magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Benkő Levente: Múltból merítő jelen a kalotaszegi Sztánán


Szilágyi Mátyás fõkonzul eltûnt. Ez a hír terjedt el futótûzként Sztánán, amikor a nagyérdemû hiába várta a Magyar Köztársaság kolozsvári diplomatáját a február 5-e és 7-e között lezajlott X. Sztánai Farsang nyitányára. Emiatt a mûsorkezdés csúszott, egyre csúszott, de mert a tisztelt publikum és a szereplõk türelmével visszaélni nem ildomos, felgördült a függöny.

Menet közben kiderült Szilágyi uram úgy járt, mint Dsida Jenõ egykoron. Egy alkalommal ugyanis Kós meghívására a költõ Sztánára vonatozott, s vendéglátója azzal a meghagyással ültette fel saját mokány lovacskájára, Picire: baktasson átal Körösfõre, ahol újkenyér alkalmából úrvacsorát oszt a pap, de estére a Varjúvárban legyen, mert földi vacsorára is hivatalos. Dsida ment is szívesen, az úrvacsoraosztást követõen többen is hívták, hogy legyen vendégük, tisztelje meg jelenlétével házukat. A költõ azonmód el is fogadta a hívást, megebédelt, és igen jól érezte magát a délutáni mulatságban. No, de Körösfõn elesteledett, s az erdõben eltévedt, árkon-bokron keresztül kereste az utat, a sztánai vasúti alagútnál román katonák szólították megállásra. Dsida szerencséjére a puskás katonák felismerték Kós lovát. Pici pedig gondolt egyet, és fittyet hányva a költõ tájékozódó képességére és terepismeretére, egyszerûen hazaballagott a hátán szundikáló Dsidával. Ha pedig Pici nem ismeri az utat, tán még most is bóklásznának valahol a Riszeg alatt. Midõn pedig az éjszaka kellõs közepén a Varjúvárhoz érkeztek, Kós haragosan elõbb a lovának adott vacsorát, Dsidának csak azután került harapnivaló.

Szilágyi Mátyásnak avval volt szerencséje, hogy sofõrje, Gyõzõ mester idejében felismerte: Zsobokról Sztána felé menet Farnas semmiképp sem eshet útba, úgyhogy térültek-fordultak, s még idejében fogadhatták a sztánaiak vendégszeretetét, Papp Hunor református lelkész pedig elsõnek Szilágyi uramat invitálta vacsorára. De még mielõtt asztalhoz ültek volna, a Magyar Köztársaság kolozsvári diplomatája arról szólt a közel másfélszáz magyart és vagy húsz románt számláló piciny falu kicsi kultúrházába egybesereglett erdélyi és magyarországi népes közönségnek, hogy határon innen és túl, magyarnak egy a hangja, s ez így van rendjén.

A Papp Hunor református lelkész és gyülekezete által 2001-ben újjáélesztett sztánai farsang idén bõvelkedett ilyen fordulatokban. A télbúcsúztató mókázás fokozásaként a sztánai gyermekek – és Papp Hunor, valamint Pesten élõ csíki jó barátja, András Sándor személyében két „vendégmûvészük” – nagy derültséget és tetszést aratva adták elõ Ridegh Sándor Indul a bakterház címû, sztánaiasra adaptált darabját. A poén most sem maradt el: a pap ugyanis eltûnt, és mindenki nagy meglepetésére dús szakálla nélkül tért vissza a színpadra, hogy a szereplõk közül valaki meg is kérdezte: „Mit keres a színpadon Pillich Balázs?” Utóbbi ugyanis a kolozsvári Szarkaláb Néptánc-együttessel a Harmadik zenekar kíséretében fergeteges mezõségi és kalotaszegi táncokkal lépett fel, igen nagy tetszést aratva. És nem volt, mert nem lehetett vége, mert a közben gyantázó bánffyhunyadi prímás, Varga István Kiscsipással megerõsödve hajnalig húzták-ropták. Forgott a leány s a szoknya, csattogott a csizma szára, s ezt nem lehetett tétlenül szemlélni, következésképpen a terem egyik sarkában addig üldögélõ Kós-unoka, a néprajzkutató dr. Kós Károly fia, a Budapesten élõ pszichológus, Kós Béla és kedvese is táncra perdültek. A Kós-unoka – akárcsak az újraépítkezésben segítõk – Papp Hunortól díszoklevelet vehetett át, Szabó Zsolt pedig kalotaszegi kötõdésû könyveket ajánlott a jelenlévõknek, fogyott is a portéka, majdnem úgy, mint a rögtönzött csapszékben a sör és a forralt bor.

