magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Orbán István: Darkó László festőművész emlékére


Kerek 40 éve hunyt el, igencsak tragikus körülmények között, s azóta egyre jobban feledésbe merült a neve és munkássága. Darkó László 1924. május 22-én született Tordán. A második bécsi döntés után, 1940-ben kerül az ekkor újjákeresztelt kolozsvári piarista fõgimnáziumba, pontosabban az erdélyi római katolikus egyházmegyei tanács vezetése alatt álló kolozsvári Zágoni Mikes Kelemen Római Katolikus Gimnáziumba (ma Báthory István nevét viseli). Az intézet VII. osztályába iratkozik (ez a mai XI. osztálynak felel meg). Osztályfõnöke a neves fizikus, Heinrich László, osztálytársai között pedig ott találjuk Keszi Harmath Andrást, az utóbb kivándorolt festõmûvészt, és Salvanu Virgilt, a késõbbi Képzõmûvészeti Fõiskola design professzorát.

Az intézet élére ekkor nevezik ki az új igazgatót, Karl János piarista atyát. Ugyancsak ekkor mond le katedrájáról és válik meg az intézettõl Szopos Sándor rajztanár, a Corvin-koszorús elismert képzõmûvész, aki az állami gimnáziumba nyert alkalmazást. Helyébe érkezik a frissen végzett Debitzky István, világi helyettes tanár, aki alapvetõen befolyásolja majd az ifjú Darkó mûvészi felkészülését és pályaválasztását. Debitzky szaktárgyai a rajz és szépírás, ezt tanítja az összes I–IV. osztályban, heti 17 órában. Õ a rajzszertár õre, az I. A osztályfõnöke, az Erdélyi Károly Szavalókör vezetõje, az iskolán kívül pedig a Barabás Miklós Céh fiatal csoportjának tagja, képeivel a társaság fiataljainak két kiállításán szerepelt.

Bár a felsõ osztályok tanmenetében nincs rajzóra, Debitzky már a tanév elején megszervezi az iskolában a Rajz és Mûvészeti Szemináriumot. Az intézet második emeletén gazdagon felszerelt, több száz éves hagyománnyal (lásd Kolozsvári Normál Rajzoda) rendelkezõ két nagy terem, rajzterem és rajzszertár állt rendelkezésükre. Az itteni leltár állománya szerint 987 darab volt 1767 pengõ értékben, ezt vette át Debitzky, mint a rajzszertár õre. Olyan elõdök mûködtek itt, mint Simó Ferenc, Székely Bertalan, Vaszary János, Szolnay Sándor, Olajos István, Kovács Zoltán, Fuhrmann Károly s még sokan mások, egykori tanárok vagy diákok.

A változás utáni megpezsdült iskolai életben számos ifjúsági egyesület kezdett mûködni, többek között a Pázmány Péter Önképzõkör is, ennek keretében a különbözõ szakosztályok (földrajzi-néprajzi, természettudományi, biológiai stb.) között kezdte el mûködését a Rajz és Mûvészeti Szeminárium is. Az 1940-41-es tanévben 32 tagja volt, akik hetenként kétszer, pénteken és szombaton délután gyûltek össze az intézet rajztermében, ahol a szaktanár irányítása mellett síkformákat, nagy- és kistérformákat, szénnel és krétával gipszfejeket, arcképeket, mozgástanulmányokat rajzoltak és vízfestést tanultak. Óra után az elkészült munkákat a szaktanár vezetésével a szeminárium növendékei bírálták meg. Az évi anyagból az iskolai rajzkiállítással egy idõben a szeminárium tagjai is kiállítást rendeztek.

Az önképzõkör rendszeres ülésein, a szakosztályokban a legkülönbözõbb pályatételeket tûzték ki és elõadásokat tartottak a diákok. Ezeket értékes díjakkal, pénzzel jutalmazták. Csak találomra ragadok ki néhányat az ekkori értesítõbõl: Salvanu Virgil VII. osztályos tanuló természettudományi elõadást tartott a kúpszeletekrõl, Lohinszky Lóránd VI. osztályos tanuló biológiai elõadást tartott A Székelyföld címen, Keszi Harmath András VII. osztályos tanuló a vallástanból kitûzött tétel kitûnõ feldolgozásáért kapott jutalmat.

