magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Finály Henrik: Látnivalók Kolozsvárt 1891-ben


Az elsõ látnivaló természetesen a város összképe. Aki Kolozsvár legszebb és legérdekesebb látképét akarja élvezni, legjobban teszi, ha egy derûs nap délutánján a Fellegvárba megyen, mert ilyenkor van a város a már hanyatló naptól a legelõnyösebben megvilágítva. Ha az illetõ nap még esetleg vasárnap is, az elõtérben fekvõ Sétatér mozgalmas, tarka képe érdekes toldaléka a látványnak. A Fellegvár délkeleti ormáról a nézõ a vasúti pályaházon kezdve szép körlátványban szemlélheti a várost a maga egész kiterjedésében, kelet felé a látókör csaknem Apahidáig terjed, délnek a Felek szorítja össze, amelynek mellsõ  lejtõjén a nagy köztemetõ, s ettõl nyugatra a Házsongárd a maga kertjeivel és nyári lakaival, amelyek mellé a m. k. Ferenc József egyetem új épületei, az élettani és közegészségtani, bonctani és kórbonctani intézetek és ezeken túl a múzeumkert területén az állattani és vegytani intézetek és az egyetemi  növénykert sorakoznak. Még tovább nyugat felé szembetûnik a kolozsmonostori gazdasági tanintézet épülete, amely már a várost nyugat felõl érõ Kolozsmonostor község határán fekszik. E község nyugati végén emelkedik a hajdani kolozsmonostori apátság erõdszerû dombja. Maga az apátság eltûnt, csak nagy templomának a szentélye áll még fenn, mint kálvária-hegyi kápolna, amely körül temetõ van; az elébb rombadõlt, késõbben lebontott apátság anyagából épült a mai róm. kat. líceum épülete. E domb mellett halad el a Nagyvárad felé vezetõ országút a Kis-Szamos völgyén felfelé, és a szem követheti csaknem Gyaluig; nyugat felé azután a Gyalui havasok zárják el a láthatárt.

Magának a városnak a látnivalóit két osztályba lehet sorozni: az elsõbe tartoznak az épületek és épületmaradványok és az építészeti mûemlékek; a másodikba a városban levõ köz- és magánintézetek.

Az elsõ osztály sorjegyzékét legcélszerûbben a város fõterén kezdjük. E tér északi fele közepén áll pontosan nyugatról kelet felé irányítva és ezért a piac házsoraival nem párhuzamosan, a Szent Mihályról címzett nagy templom, Kolozsvár plébánia temploma, amelyet Zsigmond király uralkodása alatt kezdtek építeni és körülbelül a 15. sz. közepe táján végeztek be. Tornya egészen új. Maga a templom, a maga egészében, mindamellett, hogy a kivitele éppen nem kifogástalan, mégis szép és nagy mûemléke a késõ gót építészetnek. Fõbejáró kapuját a piac talaja emelkedése következtében át kellett alakítani, és az átalakítás egészen megcsonkította és kivette eredeti alakjából és arányaiból, de megvannak eredeti szépségének a nyomai. Benn a templomban két nevezetes emlék érdemli meg a külön megtekintést: egyik a sekrestye ajtaja, egy remek faragvány (sajnos, sok helyt megcsonkítva) a 16. század közepébõl, a másik a torony keleti oldala mellett levõ kettõs lépcsõ, amelynek alig van párja. A templom bejárata elõtt még áll a régi kerítés rácsos vaskapuja, amelynek kõbõl rakott keretét, egynéhány szent szobor díszíti, ez azonban nem régibb, mint a 18. sz. eleje.

A piacot környezõ házak nagyobb része a 16. sz-beli épület, csakhogy magánházak lévén homlokzataik többé-kevésbé át vannak alakítva és csak a belsejökben maradtak meg néhány érdekes maradványai eredeti berendezésöknek és díszítésöknek. Meg kell itt jegyeznönk, hogy az egész piac az ún. új városba esvén, körülbelül a 16. sz. folytában épült, és ezért nincsenek itt régibb épületek.

