magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Diószegi György Antal: Adalékok a 17. századi magyar zenetörténet egyik fényes csillagához, avagy Spielenberg János hangszeres zenész, zeneszerző élete és alkotásai


Spielenberg Sámuel (1573–1654) lõcsei orvosdoktor és Clementis Magdolna fia, Spielenberg János Lõcsén született 1636. március 18-án. Tanár, hangszeres zenész és karnagy is volt. (1)

Ezen túlmenõen, kiváló magyarországi zeneszerzõként is közismert volt a 17. században. (2) A jelentõsebb magyar szabad királyi városok hamar kialakították saját zenei életüket (pl. toronyõrök muzsikája, zenekarok): e társadalmi keret kedvezett a muzsikamûvelõ tehetségek kibontakozásának. E korszak nevezetes zenemûvésze volt Spielenberg János, aki kezdetben szülõvárosában, Lõcsén élt és alkotott. (3) A magyarországi városok fontos szerepet töltöttek be a hangszeres zene rendszeresebb mûvelésében, korán kialakult a városi muzsikus hivatalos hatásköre. Körmöcbányán például a 17. század elsõ felében és derekán a következõ hangszerek szerepelnek: hegedû, bõgõ, síp, trombita, harsona, orgona, lant, klavikordium. A nyugati jellegû zenei kultúrák hatásának szellemében korának fontos zeneszerzõjeként tartja nyilván a zenetörténeti irodalom Spielenberg Jánost. (4)

A Lõcsei Virginal-könyv az igen magas zenei mûveltség létét igazolja Szepes vármegyében Lõcse városának.  Spielenberg János (csakúgy, mint testvére, ifjabb Spielenberg Sámuel) a wittenbergi egyetemen tanult. Több észak-magyarországi városban volt orgonista.

Spielenberg több szerzeménye is fennmaradt Kájoni János kéziratos gyûjteményében, a Kájoni-kódexben. (5) A Kájoni-kódexben 40 adalék különösen érdemleges a magyar zene kutatása kapcsán, melyek talán legfontosabbikát alkotja az egyházi magyar mûzene Spielenberg Jánostól, melyek teljességükben eredeti alkotások. (6)

Spielenberg lõcsei tanár, hangszeres zenész 1659-ben a csíksomlyói ferences konvent számára komponálta öt egyházi mûvét.  Ajánlásában lõcsei hangszeres zenésznek nevezte magát: „Joanne Spielenbergero Leutschoviensi Musico Instrumentali 1659”. (7) E mûvei: „1. Officium missae (Gloria, Credo, Sanctus cum Tremula, Benedictus, Agnus Dei), 2. Salve Sancte Pater, 3. Oratio S. Francisci. Adoremus te Sanctissime, 4. O Patriarcha pauperum, 5. Coelorum candor splenduit.” Az elsõ mû egy kétszólamú teljes mise, közben kórussal. (8) Szerzeményeit csíki Somlyai Miklós házfõnöknek és Damokos Kázmér csíksomlyói custosnak ajánlotta Spielenberg 1659-ben, mint lõcsei zenekarvezetõ. (9) Alkotásait Kájoni János jegyezte le (társaival, Seregélyes Mátyással és Tasnádi Bálinttal), és a róla elnevezett Kájoni-kódexben (Codex Caioni 1634– 1671) találhatóak. (10)

Érdekes adalék ez a híres lõcsei Spielenberg-orvoscsalád e zenész tagjáról, mivel ez Felsõ-Magyarország és Erdély korabeli politikai érintkezése mellett a mûveltségbeli közelségre, és a közvetlen kulturális kapcsolatra is kiváló példa.

Kájoni János másik kéziratos gyûjteményében, orgonakönyvében, az 1667-ben íródott Organo Missale címû mise- és litániagyûjteményben is szerepel egy mûve Spielenberg Jánosnak. E zenemû a XXV. mise, ami a De Sancto Patre Francisco címet viseli. Az 1669-es Sacri Concentus címû gyûjteményben is szerepel egy-két zenemûve.

A nevezetes Seprõdi János 1909. január 4-én tartott akadémiai elõadást a Kájoni-kódex dallamairól: ezen elõadásában leszögezte, hogy Spielenberg a magyar egyházi mûzene elsõrangú képviselõje volt Kájoni Jánossal és gróf Esterházy Pállal együtt. (11) Mûveirõl nagy elismeréssel szólnak a magyar barokk zene olyan nagyszerû kutatói is, mint Domokos Pál Péter és Szabolcsi Miklós. (12)

Spielenberg János zeneszerzõ igazi mestere volt a 17. századi magyar muzsikának. (13) Igen tehetséges zeneköltõ volt: mûveit a hibátlan szólamvezetés és ügyes formai szerkesztés mellett fõképpen a dallamosság jellemzi. E tekintetben még a külföldi szerzõk közül is kiemelkedik. Lágy, sima folyó dallamai hangulatosak, és például az Agnus Dei végén, amikor kemény hangnembe megy át az addig lágy hangnemû dallam, hangulata, stílusa magyar karakterû. (14)

Spielenberg János lõcsei zeneszerzõ miséjének alábbi két latinul írott versét a Greccio Kamarakórus tagja, Mezei Mónika fordította magyarra:

 

Adoremus

(Szent Ferenc imája)

 

Áldunk Téged, legszentebb Urunk,

Jézus Krisztus, minden egyházadban,

mert szent kereszted által

megváltottad a világot.

Hozzád könyörgök, hogy halálod

váljon életemmé.

 

 

Coelorum candor splenduit

 

Fölfénylett az egek világossága:

új csillag világított!