Ami a Darkó László életrajzához is kötõdik, az a mûvészettörténeti pályatétel: A XIX. század nagy magyar festõi címû kiírásra három munka érkezett be, Munkácsy Mihály (szerzõje Keszi Harmath András), Paál László (Darkó Lászlótól) és Velasquez (Szabó Lõrinctõl). Mindhárman egyformán részesültek a kitûzött pályadíjból. A diákság egyébként igen aktívan részt vett mindenféle tevékenységben, így a cserkészcsapat munkájában, az iskolai zenekarban (Keszi Harmath András például itt hegedült).

Ha fellapozzuk az 1940-41-es értesítõt, beszédes táblázatokat is találunk a rajztanításról. Debitzky kitûnõ, ugyanakkor szigorú rajzpedagógus volt. Íme az I-IV. osztályok rajztanulmányi eredménye: a 283 diákból csak 7 volt jeles, 125 jó, 150 elégséges és 1 elégtelen osztályzatot kapott. A felsõs diákokat 1-tõl 5-ig osztályozták. A hetedikes Darkó László értesítõje így nézett ki: 1-es magaviselet, rendszeretet, hittan, természettan, testnevelés és román nyelv; 2-es latin nyelv, történelem, földrajz és mennyiségtan; általános tanulmányi eredménye 2-es. Ebben a tanévben nincs se tandíjmentessége, se tandíjkedvezménye.

Tanévzáráskor a rajz terén kifejezett érdemekért többen is könyvjutalomban részesültek, így Darkó László, Gurisatti Antal, Keszi Harmath András VII. osztályos tanulók és Desbordes Ernõ VI. osztályos tanuló. A jutalomkönyveket Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter könyvadományából kapták.

Az 1941-42-es tanévben a VII. és VIII. osztályok tantervében megjelenik a mûvészettörténeti óra. A végzett tananyag, heti 1 órában mûalkotások ismertetése (használt segédtankönyv Bíró: Mûalkotások könyve).

Debitzky ekkor heti 20 órában tanít, ugyanakkor egyetemi leventeoktató és a Barabás Miklós Céh számvizsgáló bizottságának tagja. Említsük meg, hogy az intézetben dolgozott még néhány évig, mint óraadó tanár Diviaczky Rezsõ világi nyugdíjas rajztanár is, aki 38 évi itteni tanítás után, 1937. szeptember 1-jén ment nyugdíjba.

Ha átböngésszük az ekkori diáknévsorokat, ilyen leendõ mûvész vagy mûvészetpártoló nevekre bukkanunk: Feszt László (I. b), Szervátiusz Tibor (I. a), Szolnay Ádám (IV. b), Kiss Jenõ stb.

A 18 éves, VIII. osztályos gimnazista Darkó László ekkor már bentlakó volt, és teljes tandíjmentességet élvezett. Úgyszintén, miután 1941. december 15-én a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 2400 pengõt utalt ki, mint erdélyi gimnáziumi tanulmányi segélyt, ebbõl Darkó László 40 pengõ segélyt kapott. A tanév során az intézet felsõ osztályos tanulói Debitzky István rajztanár vezetésével megtekintették a város történelmi nevezetességû épületeit és mûemlékeit, az 1848-as Erdélyi Ereklye Múzeum kiállítását, a mûvészeti hetek során rendezett tárlatokat, a Paál László és Székely Bertalan emlékkiállítást, a VI. Nemzeti Képzõmûvészeti és Építõmûvészeti kiállítást, a kelet-ázsiai kiállítást, valamint az Erdélyi Mûvészeti Kiállítást. A szakszerû tárlatvezetést Debitzky végezte, és hogy mindez milyen hatással volt Darkóra, azt csak feltételezhetjük. Ezt csak fokozta, hogy március 15-én, az intézetben felavatták az elsõ világháborúban elesett tanítványok emlékére készült hõsi emlékmûvet. A szép dombormûnek, melynek alkotója Szervátiusz Jenõ szobrászmûvész volt, azóta nyoma veszett.

A mûvészeti rajzot, mint nem kötelezõ rendkívüli tárgyat, a Rajz és Mûvészettörténeti Szeminárium keretében, a diákság továbbra is szorgalmasan látogatta, ebben a tanévben 30-an. Feljegyezték, hogy az önképzõkörben Salvanu Virgil tartott elõadást Kitekintés a világûrbe. Kúpszeletek szerkesztése három pontra címmel. A mûvészettörténeti pályatételre csak egy dolgozatot fogadtak el, a Keszi Harmath Andrásét, Anonymus címmel.