 

Tápláló gyökerek

Merthogy a sztánai farsangot nem lehet elképzelni Kós nélkül. A nagyapa, Kós Károly ugyanis 1914-ben tett arról, hogy az az esztendõ ne csak az elsõ világháború kitörésérõl maradjon emlékezetes, hanem arról is, hogy februárius havának elsõ napján megszervezte a protestáns bált. Az úgy kezdõdött, hogy minekutána az ötlet megfogant, Kós elkészítette a díszes meghívót, mely a Díszítõ Mûvészet címû lapnak olyannyira megtetszett, hogy a szétküldendõ lapokat tiszta ingyen kinyomtatta. Kós maga mellé vette szervezõnek közkedvelt sógorát, Balázs Balázst, ahogy a sztánaiak mondták: Dufla Balázst, s a jeles napra meghívta Kalotaszeg minden valamire való családját, de pesti építész barátját, Zrumeczky Dezsõt, valamint kedves írótársát, Móricz Zsigmondot is. A pesti vendégek Bánffyhunyadon szálltak le a gõzös vontatta vonatról, Sztánáig az utat pedig lovas szánon tették meg. S milyen az erdélyi és milyen a pesti ember: míg Kós Károly úgy emlékezett késõbb azokra a napokra, hogy „gyönyörûséges szép telünk volt akkor. Hetek óta tiszta, ragyogó napsütés, szikrázó, ropogó, porzó hó s talán azóta sem olyan tartós, jó szán utunk”, addig Móricz csak dörzsölte a kezét, és mosolyogva fázott, pedig egész éjszakán át ropogott a tûz a nagy, kalotaszegi kandallókban.

A bál azonban kitûnõen sikerült. Lenn a faluban az állami iskolában lámpagyújtás után kezdõdött a reggelig tartó tánc. „Jó cigány, jó és sok étel meg bor s pezsgõ is. Móricz Zsiga úgy forgolódott az emberek között, mintha közülük való lett volna. Mosolygott, beszélgetett, táncolt, és rengeteget jegyzett egész éjszaka. Másnap még bészánkáztunk a faluba – maradékra és csendes beszélgetésre, s este elutazott vissza Pestre. Hiszem, nem bánta meg, hogy eljött volt, mert ebbõl a muzsikás, vidám, szánkózó, havas téli napból született meg talán legnapsugarasabb írása, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül” – vetette papírra Találkozásaim Móricz Zsigával címû visszaemlékezésében Kós Károly.

 

Újjáalakuló forma és tartalom

Hosszú évtizedek után, 2001-ben éledt újjá a sztánai farsangolás. Ennek elõzménye, hogy 1999 nyarán fiatal házaspár baktatott le hátizsákosan a faluba a vasúti megállóból. A falubeliek elsõre azt hitték, holmi turisták jöttek felkeresni valami elveszett néphagyományt, vagy a Dsida lovát, s részben igazuk is volt, csak abban tévedtek, hogy a fiatalok nem turisták voltak, hanem Papp Hunor, az új református pap és felesége, Judit asszony. Az újrakezdés azonban aligha sikerült volna a budapesti Corvinus Egyetem Kert- és Tájépítészeti Fakultásának tanára, Fekete Albert, valamint a Mûvelõdés fõszerkesztõje és a Szentimrei Alapítvány elnöke, a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen magyar újságírást oktató Szabó Zsolt nélkül.