A piac nyugati során mindjárt maga a plébánia épülete érdemli meg a megtekintést. Kapubejárója alatt a jobb oldalon egy feliratos kõlap van befalazva, amely latin nyelven szegletes, ún. gót barátbetûben belevésett emlékiratában megmondja, hogy Sleyving Gergely plébános építtette 1550-ben, az építõ neve és címere tanúskodik errõl a homlokzaton is a kapuboltozat zárkövén; ugyanaz a címer be van falazva az udvaron és a kapualja északi oldala mellett is. Egy ugyanazon korbeli felirat van még abban a sötét folyosóban, amely egy késõ gótikus ízlésû ajtón át a kapualjába nyúlik, és a Márton Kálmán könyvárus boltja és a háta megett levõ raktár közt van, éppen annak az ajtónak a szemöldök kövén, amely a folyosóról a boltba nyílik. Még megemlítendõ az udvar északi (délnek fordult) oldalán az egy oda alkalmazott falépcsõ alatt egy 16. sz-beli árnyékóra kõbõl faragott számlapja és az épület homlokzatán az emelet két ablaka közt egy dombormû II. József császár kolozsvári látogatása emlékére.

A piac déli során az Ákoncz-féle (5. számú) ház kapualjában jobbról látható kõajtó a maga érdekes feliratával és a boltozata nagyon csinos polcköveivel tanúskodik, hogy ez a ház is a 16. sz-ban épült, s csak homlokzata van divatosan átalakítva. A tanácsház tõszomszédjában az a ház, amelyben most a hitelbank székel, hasonlóképen régi.

Maga a tanácsház új épület, csinos homlokzata fenntartja Kagerbauer Antal geniális építõmesterünk emlékét.

A keleti soron van Kolozsvár legérdekesebb magánháza, a Szathmáry-ház (34. szám). Ez a ház ti. nagyjában úgy kívül, mint belõl a különösen a földszinti részben megtartotta régi és eredeti idomát. Sajátságos, hogy még eddig nem sikerült egész határozottsággal kideríteni, hogy ki építtette és kié volt ez a ház eredetileg.

Két címer jelen meg a díszítések között az u. n. házi jelvényen kívül, az egyik hármas halom fölött jobbra repülõ galamb olajággal a szájában, a másik koronából kinövõ griff; de nem lévén adva sem a pajzs, sem az idomok színe, bajos meghatározni, melyik családok címerei. Annyi azonban bizonyos, hogy ez nem lehet az a ház, amelyre Jósika Miklós gondolt, amikor az Abafijában a Rózsa-házat leírta, éppen úgy határozottan merõ ráfogás az, amely e házat egykori Báthory-háznak tartja. Külsején az emeleti ablakok a szemöldökpárkányok homloksávján levõ feliratokkal egészen épen maradtak fenn; színezésük azonban új és éppen nem hiteles; a földszinti lakás valamikor egy helyiség kellett hogy legyen, mert a falain, illetõleg a boltívek polckövein látható állatkörbeli tizenkét égi jegynek csak úgy van értelme, ha egy termet díszítettek. Az egyik válaszfalba illesztett ajtó és ablak kõfalazata alighanem késõbbre került oda, akkor t. i. amikor a termet szobákká alakították át, azonban így is megérdemlik a megszemlélést.

Ugyan e soron van Kolozsvár egyetlen palotaszerû magánháza, a Bánffy-palota, szép példánya a barokk stílû múlt századbeli építkezésnek.

Az északi soron a Kemény Sámuel-féle (26. számú) ház udvarán van két kõajtó, amelyek közül az egyik valóságos remekmû és elég jól van fenntartva. A Karvázy-féle (21. számú) ház kapuja felett egy érdekes felirat és a néhai Schütz János-féle ház (20. sz.) emeleti lakásán egy szép ajtó, amely azonban ott nincs a maga eredeti helyén, mert csak az utolsó tulajdonos tétette oda egy lebontott régi házból, melyikbõl? Azt már nem lehet tudni.

Ha a fõtérrõl a Monostor utca sarkánál északnak vezetõ Mátyás utcán bemegyünk az Óvárba, két nevezetes épületre találunk. Az egyik éppen szemben áll az utcával és még most is katonai laktanya. Régi polgárház, amelyen világosan látszik, hogy idõk folytán kívül-belül sok átalakításon ment át. A kaputól jobbra a homlokzatába illesztett díszes bronzemléktábla, amely õ cs. és ap. kir. felsége kezdeményezésére és hozzájárulásával készült, a maga feliratával arról értesíti a szemlélõt, hogy ez az a ház, amelyben Hunyadi Mátyás, a dicsõ, a nagy király és az igazságos született. Sajnos, hogy az épület maga nagyon meg van viselve, mondhatni rozoga, úgy hogy eredeti állapotában visszaállítani, vagy bár csak a mostaniban sokáig fenntartani lehetetlen. De ha szinte beáll is az az eset, hogy le kell bontani, a helyén majdan emelkedõ új épület homlokzatán is ott fog díszelegni az az emlék, amelyet egy nagy király kegyelete tétetett oda királyi nagy elõdjének, és amíg magyar él e hazában, buzgó áhitattal fog zarándokolni arra a helyre, ahol a gondviselés kegyelmébõl pillantá meg a napvilágot az a király, aki méltán a nemzet egyik büszkesége.