A tanév vége felé, június hó elsõ felében rendezték meg iskolai rajzkiállításukat. Gazdag anyag szemléltette a növendékek évi munkáját, tanmenetszerû összeállításban. Az iskolai anyag mellett kiállították a Rajz és Mûvészettörténeti Szeminárium növendékeinek sikerültebb rajzait és festményeit is. Ezek közül Darkó László VIII., Keszi Harmath András VIII., Préda Tibor V. és Szendrei István V. osztályos tanulók olaj- és vízfestményeikért kaptak dicséretet.

Debitzky tanár úr ezúttal mintha kissé megenyhült volna, illetve diákjai jobb eredményeket mutattak fel, így idén már 131 jeles, 173 jó, 162 elégséges és 1 elégtelen osztályzatot osztott ki. Az intézetben a nyolcadikos diákoknak pályaválasztási tájékoztatókat tartottak, többek között a mûvészeti pályákról is. Az üzenetet röviden így fogalmazták meg: „A mûvészi tehetség döntõ fontosságú, de erõs kitartásra is szükség van ezeken a nagyon bizonytalan pályákon. A képzõmûvészetek akadémiai kiképzését az orsz. m. kir. Képzõmûvészeti Fõiskola mûvészeti (festészet, szobrászat) vagy tanári tanulmányi szakai teszik lehetõvé. Képzett iparmûvészek a m. kir. Iparmûvészeti Iskola 2 éves mûvészképzõ tanfolyamairól kerülnek ki” (a fentiek mellett szólnak a zenész, énekes, zeneszerzõ, színmûvész, rendezõ és filmszínész pályákról is). Darkó érettségi elõtti értesítõje így nézett ki: 1-es a magaviselet, rendszeretet, hittan, magyar nyelv és irodalom, történelem, francia nyelv, bölcsészet, természettan, rajz, egészségtan, román nyelv, 2-es a latin nyelv, német nyelv, mennyiségtan és testnevelés; általános tanulmányi eredménye 2-es. Az évzárón Boga Alajos prelátus-kanonok, egyházmegyei elõadó, többek között Darkó László és Keszi Harmath András VIII. osztályos tanulóknak is 10-10 pengõt adományozott pénzjutalomként (Salvanu Virgil könyvjutalomban részesült).

Végül 1942. június hó 8–12. napjain tartották a szóbeli érettségi vizsgákat. Az 53 jelentkezõ közül 39 tett sikeres érettségit, ebbõl 4-en lettek jelesen érettek, köztük Darkó László is. Az eredményt Biró Vencel, a vizsgálatok elnöke hirdette ki szép beszéd keretében. Ezt követõen az érettségizettek a tanári kar vezetésével a Könnyezõ Szûz (piaristák) templomába vonultak.

Nem érdektelen az érettségizõk pályaválasztását is közölni, íme: pap 5, mérnök 14, orvos 6, állatorvos 2, jogász 2, festõmûvész 2, vasutas 2, közgazdász 3, csendõrtiszt 1, gyógyszerész 1 és vegyész 1.

Darkó László életének további részleteirõl a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötetének 370. oldaláról tömören így értesülünk: „Régészeti, mûvészettörténeti és francia–német szakos tanulmányait a Kolozsvári Ferenc József, ill. 1945-tõl a Bolyai Tudományegyetemen végezte. Festészetet magánúton Gáll Ferenctõl tanult. 1948-ban mûvészettörténeti doktorátust szerzett A tájképfestészet korszakai címû értekezésével. Két ízben is hosszabb tanulmányúton volt Dániában. Mûvészeti évfordulókra írt megemlékezései (Manet-rõl, Paál Lászlóról, Courbet-rõl, Delacroix-ról) és idõszerû mûvészeti kérdésekrõl írott kisesszéi, valamint úti jegyzetei az Utunkban jelentek meg (1958–67). Festõi pályafutása mellett (fõleg arc- és tájképeket festett), számottevõ restaurátori tevékenysége. A kolozsvári Szent Mihály-templom helyreállításakor elõbukkant falfestmény-töredékek feltárásáról és megõrzésérõl a Kelemen Lajos emlékkönyvben számolt be (1957); részt vett a nagyváradi püspöki palota (ún. Barokk palota) falfestményeinek helyreállításában (1969).”