Szent Ferenc felragyogott,

akinek egy szeráf megjelent

megjelölve õt a stigma jelével

kezén, talpán, oldalán,

míg a kereszt jelét akarja viselni

szívében, ajkán, tettében.

Alleluja.

 

Spielenberg mûvei tudásban, alkotói tehetségben kora színvonalán állottak: bizonyítékai e mûvek annak, hogy a magyarországi szerzõk a nyugat-európai zenemûvészeti fejlõdéssel együtt haladtak a 17. században. (15)

A magyarországi egyházi mûzenének tehát jeles képviselõje volt Spielenberg János abban az idõben, mikor e mûfaj külföldön sem állott még fejlõdésének tetõpontján. (16)

1660 táján ismét karmesterként mûködött Lõcsén. (17) 1684-ben Lõcsén hunyt el.

Fontos magyar zenetörténeti értékek Spielenberg fenti zenemûvészeti kompozíciói.

Örömhír a magyar zenei mûveltség örökké újraéledõ világában, hogy e 17. századi Spielenberg János mûvészete újra jelen van a templomi zenében: a Városmisszió Budapest 2007 rendezvénysorozat keretében a pesti Belvárosi Ferences templomban szeptember 17-én (Szent Ferenc stigmatizációja ünnepén) e templom Greccio Kamarakórusa egyházzenei hangversenyén (Palestrina, Monteverdi, Kájoni János és mások alkotásainak társaságában) megszólaltak Spielenberg lõcsei zeneszerzõ mûvei is. A Greccio Kamarakórus 2006-ban alakult professzionális zenészekbõl és fõiskolai hallgatókból áll.

A barokk kor ízlését tükrözik Kájoni János csíksomlyói ferences kéziratai (az Organo Missale, a Sacri Concentus és a Kájoni-kódex). A Kájoni-kódexben megtalálható Spielenberg-mûvek azért is fontosak, mert ebben a kéziratban található elõször magyar vonatkozású forrásban a Salve Sancte Pater, valamint az Oratio S. Francisci, az Adoramus te Sanctissime, az O Patriarcha pauperum és a Coelorum candor  splenduit. (18)

Spielenberg János (1636–1684) zeneszerzõ igazi mestere volt a 17. századi magyar muzsikának. (19)

Lõcse és Csíksomlyó különleges mûvelõdéstörténeti hídját jelenti e zeneszerzõ munkássága.

 

Források:

(1) Spilenberg-Diószegi György Antal: Spielenberg-családág Erdélyben. II. Csíksomlyó és a Spielenberg-család. In Nobilitas 2007. Magyar Történelmi Családok Egyesülete Közhasznú Szervezet. Szerkesztette Gudenus János. Bp., 2007. 192. l.

(2) Katolikus lexikon. Szerkesztette Bangha Béla S. J.  IV. kötet. Bp., 1933. 178. l.

(3) Szabolcsi Bence: A magyar zene története rövid összefoglalásban. Városok. In A képzõmûvészetek. Szerkesztette Homolya Emõke és Németh Lajos. Bp., 1960.  619. l.;

Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerkesztette Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 64. l.

(4) Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai. In Magyar zenetudomány. I. Tanulmányok a középkortól a XVII. századig. Sajtó alá rendezte Bónis Ferenc. Zenemûkiadó Vállalat, Bp., 1959. 15. l.

(5) Dobszay László: Magyar zenetörténet. Bp., 1984. 145. l.

(6) Benkõ András: Seprõdi János válogatott zenei írásai és néprajzi gyûjtése. Bukarest, 1974. 120. l.

(7) Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980–1985. Budapest, 1999. II. 108. pont, 196. l.; Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 64. l.

(8) Papp Géza: Egyházi népének. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet Bp., 1990. 182. l.; Domokos Mária: A 16-17. század magyar tánczenéje. In Magyarország zenetörténete 1541– 1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 508. l.;

(9) Papp Géza: Egyházi népének. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 182. l.

(10) Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980–1985. Budapest, 1999. II. 108. pont, 195. l.

(11) Seprõdi János: A Kájoni-codex dallamai.  In Akadémiai Értesítõ. 1909. február XX. kötet. Bp., 1909. 66–67. l.; Seprõdi János: A Kájoni-codex irodalom- s zenetörténeti adalékai. In Irodalomtörténeti Közlemények. XIX. kötet 1909. 417–418. l.

(12) Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet Bp., 1990. 64. l.

(13) Haraszti Emil: A barokk zene. In Magyar Mûvelõdéstörténet Magyar Történelmi Társulat. IV. kötet. Barokk és felvilágosodás. Szerk. Domanovszky Sándor. 612. l.

(14) Benkõ András: Seprõdi János válogatott zenei írásai és néprajzi gyûjtése. Bukarest, 1974. 246. l.

(15) Diószegi György Antal: További adalékok a Felvidéken maradt Spielenberg-családtagok mûvészeti, zenei és katonai szerepvállalásához Erdélyben. In A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 1.  Szerk. Szarvas Márta. Debrecen, 2006. 163.l.

(16) Seprõdi János: A Kájoni-codex irodalom- s zenetörténeti adalékai. In Irodalomtörténeti Közlemények. XIX. kötet 1909. 417–418. l.

(17) Légány Dezsõ: A magyar zene krónikája. Bp., 1962. 461 l.

(18) 800 éves a ferences rend. Szent Ferenc emlékezete a zenemûvészetben. In Pesti Ferences Hírlevél. A Belvárosi Ferences Templom hivatalos lapja. 2009. VII. évfolyam, 1. szám 6. l.

(19) Seprõdi János: A Kájoni-codex dallamai.  In Akadémiai Értesítõ. 1909 február. XX. kötet. Bp., 1909. 67. l.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008