magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Szép Gyula: Kelemen Hunor laudációja


A tavalyi államelnök-választási kampányban az RMDSZ színeiben induló Kelemen Hunornak a jelszava az Egyenes beszéd volt. Sajnálom, hogy ezt nem én találtam ki. Nem tudom, hogy aki kitalálta, hallgatta-e a 90-es évek elején a kolozsvári közszolgálati rádió magyar adásait? Én igen, mert én hûséges hallgatója vagyok ma is a mi rádiónknak. És ott, akkor feltûnt egy új hang, egy másfajta hang. Többször is megkérdeztem régebbi rádiós ismerõsöket, hogy ki az, aki ilyen egyenesen beszél? Hisz a kilencvenes évek elején mi, régebbiek még nem voltunk meggyõzõdve, hogy tényleg elmondhatunk-e mindent, ami a lelkünkön van, hogy minden gondolatunkat el merjük-e mondani, hogy szabad-e? Mert bizonyos beidegzõdések még bennünk éltek. Kelemen Hunor hangja volt az, aki akkor a kolozsvári rádiónál dolgozott. Már akkor feltûnt a tiszta, õszinte hangja, egyenes beszéde.

Utána személyesen is megismerkedtünk, és az is kiderült, hogy többször jártam náluk, a szülõi háznál, miközben õ akkor Kolozsváron diák volt. Én Hargita megyei mûvelõdési szakirányító voltam, a Hunor édesanyja pedig Csíkkarcfalván mûvelõdési igazgató. Megtapasztaltam, hogy Hunor milyen környezetbõl indult, kik indították útjára, milyen közösségbõl indult, és milyen családi indíttatást kapott. Nem véletlenül lett mûvelõdési miniszter.

Egyszer jelen voltam, amikor egy alkalommal az édesanyja táncházat szervezett Karcfalván, és a szemünk láttára szedték le a fiatalok a Ceauºescu-képet arra az idõre, amíg a táncház tart, hisz a magyar táncház összeférhetetlen olyan emberrel, akirõl jól tudtuk, hogy egy kanál vízben is megfojtana minket, magyarokat. Azután hosszú éjszakákon át gondolkoztam, hogy vajon hányan súgtak be. Úgy tudom, hogy akkor senki sem súgott be.

Kelemen Hunor tehát Csíkkarcfalváról származik, ahol 1967. október 18-án született. Állatorvosi és filozófusi oklevelet Kolozsváron az Agrártudományi Egyetemen, illetve a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen szerzett. Bukaresti kormányzati szerepvállalása elõtt a kolozsvári rádió magyar kulturális és politikai mûsorát szerkesztette, valamint a Korunk kulturális folyóirat munkatársa volt. Az 1989 decemberében megjelent Jelenlét címû kulturális folyóirat társalapítója és fõszerkesztõ-helyettese 1990 júliusáig.

1995-ben a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Mínuszévek címû verseskötetéért 1996-ban költészeti debütdíjjal jutalmazta a Román Írószövetség. A madárijesztõk halála címû regényét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó adta ki 1999-ben, 2001-ben a csíkszeredai Pallas–Akadémia kiadásában jelent meg A szigetlakó címû verseskötete. Irodalmi munkáit több romániai és magyarországi kiadvány publikálta.

Politikai pályafutását 1997-ben kezdte Bukarestben, a kulturális minisztériumban, ahol az etnikumközi kapcsolatok ápolása, az audio-vizuális mûvészetek támogatási rendszere, a civil szférával való kapcsolattartás és a mûemlékvédelem tartozott tevékenységi körébe.

1999 és 2007 között az RMDSZ Szövetségi Egyeztetõ Tanácsának elnöke. Ugyancsak ebben az idõszakban az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának tagja.

2000-tõl az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselõjeként a kulturális, mûvészeti és tömegtájékoztatási állandó bizottságban tevékenykedett, 2005-tõl pedig 2009 szeptemberéig a képviselõház házbizottságának RMDSZ-es tagja volt.

2000-ben a Románia Csillaga Érdemrend parancsnok fokozatával tüntették ki.

2005-tõl két évig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem óraadó tanára, 2007-ben tagjává választotta a Római Katolikus Státus.

2007. június 9-én az RMDSZ Szövetségi Képviselõinek Tanácsa a szervezet ügyvezetõ elnökévé választotta. 2007-tõl az RMDSZ kampányfõnöke.

2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át.

2009 decemberétõl Románia kulturális és mûemlékvédelmi minisztere.

Az elmúlt másfél évtizedben közeli munkakapcsolatba kerültem Kelemen Hunorral, mind az õ különbözõ beosztásai miatt, mind az én RMDSZ-es, és magyar operrabeli különbözõ munkáim miatt. Megtapasztalhattam, hogy az egyenes beszéd mellett mindig az õszinteség volt az, ami jellemezte. Bárkinek a szemébe mert nézni, még akkor is, amikor az általa közölt információk talán nem a legkedvesebbek, nem a legvártabbak és nem a legkellemesebbek voltak. Ezeket is mindig szemtõl szemben a partnerei, a munkatársai tudtára hozta.

Akárhányszor valamilyen kérdéssel hozzá fordultam, három-öt perc múlva úgy éreztem, hogy túl van minden tárgyalva. Nem jellemzõ rá sok politikusnak az a tulajdonsága, hogy hosszú beszédekkel altatják el a körülöttük állókat.

Hogy miniszterként mennyire sikerült elfogadtatnia magát a társadalommal, azzal tanúsíthatom, hogy csak az elmúlt két, két és fél hónap alatt hány, és nem elsõsorban magyar kulturális szakember keresett meg a múzeum, színház, képzõmûvészet, film területérõl, akik úgy érzik, hogy végre olyan ember került a minisztérium élére, akinek köszönhetõen valami elkezdõdhet. Mindenki jól tudja, hogy ebben az idõszakban, ebben a válságos, pénztelen világban mit jelent ilyen költségvetési mutatók mellett mûvelõdési miniszternek lenni.



Meggyõzõdésem, hogy Kelemen Hunor nem azért vállalta, hogy egy életrajzi összefoglalóban felolvashassuk, hogy miniszter lett, hanem egyrészt vállalta ezt a szimbolikus megbízatást, hogy végre eljuthatunk ide, hogy Romániának magyar mûvelõdésügyi minisztere lehet, és úgy gondolom, hogy a magyar mûvelõdési életnek is – a románnal párhuzamosan – elkezdõdhet egy olyan reformja, amelyet nyilván nem lehet sem egy, sem két mandátum alatt elvégezni, de legalább valami elkezdõdhet.

Úgy gondolom, hogy akire elmondhatjuk azt, hogy beszéde egyenes, tiszta, õszinte, ennél többet nem is kell mondani róla, mert az felesleges szöveg. És Kelemen Hunorról ez elmondható.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008