Végezetül hadd szóljak röviden néhány személyes élményemrõl is. Emlékszem, kisiskolás koromban szüleimmel többször ültünk a Sirály étterem valamelyik asztalánál, a vitrinüvegeire szép fehér sirályok voltak festve. A habfehér abrosszal leterített asztalra Maja néni sós stanglit hozott, amit én majszolgattam. Néha asztalunk mellett elhaladt egy magas, délceg bácsi, angolos simasággal fésült hajjal, nagy, kerek, fekete szemüveggel, és felénk köszönt. Õ volt Darkó László festõmûvész. De milyen tartása volt! Most, ahogy így utólag nézem a Debitzky fényképet, mintha Darkó nézne vissza rám. A Szentegyház utca elején laktak (és ott volt a mûterme is a manzárdon) feleségével, Timkó Edittel és fiukkal, a szintén fiatalon tragikus halált halt Darkó Istvánnal (Putyukával, ahogy mi neveztük). Az utca másik végében lakott a Balaskó família. Balaskó Nándor szobrászmûvész megmintázza Darkó László portréját, amit egy ideig a mûteremben õrzött, aztán nem tudni, hogy a viszontagságos évek merre sodorták az alkotást. Fényképeket õrizünk melyeken feleségem, Balaskó Erzsébet, kislány korában, a Putyuka születésnapját ünnepli. Nem messze, a Bolyai utcában lakott Benczédi Sanyi bácsi a családjával. Így kerültünk szorosabb barátságba Putyuka, Benczédi Jóska (rokonom) és jómagam. Közösen élveztük Putyuka Macskarádiós adásait és a Luxemburgi Rádió Bye, Bye american pie slágerét (Putyuka kedvencét), a piszokul súlyos orosz, orsós magnetofonon. Az apa tragédiája után Putyukáék átköltöztek a Dózsa György utca elejére, a Beruházási Bank (ahol édesanyám könyvelõként dolgozott) fölé. Majd egyetemre kerültünk, Putyuka Vásárhelyre, s megszakadtak a kapcsolatok tragikus halálával végleg.

A kilencvenes évek végén került tulajdonomba két gyönyörû Darkó László olajfestmény, a Schuller Rudolf nagybácsi hagyatékából, akivel a mûvész baráti kapcsolatban volt.

Fekete Laci bácsi, amatõr festõmûvész, címfestõ jó barátságban volt számos mûvésszel, köztük Darkó Lászlóval is. Laci bácsi halálakor szinte a papírmalomba került rajzolt, festett hagyatéka. Innen került elõ még két Darkó ceruzarajz.

Ekkor a Korunk Galériában sikerült a család támogatásával megszervezni egy Kádár Tibor emlékkiállítást. Ez adta az ötletet, hogy folytatni kéne az elfelejtettek tárlatait. Felmentem Timko Edit nénihez. Tudtam, hogy lakása falain számos kitûnõ Darkó kép van, ami mennyiségileg épp elegendõ lett volna a Korunk Galériába. Az egykori primadonna barátságosan, mosolyogva fogadott, mindenben egyetértett, hagyta, hogy felleltározzam a képeket, lemérjem centire, felmérjem, hol kell javítani, rámázni, címeket írtam fel. Közben panaszkodott is, hogy a Darkó László diplomáját és egyéb dokumentációs anyagot valaki elkérte tõle, kitelepedett, magával vitte, s most nem tudja visszaszerezni. Ismétlem, velem mindenben egyetértett a kiállítás ügyében, csak furcsa módon, mikor a megnyitó dátumát kellett volna elõre meghatározni, s hogy mikor szállítanánk a képeket, ebben soha nem tudtunk megegyezni. Így sajnos az egészbõl nem lett semmi.

Fontos megemlíteni Darkó László falfestmény-restaurátori tevékenységét, ám ne feledjük, hogy õ maga is készített freskóképet. Gyerekkoromban csodálattal néztem azt a Corvin-gyûrûs, fekete hollós faliképet, melyet a kolozsvári Történelmi Múzeum lépcsõfordulójában festett, több négyzetméteres felületre.

Darkó László 1970. február 13-án, 46 éves korában, Kolozsvárt hunyt el. A Házsongárdi temetõben nyugszik, már 40 éve. Emlékezzünk rá!




vissza a kiadáshoz
minden cikke
GALÉRIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008