magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Krajnik-Nagy Károly: Üzenet Erdélyből


Péterfy Lajos és Gáll Annamária pódiummûsorának fenti címe távolba szakadt nemzettársak nosztalgiájára apellál. Wassalbertesen, kissé tamásgáborosan, amit a hazai nézõk-hallgatók is tudomásul vesznek, tekintve, hogy a nagyváradi színészházaspár vers–próza–ének összeállítása eredetileg kanadai és egyesült államokbeli turnéra készült, ahol (úgy hírlik) közel százszor adhatták elõ, Trianon júniusi évfordulója kapcsán. Persze, Trianon nemcsak évforduló, hanem egyszerre kezdet és vég is, vagy találóbban, fordítva: vég és kezdet. Amit elsiratni, kibeszélni lelki sebeink öngyógyításának elengedhetetlen feltétele. Maga az elsiratás persze inkább végre, semmint kezdetre utal. De végnél megállni anélkül, hogy új kezdetet is felmutatnánk, felette lefegyverzõ lenne. Péterfy Lajosnak és még inkább Gáll Annamáriának végül is sikerül régi-új kesergõknél derûsebb, bizakodóbb felhangokkal zárni az elõadást.

Ha közelmúltunk nagy versmondóihoz próbáljuk hasonlítani, Gáll Annamária érzelmesebb, lélekrezdülésekre árnyaltabban reagáló stílusa Latinovits Zoltánt, Sinkovits Imrét idézi fel, Péterfy Lajos nagy energiákkal kirobbanó indulatai pedig Bessenyei Ferenc drámai dörgedelmeit. Amit a szavalómûvészetben akár múlt és jelen, avagy férfias és nõies polarizált egységeként is értelmezhetünk. Hogy elõadásról elõadásra, mikor melyikre billen a hangsúly, azt a hely, az alkalom, a közönség összetétele, elvárásai egyaránt befolyásolhatják; és nemcsak a szavakon túli kommunikáció, a hangerõ, a hanglejtés, a hangszín, a mimika és a gesztusok, a testtartás és a mozgások szintjén, de tartalmi vonatkozásban is. Változatosságot, frissességet, rögtönzést hozva a produkcióba. Nincs, és nem is kell két egyforma elõadás. Az Üzenet Erdélybõl hazai bemutatóján, amelyrõl e sorok is szólnak, a Partiumi Írótábor törzsközönsége fõként érzelmi hozzáállásban azonosult a tengerentúli közönséggel. Mélyen átélte a folklórunkban, mûköltészetünkben annyira meggyökerezett – a török hódoltság, a kuruc kor, a negyvennyolc-negyvenkilences emigráció vagy az ötvenhatos kirajzás jelezte – bujdosás, hontalanság, hazátlanság felpanaszolását (Trianon után maga Erdély is mintha folyamatosan vérezne, csángósodna).

Versben bujdosó költõink sokszor napjainkig cenzúrázott alkotásai mellett az országdarabolás számunkra tragikus mozzanatát prózai betétek, egykorú híradások, kommentárok idézték fel. Naptár szerint kissé megkésve ugyan, de érzelmileg túl az idõ és a délkörök határain. Végül is miben áll az Üzenet Erdélybõl? A válasz nehéz, és aligha lehet egyértelmû. A pódiummûsor eredetileg Amerikának készült, válaszoljanak inkább az amerikánus nemzettársak. Megtehetik, ahogy, kisebbségi elnökük, Barack Obama is mondani szokta: „Yes, we can!”. Ez pedig Amerikából eléggé világos jó tanács, tettekre biztatás. Üzenet Erdélybe is.




vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008