magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: A kolozsvári Finály család


A kolozsvári Báthory Gimnázium régi iratai között egy megsárgult irományt fedeztem fel Finály Henrik aláírásával. Címe: Látnivalók Kolozsvárt, és 1891-ben keltezett. De ki is volt Finály Henrik? Õ szerkesztette az eddig legjobb és legterjedelmesebb latin–magyar szótárunkat. E mûve azóta felvette alkotója nevét, s ma egyszerûen csak a Finály névvel illetjük. Kérdem a báthorys (magyarul nem beszélõ) latintanár kollégámat hallott-e neves elõdjérõl, Finályról? Sajnos nem hallott róla. Pedig Finály nem csak tanított intézetünkben, hanem a népes család összes fiú tagja itt érettségizõ diákja is volt a kolozsvári piarista gimnáziumnak. Tekintsünk hát a család múltjába.

Finály Henrik Óbudán született 1825. január 16-án. Eredetileg mérnöki pályára készült, végül neves filológus, régész, történész professzor vált belõle, aki számos nyelvészeti, irodalomtörténeti és archeológiai tanulmányt írt. Ifjú korában részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ennek leverése után nevelõsködött. 1852-ben a kolozsvári alsóbb kegyesrendi iskola igazgatója volt, majd a kereskedelmi iskola tanítója. 1853. október 3-tól a kolozsvári piarista fõgimnázium tanárává nevezték ki, egyelõre ideiglenesen, Regis-Bartsch Ferenc piarista atya helyett, akit Haynald Lajos erdélyi püspök felvett egyházmegyéje papjai közé. Finály Henrik 1853 és 1860 között latin nyelvet, mennyiségtant és német nyelvet tanított az intézetben, heti 20 órában. Õ volt a 7. osztály fõnöke, ugyanakkor a kolozsvári római katolikus nyilvános teljes gimnázium segédjegyzõi tisztségét is betöltötte. A kor szokásaihoz híven, õ is gyarapította a líceum tudományos eszköztárát; errõl az 1853-as értesítõben így írnak: „A természetiek mûtárának termény-gyûjteményi fiókja 243 drb. szárított növénnyel növekedett, melyeket t. c. Finály Henrik helyettes tanár úr szíveskedett adományozni”. 1853-tól a latin–magyar szótáríró társaság tagja, az együttmûködés eredménye pedig az a latin–magyar szótárunk, amelyet: „Dolgozta néhány kolozsvári tanár. Szerkesztõi Régeni István és Finály Henrik. Elsõ füzet. Kolozsvártt nyomatja és kiadja Stein János, az ev. ref. fõt. betûivel. 1857”. A szótár egy részét tanártársa, Vass József (1813–1873) szerkesztette. A késõbbiekben Finály egymaga szerkesztette tovább azt a legjobb latin szótárunkat, amely széles körben ismertté tette a nevét. 1856-tól Finály az erdélyi gazdasági egylet havi füzeteit szerkesztette, majd az egylet Évlapjait, mindezt az igazgató-választmány megbízásából, mint egyleti titkár. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja volt.


Amikor 1859-ben megalakult az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), elsõ elnökévé gróf Mikó Imrét, alelnökévé gróf Lázár Miklóst, múzeumõrévé Brassai Sámuelt, könyvtárnokká Szabó Károlyt, titkárnak pedig Finály Henriket választották. 1868–1871 között Finály az utolsó a líceumi nyomdaigazgatók sorában, ugyanis 1872 január 1-tõl, az iskola nyomdáját, a líceumi könyvsajtót K. Papp Miklósnak adták haszonbérbe. 1872-tõl a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a történelmi segédtudományok (fõleg a régészet) nyilvános rendes tanára lett, de tanára volt a Kereskedelmi Akadémiának is és tagja a római Instituto di Archeologiának. 1874–1882 között Finály szerkesztette az Erdélyi Múzeumot. Számos hazai és külföldi lapba írt. Az évek során kiadásra került fontosabb tudományos munkái: A polgár és kereskedõ számvetése (Kolozsvár, 1853); A valtórendtartás az új cs. kir. váltótörvény értelmében (Kolozsvár, 1855); A magyar ige idõformáiról (Pest, 1860); Adalékok a magyar rokonértelmû szók értelmezéséhez (Akadémiai értekezés, 1869); A görögök idõszámítása s az õsrómai naptár (Erd. Múz. Évkönyvei, 1882); Az ókori súlyokról és mértékekrõl (Budapest, 1883); Hogy is mondják ezt magyarul? (Budapest, 1888); Hogy kell latinból magyarra fordítani (Kolozsvár, 1894).