Csaknem szemben e házzal a Mátyás utca jobb sarkán emelkedik egy emeletes magánház, egészen újkori épület, amely azonban a kapuja aljában egy néhány érdekes történelmi emléket tart fenn. Kõfeliratok versben és prózában és egy kõbe domborúan faragott fejedelmi címer, valamennyien Bocskai István fejedelemre vonatkoznak. A feliratok mind dicsõítik a péntek napot, mint amely Bocskai saját hite szerint neki mindig szerencsés napja volt. Valószínû, hogy ezek az emlékek egy ugyanazon a helyen állott régi házból kerültek ki, és nem lehetetlen, hogy ez a ház valamikor a Bocskaié volt, vagy, hogy Bocskai egy ideig lakott benne. Bizonyosat nem tudunk.

E sarokháznál indul meg két utca, az egyik kelet felé a Torony utca, amely aztán egy könyököt alkotva észak felé fordul. Éppen a könyök szegletében van a máig is úgynevezett torony,  a város régi tömlöce,  amelyben igen régi épületmaradványok maradtak fenn. A közhit abból indulva, hogy a mai Kolozsvár helyén hajdan római telep volt, amirõl alapásások alkalmával különbözõ idõben lelt számos római régiség gyanúsíthatatlan tanulságot tesz, ezeket az épületmaradványokat rómaiaknak tartja, ami nem lehetetlen ugyan,  de nem is bizonyos. Ez a torony kétségen kívül a régi óvár védfalának egyik bástyája volt, és miután számos bizonyítékunk van, hogy ezek a véd falak nagyrészt római romokból szedett anyagból épültek, igen indokolt az a kétely, amelynek imént kifejezést adtunk. A másik utca észak felé vezet az óvári kis piacra. E kis piac keleti oldalát a Ferenciek (Barátok) temploma foglalja el szép magasságú tornyával és jobb oldalán a gr. Kornis család kriptájához vezetõ ajtóval, amelyet kõbõl faragott két egyszarvú (unicornis), a család beszélõ címerképe õriz. Balról csatlakozik a templomhoz a Ferenciek zárdája, igen régi épület, régibb mindenestre, mint a nagy piacon álló templom, de régi alkatrészeibõl csak a földszinti folyosóra nyíló régi refektórium maradt meg eredeti alakjában. Ez nagyon érdekes látnivaló. A Karolina kórház nyugati tõszomszédja is igen érdekes 16. sz-beli épület.

A Barátok temploma jobb oldala mellett egy utca vezet keleti irányban a kis piacról a Híd utcába. Ez az utca csak a legújabb idõben nyílt meg, és e megnyitás kedvéért bontották le azt a régi épületet, amelyben a kolozsvári aranyfinomító és pénzverõ ház volt. Ennek az emlékét fenntartja egy kis feliratos kõtábla, amely a Barátok temploma déli oldalához ragasztott bérház falába van illesztve.

A Híd utcában nagyon régi ház az ún. Quárta-ház, a mai Hungária szálloda, de csakis régi, valami különös emlék nem fûzõdik hozzá. Nevezetesebb a Varga-féle (17. számú) ház kapuja felett levõ felirat a 16. sz-ból. Ezzel csaknem átellenben volt még egy régi nagy ház, amelyben egynéhány érdekes ajtófél kõbõl, és kapuja fölött egy régi latin felirat volt. Ezt a házat most két éve lebontották, de a belõle kikerült kõemlékeket Pákei Lajos mérnök megvette és a Házsongárd oldalában épült háza díszítésére használta fel. Ott ma is láthatók. A Híd utca végén, a kõhídon túl levõ emeletes új épület sarkán egypár régi kõcímer van befalazva.