Nos, ebbõl a hármas összefogásból indult újra a sztánai farsangolás. Elsõ években a bevételt az út javítására, a falu központjának rendezésére fordították. Akkor pattant ki az ötlet, hogy a híres-nevezetes Kós–Móricz féle bálnak otthont adó egykori református majd állami, romos iskolát építsék újra. A helyi református egyházközség tulajdonában lévõ hajlékot a gyülekezet az 1830-as években kórháznak építette, majd felekezeti iskolává alakította át. Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. Az igehirdetésen kívül a lelkész a kolozsvári Filep Farkas és Halmágyi Erika filmjével mutatta be a kis kalotaszegi falut, valamint a 2001-ben – nyolcvanhét év után – újraélesztett farsangi mulatságot. Az adakozók jóvoltából valamivel több, mint 15 ezer kanadai dollár gyûlt össze, az újjáépítés terveit magyarországi és erdélyi építészek díjmentesen készítették el. Zsoboki kõmûvesek irányításával a gyülekezet kalákában bontotta szét a beomlott tetõzetet és a megroggyant falakat, harminc teherautó törmeléket kellett elszállítaniuk. A gyülekezet addig s addig küszködött, míg hathatós magyarországi és kanadai támogatással az egykori iskola újraépült, 2009 adventjének elsõ vasárnapján pedig fel is avatták azt a gyülekezeti nagytermet, amelyet a Budapestrõl Kanadába kitelepedett, és az erdélyi magyarság sorsát szívén viselõ mecénásról, néhai Benkõ Gyuláról neveztek el. Az újjáépített házban konyhát, fürdõt, elõadótermet és orvosi rendelõt, valamint 24 vendég számára szállást alakítanak ki, tervek szerint a Kós-féle bált és Móricz Zsigmond látogatását megörökítõ emléktábla is a helyére kerül.

De a létesítmény kezdett feltelni élettel. Vagyis a forma tartalommal. Hiszen a Benkõ Gyuláról elnevezett nagytermében a csendesebb mûfajok kedvelõi az idei farsangolás alkalmával Wagner Péter budapesti építésznek az 1970 és 2010 közötti években kalotaszegi tanulmányútjain készített rajzaiból és pasztelljeibõl tekinthettek meg kiállítást. „Wagner Péter azok közé a magyarországi fiatalok közé tartozott, akik éveken át hátizsákkal jártak Erdélybe, és útjaik során meg is örökítették élményeiket. Ha az anyag nem is teljes, de mindenki megtalálhatja benne a maga hegyét, völgyét, ház- és utcarészletét” – méltatta a tárlatot Szabó Zsolt. A Gáspár Attila és Széman Rózsa vezette szilágysomlyói Szederinda gyermek citerazenekar elõadása emelte a hangulatot, s a közönség vastapsban megnyilvánuló elismerését az együttes azonnal élvezetes ráadással köszönte meg. És még mindig nem volt vége, mert az éjfél után a Szentimrei villába átvonulók hajnal hasadtáig múlatták a telet. Ugyanott szombat délelõtt Kós Béla nagyapjáról és édesapjáról tartott vetítettképes elõadást, hogy a jelen levõ fiatalok, köztük médiaszakos mesterképzõsök közelebbrõl is megismerhessék azokat az elõdöket, akik vitathatatlan érdemeket szereztek az erdélyi szellem pallérozásában.

Szintén a szombati, csendesebb napon az elõzõ éjszakai bál után magukhoz térõk meglátogathatták a Varjúvárat, és a Csiga-dombról csodálhatták meg Kalotaszeg szépséges hegyeit és völgyeit. A délutáni kikapcsolódáshoz tánc- és énektanítás, kézmûves mûhely, bábszínház kínálta magát. Az ötletes és változatos jelmezek bemutatkozását és felvonulását nagy tapssal jutalmazta a népes szülõi-nagyszülõi és vendégsereg, este pedig megint szólt a zene, amikor a körösfõi YES zenekar a mûvelõdési otthonban bulival, Szép Bálint és bandája, valamint Varga István Kiscsipás a közösségi házban pedig táncház-zenével szórakoztatta a nagyérdemût. A mulatság vasárnap ünnepi istentisztelettel ért véget, a kétnapos dínom-dánom teljes bevételt a sztánai közösségi ház konyhájának kialakítására fordítják.

Benkõ Levente



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008