Amikor már nem tanított a piariban, azt továbbra is támogatta, minden formában, annál is inkább, mert fiai, Gábor, György, Lajos, István mind ide jártak, itt érettségiztek. 1887-ben „a történelmi és földrajzi szertár részére dr. Finály Henrik egyetemi tanár 3 drb. igen értékes ókori térképet ajándékozott” – írták az értesítõben.

Rendszeres pénzadománnyal járult hozzá az év végi tornavizsgákon a legkitûnõbb tornászok jutalmazásához. Úgyszintén ott találjuk a magánadakozók sorában, mint aki pénzadománnyal támogatta az intézet segítõ egyesületét.

1890-tõl gyakran az õ elnöklete alatt folytak a tanév végi szóbeli érettségi vizsgák, amelyeken õ tankerületi fõigazgatóként, vagy az erdélyi római katolikus Status igazgató tanácsosaként volt jelen. Évközben is több hivatalos látogatást tett az intézetben.

A Finály ifjak is kitûnõ eredményeket értek el diákéveik alatt a piariban. Az önképzõkör legszorgalmasabb tagjai, nevükkel sûrûn találkozunk a Hajnal diáklapban. Györgynek csupa 1-es osztályzata volt, megválasztották önképzõköri elnöknek, és István is gyakran szerepel, mint kitûnõ szavaló. Lajos az iskolai zenekar elsõ hegedûse volt, Gábor a Daltársulatban zongorázott, de megválasztották a Segélyzõ Egyesület elnökévé is.


Az 1893/94-es tanévben „a felsõbb tanhatóság Finály Gábor világi egyetemi hallgatónak megengedte, hogy a folyó tanévben, mint gyakorló-tanár mûködjön a fõgimnáziumban”. Latint tanított a 6. osztályban, heti óráinak száma 6; emellett megválasztották az erdélyrészi Kárpát-egylet Kolozs megyei osztályának jegyzõjévé. 1894-ben Finály Gábor már saját filológiai-latin könyvét ajándékozta a líceumi könyvtárnak.

Az apa, Finály Henrik 1892-ben adta ki A besztercei szószedet címen akadémiai értekezését. 1895-ben Kendi elõnévvel magyar nemességet kapott, 1898. február 13-án, 73 éves korában Kolozsvárt hunyt el.

Híres egyetemi professzor társa, Márki Sándor búcsúztatta a sírnál, Emlékbeszéd Finály Henrik felett címmel nyomtatásban is megjelent.

1926-ban a fõgimnázium nagy öregdiák-találkozóján a Finály-fiúk is megjelentek, immár mint a magyar társadalom oszlopos tagjai. Ekkor ugyanis Finály Lajos magyar királyi vasúti és hajózási felügyelõ és miniszteri tanácsos volt Budapesten;  Finály István a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasöntöde Rt. központi fõmérnöke; Finály Gábor a budapesti Kölcsey Ferenc Reálgimnázium igazgatója, a német császári archeológiai intézet levelezõ tagja, a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának segédtagja, az olasz királyi koronarend lovagkeresztjének tulajdonosa.

Érdekességként alább közöljük a mai helyesíráshoz közelítve Finály Henrik városnézõ kalauzolását, pontosabban azt, hogy milyennek látta õ Kolozsvárt 1891-ben.

 

Orbán István



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008