Egy érdekes régi kõajtó van még befalazva a Magyar utcai Groisz féle (27. sz.) ház udvara bal felõli oldalába. A Magyar utcában van még egy középület, az unitáriusok fõiskolája, de ez nem tarthat igényt a mûemlék címére, éppoly kevéssé, mint az ugyanez utcában levõ templomai a lutheránusoknak és unitáriusoknak.

A Közép utcában a minorita atyák temploma és zárdája a 17. sz-beli, de semmi esetre és semmi tekintetben sem nevezetes épületek.

A Közép utcából visszatérve a Nagy piacra, a tér közepén egy obeliszkszerû emléket látunk, amelyet egy kolozsvári polgár állíttatott I. Ferenc király 1817-beli látogatása emlékére. Érdekes, hogy a nép száján az emlék neve: a Státua.

A fõtér délnyugati sarkánál indul nyugat felé a Széna utca, ennek a bal oldalán a 13. sz. ház földszinti egyetlen ablaka régi és szemöldökkövén egy Jézsaiás prófétától vett bibliaverset hord feliratul.

Ugyanonnan indul a belsõ Torda utca déli irányban. Ez utcában van a jobb oldalon a gróf Eszterházy-féle ház, amely újszerû külszín alatt egy 17. sz-beli épületet rejt és a Báthory–Apor-féle róm. kat. tápintézet. Az Eszterházy-házzal átellenben az innen keleti irányban induló Király utca sarkán áll a jezsuiták volt temploma, ma akadémiai templom az õ csodatevõ Szûz Mária képével, s rajta túl a hasonlólag keletre induló Farkas utca sarkán az a nagy kiterjedésû épület, amelyet a jezsuiták emeltek volt zárdának; a rend feloszlatása után az épület a róm. kat. tanulmányi alap tulajdonává vált, késõbb az erdélyi magyar nemesség önmegadóztatás útján szerzett pénzen megvette országos praetoriumnak és ekkor az erdélyi királyi fõtörvényszék székhelyévé lett, az 50-es években belehelyezték a Landesgerichtet, és elsõ emeletét börtönné alakították át, az alkotmány helyre állítása után 1860-ban visszaköltözött belé a fõkormányszék, azután 1867-ben a fõkormányszék feloszlatása után a királyi biztosságnak szolgált, majd 1872-ben az akkor felállított kir. Ferenc József tud. egyetem központi épületévé vált. Egykor puszta udvarának parkká alakítása a néhai Groisz Gusztáv volt fõkormányszéki alelnök érdeme.

Az egyetem épülete elõtt az utca kiszélesedik és egy háromszögû kis tért alkot, amelynek a közepén a jezsuitáktól emelt  Szent Háromság szobor áll.

A kis tér déli oldalát a Báthory-féle ún. konviktus foglalja el, amely jelenleg a róm. kat. gimnáziumban tanárkodó kegyesrendi atyák társházául szolgál, de a róm. kat ösztöndíj alap tulajdona. Egyik belsõ szárnyépülete azonban még most is tápintézetül szolgál.

E között és az egyetem telke között indul kelet felé a belsõ Farkas utca, amelyet a kolozsváriak szeretnek Múzsák utcájának nevezni, ugyanis ez utca bal során az egyetem telkétõl egy újonnan nyitott utcával elválasztva áll a kolozsvári nemzeti színház, a magyar színészet állandó legrégibb hajléka, kívülrõl nem sokat mutató épület, de belsõ új berendezése igen csinos és a már említett Kagerbauer Antal építész mûve. A jobb során mindjárt a konviktus tõszomszédságában emelkedik az ún. róm. kat. líceum épülete, amelyet a nagy Rudnay erdélyi püspök (késõbb Magyarország hercegprímása) idejében a kolozsmonostori apátság anyagából a róm. kat. tanulmányi alap költségén épült nagy és célszerû iskolaépület, amelynek földszinti részében a róm. kat. elemi iskola, elsõ emeletében a róm. kat. fõgimnázium van elhelyezve, holott a második emelet tetemes részét az egyetem jogi kara bírja mint bérhelyiséget. Pár házzal odébb, éppen szemben a színházzal van Kolozs megye vármegyeháza, azon túl a kolozsvári kir. törv. szék börtönhelyisége. Azután az ev. ref. hitközség egyik papi laka, amelyet azután az ev. ref. fõiskola kétemeletes nagy épülete követ.  Ezzel átellenben van az ev. ref. leányiskola és az ev. ref. tanárok lakházai sora. Itt a Farkas utca is kiszélesedik és e kiszélesedésben áll az ev. reformátusok ún. belsõ temploma, egy gót stílben épült tágas templom, amely hajdan a minorita szerzeté volt és gyönyörû boltozatáról nevezetes, amely egy hajtással a templom egész  szélességét fedi.

