillag!

S minő sokaság,

ha már a holnap órái is győzelmek…

 

A mezítlábas évek messze bandukolnak…

Ám hársfavirág-havazásban, mint annyiszor,

ma is mellém szegődik s karonfogva

békésen elkísér a múlt.

 

Röpülök ismét Bega-parti szélben,

hol fűszálnyi volt egykor a perc,

s az estéli harangkondulásban

gondtalan dalomra

valamennyi, most újra egyként hajladoz.

 

Távolban

a Remények Kollégiuma.

Gyermekzsivajtól visszhangos domboldalakon

aszúszemeket érlel az előrelátó ősz;

s aranysugarában

tíz, száz, ezer diáktekintet villan,

s üzen  a messzeségből

igaz szóval, széppel, mely száll – fehér krétapor –,

s pihen meg halántékok ezüst hajszálain.

 

Ez itt a halk szavak otthona.

Hol a tél-szilencium világba röptető fészkében

– az idő üzenetei közt kotorászván – bőséggel

 találni  

smaragdot, rubint,

s ahol kilencvenöt hársfalevél

napszínű csokra figyeli ámulva

a szűnni nem akaró régi-új varázslatot:

ahogy esztendő koptatta

térképmutató pálca hegyén

ma is nap, nap után fölfénylik

városok, tájak, csillagok tüneménye:

Nagyenyed  diákreményei,

Clausthal-Zellerfeld fehér-csend fenyvese,

aztán a Szamos-parti Athén kösöntyűs éke:

a Farkas utca, mely maga a prelúdium.

S ott a Donát úti kanyar, a napos Feleki-tető,

Sztána szendergése,

avagy a Nyárád-csobogásra ébredő

házikó távolból is fel-felvilágló arca.

És ott a bágyatag egri napsütés,

amiként sok más egyéb is, mit a kegyes emlékezet

magával elhozni megkívánna.

 

Tudom: boldog lesz a Pillanat,

ha eljő majd holnap is, és újra bekopog,

mert aki ajtót nyit s fogadja őt,

nem lesz más,

mint

Édesapám.


Budapest, 2010. február 5.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008