E tempom háta megett délkeletre tõle emelkedik egy ötszögû védbástya, Kolozsvár várfalának egykori délkeleti sarkbástyája, az egyetlen, amely megtartotta a múlt században történt helyreállításkor nyert régi alakját. Külsõ homlokfalába bele van illesztve egy nagy kõlap Bethlen Gábor fejedelmi  címerével, s errõl elnevezték ezt  a bástyát, Bethlen-bástyának, a benne levõ óra azonban eredetileg nem volt ott, hanem a lebontott Közép kapu feletti õrtoronyban, ide Haller Károly tétette polgármester korában, hogy a tanácsház lomtárában, ahol eddig hevert, meg ne egye a rozsda. Egyébiránt gondozás hiányában most sem jár. Ezen a bástyán kívül még csak kevés csonka bástya áll fenn a régi várfalból, a déli fal még fenn maradt részén egy konviktus hátsó részében és a délnyugati sarokbástyán az ún. Bogdánffy-bástya, egy az északi oldalon, amely  tûzjelzõ toronnyá van átalakítva.

Nem érdektelen még a Trencsin tér déli oldalán levõ ún. cigánysor, egy csaknem szabályos négyszögû házcsoport , amelyet egy csomó girbegörbe szûk sikátor metsz át, ahol azonban ma nem csupán cigányok laknak. Ehhez hasonló a Sétatértõl északra a Fellegvár oldalában fekvõ ún. Sáncalja, egymás fölibe rakott sorai az apró házaknak, amelyek egy része a sziklába vájt odúk fölibe van építve és többnyire szegény mesteremberek és napszámosok hajlékai.

Az eddigiekben már említett templomokon kívül van még Kolozsvárt a róm. katolikusoknak egy újonnan épült kis temploma a Kül-Magyar utca ketté ágazásánál, az ún. Szentpéteri templom, amely voltaképpen az ott levõ Szt. Erzsébet aggház kápolnája és egy kis kápolnájuk a Kül-Monostor utcában az ún. Augustaeumban; az ev. reformátusoknak új ún. külsõ temploma a Kül-Magyar utcában, a debreceni nagytemplom mintájára épült szép tágas templom; továbbá a görög-katolikusok temploma a Kismester utcában és a görögkeletiek kis temploma a Házsongárd oldalában a róla elnevezett Görögök sikátorában; végre az ortodox zsidók imaháza a Kül-Magyar utcából a tanítóképzõ intézet mellett északra induló ún. Zsidótemplom utcában és a neológ zsidók egészen új imaháza a vasúthoz vezetõ Nagy utcában.

Kolozsvár az utóbbi években nagyon sokat épült, különösen gyarapodott középületek tekintetében. Ezek közül említésre méltók a már említett épületei az egyetemi intézeteknek, az Óvárban az ún. Bástya utcában levõ Kereskedelmi Akadémia épülete, a piac északi során az iparegyesület kicsiny, de díszes háza, továbbá a Közép utcában a régi harmincad épületébõl átalakított új háza a kolozsvári Kaszinónak. A Trencsin téren, amelynek északi részét Haller Károly polgármester korában csinos sétánnyá alakíttatta át, a kolozsvári szabadkõmívesek furcsa ízlésû háza és vele szemben a pénzügyi és erdészeti paloták és a most épülõfélben levõ palotája az államvasutaknak, üzletvezetõségének, amelyet az EMKE emeltet, és végre a város keleti külvárosában az új katonakórház és a laktanyák, amelyek Albach Géza polgármester érdemei.

Aki Kolozsvárra jõ, ne mulassza el végül meglátogatni a város két üdülõhelyét, a Malomárok és Szamos közt elterülõ Sétatért gyönyörû fasoraival és a nyugati végén lévõ berkekkel, amelyben a lövölde igen kedvelt nyári mulatóhelye a kolozsvári közönségnek és a Múzeum-kertet (Mikó-kert) gr. Mikó Imre emlékszobrával (br. Vay Miklós mûve).

A Házsongárd oldalán levõ köztemetõ is megérdemel egy rövid látogatást.

 

(Megjelent: Budapesti Látogatók Lapja, 1891. január 20., IV. évfolyam, 1. szám)



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008